Ennek a Tabletnek a 4G/64G je még tetszene is.... a kamera se teljesen alap... 4 Giga a programoknak elég ( egy köztes gép esetén)
De például fölösleges a DualSim

És a képernyő is 2560*1600 az azért szerintem már jo...
Csak mondjuk 25 ezer! Persze 15 ért jobb lenne de az ötös lottot se kivánságlista alapján osztogatják!
Meg aztan ami sokkal olcsobb, ott már azért kérdéses a minőség is. Merthisz anyag kell bele

Ez egy teljesen szokványos Mali-400 videokaris gép MTK6592 procival. De a kérdéseimet magadnak kell megválaszolnod és utána eldönteni, hogy mit szeretnél Nem szeretném, ha véletlenül is a fejemre olvasnád, hogy olyat tanácsoltam neked megvenni, amivel utána befürödtél

Neem dehogy is!
Csak éncsajat magam ellensége vagyok... azt gondolom hogy egy ilyen ezközért még szinte a 25 ezer forint is kevés... és kb fél éve huzom a vásárlást mert nem akarom azt hogy kiadok 25 ezret és kapok egy "silány" minőséget!
Viszont annyira meg nincs rá szükségem hogy 40-60 ezerért Samsungot vagy Asust vegyek!

Akkor azt mondod ez egy "szokványos" középkategorianak fele meg??
Az még jo is lenne...

Én azt mondom, hogy a kínaiak manapság ennyiért ilyet adnak és jó szokott lenni. Nem árt, ha emellett azért az xda-n körülnézel, hogy mennyire népszerű, de az mtk procis gépek eddig mind feltámaszthatóak voltak, ha véletlenül agyonnyomkodta volna őket a gazdájuk. A silány minőséget meg itthon is megkapod ennyiért

Az igaz! azért itthon is fizethetek!
Racionális lehet ez a képernyőfelbontás???
Mert hasonlo vagy ugyan ilyen kabátba öltöztetett tabletek az Alin kisebb felbontással futnak... ekklrába nem találtam.
ez az XDA jo ötlet!
Köszönöm

Helycsere.

Hello!

Van itt olyan aki tud C-ben programozni? Kellene egy kis segítség!

CöcöcöpÖ!

Ez mi?

Ez kérlek a C programozási nyelv Szovjetunióban továbbfejlesztett változata. C+++P

Nincs több kérdésem...

Hogy nekem miért pont a börze jutott elsőre az eszembe?

Ez nagyon jó téma. Beszélgettem extrém kövér emberekkel. Ők mesélték, hogy tudat alatt el szeretnék szigetelni maguktól a külvilágot. Ezért egyre nagyobb és nagyobb "gyűrű" veszi őket körül, amin belül meg tudnak maradni emberként. Nálunk szerintem ugyanez az ok vezet oda, hogy emberek gyűjtögetnek, hiszen egyrészt csupa olyan tárggyal veszik körbe magukat, amit szeretnek, másrészt így ők maguk is nehezebben válnak megközelíthetővé. Ha ez egyre több embernél alakul ki, az azt jelenti, hogy nem jó rendszerben élnek. Vagy egyáltalán nincs rendszer, amibe rendszert próbálnak teremteni a maguk módján. Nálunk is van egy "falu bolondja" (sőt több is). Egyébként nagyon rendes srác, de sajnos sokan bántották, mert elég különc. Beköltözött egy régi házba és évek óta egyre több tárgyat hord a házhoz. Már csak a tárgyak látszanak, a ház nem. Törött hullámpala, gyerekbicikli, sérült fotel..... Csak gyűlnek a lomok. Őt már csak időnként látni a kis kocsijával, amin mindig visz valamit.

Az ősember gyűjtögető életmódot folytatott. genetikai örökség.
A környezettől való elszigetelődés igényének más normális okai is vannak.

Érdekelne a többi verzió is.

Rádió:
"Vigyázzanak az autópályán, mert egy őrült szembe megy a forgalommal."
Sofőr:
"Egy?! MIND!!!"

Ezzel azért vigyázni kell, mert főleg a nőnéknél erős tévképzetek szoktak ehhez társulni. Teljesen meg van róla győződve hogy ő azzal a plusz 20-30 kilóval igenis jól néz ki, nem is érti hogy miért kerülik a férfiak, de biztosan velük van a baj, nem az ő súlyával. A gyűjtögetés betegség, ahogy az is, ha egy ember tárgyakat szeret, azokhoz ragaszkodik. Ha ezeket elvennéd tőle, vagy kitennéd őt egy lakatlan szigeten ahol semmi sincs, néhány nap alatt beleőrülne. Általában a negyedik X után az ember eljut arra a szintre hogy minden "tárgya" megvan amire valaha vágyott, és ekkor döbben rá, hogy igazából nincs is rájuk szüksége, hogy tulajdonképpen önmaga is csak gyűjtögetett.
Olyan hogy "jó rendszer" nem létezik, azt mindenki csak a maga számára tudja jóvá tenni, de ennek éppen az a lényege, hogy hagyni kell a rendszert olyannak lenni amilyen, hiszen változtatni úgysem tudsz rajta. Annyira nem, hogy minden esetben amikor ezt szeretnéd, csak a széllel mész szembe, ami folyton még hátrébb fog taszítani. Semmi örömöd nem lesz az életben, mert leköt a küzdelem.

Én ezt úgy gondolom, hogy amikor gyűjtögette, akkor örömet jelentett számára, csak idővel megunja, és mást gyűjtöget, vagy pedig öregedéssel sivárabb, fakóbb lesz, ami fiatalon érdekelte, már közömbös számára.

Már miert lenne az betegseg, ha az ember targyakhoz ragaszkodik?

A lomok gyűjtése, és a tárgyakhoz való extrém kötődés valóban beteges.
Pl vehetnék egy jobb autót, mert a régi már húzza a belét, de úgy megszerettem az évek során ezért nem cserélem le.
Nem és nem. Valójában az emberi közösség hiánya, szeretete, és a bezárkózottság miatt szerette meg. Így a barátok helyett az autója nőtt hozzá. Egy darab vasdarabhoz, de lehet akár ez műanyagból, aranyból stb nem szabad ragaszkodni.

Más az ha kaptam a páromtól egy bögrét és abból iszok, vigyázok rá stb. Vagy ragaszkodok a kispárnámhoz . De egy telefonhoz, tv-hez tartós / tartóstalan fogyasztási cikkekhez bűn ragaszkodni.

Ragaszkodni leginkább csak a feleséghez / férjhez szabad.

Ha a Pattex pillanatragasztóhoz ragaszkodik, az nem betegség. Ha viszont egy rakás szeméthez, ami lehetetlenné teszi a normális életét, akkor betegség.

Azt kell mondjam nem értek egyet minden állításoddal. Ha valaki keményen megdolgozott a tárgyakért, amiket birtokol - abszolút érthető, ha ragaszkodik hozzá. Én nem érzem magam betegesnek, de például az első számítógépemre 2 évig gyűjtöttem az ösztöndíjat (és minden mást). Első nap, hogy sikerült megvenni, nem aludtam, csak néztem egész éjszakán át, annyira örültem neki, mert az amire olyan sokszor gondoltam, amiért megdolgoztam - materializálódott. Olyan volt, mint egy valósággá váló álom. De hiszen miről beszélek! Itt a fórumon pont ez tart össze minket. Szeretünk tárgyakat létrehozni a semmiből - szeretjük a hobbinkat. Ez csak nem bűn? Vagy mondjuk értékesebb, egészségesebb ember volna, aki szó nélkül kihajít egy leejtett okostelefont és másnap vesz egy újat? Ezzel is növelve az ökológiai lábnyomát?

A mai beteg egysíkú világ tisztán anyagi tárgyi érdekeltségű, érzelem mentessé alakítja az embert.
Pld.: utcán fekvő ember mellett 99 elmegy, a századik áll meg segíteni.
Manapság már nagyon igaz mondás: "Minden embernek csak addig vagy jó, amíg haszna van belőled". Lehetne folytatni, de nem ide való lenne.

nagym6 jobban megfogalmazta amire gondoltam én is.

Igen bűn az ha egy "vacak" műanyagot nézünk egész éjszakán át.

De nyilván ez a felállás két síkú. Persze, mindenki megdolgozott érte, és nyilvánvaló hogy ha már megvette vigyáz rá stb, de ragaszkodni akkor sem szabad semmilyen tárgyhoz. Emberi alapvető jog.

Más az ha összehozok egy erősítőt itt vagy bármit, de attól még nem ragaszkodok hozzá. Elvan ott a sarokban teszi a dolgát és kész. Nem szabad istenítően ragaszkodni hozzá.

A kihajító telefonos példa már más irányzatú téma

Biztos velem van a baj, de én azt kicsit sem tartom normálisnak, hogy egy ember egész életén át melózzon, gürcöljön, akár tönkre is menjen ebben fizikailag és/vagy szellemileg, csak azért, hogy mindenféle vacakkal körbevehesse magát. Ráadásul különféle titulusokkal és eszmékkel még fel is ruházza ezen tárgyakat.
Vagy esetleg ezektől remél boldogságot, örömöt, békét, valamiféle harmóniát? Eddig még senki sem kapott a matériától ilyet, és nekem az írásaidból is ennek az ellenkezője jön át, az anyag bármiféle jelenléte csak folyamatos bosszúságot, rosszkedvet okoznak számodra, ahogy azt olvashatjuk itt szinte folyamatosan. Nyilván a gyerekkor más, tizenévesen én is nagyon örültem amikor a megspórolt zsebpénzemből egy használt cikk kereskedésben megvehettem életem első hangrendszerét (magnódeck-erősítő-hangdobozok). Aztán felnőttem.
Ismerek egy korombeli fickót, rendesen tele van pénzzel, saját szállodája, wellness központja van. Az arcán a gondokon kívül más nem nagyon látható, és nála talán csak a barátnője boldogtalanabb...

Nagyon vékony a határ a "még elfogadható", és a "már beteges" között. Vagy, hogy a régi viccel szóljak: Nézőpont kérdése, ki van a rácson kívül, és ki belül...

A nők nagyon szeretik az ékszereket. Ezt én inkább afféle genetikai adottságnak tulajdonítanám, hogy szépnek kívánatosnak akarnak látszani a hímek számára, díszítik magukat, fajfenntartás ösztöne. Ez a technikailag fejletlen erdei bennszülött népeknél ugyanígy megfigyelhető, ahol nem létezik a tárgy halmozás betegsége. Csak ők erdőben talált növényi színezőanyagokat használnak erre, hímcsábításra.
Persze ékszerhasználatnál egy rétegnél megvan a kivagyiság is, ahol minél drágább díszítő anyagok használata a lényeg, még ha gusztustalan giccses is, de láthatóan méregdrága. Ők az általuk képzelt felsőbbrendűségüket hirdetik.

A média már úgy 50-100 éve azzal hiteti a népet hogy a tárgyak azok milyen sok boldogságot, örömöt okoznak nekünk, és természetesen hogy ettől boldogok leszünk mindig.

Mindenki a boldogságot keresi, és ezt a cégek is tudják. Pl 50-es évek. Szükséged van egy új autóra amiben már beépített lemezjátszó van? Persze, hisz mennyivel boldogabb lesz a család ha útközben szól majd a kedvenc zenéje? Ilyen kis rejtett trükkökkel mindent el tudnak adni.

Az igazság az hogy a kütyüktől való örömtől újabb és újabb kütyüt vesz az ember. Ugye mivel ha az ember boldog baráti / házastársi kapcsolatokban él akkor ott mindig van változás ami érdekessé teszi a másikat.
Ha már lemondunk pl egy baráti bowlingozást mert inkább játszanék itthon a kütyümmel stb. Már régen rossz.

Ott a bibi amit már sokan elfelejtettek hogy a boldogságnak belülről kell jönnie mindenféle kütyü nélkül. Ezt a fajta boldogságot pedig úgy hívják hogy emberi szeretet. Megjegyzem hogy kütyük nélkül.

Mindegy.... aki nem érti annak már elmosták ott bent....

Szerintem nem kell követni előre megírt sablonokat, a tv-ben elhangzó, vagy akár a közösségtől elvárt eszméket. Ha valaki úgy érzi magát jól, hogy napi 6 órát van konditeremben, hát tegye. Vagy ha valaki láncdohányos? Ő dolga. Esetleg az autójára/hangcuccára költ rengeteg pénzt? Vagy 6 gyerkeke van? Mi közünk van nekünk hozzá, hogy megmondjuk, mi a jó, és mi a rossz? Ismerősöm spórol. De nagyon. Az ételen, a fekhelyén, a családján, mindenen. De jól érzi magát, ha ránéz a bankszámlájára. Gondolkodik, hogy vegyen egy Balaton parti nyaralót, nagyon szeretné, de sosem fogja szerintem megvenni, mert az pénzkiadás... Évek óta 450Ft a napi kajája üdítővel együtt,, heti 5 nap ugyanaz. 50 éves. Fog valamit változni? Kellene neki? Nem. És nem is tudnád rávenni.
Logikus módon már régen meg kellett volna vennie egy ilyen nyaralót/házat, akár hitelből is, mert senki se tudja hány évet él még. Aztán mit csinál 60 évesen a kórházi ágyában rengeteg pénzzel? Semmit. Ő dolga ismét mondom.
Másik téma: legyél főnök, vagy vállalkozó, keress sok pénzt, legyenek munkásaid. Valakinek ez sem kell. Rengeteg ember dolgozik gyárban, vagy minden nap ugyanazt a betanult munkát végzi. Nem keres sokat, de simán lehet, hogy boldog. Akkor most rá kellene erőltetni, hogy keressen dupla annyit, és ne legyen nyugodt élete?