Bár a Static Induction Transistor eszközszinten ritkává vált, a mögötte álló működési elvek nem tűntek el. Sőt: a modern analóg áramkörtervezés számos megoldása valójában kísérlet arra, hogy áramköri eszközökkel pótolja azt, amit a SIT fizikailag, természetes módon tudott.

A különbség csupán annyi, hogy míg a SIT esetében ezek a tulajdonságok az eszköz belső felépítéséből fakadtak, addig ma ugyanezt bonyolultabb topológiákkal, segédáramkörökkel és kompromisszumokkal érjük el.

4.1 Küszöbmentes működés – mesterségesen

A SIT egyik legfontosabb jellemzője a küszöbmentes, folytonos működés volt. A modern MOSFET-ek és bipoláris tranzisztorok ezzel szemben természetüknél fogva küszöbfeszültséghez vagy bázis-emitter feszültséghez kötöttek.

Ennek ellensúlyozására az áramkörtervezésben gyakran alkalmaznak:

• emitter- vagy source-ellenállásokat (degeneráció),

• lokális visszacsatolást,

• áramgenerátoros terheléseket.

Ezek célja az, hogy elmossák az eszközök nemlinearitását, és a működést inkább áramvezérelt, folytonos tartományba tolják el – vagyis közelítsenek ahhoz, amit a SIT alapból tudott.

4.2 Áramvezérelt szemlélet visszatérése

A SIT esetében az áram volt az elsődleges információhordozó. A modern analóg tervezésben ugyanez a gondolkodás jelenik meg az áramtükrök, áramgenerátorok és transzkonduktancia-erősítők használatában.

Bár az eszközök gyakran MOSFET-ek vagy bipoláris tranzisztorok, az áramköri filozófia már nem feszültség-, hanem áram-alapú. Ez különösen igaz:

• differenciálfokozatokra,

• bemeneti hosszúfarkú párokra,

• precíz analóg erősítőkre.

Ez a szemlélet közvetlenül rokon a SIT működésével, még akkor is, ha az eszköz maga már más.

4.3 Trióda-szerű torzítás mesterséges kialakítása

A SIT egyik legnagyobb erénye a torzítás jellege volt: alacsony rendű, fokozatosan növekvő harmonikusok, hirtelen törések nélkül. Ennek hiányában a modern audioerősítőkben gyakran tudatosan törekednek hasonló viselkedés elérésére.

Ez megjelenik például:

• single-ended Class A fokozatokban,

• aszimmetrikus munkapont-beállításokban,

• mérsékelt vagy lokális visszacsatolás alkalmazásában.

Ezek a megoldások nem véletlenül emlékeztetnek az elektroncsöves és SIT-alapú topológiákra: ugyanazt a hallható eredményt próbálják elérni, csak más eszközökkel.

4.4 Termikus stabilitás és önkorlátozás pótlása

A SIT működésében a csatorna geometriája és a térvezérlés természetes áramkorlátozó és stabilizáló hatást eredményezett. A modern tranzisztorok esetében ezt külön áramkörökkel kell biztosítani.

Ennek megfelelően ma gyakoriak:

• hőkompenzált bias hálózatok,

• Vbe-multiplikátorok,

• áramfigyelő és védőáramkörök.

Mindezek célja ugyanaz: egy stabil, kiszámítható analóg munkapont fenntartása, amit a SIT esetében az eszköz fizikai működése önmagában biztosított.

4.5 Egy elveszett egyszerűség tanulságai

A Static Induction Transistor példája jól mutatja, hogy a félvezető-technológia fejlődése nem mindig a legegyszerűbb vagy legtermészetesebb megoldások irányába haladt. Sok esetben az ipari, gazdasági és integrálhatósági szempontok felülírták az analóg viselkedés előnyeit.

Ennek ellenére a SIT alapelvei ma is jelen vannak – nem eszközszinten, hanem áramköri filozófiaként. A modern analóg tervezés számos megoldása tekinthető úgy, mint kísérlet arra, hogy visszahozza azt az egyszerű, folytonos és természetes működést, amelyet a SIT egykor önmagában képviselt.