Filmes fényképezés

Sziasztok!
Ahogy korábban említettem itt a topikban, elővettem egy filmes fényképezőgépet, és elkezdtem használni. Fekete-fehér filmmel némileg olcsóbb dolgozni mint színessel, és nagyon hitelesen adja vissza a 80-as évek előtti hangulatot. Érdekesen mutatnak rajta a "mai" cuccok, mint pl. a napelem.
A gép egyébként egy Canon T70 1984-ből. Ebben egy 8 bites mikrokontroller optimalizálja a záridőt és a rekeszt az ISO és a fény függvényében. A filmet is villanymotor továbbítja. Vannak más gépeim is, a kézzel felhúzósakat tartom az igazinak egyébként.

Ez már kép hamisítás

Szép képek
Én jó ideje fotózgatok komótosan régi filmes gépekkel, általában színes filmre, de most először nekem is fekete-fehér film van éppen befűzve. Mostanában sajnos nem igazán vettem elő, szóval amikor végre elfogy, jól meglepődök majd a képeken én is

Jó ez az MI, olyan mint a műfogsor.
Használható, de a természetes azért jobb.

Ez már tök jó:

Az eredeti megzenésítve, ha még emlékeztek.

Ha most látnám, ajánlanám neki a vasalást a betonba.

Teljesen igazad van. Csak annak kell akinek nincs saját.

Az igazi analóg filmes fotózás eredményének érzetét semmi se tudja visszaadni, csak kár, hogy manapság már azt is egyre nehezebb beszerezni, ami még elérhető és előhívást is egyre kevesebb helyen vállalnak. (Sajnos pár éve Keszthelyen is megszűnt a fotós bolt.)

Én nagyon szeretem a filmes fotózást, de évente pár tekercs filmnél többet én se tervezek ellőni. A film egyébként úgy tűnik, kapható rendesen, sőt szerintem még egy picit nagyobb választék is van mint 5-10 évvel ezelőtt. Olyan 2010 után azt hittük, teljesen ki fog halni a dolog, de örömmel tapasztalom, hogy nem. Ahol tanítok, több tizenéves is azzal fordult hozzám, hogy magyarázzam el neki a fényképezés alapjait, mert találtak/örököltek/vettek Zenit, Canon stb. filmes gépet.
Ami hátránya a dolognak az a film és a kidolgozás ára, bár ez is csak a digitális közel ingyenességéhez mérten kerül sokba. Pont nemrég került a kezembe egy 2005 körüli fényképes boríték, amiben blokk is volt 3500 Ft-ról. Ennyit fizettek a negatív előhívásáért, és a 36 db. 9*13-as nagyításért. Nem tudom, mibe kerülhetett a film, de (normális esetben) ez ma sem kerül sokkal többe. Tőlem legutóbb 3900 Ft-ot kértek a 36-os negatív előhívásáért, és 6 megapixeles szkenneléséért. (Szkennelni nem érdemes házilag, mert borzalmas lesz az eredmény.) Nagyíttatni nem igazán szoktam, mert az ehhez jön pluszban, úgyis gépen nézegetem.
Aminek viszont tényleg brutális ára van, az a diafilm. Kb. 10 000 Ft a 36 kockás, ráadásul a hívása is több mint a negatívé.
A fotós boltok rengeteg helyen megszűntek, ahol maradtak, ott is inkább fénymásolós nyomtatós hellyé alakultak, és ha filmet akar az ember hívatni, akkor felküldik Pestre, emiatt drágább. Mivel gyakran járok a munkám miatt így be tudom vinni, de máskülönben postázni kellene, ami megint jó nagyot dob a költségen. Érdekesség, hogy a C-41 színes film megvan másnapra, de a fekete-fehér egy hét kb.
Elvégre a mai napig vannak festők, holott már 100 évvel ezelőtt is elég jó fényképezőgépek voltak.

Ezt arra értettem, hogy mint a festészetnek is megmaradt a létjogosultsága, úgy a filmes fényképezésé is megmarad.

Van egy Krokus Color nagyítóm. Ilyen. Megválnék tőle.

Tedd fel az apróba.

Örömmel olvasom ha olyan elfoglaltságot talál magának bárki, amiben örömét leli (és azzal nem árt másoknak).
De a "filmes fényképezés" kapcsán nem látom a régi technika varázsát. Hangsúlyozom, nem értek hozzá, kívülállóként kérdezem milyen előnyt, jobbságot, vagy egyéb paramétert hordoz a hagyományos fotózás a mai kor színvonalához képest?
Azt gondolom, a fénykép a valóság egy pillanatának rögzítése. Ha jól kaptuk el a pillanatot, akkor az akár többet is jelenthet annál mint ami a képen van. De attól, hogy a kép egy kevésbé hiteles módon készül (kicsit életlen, kicsit homályos, kicsit fekete-fehér), nem várnék többet mint egy tűéles, színes fényképtől.
Ráadásul ha jól értelek, akkor ebből nem is lesz papírkép, hanem egy digitális állomány a végeredmény, csak sokkal komplikáltabban jutsz hozzá, mintha lefotóznád egy mai akármivel.
Mi az a varázs amit nem látok?

Mondhatni: milliószor jobb felbontású a fénykép (a valódi, a filmes), mint a digitális.
Mikor beszkenneljük -valójában rontunk rajta.

Ui: a milliószor csak hasból jött, inkább arra céloznek: a megapixel-izék közel sem érik el az ezüstszemcsesűrűséget, ami a filmen van.

Nem biztos. Zenit tükörreflexes filmes gépem -nem nagyágyú, de nem is alja- képeit nézve mikroszkóppal nem adja azt a felbontást, amire én is gondoltam "ezüstszemcsesűrűség"-ből. Pld.: hajszálak eléggé jobban kivehetők a 12Megapixel digitálisnál, mint a filmesnél. Sok képen nézve, filmesnél napfény és beállítások ideális, illetve vakunál is.

Ebben igazad lehet, de nem tudom véleményezni.
Viszont a mai "rosszabb" felbontású képek nagyságrendekkel "jobbak" mint a filmes elődeik. Azt viszont nehéz megfogalmazni mitől is jobb, de összességében sokkal-sokkal jobb. És ezt már akkor is így tapasztaltam, amikor még csak 1-2 Mega-pixeles volt a kis fényképezőm.
Arra célzol, hogy a ma jellemző 100 Mp nagyságrendű felbontás "bántó hiányosságait" lehet a filmes technikával kiküszöbölni?

A régi filmes képek is csak akkor jók ha csúcs minőségű géppel és jó minőségű filmel van elkészítve és ha nagyon jók fényviszonyok, egyébként nem garantált.

Persze, meg túlzasba tényleg nem kell esni, mint ahogyan fórumtársaink is céloznak rá.
Jó állvany, hozzáértő fotós nélkül nyerőbb lehet a modern (digitális) gép, rengeteg javítódolog van beleépítve, kiküszöbölnek rengeteg emberi hibát.
Nekem sincs filmes gépem, mert hiába minden,-NEM tudok jól fényképezni.

(A fekete-feher képek nekem is kedvenceim, sőt, az utólag színezettektől falra is tudok maszni -azonban a fekete-feher filmmel egy csomó blamat -azaz felhasználói melléfogást- el lehet kerülni.
Érdekesség még: volt egyszerre ff és színes TV-nk -90-ey évek elején. A "rendes" filmeket jobb szerettem ff-ben, a rajzfilmeket viszont színesben nézni. Ezt a franc se érti már)

@Villanymozdony ‒Esetemben itt Keszthelyen nem alakult át, hanem teljesen megszűnt a fotós bolt és azóta is üresen áll, azt se tudom, ha pl. újat kellene vennem a meglévő kicsi lábam helyett, akkor hova mehetnék.
@szs ‒Én jelenleg is egy szürkeárnyalatos megfigyelő monitoron nézek tévét, mellé külön RCA bemenetű hangszóró a hanghoz.

Odalett Kálmán mester hagyatéka

Sajnálom nagyon, mert ismertem személyesen. Nagy ember volt, nem kamuzott. Rendszerváltás környékén láttam élőben Szolnokon.

Szerintem gyakorlati értelemben nincs igazán előnye a digitális fényképezéssel szemben, számomra ez inkább csak játék, ami pont az analóg fotózás korlátai miatt érdekes. Nem látom azonnal az eredményt és nem tudok ellőni 500 képet, hogy majd otthon kiválogatom a jókat, úgyhogy sokkal megfontoltabban fényképezek. Aztán (mivel emiatt kábé egy év alatt használok el egy tekercset) meg én is meglepődök, miket fotóztam

Az az 50 éve ottfelejtett felvonulási épület (széldeszka-faház) volt a hagyatéka?

Nekem nem mond semmit...

A Zeniten milyen objektív van? A Helios elég lágyan rajzol, azzal azért látod összemosódva a hajszálakat. Tegyél rá valami régi Zeiss vagy bármi más japán M42-est, azzal a porszemeket is meg tudod számolni!

Helios van, gyári hozzáadott. Akkor ez gyenge? Nem tudtam. Már nem játszik, digitálist használok. Köszi a tanácsot.

Ez igaz, emiatt nem is érdemes a 80-as, 90-es évek kompakt gépeit használni, kár a filmért. Én két gépet használok, egy Canon T70, és egy FED 2 gépem is van. Utóbbi pont 70 éves, de ha rendesen be van állítva a távmérő, elképesztően jó gép, és jó fényviszonyok esetén elég szépen rajzol az Industar 26M objektív. (Leica másolat a gép egyébként.) A széleinél pontatlanabb, de pont emiatt van különös hangulata a képnek. Érdekesség, hogy a mai napig gyártják a hozzá hasonló Leica típusokat, méghozzá filmes és digitális változatban is, az ára pedig csillagászati. Pedig nem sok "értelme" van ma egy távmérős gépnek.

ÓÓÓ, nem csak az. Azon kívűl még vannak képjavító algoritmusok, a régi gépekben nem volt optikai képstabilizásor ami nagyon sokat segít a minőségen (főleg ha kézben és nem álványon fényképez az ember) ezt már a mobilokba is belerakják (nem mindbe) PL: 2014 LG G2 , látható különbség volt egy stabilizátoros mobilkamera és egy az nélküli között, és a mai sok kamerásokról még nem is beszéltem ahol több kamera képét vagy egybe vonva, vagy más és másra való otikákat használ a gép kép készítésre. A régiekben is van szépség de amit a maiak tudnak az 20-30 évvel ezelött még elképzelhetetlen volt. A fotós gépek amik direkt profi fotozásra vannak tervezve azok még jobbak (persze érteni is kell hozzájuk).

Sok egyéb mellett még ott van a készíthető képek mennyisége is. Példának okáért a korábban Villanymozdol által becsatolt kép esetében rögtön látszott volna, hogy a fókusz bizony a leveleken van, nem a virágon és (hacsak nem direkt ez volt a cél) már készíthetné is a következő képet, amíg az eredménnyel elégedett nem lesz. Meg persze lehetne még kritizálni azt a képet, hogy milyen maga a kompozíció (a majdnem éles virág miért középen van, miért nem kb. 1/3-nál az aranymetszés szerint), de gyakorlatilag egy képen összefoglalja az ismétlési sebességből és ismétlési árból fakadó hátrányát.
A filmes gépeknél jól meg kell gondolni, hogy mit szeretnél megörökíteni és azt hogyan, digitális esetében mehet szinte ész nélkül is. Ez egyben előny és hátrány is persze Sokszor én is inkább jegyzetelésre használom a telefon fényképezőjét, mert jóval egyszerűbb, mint körülírni a problémát (meg ugye szekrény mögött, szűk helyen leltári számra vadászni is egyszerűbb vele).
Minden esetre én a "komolyabb" analóg gépeimtől megváltam már, mindet odaadtam egy fotós barátomnak, aki komolyabban veszi ezt a témát.

Hát igen! Én régi fekete-fehér filmes géppel nagyon kevest fotóztam de erről többet tudna mesélni Keleti Éva fotográfus

Hát igen, nekünk is volt elég csalódás mikor kézbe kaptuk a képeket és azt láttuk, hogy egy jópár kép nem sikerült (de persze azt is ki kell fizetni).

Rendszerváltás környékén azért már el lehetett jutni földi haladóként is néhány érdekes helyre.
Én például elzarándokoltam Taszárra, annó még a szögletes lámpás Dácsiával. Csodálatos élmény volt.

Visszafelé megálltunk az első kocsmánál és berontottunk:
- Két korsó Kristáykeserűt.
- Hagytak még a porból másnak is?

Kálmánt úgy ismertem meg, hogy jött egy távirat (akkor még volt ilyen) zöld borítékban:
- HM parkolóban gyülekező és indulás ekkor.
Busz tényleg ott várt (mármint aki ott volt, az ott volt, de ki a fene ne kelt volna fel hajnalban).
Indulás Szolnokra.
Szolnokon (mélységi felderítők, kommandósok, ilyesmi volt ott akkoriban) szépen végig vezettek ahol lehetett.
Közben magyaráztak és mutogattak.
Kálmán volt az egyik kisérőnk.
Megyünk ott a laktanyában, Kálmán egyszer észrevesz egy téglát, odamegy, szétcsapja puszta kézzel.
- Folyamatosan edzeni kell.
Egyszer előrántott egy harci kést, és mondja:
- Tőrt, kést mindig így kell fogni és dobni. Kihúzni sem könnyű...
Négyemeletes laktanya épületek között a negyedik emeletről egyszer csak lezúdult pár kommandós. De nem ám úgy, ahogyan a filmeken van, hanem kalimpálás nélkül, arccal előre csak lesétáltak a falon.
Bent a kommandós lőtéren, felvesz a földről egy gyerek lázcsillapító kúphoz hasonló fehér valamit.
- Ilyenekkel lövünk a repülőgépen belül.
- Ez halálos?
- Emberre igen, repülőgépre még nem.
- ???
- Tudod ki lövi szét azt a repülőt, amin éppen repül.

Kálmán nekem egy ikon.