Csak mint érdekesség, raknál róla egy képet?
6-7 éves korunkban csodájára jártunk, mikor az egyik gyerkőcnek ilyet (?) hozott a Jézuska. Talán kék színű volt és megvilágított műanyag hengersorban mozogtak a dugattyúk.

Ha van unokád (megfelelő korban), akkor szivesen odaadom ingyen a nemes cél érdekében.

Huh. Ez komoly!

Kösz, de lyányból van és lassan abban a korban, hogy a traktorista jobban érdekelné ...

Voltak modellvasutak, csak nem szovjetek, hanem NDK gyártmányú PIKO. Nekem még van belőle 4 készletem. A gyerekeimet nem fogta meg a varázsuk... Most pihennek és még nem tudják, mit hoz a jövő...

Vasútmodellből nekem is van egy egész gyűjtemény. A Piko gyártmányú, meg a magyar Fuggerth márkából. Ez utóbbiból M41-esek (3 db) és Bhv kocsik. 1975-ben kaptam a bátyámmal közösen karácsonyra az első készletet. Ebben egy gőzmozdony volt két kocsival és ínekkel. Az még 2 db 4,5 -os laposelemmel működött. Ha jól számolom így fejben, akkor talán 17 de inkább több vontató jármű van. Személykocsi vagy 30 darab és ottkörüli mennyiségű tehervagon. Be van dobozolva vagy 25 éve. Nem eladó.

Kisgyerekként, nem tudom már melyik karácsonyra egy komplett H0 méretarányú terepasztalt kaptam a szüleimtől amit, mint utóbb kiderült heteken keresztül, éjszakákon át építettek amíg én aludtam. Olyan 3 x 1.5 méter lehetett, körbe tudott menni rajta a vonat meg volt egy állomás második vágánnyal. Amennyire emlékszem a részletekre is odafigyeltek mert volt kis bakterház meg sorompós átjáró az autóknak, pár házból álló kis falu, hegy alagúttal, stb. Talán megvan még papír fényképen és egyszer megtalálom.

A Piko FZ-1 trafóját aztán újrahasznosítottam mert kikötöttem belőle a hővédelmet és arról ment a kattogós Wellerem, amíg azt használtam.

Le a kalappal a szüleid előtt.
Egyébként mekkora ház volt, hogy ezt el tudták így titkolni és később sem okozott gondot, hogy egy szoba gyakorlatilag csak erre volt használva?

Voltak bizony szovjetek is. Nekem sikerült beszereznem mind 3 fajta mozdonyt, féltucat vagont valamint egy elövárosi szerelvényt. H0-ban. Müködni egyik sem müködik valami kimagasloan, de mint érdekesség megmaradt.

Mindketten nagyon kreatívok voltak, de sajnos már nem tudom nekik átadni a dicséreted.

Csak egy 85-90 négyzetméteres, 3+fél szobás lakás, viszont az egyik szobában volt egy akkora könyvszekrény ami majdnem a teljes szélességében elfoglalta a szobát, így mögötte volt egy leválasztott terület, ott készült a csoda. Napközbenre meg feltették a szekrény tetejére, ahova én nem láttam fel mert még kicsi voltam.

Gyerekként kaptam egy Casio számológépet. Nem a napelemest, 1db ceruza AA-s elem kellett bele. Perion lett beletéve- mert akkor az volt. 25 évig bírta és nem folyt szét, ráadásul a számológép is napi használatban volt.

Nem semmi teljesítmény volt. Manapság nehéz már elképzelni egy ilyen meglepetést. Az sem semmi mutatvány lehetett a szekrény tetejére feltenni egy 3x1,5m-es bármit is.
Mindenképpen jóleső érzés ezen nosztalgiázni. Meg persze nem kérdés, hogy mennyire szerethettek téged és egymást is, hogy ezt az áldozatot meghozták...

Most megnézem az említett könyvszekrény méreteit mert még mindig megvan, annak alapján valószínűbb, hogy csak 2.x m volt a hosszabbik oldala, de gyerekként ugye minden nagyobbnak tűnik. Valóban kivételes emberek voltak: örülök, hogy ők voltak a szüleim.

Én is kaptam H0 Piko asztal nélkül. Óvoda elkérte egy hétre gyerekeknek játszani, mikor mentem érte apróra törve az egész, úgy kellett volna összesöpörni. Ott hagytam, ment a kukába.

Önmagában az, hogy most itt vagy, már megérte.
Vernétől az a holdutazásos könyv simán belefér a két tenyerembe.
Pedig annó mennyit olvastam, és mekkorának tűnt...
Most meg a Veneszt is mennyire szidják az interneten.
De én akkor sem fogom kidobni, bár nem tudom ki volt a Sándor.

Mai fejjel már tudom, hogy akkoriban minden játékból legalább hármat kellett volna venni számomra.
Egyet, hogy azon nyomban szétszedjem.
Egyet, amivel tudok játszani is, miután az elsőt szétszedtem.
Egyet, ami el lett volna téve fél évszázadra, miután az elsőt szétszedtem, a másodikat tönkre játszottam, de szeretnék nosztalgiázni.

Abszolut ugyanilyen játékom volt nekem is. Többször kivittem a homokozóba de azzal is megbirkózott - emlékszem édesanyám mennyire örült, mikor a belőle kiszóródó homok csíkot rajzolt a szőnyegre... Nem emlékszem mi lett a végzete, úgy rémlik, hogy a gumi lánctalp adta meg magát, de lehet hogy a műanyag hajtókerék törött kettőbe, de többet nem mozdult.

Milyen Sándor? Nem Sárvár?

Sajnálom, hogy így végződött az életútja / vágánya. Volt egy romantikus hangulata a vonatozásnak, kár, hogy a gyerekek ezt nem értékelték annyira, hogy vigyázzanak is rá.

Verne Gyula, Rejtő Jenő, P.G. Wodehouse, Brunella Gasperini, Gárdonyi Géza és Walter Lord (és még sokan mások) könyvein nőttem fel, a Midway-t legalább annyiszor olvastam el mint az Egri csillagokat, pedig azt is sokszor.

Egyébként egyetértek erbe-vel, mert szerintem is Sárvár.

Az a baj, hogy a felnőttek nagy része sincs tisztában a játék és a modell fogalmával. Nem egy kategória a kettő és az utóbbi nem is kifejezetten gyerekeknek szánt szórakoztató eszköz. Már csak azért sem, mert ezek működtetéséhez szükséges elektromos tudás birtokában sincsenek a gyerekek. Egy váltó, jelző, mechanikus vagy éppen fénysorompó bekötése még a villamosságban járatlan felnőtteknek is feladja a leckét. A mostani digitális vezérlésű modellek meg már egy teljesen más világ. Annak idején gyerekként, az általános vége felé és a szakmunkás időszakban egy haverral a kettőnk modell gyűjteméynét raktuk össze náluk egy elég termetes terepasztal személyében. Az összes elektromos bekötést mi csináltuk. A Piko a sorompóihoz gyártott saját relét, ami szintén használható volt a hazai gyártású fénysorompóhoz is. Azok még izzós kivitelűek voltak nem ledesek, akkoriban azok még nem is nagyon voltak. A jelzők mind vonatbefolyásolással voltak bekötve. Azon a terepasztalon még nem volt felsővezeték kiépítve. Mikor később már otthon egyedül építettem egy lényegesen kisebb terepasztalt, azon már volt felsővezeték is. Így megvalósítható volt, hogy egymástól függetlenül 4 jármű tudott mozogni. Természetesen mindehhez 4 db FZ1-es trafó szolgáltatta az energiaellátást. Minden váltó elektromos vezérlésű volt. Egy hagyományos karos és egy fénysorompó is üzemelt, a vonatok által vezérelve. Az épületekben felkapcsolható világítás, utcai kandelláberek, ez utóbbiak felkapcsolását alkonykapcsoló végezte. Az is saját építés volt. Emlékeim szerint még nem nyákra készült.
Én biztos nem adtam volna oda az óvodának, akármilyen szépen is könyörögtek volna. Sejthető, hogy semmi nem marad épen. Oda még a fröccsöntött műanyag kisautó való, nem ilyen finommechanikai szerkezetek.

Ha már szóba került az Egri csillagok. Igaz, hogy kötelező olvasmány volt, de bevallom, gyerek fejjel nem olvastam el. TV-ben moziban többször is láttam, illetve diafilmen is megvolt. A bátyámnál még most is megvan a vetítővel együtt. Talán 10-13 éve olvastam el az Egri csillagokat. De egy kis csavar van a történetben. A rovásírással kiadott változatot olvastam el. Az elején egy oldal elolvasása majdnem 1 óra időt vett igénybe. A végére már kb 15 perc is elég volt úgy, hogy olvasás közben néha még el is kalandozott a gondolatom.

Lassan átmegyünk Hobbivasútba...

Igen, nálunk is úgy volt, hogy a szüleim megépítették az alapokat aztán évek alatt feltuningoltam, ahogy a zsebpénzemből kijött: elektromos váltók és szemaforok, utcai világítás, fények a házikók ablakába, stb. Emlékszem rendszeres vásárlója voltam a Kálvin téri játékboltnak, ahol a Piko alkatrészeket lehetett kapni.

Rovásírás? Hasonlít a Klingonra. Magas labda volt.

Miért is baj?

Hihetetlen győzelem a Midway címe.

Igazad van, azért írtam így mert napjainkban a "Midway" címen van jobban a köztudatban.

Nem baj! Csak azért írtam, mert sokat beszéltünk a kisvasutakról.

A nyomtatott könyv verziót olvastam, nem így elektronikus formában. Azért vagy 8-10 hibát találtam a könyvben, de annyi baj legyen, még a latinbetűs könyvekben is előfordulhat.