Semennyire. Mégis, mi köze van ennek az egésznek ahhoz, hogy mondjuk betegen nincs az embernek kedve zenét hallgatni? Ez olyan, mintha abból a tényből, hogy ha nincs étvágyam és nem kell a kedvenc kajám se, azt a következtetést vonnád le, hogy akkor a kedvenc kajám is rossz.
Úgy látszik, egyikőtöknek sem tűnik fel, hogy ez a folyton ide kevert hit meg egyebek csak a számotokra jelent valamiféle "magyarázatot".

Ez legfeljebb akkor állja meg a helyét, ha nincs elegendő tartaléka az eredeti trafónak.

Ha minden benne lenne a jelútban akkor az sem lenne mindegy, hogy mivel van tekercselve a helyi középfeszültségű trafó ami ellátja a környéket és így tovább. Ebben a logikába ott a hiba, hogy ha minden benne van, akkor az pl. nagyon sok vezetéket jelent. Ebből kitüntetünk 1 métert, aminek drasztikus hatása van, a következő sok méter meg nem számít? Mi ez ha nem logikai bukfenc. Még ha a mérőig tart a spéci kábel, az is csak apró töredéke az egésznek.

Na látod, ez itt az óriási tévedés! Én ugyanis épp ellenkezőleg, semmitől nem várok semmiféle hatást, ha van akkor azt azért hallom meg mert van, nem azért, mert meg akarom hallani. Tehát, ismét eljutottunk oda, hogy nem én hiszek, hanem az, aki szerint én hiszek. Nekem nincs olyanom, hogy hitem, kizárólag a saját tapasztalataimra hagyatkozom. Való igaz, voltak esetek amikor "elhittem" másoknak amiket a fórumokba leírtak, pontosan ezért mint írtad is: , de ugye ezt már kinőttem, pont ehhez kellenek a tapasztalatok.
Mert akár elhiszem, akár eleve elutasítom, mindkét út hibás.

De ha már megint a magyarázatok keresésénél tartunk, lehetne bármilyen példát írni. Pl. az olcsó hifiben is pont "ugyanaz" a táp van mint a drágában (tarfó-graetz-puffer), meg a rosszul szólóban és a jól szólóban is. Akkor ebből milyen műszaki tanulság vonható le? Hogy az egyiknek jó a tápelnyomása, a másiké meg rossz? Vagy az egyik tápja gyenge a másiké meg nem? Akár ez is lehetne, de általában nem ez van. Olyankor meg pláne nem, amikor mondjuk szinte ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkezik mindkettő, mégis teljesen máshogy szólnak.

A tápelnyomási tényező mérhető dolog, és nem mindegy, hogy konkrétan mennyi, ráadásul sokféle képpen javítható. Ha nem ér el egy bizonyos szintet, akkor az a berendezés egyszerűen csak átlagfelhasználásra készült, és nem extra igényekre... Egy igényes készüléknek olyan tápelnyomásának kell lennie, ami nem teszi lehetővé a hálózat hallható ráhatását az erősítőre.

Pl. manapság gyakoriak az aktív PFC-t is tartalmazó, stabilizált kimenetű erősítő tápok. Nagyjából 90VAC - 270V AC között bármiről képesek üzemelni, és legalább 3 fokozatú zavarszűrő van csak a táp-panelen, + ferritek több helyen, stb... Vajon mennyire érdekel egy ilyet, hogy a hálózati fesz mennyit ingadozik: semennyire. Tudom most jönne az, hogy micsoda eretnekség kapcsolóüzemű tápot tenni egy erősítőbe... de szerintem nem az, meg lehet azt jól is csinálni.

Bár nem engem kérdeztél, de szerintem van oka. Az ilyeneket én is ki szoktam dobálni a tápból, mert csak ront rajta, hiába az ellenkező célzattal lett berakva. PC tápba oda nagyon is kell, de hifibe nem való.

Nem ugyanaz van. Mindig vannak kisebb-nagyobb eltérések, és nem csak a tápban. Aztán sok kicsi eltérésből lesz valami jobban hallható különbség.

Sokszor pedig kiderülne, hogy a két egyformának mért, de különböző hangú erősítő esetében, a mérés viszonylag kevés paraméter mérését jelenti, és közel sem az össze mérhető dolgot. Néhány esetben pedig a "mérés" a gyárilag megadott adatokat jelenti, de nem biztos, hogy mindig korrekt adatokat adnak meg.

Régebben belinkelte valaki egy elismert külföldi magazin méréseit. Szakmai szemmel viszont vicces volt, pl. úgy mérték az erősítő kimeneti impedanciáját, hogy egy olyan kábel végén mértek aminek önmagában sokszorosa volt az ellenállása mint az erősítő adatai. Így lehet aztán két különböző erősítőről kimérni, hogy alig van különbség a kimenő impedanciában: miközben ennek 90+% -a a kábel mérése... a valóság meg esetleg sokszoros viszony lenne.

Persze lehetne azzal indokolni, hogy úgyis kábellel lesz bekötve a hangsugárzó, csakhogy ez a paraméter (jól mérve) arra is utal, hogy pl. mennyire tud (vagy sem) belekavarni az erősítőbe a hangszóróról visszajövő jel. Azaz nem mindegy, hogy az az impedancia amit a "hangszóró lát" mekkora hányadban a kábel, és mekkora hányadban az erősítő... De nem akartam ennyire elkalandozni, bocs.

Lehet, hogy el tudod különíteni a várt hatást, a placebót, és a valós hatást. De a "hifisták" 99%-a nem tudja, sőt... Továbbá senki sem tévedhetetlen. Nyilván én sem, de jelen pillanatban, a jelenlegi tapasztalataim birtokában így látom a helyzetet, ahogy a korábbiakban írtam.

Érdekes elképzeléseid vannak a mások megsértéséről...
"Annak sértés aki magára veszi,"
Az az érzésem, hogy Te tényleg hülyére akarsz venni másokat. A magad kénye kedve szerint állsz a dolgokhoz, és elvárod mástól, hogy a Te nézőpontodból lássa a világot. Véleményem szerint a minden féle hímezéssel, hámozással trollkodsz itt a haverokkal, hogy hátha letiltják ezt a témát is, mint a csövest, meg... Szóval kilóg a lóláb!
A téma megnevezése nem tartalmazza a kételkedők gyülekezetének helye kijelentést. Az meg nézőpont kérdése, hogy aki méréspárti az a "fülre értékelőket" tartja hitfüggőnek, a másik oldal ugyanezt állíthatja a mindenható mérőkre, hogy csak azt hiszik, hogy a mérések eredménye vezet a jó hangminőséghez. Na most én nem szoktam a másik oldalt provokálni. Onnan érkeznek ide kéretlen véleményezők galeriben. Felmerül az emberben, milyen felnőtt fórumtárs, aki ilyen gyerekesen viselkedik?
Szerinte viccről akkor beszélhetünk, ha azt a másik is annak tartja.

A fiam kint hagyta az A-10-ét, hát teszteltem vele egy kicsit. Hát döbbenetes volt hallani a PC, és e gép olvasási képességeinek különbségét. Sejtettem ilyesmit, de más hallani is. Régi csotrogány, azt sem tudok megbecsülni, hogy a híres nádkondijai milyen állapotban vannak, a DAC-ja se mai, amit finoman érezni is, de akkor is nagyon sima hangú. Emlékeztet a hajdani PS-7-emre. Nagyon kellemes lágy a térrajzolata, ami főleg egy gyengébb kiadás esetén hasznos.
És a nagy meglepetést egy nem régen vásárolt Carmen átirat okozta, mivel nagyon ütősen szólt az A-10-el. Ennek az az érdekessége, hogy egy rövid átirattal lehet megélni az opera történetét, anélkül, hogy valakinek érteni kellene egy zenekari hangzás értelmezéséhez. Ennek a kiadásnak nagy erénye az előadók felsőfokú zeneisége, amit úgy írnék le, hogy hallgatva őket, nem a zene, hanem a történet rabja lesz az ember. A téma általános: a szerem virágai, azaz ki így, ki úgy áll hozzá, no meg nem vagyunk egyformák, és ebből lehet káosz. A zenéről még annyit, hogy érzéseket így kottába önteni, az nem semmi. És még egy érdekesség, hogy az átirat készítője japán. Dehát Ők is tudnak komolyan venni ilyesmit...

"DAC és fejlhallgató-erősítő esetében is szoktak különbséget hallani eltérő hálózati kábellel? "
Tán nem olvastad, amit írtam?

Ez dB-ben mennyi is lenne? Mert ez így csak kitérő a kérdés elől.

Pedig elég ismert mondás: akinek nem inge, nem veszi magára. Veled szemben én próbálom szakmailag alátámasztani és logikus magyarázatokat keresni a különféle jelenségekre. Időnként vannak szakmailag indokolt felvetések (bár többnyire nem tőled), néha meg csak afféle "kinyilatkoztatások".
Amúgy téma neve még mindig nem zárja ki a kételkedést, de értem, hogy ezt szeretnéd
A trollkodás, vagy gyerekes viselkedés emlegetése, kimondottan nekem szól, vagy mindenkire vonatkozik aki nem ért veled egyet? Egyébként hidd el, nincs semmiféle összeesküvés a háttérben, nem beszéltem meg a "haverjaimmal", hogy szegény "mek-eleket trollkodjuk le a kedvenc témájában", egyszerűen csak arról van szó, hogy spontán akadnak mások is, akik nem úgy gondolják, ahogyan pl. Te.
Szóval ne érezd úgy, hogy mindenki szembe jön az autópályán

Ha mindenképpen számokat szeretnél, akkor zajhatár alatt kellene tartani a ráhatást. Azaz ha mondjuk a kimeneten mérhető zaj 50µV, és ezt elfogadhatónak tartjuk, akkor ez zajos hálózatról táplálva se növekedjen mérhetően. Ehhez definiálnunk kellene a zajos hálózatot, vagy azt hogy mennyi zajt tolerálunk a hálózat felől, majd dB-ben kifejezzük az arányt. Ugyanez igaz a hálózat ingadozására is, amivel könnyebb számolni. Ha mondjuk 10% megengedett, akkor 230V névleges fesz. esetén ez 23V RMS (a hálózati oldalon). Ez pl. valamivel kevesebb mint 120dB-es viszonyt jelent. Tehát a példában adott erősítő esetében kb. erre kellene törekedni, egy ennél jobb erősítő esetében még többre.

Gyakran felhozod, hogy szerinted miről kellene szólnia ebben a témában a hozzászólásoknak. Most viszont én említeném meg, hogy bár örülök, hogy találtál egy készüléket ami elnyerte a tetszésedet, de ez itt egy elektronikai fórum, és a hozzászólásodban kb. annyi az elektronika, mint mackósajtban a brummogás... Nem gond, elfér itt ez is, csak azért említettem meg mert Te is mindenkit helyre teszel, aki szerinted nem a témába megfelelően illeszkedő hozzászólást ír.

Félreértetted amit írtam. A stabilizáló szárnyvég letörése a meghibásodás, ami miatt romlik az irányíthatóság, és ez nem hasonlítható ahhoz, hogy kábeleket csereberélsz.
Ez maximum akkor lenne helytálló, ha különböző profil kialakítású stabilizáló szárnyvégeket csereberélnél, és vizsgálnád a irányíthatósági jellemzőket.
De tunerman nem erről értekezett, ezért írtam, hogy félrement a hasonlata.

Én úgy veszem észre, hogy te olyat kérsz rajtunk számon, amit ezért fizetett, vastagon műszerezett mérnök csapat sem tud számszerűsíteni.

Mostanában kezd tudományosan is elfogadottá válni, hogy az univerzumunk nem keletkezett a semmiből, nem teremtetett, hanem egy örök idők óta létező pulzáló folyamat jelenlegi történésének vagyunk a szemlélői. Ráadásul már azt is elfogadottnak tekinthetjük, hogy nem csak egyetlen univerzum létezik, hanem végtelen sok univerzum járja ugyanezt az ismétlődő táncát a végtelen térben. Sőt már egy szomszédos univerzumnak a "miénkre" gyakorolt hatását is kezdik elemezni a kozmikus háttérsugárzás lenyomataiban.
A miénkhez hasonló öntudatra ébredési folyamat is végtelenszer előfordult már, de elég egy nagyobbacska aszteroida, vagy gamma kitörés, hogy a mi kis porszemcsénket, a rajta lévő civakodó szerves lényekkel együtt örökre eltörölje nyom nélkül.

"Mostanában kezd tudományosan is elfogadottá válni, hogy az univerzumunk nem keletkezett a semmiből, nem teremtetett, hanem egy örök idők óta létező pulzáló folyamat jelenlegi történésének vagyunk..."

Apám... Kissé eltévedtél a témát illetően...

A kérdést Ge Lee vetette fel abban a hozzászólásában, amire reagáltam.
Ha értelmezni tudnád a leírt szövegeket, és kontextusban is értenéd az olvasottakat, akkor nem csak ilyen szamárságokat tudnál kiizzadni magadból.
De ezt már megszokhattuk tőled.

Az történt, hogy más szemében a szálkát is, de a magadéban a gerendát sem...

Szerintem elírtál egy nullát. A sorkimenő 1kHz körül sípolt, ezért hallottad/ zavart

Terccel háromnyolcvan alatt, a bojler attól dorombolt.

1,5 kHz-et akartál írni? Mert az még hallható, tényleg sípol.
15 kHz észlelhető.

A sortrafó 15625 Hz frekije bár hallható, de a ferrit eltérítő tekercs a képcső nyakán képes alharmonikus rezgés módusokban rezegni. Ezek a frekvenciák közelítőleg (8k, 5k, 4k) viszont nagyon hallhatóak. Régebben sokat műgyantáztam CRT TV eltérítőket a sípolás csökkentése érdekében.

Az alharmonikus sem magyarázat Fiatalon 1kHz körüli "sípolást" halottam..

Köszönöm a konkrét számokat. A zajon kívül az esetlegesen előforduló modulációs torzításokat is illene figyelembe venni, ha jól gondolom.
Visszatérve a könnyű mérhetőségre: Ez valóban igaz, de mégsem specifikálja senki. Egyetlen gyártónál sem találkoztam ilyen irányú mérési eredménnyel. Az pedig nehezen járható út, hogy hazahozok készülékeket, majd az esetlegesen rossz mérési eredmények után visszaviszem őket.
Ráadásul mi van, ha a berendezés hangja, amúgy kiváló, csak éppen érzékeny a hálózati zajra?

Ha nincs gyárilag specifikálva ilyen szempontból egy készülék, akkor garanciát sem igazán lehet érvényesíteni ilyen okkal. Viszont lehet kísérletezni egyedi zavarszűrővel, akár gyári, akár épített megoldással is. Ebbe nem kellenek extra drága alkatrészek, nem jelet akarunk átvinni rajta, csak a különféle zavarokat csillapítani.. Ezt megkönnyítheti ha ismerjük hogy milyen típusú zajra érzékeny a készülék, vagy ha ismerjük magát a zajforrást is ami problémát okoz. Ebben az esetben ugyanis azonnal tesztelhető is, hogy hatékony-e a zavarszűrőnk, ill. reprodukálható a probléma.

Tipikus példa (bár gagyibb készülékeknél a gyakoribb) amikor egy mobiltelefon elkezd kommunikálni, és a készülék közelében van, akkor hallható zajt generál az erősítőben.
De ez nem mindig ennyire egyértelmű, volt olyan helyzet, hogy barátom méregetett egy erősítőt, és az addig ezred %-os torzítások helyett, kb. 10x rosszabb értékeket mért... Míg rá nem jöttünk, hogy azért, mert közben mobilon beszélgettünk egymással...

Az utolsó sorod, ami ide tartozna, de az nagyon! Igazság szerint ebben van a lényeg audiofil oldalról nézve. Minden készülék érzékeny a hálózati zajra. Persze ez egyéni dolog, beleértve a hálózati zaj milyenségét is. Ha elemezzük egy készülék képességeit, akkor azt naiv dolog, ha nem vesszük hozzá a körülményeket. Már egy mérés mikéntje is kérdéses lehet, de eltörpül az alkalmazási helyzethez képest. Ha összegezni szeretném ezeket a dolgokat... Nálam ez a dolog úgy kezdődik, hogy egy erősítő hangjára a méretéből indulok ki. Ha a hifishow-n látottakból, hallottakból indulok ki, esetemben hallgatóerősítő, már szemre kifogásolható volt az ottani cuccok kinézete. Meghallgatva, papírforma, azaz egy erősítő nálam a tápjától indul. És kéttenyéenyi készülékbe nem lehet rendes tápot építeni. Persze mindennek oka van... De erről később.
Egy készüléket vizsgálva, van a mért bele, és vannak a külső interface-ek. És ezekből áll össze a hallható eredmény. Az említett felületekről, mindkettő az említett okok miatt, úgy kezdődik, hogy kábelfüggők. Az egyik, hogy megfelelően juttassa a készülékbe az adott műsoranyagot, a másik meg hogy ne engedjen a készülékbe zavarforrásokat. A fiatalságom egyik szép emléke az akkori zenehallgatási lehetőségem. Akik nem hallottak olyat nem tudhatják, hogy mi volt abban olyan kellemes. Két dolog, először is az analóg rendszerek kellemessége, no meg, hogy az ereszen szólt a Kossuth. Vagyis általában véve nem voltak olyan zavarforrások a környezetünkben, mint manapság. Nem oly rég felmerültek, akkor ezotériának becsmérelt furcsaságok, miszerint, ha összekötnek például csővezetékeket a lakásban, akkor jobban szól a cucc. Ebben sajnos a tájékozatlanságban kell a hibát keresni. Ugyanis az átlagember nem tudja, hogy ma már más világ van, ami a környezetet illeti. Az éter tele van feltekert műsorszórókkal, mondhatni wireless folyik a csapból is, és az sem ritka, hogy az elektromos hálózatra szuperponálják a LAN-t. Szolgáltatók hálózzák be lakhelyeinket, és mint nálunk emeletekkel lejjebbről jön a koaxon a helyi földelés. Szóval már a földpont sem a régi. Ezek után milyen lenne egy készülékben az ideális földelés?
És ahogy Károly írta, gond megtartani egy készülék eredeti tulajdonságait az építés milyenségével, ez is hozzátartozna.

Nézőpontok, mármint, az audiofil oldalról, a gyártók, az értékesítők, és a felhasználók azaz a vevők. Van akinek homályos, hogy gyártóknál, ha csak nem csúcs nem a minőség számít, akkor a rentábilisság a meghatározó. Ez viszont alapvető a működésük okán. Ha valaki megcsodál egy "gyári" készüléket, vagy holmi csodát keres bennük, az a csoda legfeljebb a minimalizálás csodája lehet. Ugyanis egy gyártónál az önköltség minimalizálása az első. És ezután persze a piac, ami eldönti, hogy mennyi a külcsin, és mennyi a tartalom adott készülékben.
Aki tud olyat, csináld magad! Kicsiben is lehet a fentihez hasonló, de legyünk optimálisak...
A hobbistát nem nyomassza bérköltség, határidő, piaci feltételek, mondhatni, kötetlen ezekben.
Innentől, ha szorgalmas, szert tehet tapasztalatokra amiből kialakíthatja a maga elképzelései szerinti eredményeket

Ezek szerint gőzöd sincs az analóg TV működéséről.
Magyarországon a 625 soros, 50Hz-es képfrissítéses rendszert használták. De mivel "Interlaced", vagyis váltottsoros volt a megjelenítés, így másodpercenként 50-szer 312,5 sort rajzolt az elektronsugár a képcsőre. Márpedig 312,5 x 50 = 15626.
A fél sor azért kellett, hogy félkép váltáskor az induló sugár az előző félkép sorai közé kerüljön, így adva ki a 625 sort.
Ezen a frekvencián járt a soroszcillátor, és a sorkimenő trafónak a hangja bizony kihallatszott.
És ezt hallottuk.