Üdv!

Néhányszor javítottam, gyári kamrás vákuumcsomagoló gép (elektromos) vezérlését.
Úgy gondoltam, jó lenne egy itthon is disznóvágás, zöldség, gyümölcs szezon idején!
Az elektronika kész van (PIC16F628A, relés kimenettel, 2X16 kar. LCD kijelző). Amiben megakadtam, az a hegesztőszál emelő munkahengerek méretezése.
Mekkora erővel kell (lehet) összeszorítani a vákuum tasakot a hegesztés és visszahűlés
idejére? Remélem, más is gondolkodott ilyen készülék építésén és tudunk beszélgetni
jó, konkrét megoldásokról. Ha beindul a dolog, felteszem az elkészült vezérlés
doksiját és a kész vezérlés képét. A kész készülék kb. így nézne ki (persze a házilagos
kivitelezés némileg rontja a designt).

A forrasztó szalagot fix ágyra kell feszíteni, nem a szalag nyomástól függ a hegesztés minősége. A szalag és az alsó ágy közötti távolságot lell beállítani a fólia vastagságnak megfelelően, ha kicsi a távolság, elvágja a fóliát, ha meg nagy, akkor nem forrasztja össze.
És még lényeges a fűtési idő és hőfokot is be kell szabályozni. Magasabb hőmérsékleten rövidebb a forrasztási idő. de ha fix formára nyomtat, a csomagolás gyorsaságához kell hőmérsékletet és időt állítani.
Remélem tisztán beszéltem, érthető?

A tecsóban 5000 ért kapsz háztartási vákuumos fóliaheggesztőt , miért építenél egy ekkora hodályt??

Csak megjegyezném: A vákuumfóliázás annyit jelent, hogy vákuum szivattyúval megrítkított térben zárjuk a tasakot.
Amit a tecsóban kapni lehet, az egy sima zacskóragasztó, amit kétezerből kirakok. Egyetlen késleltetőrelé, és egy paránykapcsoló a mechanizmusa. A vákuum jelölés csak megtévesztés, átverés, esetleg elmebaj.
De tudom ajánlani a védőgázas csomagolót is. De régi bevált módszer a dunctosüveg. Ez utóbbi ingyen van, ha nem dobod szemétre, hanem ősszegyüjtöd.
Remélem segítettem

Annál azért jobb lesz.

A lényegben igazad van (a vákuumot illetőleg), de a dunsztosüveg azonban más műfaj.

Ami nekem van (használaton kívűl a műhelyben)az is kiszívja a levegőt a zacskóból, de ha a saját szivattyúja nem elég rá lehet tolni egy régi hűtőgép kompresszorát .....

Amiket én javítottam, (VAC-Star,meg olaszok) azokban nem volt egyforma profilú a hegesztő és a vágó szál. A vágó kb harmad keresztmetszete volt a hegesztőének. Mindegyiknél gond az olajban történő párakondenzáció, ami fúróolaj-emulzió szerűvé alakítja a kenőolajat és korróziót okoz a drága vákuumszivattyúban. (ha hosszabb ideig nem használják, ezzel az emulzióval be is áll a szigorú réstűrésekkel kivitelezett szivattyú. Aztán lehet bűvészkedni a törékeny grafitlemezek megmentésére. Bár újabbakban már láttam műanyag szivattyúlemezkéket is)

Amit építeni szeretnék olajrotációs szivattyúval lenne felszerelve. A páclé, vagy csak simán
v.milyen lé rendszerbe való bejutását csupán a vákuumtér lehető legmagasabb pontján
elhelyezett szívónyílás akadályozná. Alatta még 80mm hely marad, így csak brutális kezelés
esetén kerülne folyadék a szivattyúba. Egy klímatechnikai szivattyút használnék, ami arra lett
kitalálva, hogy a légnedvességet "kivegye" a rendszerből, így gondolom jó erre a feladatra.
A képen látható gép, csak azért került fel, hogy lássátok kb. milyen az elképzelésem !
A gépre nem teszek vágószálat, csak teflonos hegesztőszál lesz. A gépen lesz egy vákuum
mérő (bourdoncsöves) és mind a vákuum, mind a hegesztés idő alapján szabályzott.
Egyébként nem grafit lemezes a szivattyú (azok általában szárazok), itt inkább műanyag
(bakelit) lemezeket olajfilmen futtatnak. A mellékelt képen szereplő szivattyú lesz beépítve.

Azt egyébként nem gondoltam, hogy sokan megépítik. Azonban annak a néhánynak aki mégis belevág, legalább lesz némi információ a birtokában

Ezzel a szivattyúval is megoldható, ha ráérősen dolgozol majd vele: kb 5...8 percre saccolom, mire leszív egy 10.. 15 literes kamrát...

A kamra 10literes. Az egyszerűbb gyári gépeknek 6-12 liter/perc szívó teljesítményük
van egy literre vonatkoztatva. Az adatlapok szerint ezzel elérhető olyan 30-60 másodperc
ciklusidő. Nálam ez 9 liter/perc egy literre vetítve így remélem. az egy perces ciklusidő
alatt maradok. Azért azt se felejtsük el, hogy a kamrában teret csökkent a behelyezett
cucc és az így üresen maradt teret még betétekkel is lehet csökkenteni.

Hát a két kamrás gép "háztáji" kivitelezésére azért nem vállalkoznék.
Még az egykamráshoz is sok külső munka kell (precíz lakatos a jó hajlítógépével
és awi hegesztőjével, jó gépi forgácsoló). Jó barátok nélkül nagyon drága lenne.
Visszatérve a hegesztőszál emelésre, ami gép utoljára nálam járt, abban kettő
henger volt. Sajnos az átmérőre nem emlékszem, arra azonban igen, hogy a
hegesztőszál az áramellátását a két munkahenger száron kapta.
A működése a következő volt: a fedél zárásakor indult a vákuumolás, ez idő alatt
a hegesztőszál és a szilikongumi ellendarab között kb. 5-6mm hézag volt, köztük
a zacskóval. A vákuum végeztével a két alsó henger összeszorította a zacskót és
ezzel egy időben megkapta a hegesztőszál a feszültséget. A hegesztési idő lejártával
kivárt néhány másodpercet, hogy a hegesztés hűljön ki (közben a zacskót még szorította).
A "kivárási" idő letelte után egy szelep a vákuumtérbe engedte a külső levegőt, a fedél
felnyílt és a két emelő hengert egy rugó lehúzta, alaphelyzetre.
Ha az emelő hengereket ki lehetne hagyni sokkal egyszerűbb volna a dolog, de amit én
láttam abban mindegyikben volt ( az ikerkamrásban is).
Ha láttál olyat amiben nem volt, jó lenne tudni a konkrét működését.

Ezért írtam az első hozzászólásomban, hogy a forrasztás minőségét nem a fűtőszál nyomása, hanem a fűtőszál és az ágy közötti távolság befolyásolja. A zalahúsnál dolgoztam, ott a vákuumcsomagolóból kiszórtam minden szemetet, és minden felesleges mechanikát. Mikor elkészültem vele a gépkezelők könnyebben csomagoltak, mint mikor tele volt biztonsági kütyükkel. A forrasztószál-ágyat fixáltam a két végénél két sűrűmenetes csavarral. A munkahengerek teljesen feleslegesek, hísz a vákuum amúgy is ráhúzza a fedéllel együtt a fütőszál ágyat. Ha ezt mechanikusan így megoldottad, nincs más hátra mint beszabályozni a fűtés idejét, és a hőfokot. Ezt saját magadnak kell kitapasztalni, mert mi akkor mikronos fóliákkal dolgoztunk. Gondolom, Te a boltokban kapható hűtőzacskót szeretnéd forrasztani.
A fűtőszál áramát sima, sodrott erű rézvezetékkel átviheted a fedélre. pl.: vasalózsinór
A doboz (kamra) megépítéséhez sem kell lakatos. Boroshordóból, vagy sima pozdorjából (bútorlapból) megépíthető a kamra. Határtalan fajtájú, tömítő és merevítőanyag létezik. Na persze nem az Obiból kell beszerezni mert ott drága

Gyakorlatilag arra gondolsz, hogy a vákuumolás végére ( jó beállítás mellett ) "emelés
nélkül" összefogja a szerkezet a zacskót? Úgy gondolom, csak annyi elmozdulás lehetséges amennyit a tömítés enged, tehát ez adná az általam keresett összeszorító erőt? Ettől még le tudok menni -0,9 bar-ig (és a zacskóban is ennyi lesz a nyomás)?
Egyébként ipari zacskót használnék. Ebben méretben 20Ft körül van darabja (70 mikron), ami a hús árához képest nem túl sok.... A kamra készen van saválló anyagból (270mmX370mmX90mm).
A fedél 12mm plexi síklemez (na ettől félek, mert -0.9bar nyomásnál lesz terhelése).
Teflon szalagom, hegesztő szálam, szilikon csíkom az van hozzá.

Nem gondolnám, hogy figyelmetlen vagy! Mivel én ilyennel nem találkoztam, a látott
gép kialakítására hagyatkoztam, de ezek szerint van más működési elvű is.

Lehet, hogy a vákuum által berogyott tető adja a szálaknak a szorítóerőt. Az általam javítottakban - még a kis 4 literes VAC-Star-ban is - van emelő hengerpár, amit a kamrából "lopott" vákuummal működtet egy mágnesszelep. És a tisztíthatóság végett a két munkahenger-tuskóról leemelhető a hegesztőszál hídja. (Ezeknél mind megsül egy idő után a vascsavar a sok ampertől, mert - bár egy hatalmas processzor vezérli a műveleteket - a villany az emeléssel együtt kapcsolódik...) Háát én félnék kissé a 12mm-es síklemeztől, tennék rá szögvasból egy andrás-keresztet, nehogy berogyjon középen! Nem véletlenül vannak 20mm-esből és azok is kupolaszerűen kialakítva.

A fűtőszál tartót textilbakelitból készíteném (15mm vastag lemez). Teflonszalagom olyan
van, amit leírtál! Csak le kell borítani a hegesztőszálat, a két széle öntapadós (direkt
ilyen célra gyártott). A húsiparban valóban gyorspácos termékekhez használják elsősorban,
jó üzlet eladni a sós vizet húsárban! Nekem viszont nyers hús, friss zöldség esetleg
házi füstöltárú csomagolására kell arra is csak kampány szerűen).
Az átlátszóság valóban nem fontos, ha látom a vákuum mérőt. A hegesztés minősége pedig
csak a folyamat végén, a cuccot kiszedve derül ki. Csak látni szeretném, meg így elegánsabb!
Megnéztem a cég honlapját hát itt tényleg miden van ilyen gépekhez!

Igen a hegesztőszál hidat én is levehetőre készítem. Majd elválik, mennyi kontakt probléma
lesz vele. A munkahengereket úgy vezérlem, hogy a heg.szál felőli munkaterét a v.kamrába
kötöm. Az alsó terét lezárom egy szeleppel, vákuumolás idejére. A heg. ciklus kezdetén a
szelepet nyitom, így a külső légnyomás felnyomja a heg.szálat, ami fedélnyitásig így marad.
Fedélnyitás után a m.henger mindkét tere nyitott, így egy rugóval visszahúzhatom a
heg.hidat alaphelyzetbe. A fedelet mindenképpen megerősítem.

A fedél tömítést kell megoldani úgy, hogy a vákuumolás hatására az ne mozduljon. Konkrétan erre nem nagyon emlékszem, hogy a húsüzemi gépen hogy volt megoldva, de az biztos, hogy a fedél tökre ütközött lezáráskor. Viszonylag nagy gép volt, tizenkét db 3-5 kg os csázsárszalonnát csomagolt egyszerre. Az én elgondolásom szerint, a tömítést ügy kell megvalósítani, hogy a vákuum húzza be a résbe, Tehát, ha a fedél passzentosan zár, elég egy vékony csík a záródó felületen kívülről. Erre legmegfelelőbb anyag az autóknál használt szélvédő ragasztó. De most olvasom vissza, hogy a dobozod tulajdonképp nem nagyobb egy cipős doboznál. Az említett ragasztó elég kemény gumiszerű réteget alkot, nem lesz gond ha ezzel oldod meg a tömítést.
A plexire is ragaszthatsz vele merevítéseket átlóban, kívülről. Csak csiszold meg a felületet, mert a plexire szerintem nem ragad. A merevítés fontos, mert a sík felületek nyomásra homorulnak, és a plexi berobbanhat!
Volt másfajta gép is a csomagoló soron, Ezek szalámi rudakat csomagoltak, itt lényeges volt a gyorsaság, tizedmásodperc pontossággal kellett beállítani a taspolási időt. Egyébként teljesen autómata volt, csak a leszedést kellett figyelni, hogy el ne akadjon. Ez úgy működött, külömböző méretű krisnik voltak behejezhetők, amibe a vákuum húzta bele a fóliát, majd a zárófóliát - úgy neveztük vasalótalpak- vasalták rá a krisnik peremére. Az igy táblában csomagolt szalámikat utána vágta el -hosszában egy tengelyen forgó tárcsák, keresztbe meg repúló kés, ami úgy működött mint a zingervarrógépben a csónak, csak itt levegő lökte át a másik oldalra.

Itt nem értem a komplikáció lényegét! A hegesztőhidat csak állíthatóra kell csinálni. A munkahengerek csak komplikálják a berendezést...

Az emelő hengereket azért teszem bele, hogy a vákuumolás idején, szabad legyen a zacskó
"szája". Nem lesz nagy a hegerek mozdulása, kb. 4-5mm. Egyébként is a max. munkaútjuk
10mm ( a maradék 5 mm kell arra, hogy felérjen a támasztásig és "elnyelje" a támasztó
szilikongumi rugalmas elmozdulását. Egyébként a fixnél is kell heg.híd alátámasztás
(ebben az estben ezek a munkahengerek). Mivel van kettő munkahenger, így az anyag nem gond! A dolgot vezérlés szempontjából nem bonyolítja, hiszen csak a vákuum idejére
zárom a szelepet így párhuzamosan működik a v.szivattyúval (az igaz, hogy kell hozzá egy szelep).
Tulajdonképpen, törekedek arra, hogy olyat készítsek mint egy gyári gép.
A fedél tömítésében jó ötletet adtál, megfogadom!

Azok a gépek amik az én kezeim között voltak, azokban nem munkahenger volt hanem egy ballon volt a hegesztő és vágószál tartója felett, amelyek egy rugós szorítású tüskén vagy karon helyezkedtek el. Ameddig a gép szivattyúzik addig van egy kis rés a szálak és a szilikongumi között, amikor sütésre kerül a sor egy mágnesszelepen keresztül levegő áramlik a ballonba, amely rászorítja a szálakat a fóliára. A dolog szépsége hogy ehhez nem kell kompresszor, mert a ballonok felfújását a normál légköri nyomás végzi.

Valóban! Egy olasz gépben én is láttam ilyet. A mágnesszelep ugyanúgy kell hozzá, viszont a hozzávezetésnél sosincs kontakthiba - mivel ezeket fifen bekötik. Ellenben a tisztítás elég körülményes.

Persze...! Nekem most esett le, hogy a zacskóból is ki kell szívni a levegőt, és hogy a zacskó szájának a vákuumozás ideje alatt nyitva kell hogy maradjon. Ez nekem új, mert amikkel én dolgoztam, azok ipari tekercsfóliába csomagoltak, és ott volt alsó felső fólia. Bocsánat az értetlenkedésemért!
De még azt megjegyzem, a hegesztőszál rugalmas párnája nem képes összefogni a zacskó száját annyira hogy a vákuum le ne tudná győzni. Abban az esetben, amit én javasoltam, a vákuumozási idő az ami hosszabb lesz, ill. a vákuumozás befejeztével kicsit késleltetni kell a fűtés bekapcsolását. Ez, egy üzemi (gyári) csomagológépnél megnyújtja a csomagolási időt, és ott ahol tonnaszámra kell árut csomagolni ez bizony fontos dolog. De a háztájiban nincs jelentősége annak a néhány másodpercnek!
Ismétlem magamat, hogy a fűtőszálnak nem kell nyomnia a fóliát, mert akkor ráragad a megolvadt fólia. Egyébként ezen sokat vitatkoztunk a húsüzemben is. Mert nem értették meg a lakatosok, hogy mit magyarázok. Az üzemi gépeken is a híd párnázata úgy van megoldva, hogy a két rugalmas réteg közé van a fűtőszál besüllyesztve, amit a tudatlan lakatos, mikor elhasználódott csak simán letépte, a fűtőszálat kicserélte, és e cselekedet után már szenvedés volt a géppel csomagolni.
De legyen úgy ahogy te elképzelted, a te döntésed. Csak azt nem értem , hogy akkor miért kérsz tanácsot, ha meg se hallod amit mondok!?

"miért kérsz tanácsot, ha meg se hallod amit mondok!?"
Nos ebben van igazságod, már a levegőben lógott a kérdés!
Azért ha visszaolvasol, először szinte mindenki azt mondta, nem kell emelés.
Később már változott a vélemény ( lehet, hogy az elején nem fogalmaztam meg egyértelműen,
itt három oldalról zárt zacskót kell kezelni). A hegesztőszálra nem tettetek teflon fóliát?
Mert ez gátolja meg a "fűtőszál" letapadását a fóliához.

Igen, én is pont így fogom kezelni. A dolog szépsége valóban abban rejlik, hogy felhasználjuk
a belső és külső tér közötti nyomáskülönbséget! A gyári kivitelben ezek szerint v.mi féle
gumis kütyüvel emelnek. Gondolkodtam ezen a verzión is, mert az elmozdulás olyan kicsi,
hogy akár egy gumi membrán szerűség is megfelelne. Azonban a munkahengerek már
megvoltak így emellett döntöttem. Nem emlékszel véletlenül a "ballonok" átmérőjére
( ez az adat nagyon érdekelne!)?

Kb 5 cm széles lapos szövetes gumitömlő, olyasmi kivitel mint a tűzoltótömlő csak keskenyebb. Ha jövőhéten kihozzák javításra valamelyiket akkor lefényképezem.

A nagyüzemi csomagolókat sem egy cég gyártja. Minden gyártónak van valami titka, hogy ne lehessen másolni a gépet. Itt a termelékenység fokozása érdekében el vannak látva tőbbféle automatikákkal. Az a gép amit én átalakítottam, egy teljesen komplett sor alkatrésze volt, eredetileg. A darabológépről egy szalagon jött az áru, ez befóliázta, és innen ment a főzőüstbe. A német kitermeltette a gépsor árát, aztán eladta a magyar húsüzemnek. Ahol is a túliskolázott egyének több lényeges dolgot nem vettek figyelembe. A szóban forgó gép forrasztószála eredetileg Szarvasbőrszerű párnácskák közé volt befeszítve. Itt ez volt a titok. Mert a gyártó nem adott hozzá ilyen tartalék párnát. Amikor ez tönkrement, a gép addigra megtermelte a maga hasznát, tehát le kell selejtezni. Illetve a gyártó biztosított hozzá alkatrészt, de a komplett fedelet ajánlotta cserélni. Mikor ezt megértettem főnökömmel, a válasza "azért tartunk TMK-sokat, hogy oldják meg!"
A trükk az volt, hogy enélkül a párna nélkül a vákuum nekiszorította a fűtőszálat a fóliának, és mivel a gépen csak a fűtés idejét lehetett szabályozni, ez úgy alakult, hogy vagy nem forrasztott rendesen, vagy ráragadt a fólia a szalagra, ezzel több éven keresztül kínlódtak így. Havonta néhány mázsa szalonnát csomagoltak vele. Azt is el kell mondanom, hogy ennek már van tizenöt éve. Akkor még nem lehetett minden boltban szilikonragasztót kapni. Az én átalakításommal megszűntek ezek a problémák ezzel a géppel, hónapokig nem volt vele probléma. Csak néha a fűtőszálat kellett lecserélni, amit már egy lakatos is könnyedén megcsinált.
Az első válaszomban ezért írtam, hogy a hegesztés minőségét nem a nyomás, hanem a hegesztőszalag és az ágy közötti távolság befolyásolja. Tehát a hidat kell úgy kialakítani, hogy a fűtés két párnácska között történjen, és a megolvadt műanyag szépen egyenletesen összeforr.
Ha nem ezt a megoldást választod, a forrasztás ráncolódhat, ragadhat, esetleg lyukas maradhat, vagy a forrasztószál vágja el a fóliát. Ugyan is a fólia nyomásra terül, és ennek hely kell! A meglágyított fólián nem keletkezhet nyomás!
Az a teflon fólia nem rossz ötlet, de vedd figyelembe, hogy a hegesztőszál a hő hatására mozog alatta, tehát nyúlik, és összehúzódik. Ezért a hídba célszerű dilatációs hézagot építeni.

Az jó lenne! Ha lehet még arra kérnélek, hogy mérd meg a hegesztőszál hosszát és nézd meg,
hogy mekkora a vég vákuum amin csomagolnak. Kollégám hasonló kialakításról beszélt,
csak "háztájilag" azt mondja ezt nehéz kivitelezni. Ettől függetlenül számítási alapnak
egy ilyen megoldás tökéletes!

Igen a hegesztőszál melegedéskor nyúlik! Ezt kompenzálva mindkét végén kap egy rugós
feszítőt, amivel hőfok függetlenül lehet a szálat feszesen tartani.