Köszönöm, erre az egészre én csak reagáltam, amúgy 90 százalékban semlegesen kérdezgetek, ill. hozok konkrét adatokat, ha ez egyeseknek nem is tűnik fel szerelemféltésből vagy miért. A részleteken rágódom kikapcsolódásként, mert érdekel.

"Az audiofil személy a zenében jó, nem a tudományban, ha nem esett volna le."

Akkor neked szigorúan csak vásárolnod szabadna erősítőket és más eszközöket, akkor cselekednél józanul és logikusan. : -)

Mindig úgy érzem, hogy erősen offolom a témát, de talán belefér.
Ha az FR4 nyák problémás, az nem azt jelenti hogy nem lehet erősítőt csinálni vele. Ha az a probléma vele hogy a dielektrikum miatt nagyobb a kapacitás két csík között, akkor alacsonyabb impedancián kell dolgozni. De szerintem máshol keresendő a baj. Emlékszem, hogy gitárosok oda voltak az olajpapír kondenzátorokért. Nagy gitár gyártók mint a Gibson, a mai gitárjaikba kerámia kondit tesznek. Ez egyszerű sönt kondi, vágja a magas hangokat, meg valamennyire rezonáns kört alkot a hangszedő tekercsével, vagyis bizonyos frekvencián kiemelést okoz.
Csakhogy ez cseppet sem ennyire egyszerű. A dielektrikum anyaga nem csak a kapacitás nagyságát van hatással, hanem a kapacitás azaz a kondenzátor linearitására is. Ha lehet hinni a gitárosoknak, van aki meghalljak a gitár hangszedőben lévő mágnes anyagának, valamint a vele párhuzamos kondenzátor hangját is. Audiofil gitár.
Régebben említettem, hogy ami nagyban melegedés, az kicsiben torzítás. Polisztirol dielektrikumú kondenzátor PWM erősítő kimenetén melegszik, jel útban meg torzít.
Tehát lehet rosszabb mindenben a papír nyák, ha lineárissbb a hatása a jelútra. Azért én bízok az FR4 nyákban, csak más törődést kíván. Hogy mit, azt még nem tudom.

Folytatom, amíg eszemben van.
Tevezünk erősítőket, nézzük a Mosfetek transzver karakterisztikáját, mert nem lineáris. Teszünk elé HEC vagy fetgörbítőnek valamit, hogy elimináljuk a mosfet nemlinearitását. De a nyákot csak hordozónak tekintjük.
PH mérő szonda erősítője olyan jelforrás jelét erősíti ami 58 mV/pH, vagyis 350mVpp feszültséget ad ki magából. Ez mondjuk nem kicsi, csak sajnos ezt több tíz MOhm impedancián tudja. Sima polietilén dielektrikumú 75 Ohmos koax kábellel csatlakozik a mérőeszköz.
Egy-két ilyen hibás műszert hazahoztam, beletúrtam. Sima FR4 nyákra épült, de a nagyimpedanciás bemenetnél az erősítő opamp bemenete az egyiknél ki volt hajlítva oldalra, majd egy beszegecselt teflon szigetelésű forrcsúcshoz volt drótozva, majd erre a pontra csatlakozott a műszer meleg pontja. Az újabb kivitelnél 4 rétegű nyákon volt minden, de körül volt marózva az a szakasz, ahol a nagyimpedanciás jeltovábbítás volt.
Talán lehet lopni belőle.

Minden valamirevaló nagy ellenállás (teraohm) mérő bemeneti része teflon átvezetővel, tüskével stb kezdődik, mivel ugye az FR4 nem felel meg ekkora impedanciákra. Egy mezei erősítő szerintem igen messze van ettől, pláne egy tranyós bemenetű, de még akár a teraohm bemeneti impedanciájú LF356-os IC is, mert ha olyannal kezdődik (nekem a Quad405-ben az volt) akkor sincs kihasználva, jóval kisebb impedanciák vannak ott.
Nem vagyok benne biztos, hogy erősítő nyáknak jobb lesz a teflon mint mondjuk az FR4, de ki tudja. A puding próbája is az evés, meg hát, régi nóta, hogy erősítőt nem érdemes kizárólag műszaki megfontolások alapján tervezni, mert aztán jöhetnek a meglepetések (mégsem szól jól).
Meg talán ez is olyan mint a csoda elkó, vagy bármelyik csoda alkatrész, az sem jó mindenhova, az egyikbe jó a másikba meg nem. Ezért nehéz kenyér ez, ahogy Karesz nemrég írta. Nem emlékszem már mi volt az, meg nem is én csináltam, de jó sok (drága is) fóliakondi belepróbálása után egy filléres bipoláris elkó lett a befutó csatolókondi. És ilyenkor néz az ember fia mint Rozi a moziban, hogy ez most miért van.

Számomra a Te teszted is meggyőző volt, snap-in kondi esetén azt a vishay típust használnám...
Jó lenne ilyen teszt csavaros-, vagy normál radiális furatszerelt kivitelű elkók esetén is, iránymutatásnak. Pl. az előerősítőmben végül panasonic FC-t hagytam bent, bár persze sok mindent ki lehetett volna még próbálni: pl. az Audio Note kondikon is gondolkodtam, de nem volt megfelelő méretű/paraméterű.
( a nagy, csavaros kondipakkok esetén - szinte - mindig használnak közvetlenül az erősítő áramkörnél elhelyezett hidegítő kondikat, amelyek jelentősen beleszólhatnak a "hangba", sőt... )

A linken, a név rögtön ismerős volt, régi motorosról van szó. Ahogy nézem a honlapokat, van saját webshop is.
Szinte már kényelmetlen látni, hogy a kondenzátor teszt erősítői ( A20, A21 ) is LM3886 és LM4780 ( 2xLM3886 ) ic-ket használnak

Köszi! Ha érdekes, akkor a Vishay MAL2056-nak a csavaros megfelelője a MAL2106 széria. (Impozáns a 800000 órás élettartam kilátás). Valahol talán van itthon 2db 33000µF/63V. Kipróbálnám, de nem fér el a dobozban

Nekem is ismerős volt a teszt végrehajtója. Ami külön tetszett, hogy végül nem ajánlott szent grált, csak opciókat sorolt fel.

A Panasonic FC nem rossz darab. Néha én is használtam itt-ott.

Visszatérve erre a pufferkondi "tesztre". Most akár örülhetnék is... elavult, hibás, régi kondikkal rosszul szólt, most meg jól szól... ha még jobb pufferkondit vennék bele még jobban szólna.
De nem tudok belenyugodni abba, hogy az a néhány mV-os feszültségcsúcs eltűnése ekkora változást okozott. Hol okozott változást, miben és miért? Valamit megint nagyon nem tudunk.

Újra szimuláltam a tápelnyomásokat. Igaz nincsenek benne a tápvezetékek impedanciái, meg még egy csomó minden, de akkor is elgondolkodtató számomra ez az egész, mert nem jön ki a matek.
A pufferek tápvezetékei három helyre csatlakoznak. A folded cascode fokozat áramgenerátorára, a kaszkód emitterkövetőre és a végfetekre. Ezen fokozatok tápelnyomása szólhat bele a hangképbe.

- A VAS tápelnyomása. Ez a leggyengébb láncszem a maga 50dB-jével, ezért ennek a tápját szűrtem meg a legjobban - passzív stabilizátorral, hogy ne termeljen tranzienseket. (De a tápvezeték mégis termel valamennyit (x-et) ). De ez a 140dB feletti tápelnyomás a hangfrekvenciás sávban, már azt gondolná az ember, hogy mindenre elég kell legyen.

- A kaszkód emitterkövető eleve azért lett kaszkód, mert így két legyet ütök vele egycsapásra. Az emitterkövető disszipáció változása -kivezérléstől függetlenül- majdnem nulla... a másik légy pedig a hatalmas tápelnyomás (190dB 1kHz-en). Ez a fokozat elvileg nem szólhat bele tápvisszahatás szempontjából a hangba.

- A fetgörbítő elvileg megint csak közel 100dB-es tápelnyomású a számunkra fontos 200Hz-5kHz-es sávban.

- De mérve az jött ki, hogy a pufferkondi "brummja" osztva a kimeneti zajfeszültséggel:
64mV/240uV=50dB jel-zaj távolságnak felel meg. Jó... ennek jelentős része 50Hz-es zavar, ami származhat a hálózati trafó szórásából (vagy most mindegy miből) is. Már alig látszik a szkópon, de vannak ott magasabb frekvenciás összetevők is, tehát 60dB-nél nem jobb a tápelnyomás (sacc/kb).
Valahogy ki kellene mérni, hogy mennyi is az annyi (szakszerűen megfogalmazva). A Brüel mérőerősítőm pont most dobta fel végleg a talpát, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. Menetzárlatos lett a 2x150V-os szekunder tekercse. Gagyi ez a Brüel is, még 47 évet sem bírt ki.

Arra is gondolok, hogy eleve rosszul gondolkodunk a feszültségstabilizátorok tervezésénél, mert csak arra játszunk, hogy jól nyomja el a tápfeszültség zavarait. De ennek a stabilizátornak vannak késleltetései a beépített RC szűrők miatt. Nem követi a tápegység "hullámzását", hanem próbálja azt eltüntetni... pedig lehet, hogy hatásosabb lenne a szűrés ha csak valamennyivel csökkentené a tápegység zavarait, de azt minimális fázishibával tenné. Ezek még csak olyan zűrzavaros gondolatok a fejemben, amik vagy kikristályosodnak majd, vagy nem.
Vagy lehetne egy olyat is mérni, hogy csak a fetgörbítőt vezérlem valamilyen jellel (akár zeneivel is) és a rövidrezárt bemenetű VAS kimenetén nézem milyen zavarjelek jelennek meg ilyenkor.

A lényeg az egész hosszúra nyúlt és unalmas írásban annyi, hogy egyszerűen nem értem, hogy okozhat ekkora változást egy egyszerű pufferkondi csere és meg kellene próbálni ennek a végére járni. Max nem sikerül, de ettől még meg lehet próbálni. Már valami félsiker is siker lenne.

Nem tudom most milyen stabilizátor van benne, de a stab IC-s első változatnál nem láttam fóliakondit a stab IC-k kimenetén pedig az ott elengedhetetlen. Az is erősítő, hibajelet erősít annak minden nyűgjével együtt, néha be is gerjedhet ha nincs a kimenetén kondi, vagy ha túl nagy van ott.

Ott van a "VAS tápstab PSSR" szimuláción az orrod előtt a stabilizátor. És a kapcsolási rajzon is ott van. De nyugodtan kérdezz ha valamit nem látsz : )
Azért nem láttad a fóliakondit a stab kimenetén mert a fóliaoldalon voltak 470nF X7R-ek.

Első hirtelen ötlet, kiszedem a szimulátorban szép sorjában a szűrőkondikat. Mutatom.

Tehát az jön ki, hogy C7 több kárt csinál, mint hasznot. C5, C6 kell bele... és véletlenül pont eltaláltam az időállandójukat. Csípőfogóm van, fülem van, kivágom a nyákból C7-et és nézzük hallok-e vallok-e valamit - és ha igen, milyen irányba változik a hangkép.

Nem hallok semmi változást, viszont kispóroltam négy kondit : )
Talán Bob Dylan: Man In the Long Black Coat című számán, mintha kicsit simább lenne az ének és mintha lágyabbak lennének az esz-ek, de lehet csak bebeszélem magamnak. Ha nem tudnám, hogy belenyúltam, nem hallanám meg.
A pufferkondikon sem hallom, hogy "járódnának". Úgy szól mint tegnap előtt, amikor először bekapcsoltam. Bár a Burgumnál is úgy volt, hogy egy hónapig nem változott a hangja, aztán egyik napról a másikra hirtelen "megjavult" és úgy is maradt - ha jól emlékszem.

Az áteresztő stab IC valóban kvázi erősítő, aminek ha kicsi a kimeneti impedanciája, akkor erős visszacsatolása van. Egy ilyen erősítő mennyire örül ha kondenzátorral terhelik a kimenetét? Lehet hogy sönt szabályzó kellene?

Az adatlapokból ez pontosan kiderül, hiszen ezeket a "visszacsatolt erősítőket" pontosan ilyen terhelésre tervezik. Mi több, pontosan definiálják a tervezett/szükséges értéktartományt, kondenzátor típust, még a méréseket is így végzik el.
Meg kell nézni a műszaki adatlapokat, nem ördögtől való az...de szakirodalmat is el lehet néha olvasni...

Kis áramokra a sönt szabályzó nagyon jó megoldás. Viszonylag egyszerű eszközökkel kiváló eredményt ad.

És amit szintén nem csinált:
Nem akart olyan egyszerű kondenzátor másodlagos/parazita paraméterekből, mint impedancia-összetevők néhány százalékos eltérése, a tapasztalt hangzás megváltozásának komplexitását megpróbálni megmagyarázni.

Hiszen, ha megfigyeljük a teszteket, vagy a saját tapasztalásainkat, akkor egyértelmű, hogy a hangzás változása nem egyetlen egyenes mentén, egyetlen dimenzióban történik. Amikor egy változást a jó/jobb hang jelzővel illetünk, akkor a szubjektív-, a hang jellemzésére használt jellemzőrendszerből nem csak egyetlen jelző változik, hanem önálló-, komplex-, jó néhány jellemzőjében megváltozott hangélményeket summázunk egyetlen szóval.

Ha vissza akarunk menni a kályhához, akkor fogunk kettő darab, hasonló hosszúságú, hasonló átmérőjű és szigetelésű drótot, és készítünk belőlük egy-egy összekötő vezetéket pl. a dac/cd játszó és az erősítő közé.
Legyen a két összekötő csak a vezető anyagában eltérő. Praktikusan pl. az egyik OCC réz, a másik ezüst, a legjobb az alacsony tisztaságú "kínai" ezüst.

Ezekkel az összekötőkkel, hasonlóan egyszerű szerkezetű kivitelezéseket feltételezve, nem mérhető semmilyen különbség a jelátvitelben. ( a manapság szokásos impedanciaviszonyok között, 0-több 10- akár több 100 MHz-ig )

Egy hifista fül, de akár egyéb, kevésbé gyakorlott is hallgató rögtön észleli a drótok közötti hangzásbeli különbséget: pl. a réz kicsit melegebb, felül kicsit lekerekítettebb, finomabb, selymesebb hangzás. Az ezüst vékonyabb, keményebb, felül túlzó, ridegebb hangzású.

Valójában itt kell meghozni egy nehéz döntést. vajon érzékeljük ezt a - mai technikával - mérhetetlen változást, vagy nem?
Ha úgy döntünk, hogy nem érzékeljük, akkor nagyon egyszerű lesz minden, helyre áll a világ. Ami a tankönyvekben nincs benne, az nem is létezik, megnyugodhatunk. Sőt, ugyanilyen nyugalommal, akár magabiztossággal hülyézhetjük le, nevezetjük süketnek/hit által vezéreltnek azokat, akik "hallanak" dolgokat...vagy azt mondják...mindegy is.

A másik opció sokkal cudarabb. Hiszen vannak, akik nem tudják megemészteni, hogy valamit nem tudnak megmagyarázni ( a saját tudásuk alapján ), esetleg diszkomfortot hozna az életükbe. Viszont olyan is van, akinek ez nem jelent problémát.
Ebben az esetben tovább játszva a drótokkal, bonyolítani lehet a jelenséget: pl. el kezdjük a szigetelőanyagot változtatni: kipróbálunk egyéb anyagokat is. Változtatjuk a szerkezetet: több drótot viszünk párhuzamosan, esetleg néhányat önállóan szigetelünk. Sodorjuk a drótokat, különféle csoportokban, módon, stb. Vezető anyagokat, átmérőket változtatunk.
A lehetőségek száma kereken végtelen. És amikor változtatjuk az anyagokat, szerkezeteket az összekötő kábelünkben, akkor az tapasztaljuk, hogy minden változtatás hoz egy hangzásbeli változást is. Hol kevesebbet, hol többet, egyszerűbbet, komplexebbet...és még mindig mérhetetlen a különböző variációk közötti különbség a nagyon bő hangfrekvenciás sávban.
Valójában ezt csinálják az audio kábel gyártók is: próbálkoznak. Minél magasabb szintű hangzást sikerül kikísérletezni, annál magasabb árszintre lehet pozícionálni egy kábelt...
Nyilván, aki évekig kísérletezik ilyennel, az megtapasztal bizonyos összefüggéseket, trendeket: ha ezt az agyagot használom, akkor errefelé változik a hangkép, ha azt a szigetelés, struktúrát akkor arrafelé változik. Így sokkal hatékonyabban tud az általa preferált hangzás irányába "fejleszteni", valamint képes lesz termék szortimentet létrehozni, ahol teljesül az a legfontosabb jellemző, hogy a drágább modell többet nyújt hangzás szempontjából...
Egy ilyen beállítottságú "fejlesztő", már nem lepődik meg a kondenzátorok ( és egyéb elektronikai alkatrészek ) "saját hangján" sem, hiszen ezek esetében is ugyanúgy látja az vezető-,szigetelőanyagok többféleségét, a struktúrák eltérőségét...

Azért kell megnézni, mert néha kell néha meg árt. Ez egy egyszerű mérés, egy 7809 kimenetére van rákapcsolgatva FET-tel egy 100Ω, 5kHz-es frekivel. Néztem a 100Ω-on is a jelalakot és a 7809 kimenetén is. Először üresen van a 7809 kimenete, utána van rajta egy 47nF utána meg egy 1uF.
Felső képek 2V/osztás alsók 1V/osztás.

Egy soros 10ohm és párhuzamos 470µF megoldja az impulzus terhelés okozta tüskéket.

Elektronikai méréseket végzünk, technikai paramétereket hasonlítunk össze, műszaki adatokat nézünk. A zenehallgatás nem elektronikai vagy műszaki tevékenység. Nincs technikai paramétere, amit egy elektronikai berendezés paraméterével összehasonlítani vagy arányba lehetne hozni vele. Hasonló módon egy autó vezetési élményét sem lehet egyértelműsíteni a műszaki adataiból. Írnak nyomatékot, fogyasztást, károsanyag kibocsátást meg egyéb mérhető technikai adatokat. Ezekből nagyon nehéz megmondani, hogy milyen élményt fog nekem nyújtani ez a műszaki eszköz az autópályán vagy városban. Persze mindenkinek van elképzelése, hogy mi a jó: csak a dízel, automatát nem, kombi, stb. Aztán más meg mást mond.

"Valójában itt kell meghozni egy nehéz döntést. vajon érzékeljük ezt a - mai technikával - mérhetetlen változást, vagy nem?"

Azért az az egy nagyon-nagyon valószínűtlen, hogy lenne bármi is, amit ne tudnánk sokkal nagyobb érzékenységgel mérni az érzékszerveinknél. Mennyiségileg biztosan, de leginkább minőségileg is, főleg, mióta a DSP is bejött a képbe (a gyakorlatban is, mert elméletben az is sokkal régebbi). Ki tudunk információt halászni még a zaj alól is és összetett minták is kiértékelhetők hihetetlen sebességgel.

A szokásos következő gondolat, hogy biztosan azért nem látjuk, mert nem tudjuk, mit mérjünk. Nem baj, akkor hasonlítsunk össze. Például képezzünk különbséget két - üzemi körülmények közt működő, terhelt - erősítő vagy lánc vagy akár műsorforrás között és nézzük meg van-e, ill. tudunk-e mondani valamit a jellegéről.

Ti szoktatok ilyeneket látni? És profi vagy komoly hobbista-műszereken? Nem tudom, mi a technikai akadálya, de én nem szoktam vagy nem vettem észre. Pedig itt, a topikon is írta valaki nem olyan rég, hogy próbálkozott ilyesmivel.

Valóban vannak mérések a hallás tekintetében, de ezek szinte mindig "pure-tone" mérések, a pure-tone hallást vizsgálják, amelyek alapvetően a fül, mint érzékszerv ("fizikai") működését mérik, és próbálják eliminálni a hallás információfeldolgozó műveleteit. Pont azokat a funkciókat, amelyeket az elektronikai érában DSP-vel, akár AI funkciókkal is megtámogatva el tudunk végezni.
Pl. már felmerült, hogy szintén pure-tone módon 18 éves !, egészséges hallású egyéneken felvett Fletcher–Munson görbék alapján kellene hangerőt állítani...
Ha megnézzük, hogy az átlagos hallásromlás milyen jellegű, mértékű bizonyos életkorokban, akkor mindenki azt is ki tudja köbözni, hogy neki milyen lehet nagyjából a hallása, milyen frekvenciamenet korrekciókat kellene még alkalmazni:
Nekem pl. 10kHz-n 15dB kellene emelnem a mérések szerint ahhoz, hogy úgy halljak, ahogy elvileg kellene.
Mi a gyakorlat nálam? +-3dB-n belüli lineáris akusztikus rendszer frekvenciaválasz ( véletlenül végzek akusztikus méréseket is ).
Mi lenne, ha feltekerném 15dB-vel a magast? Megbolondulnék a túl magastól...
Kiegyenlített hangzásúnak hallom a hangfelvételeket jelenleg? Hát eléggé úgy...

Feltehetjük azt a kérdést is magunknak, több évtizedes hifista múlttal biztosan: Vajon mennyire hallunk másképp, mint 20 éves korunkban? Mennyit változott a hangzás érzékelésünk, hogyan érzékeljük ezt magunkban? Egyáltalán azt érezzük, hogy rosszabbul hallunk?

Keresgéltem.

Vagyis jó esetben azért kell kisebb korrekció a fizikailag szükségesnél, mert az érzékelés hozzászokott a csökkent mennyiségű magashanghoz ezáltal valamennyire megnyújtva az időt, amíg azok részt vesznek az észlelésben. Esetleg észre sem vesszük, hogy már nem vesszük észre őket... általában lassú folyamat. Másfelől a leírtak alapján egy küszöb felett kellemetlen a magashangoknak már az érzékelése is, így a korrekció kivitelezetetlen. Úgyhogy az rendben, hogy nincs nálad max. +/-3 dB-nél nagyobb eltérés a lineáristól, de az nem feltétlenül jelenti, hogy nem kellene, ha lehetne...

Ha magamra veszem kérdésed, mindenképp igent mondanék.
Nem emlékszem arra, hogy fiatal koromban mennyi magasat hallottam, de jól emlékszem a sztereó beállító lemez ajánlataira. Annak idején még Az ember tragédiájának szövegét is kívülről fújtam. Majd jöttek a szonáták, az operák egy felvonása, és így egyre több, hosszabb zenedarab teljesebb érzékelése. Mivel műszaki volt az alaptevékenységem, idő kellett a zenei fejlődésben. Öregségemre természetesnek tartom egy zenemű teljes felfogását, és csak a ráfordítható idő a korlátja a hallgatásnak. Ugyan kottát csak minimálisan tudok olvasni, de egy zenekar egészének hangjait képes vagyok hallani, ha nincs épp biológiai akadálya, mivel a keringés ebben is alapvető.

A hozzászólásod első mondata, egy tipikus példája a Dunning–Kruger-hatásnak...
Csak azért nem nyomtam "dislájkot", hogy nehogy törlődjön (ugyanis 3-an már nyomtak rá), mert így nagyon jól mutatja a hozzáállásodat!

Nem szívesen kotyogok bele ebbe a témába, de azt mindenképpen érdemesnek tartom megjegyezni, hogy a hallást is tanulni kell, illetve meg lehet tanulni hallani. Olvashatunk betegség, vagy baleset miatt megvakult emberekről, akik egy idő után megtanulnak (többé-kevésbé) a hallásuk alapján tájékozódni. Vizsgálatok is kimutatták, hogy ezeknek az embereknek jobb hallásuk lesz, mint vakságuk előtt volt.
A hifi is pontosan ilyen. Aki 40-50 éve azzal tölti a szabadidejét, hogy készülékeket tesztelget, megtanul olyan részleteket észrevenni/meghallani amit egy "nem hifis" el sem hisz és csak mosolyog rajta. A fül dinamika tartományának beszűkülése ellen is lehet védekezni - a fület is lehet "edzeni". Nekem csak kb. 110 dB hangnyomást tud a rendszerem - néha jól esik "odalépni" neki - és nem fáj, hanem élvezem.

Miért ne mondanád. Viszont ellenőrizni nem fogom tudni. Ami az edzést illeti, szüleim zenetanárok voltak, én zeneiskolába jártam haza. Csak azért nem írok smiley-t, mert édesanyám mostanában halt meg.

Utánanéznem, így most már pontosan tudom mivel példálóztál.
Telitalálat. Penge élesen leírja mek-elek ténykedését.
És ha már szóba került, kérdezem mindenkitől: Csak nekem okoz megértési nehézséget amit általában nagyon terjengősen ír? A szavakat külön-külön értem, de az adott sorrendben a mögöttes gondolatot nem látom benne.

Mert a mögöttes gondolatok hiányát a terjengős stílussal álcázza.

Jó a szöveg, korábban jókat beszélgettünk ilyen dolgokról.
A 20-20000 Hz közti sáv, de talán még szélesebb is hallható, csak a hallásküszöb és a fájdalomküszöb metszészpontjai behatárolják az élvezhető tartományt. Nyilván a didergő királyfi is addig fűti a palotáját, amíg égési sérülést nem szenved.
Az a jó, ha már hallható a hang, de még nem fáj. Ez amúgy lehet hogy edzést is igényel, mert én például járok rock koncertekre, de most kezdtem újra 10 éve. Régebben sokat jártam, de család, gyerek, meg akármi okból majd 20 év kimaradt. Amikor 2015 nyarán megint beugrottam a mély vízbe, minden hang túl erős volt nekem. Ma már nem zavaró, de szerintem keresem is a nagyobb hangnyomást. A halk részletekkel nincs baj, de vélhetőleg azért hallgatok néha nagyobb hangerővel zenét, mert a sáv szélek felé jobban kinyílik a tartomány.