Beszélgetek magammal közben. Ha vastag egy borda, akkor nagyobb hosszon állandó a hőmérséklete. Viszont ebben az esetben több hőt tárol és ezt lassabban adja le.

A vékony -mm körüli- bordák a szélük felé haladva nagyon lehűlnek, ezért rosszabb a hatásfokuk. De ha a sok vékony bordát egymáshoz közel rakják, akkor fűtik egymást és messzebbre vezetik a hőt. Megnő a felület is. Ezt csinálja az a gyalult borda.

Átjöttem a laptopra, de ezen sincs itt az utolsó hsz-em 19:30 után.

Ez innentől tudomány. Nyilván kompromisszum a bordák távoltsága, magassága, vastagsága. Bár néha úgy érzem, hogy ezeket inkább próbálkozással, semmint számolgatással határozzák meg.

Ha megnézed, akkor látható, hogy a sűrűn egymás mellett elhelyezkedő bordák leginkább forszírozott hűtéshez készültek.
Nekem csak az a bajom a "gyalult" bordával, hogy olcsó készülékekben fordul elő. Ez pedig azt a gyanúmat erősíti, miszerint a leginkább fontos tulajdonsága az ára.
Nagyteljesítményű drága berendezésekben húzott alumínium bordák vannak.

Már a 90-es években láttam gyári erősítőben hőcsöves hűtést. Ha valóban sok hőt kell elvinni rel. kicsi felületről akkor ez a legjobb módszer. A borda aljába beletesznek pl. egy vájatba hőcsöveket, így szinte ez egész borda alja mindenhol kb. egyforma hőmérsékletű lesz.

Vagy 5...6 éve, az akkori munkahelyemen készült egy LED reflektor 500W-os leddel, ennek a hűtését úgy oldotta meg egy kollégám, hogy egy vastag fémlap egyik oldalán volt a LED (ami egyébként a teljesítményéhez képest meglehetősen kicsi), a fémlap másik oldalából pedig hőcsövek álltak ki, mint egy sündisznó tüskéi. Ezeket a hőcsöveket fújta közvetlenül a ventillátor.
Nem tudom, hogy mekkora hatásfoka lehetett a lednek, de az biztos, hogy nem kevés hőt kellett elvezetni.

A csatolt képen egy régi routerem hűtését fotóztam le (már nincs meg), a nagy távolság ellenére is nagyon jó hatásfokú a hűtés.

Érdemes megnézni pár modernebb PC processzor vagy GPU hűtőt, bár ezek aktív hűtésre készültek, azért lehet belőle tanulni.

Szerintem meg ez éppen az a dolog ami kb. semmit nem számít, mert nem attól fog valami jobban/rosszabbul szólni, hogy milyen borda van benne. Ennek ellenére, a mai napig látni olyan jellegű hirdetéseket, hogy ebben van anyag, mert mondjuk 36 kiló. És ezzel reklámozza. Mert ha nem szól jól, legalább anyag van benne. Egy irgalmatlan nagy A osztályúba, amiben van 16db végtranyó, nyilván kell is az anyag. De az önmagában még semmit nem jelent...

A hőcsöves fűtés jó megoldás, ha a hő kelekezési helyén nincs elegendő hely a hűtésre, vagy egyéb okból távolabbra kell helyezni az elegendő felületű bordát.
Tudom, gányolás, de csináltunk processzorhoz vízhűtést rézcsövekkel és keringető szivattyúval. A hőleadó eszköz egy Lada hűtőradiátora volt....

Csak eljutunk egyszer a D osztályig, audiofil kategóriában is.

Ebben az esetben adódik az evidens kérdés: Miért nincs a drága végfokoban "gyalult" borda, ha az olcsóbb és jobb? Senki sem önmaga ellensége, hogy költsön valamire, ami nagyobb, nehezebb, ráadásul rosszabb.

Mert marketing szempontból is jónak kell lennie, azaz a "drága kategóriában" a kinézet ugyanolyan fontos, mint a működés, sőt néha fontosabb...

Ha kívül van, akkor természetesen. Node, ha nem?

Belül is fontos a kinézet, mert ha komoly és drága cucc, akkor tesztelni fogják és a tesztelők fotókat is közzétesznek majd a felépítéséről. Itt ugye "fizetett tesztek" is előfordulhatnak (=reklám). A vásárló, ha nem is szakember, akkor is látni akarja amit vesz, és akkor is befolyásolja a döntését a kinézet, ha egyébként nincs hatása pl. a hangra. De ha nem audiofil szemléletű valaki, akkor is jobb érzés, egy szépen rendezett belső felépítésű készüléket megvizsgálni, ami jó kinézetű részegységekből áll.

Skori előttem tökéletesen leírta. Pont ugyanazért, amiért annak idején a DFM128 (magyar fejlesztésű frekimérő) egy igazi alkatrésztemető volt. Már akkor is meg tudták volna csinálni 3-4 céláramkörrel, de nem volt szabad, mert azért nem lehetett volna sok pénzt elkérni.
Azért jó néha olvasgatni mondjuk az avx hirdetéseit is, mert ott "megtanulja" az ember, hogy minél nehezebb valami annál jobb. A jó csöves végfok pl. 67 kilónál kezdődik. Azt már két embernek is elég odébb tenni. Abba sem tehetnek csak 15 kiló vasat, mert akkor tizedannyira lehetne csak beárazni.

Nemrég találtam ez a jó kis kalkulátort:
Bővebben: Link
Van kényszer léghűtéses változata is, de ez a természetes.

Max 4 db hőforrást lehet megadni egy tetszőleges méretű hűtőbordára.

Kicsit játszottam vele a vasalt és SK93-75 adataival. Ez utóbbira nekem csak kb. 0,51-es hőellenállás jött ki a megadott 0,42 helyett, de nyilván minden paramétert, például a felületi emissziót nem igazán tudom.

A vasaltra 0,47 jött ki 2db hőforrással 100W-nál.

A végén látszik a hőeloszlás, a borda széle mindkettőnél 23 fokkal is hidegebb mint a félvezetők környékén. A másik grafikon azt mutatja, hogy sűrűbb bordáknál hogyan romlana a hőellenállás.
Itt a bordák száma kb. az ideális bordaszám közelében van mindkettőnél. (kisebb bordaszámot megadva látszik, hogy van egy ideálisnak mondott távolság a bordák között.)

Összességében a kettő nagyon hasonló teljesítményt nyújt a gyalult a lényegesen nagyobb felülete ellenére sem sokkal jobb. A félvezetők hőmérséklete 118 és 120 fokra adódik. A tokhőmérséklet pedig 83 illetve 85 fokra jött ki. Jelentéktelen különbség.

A bordának is van egy fajlagos hőkapacitása és egy térfogata és a bordák között áramló levegőnek is. Minél nagyobb térfogatú levegő áramlik a bordák "lapátjai" között minél gyorsabban, annál jobb a hűtés hatásfoka. A kéményhatás. Akkor áramlik gyorsabban a levegő ha melegebb a környezeti hőmérsékletnél, vagy ha fújják. Szerintem erre a következtetésre jutott Dan D' Agostino is. Nehogy csináljak egyszer egy ilyen "bordát" : )

Ezeket teljesen a design oltárán áldozták fel és semmi köze a jó hűtéshez. A vörösréz nagyon jó hővezető, de a fényes felületével nagyon rossz, az emissziós tényezője (0,04). Az egyik legrosszabb anyag amit hűtőborda hőleadó felületnek lehet használni.

Ezt követi a sorban hátulról a fényes polirozott alu felület (0.09). Nem véletlen eloxálják, ha normális hűtést szeretnének (0.77 ... 0.85 körül).

Az emissziós tényező (sugárzóképesség) 0 ... 1 közötti szám, azért jól látszik melyik melyik végén helyezkedik el a skálának.

A vasalt és SK93-75 borda között egy jelentős különbség azért kijött. A számított tömeg 0,615 kg a vasalt és 1,545 kg az SK. Kevesebb mint fele anyagból is meg lehet oldani azonos hűtést, csak nem lesz olyan szép.

Inkább ne csinálj ilyet. A kéményhatás valóban függ a belépő ,- mondjuk füst,- hőmérsékletétől, de ennél sokkal lényegesebb a kémény hossza, meg a kürtő keresztmetszete. És a füst az nem 80 fokos, hanem legalább 300 egy régi fűtési rendszerben.
Nem véletlen, hogy a modern hőszigetelt ablakok legalább két rétegűek és a két üvegtábla között kicsi a távolság ( 16 mm ? ), ha a távolság nagy, akkor megindul ebbe a légrésbe a levegőáramlás és mindjárt nem hőszigetel. A régi, gerébtokos ablakok legalább 3-szor rosszabbak voltak ebből a szempontból, ugye két nyitható ablaktáblából álltak, köztük sok-sok cm távolsággal. Szóval az, hogy kifúrták egy csomó lukkal, ez nagyon kicsi kéményhatást eredményez.
A vörösréz jó, mert jó nagy hőkapacitása van, már a tömegéből eredően is. És jó drága... A hőleadás is jó lenne, csak valamivel be kellene festeni. Erre is speciális festékeket használtak, nyilván feketét. Aztán maradt az alu, mert majdnem olyan jó a hővezetése és olcsóbb. Meg kitalálták az eloxálást.

A hősugárzás nem csak egy kis része a leadott hőmennyiségnek? Csak mert mérve nem igazán volt komoly különbség ugyanannál a bordánál, ha feketére volt eloxálva, vagy ha natúr volt.

De igen, de ha fenti szimulátoros példában az SK93 eloxálás nélkül készült volna, akkor a 0,51 helyett 0,57-re romlott volna a hőellenállás. Nem para, de ha lehet könnyen jobbat csinálni ...

Ez igaz. Viszont a trazisztor alól meg érdemes eltávolítani az eloxálást, mert annak rosszabb a hővezetése...

Vannak akik a NAD M2-t meg a NuForce-ot már odasorolják. Utóbbiról van ilyen infó a goodsound.com-on: "Az 50 Wpc-s NAD C320BEE jó okkal uralta a belépő szintű integrált erősítők kategóriáját – és nem teljesen a 399 dolláros ára miatt. Több bemenetet kínál, mint amennyire valaha is szükséged lesz (beleértve a szalagos loopot is), fejhallgató-csatlakozót, távirányítót és olyan hangzást, amely magabiztosan képes feszes, ütős basszust produkálni anélkül, hogy figyelmen kívül hagyná a részletes és transzparens magas hangok követelményeit. Sőt, a NAD egy kicsit előremutató és agresszív, mintha azt mondaná: „Ezt tudom csinálni, és így fogom csinálni.” Nekem az új verzióm van, a C325BEE, amely megtartja a 320-as árát, de saját szabadalmaztatott technológiákkal rendelkezik a dinamikus szélsőségek kezelésére, és egy MP3-csatlakozót is hozzáadott az előlaphoz."
Az AVX-en aki árulta attól meg ilyen:
"A produkált hang elsőre a legtöbb emberben a minőségi triódás csöves melegséget idézi meg, viszont mentes azok lassú, morgós, összemosódó lecsengéseitől. A V3 (harmadik, egyben legutolsó verziója) technológia egy nagyon fejlett, minden bántó érdességtől mentes, igazi nyugodt hangú neutrális erősítő, mely legnagyobb erénye a sebesség és a kb.4000-es (!) damping faktor - mely igazán függetlenné teszi a hangzást a hangfal belső hangváltó megoldásaitól, tehát szinte bármennyire érzéketlen dobozokat, bármilyen nyakatekert hangváltóval szerelt hangsugárzót könnyedén meghajt." (Ha tényleg ilyen hangja lenne (kétlem) akkor engem még szerintem érdekelne is.
A NAD C320BEE-ről amivel meg összehasonlították arról meg ilyet írnak a goodsound-on:
"Az 50 Wpc-s NAD C320BEE jó okkal uralta a belépő szintű integrált erősítők kategóriáját – és nem teljesen a 399 dolláros ára miatt. Több bemenetet kínál, mint amennyire valaha is szükséged lesz (beleértve a szalagos loopot is), fejhallgató-csatlakozót, távirányítót és olyan hangzást, amely magabiztosan képes feszes, ütős basszust produkálni anélkül, hogy figyelmen kívül hagyná a részletes és transzparens magas hangok követelményeit. Sőt, a NAD egy kicsit előremutató és agresszív, mintha azt mondaná: „Ezt tudom csinálni, és így fogom csinálni.” Nekem az új verzióm van, a C325BEE, amely megtartja a 320-as árát, de saját szabadalmaztatott technológiákkal rendelkezik a dinamikus szélsőségek kezelésére, és egy MP3-csatlakozót is hozzáadott az előlaphoz.

Ha a mennyiség a meghatározó tényező, akkor az NAD árban és funkciókban is előnyben van. Az IA-7 azonban természetes terebélyességével ragadott meg, amelyből hiányzott mind a elektroncsövek elszíneződése, mind egyes félvezető alapú eszközök sterilitása és természetellenes hangzása."
Ha a mennyiség a meghatározó tényező, akkor az NAD árban és funkciókban is előnyben van. Az IA-7 azonban természetes terebélyességével ragadott meg, amelyből hiányzott mind a elektroncsövek elszíneződése, mind egyes félvezető alapú eszközök sterilitása és természetellenes hangzása."

Mondjuk kell némi bátorság is ezek (NAD M2 vagy NuForce) megvételéhez, mert mindegyikben van valami proci ami ha megmakkan akkor kuka az egész. Előbbiről olvastam pár hónapja, valakinél tönkrement, írtak a gyártónak aki azt válaszolta, nem javítják, komplett panel csere, de az meg nincs nekik sem mert már nem gyártják.

A NAD M2 vagy NuForce nem hagyományos D osztályú erősítők, ezek (a sima D osztálytól eltérően) valóban digitális erősítők. Olvasgattam egy kicsit ezekről. Gyakorlatilag kihagyható a rendszerből a Digitális -> Analóg -> PWM átalakítás, helyette az erősítő el tudja végezni a Digitális -> PWM átalakítást közvetlenül. Ugyanakkor szerintem az egész dolog nem ér semmit, ha ezután analóg bemenetről hajtjuk, meg ami egy A/D konverterrel kezdődik... tovább rontjuk a helyzetet ha mondjuk egy digitális jelforrás végén egy DAC adja az analóg jelet. Felesleges oda-vissza konvertálások, amelyek biztos, hogy jót nem tesznek a hangnak. egy ilyen erősítőtől (ha már digitális) azt várnám, hogy legyen egy halomnyi digitális bemenete, hogy a felesleges konverziók kihagyhatók legyenek. Tehát kellene:
- egy maréknyi USB bemenet (pl. PC, mobiltelefon, stb... csatlakozásahoz)
- még egy további maréknyi USB, adathordozók csatlakoztatásához (pendrájv, HDD, SSD, CD drive)
- több LAN csatlakozási lehetőség: médiaszerver, és számítógép hálózati megosztásor eléréséhez elérés, fizikailag: min 2db ethernet, wifi, optika
- Néhány HDMI bemenet
- +a "szokásos" digitális optikai és koaxiális bemenetek
- esetlegesen (a kompatibilitás kedvéért) néhány analód szimmetrikus és asszimmetrikus bemenet is
Ezeknek az erősítőknek akkor lenne igazán értelme, ha a digitális technika előnyeit ténylegesen ki is tudnánk használni, de a jelenlegi állapotban szerintem most is inkább a marketing dominál.

Nem árt tisztázni: a D osztályú erősítő nem digitális, a kimeneti PWM ebben az értelemben nem kvantált, nincsenek fix. időszeletek, és adott bitnyi felbontás. A digitális erősítő viszont kvantált jelekkel dolgozik, egy olyan D/A konverter aminek teljesítmény kimenete van ami történetesen (és jelen esetben) PWM-el van megvalósítva (de nem csak így lehetne). A digitális erősítőben többnyire valamilyen audio processzor dolgozik, ez végzi a digitális jelfeldolgozást. Ez végezheti a dolgát nagyon jól, de rosszul is, típustól és szoftvertől függően...
D osztályú erősítőben is előfordulnak mikroprocesszrok, de nem a jelfeldolgozás miatt, inkább olyan kiegészítő funkciókat látnak el, ami ugyan MCU nélkül is megvalósítható lenne, de sokkal bonyolultabban.

Egyébként az elmúlt huszonót évben a rádiófrekis adástechnika terén is hatalmas változásokat hoztak a félelmes paramétereket produkáló A/D és D/A átalakítók a szintén hatalmasat fejlődött számítástechnikával karöltve. Amit most meg szeretnék említeni, hogy egy digitális eszköznél létezik az ún. "adaptív előtorzítás", ami egyfajta visszacsatolás az adóban.

Méghozzá úgy, hogy az adóvégfok kimenetén elhelyeznek egy A/D konvertert, aminek segítségével az ott megjelenő, a végfok tulajdonságaitól és a terhelés minőségétől is függő pillanatnyi intermodulációs torzításokat és felharmonikusokat kiválóan észlelni lehet. Észlelni és feldolgozni, beavatkozni a digitális jelfolyamba, "előtorzítani" a jelet, hogy a kimeneten a végeredmény minél tisztább legyen, és ezt folyamatosan csinálni DSP-s parancskészletes processzorral, vagy inkább FPGA-val. A végeredmény messze túlmutat egy adott tápfesz. mellett egy adott félvezetőkészlettel enélkül a technológia nélkül elérhető jeltisztaságon... Emiatt többek közt a kimeneti aluláteresztő vagy komplexebb szűrőket is elegendő töredék terhelhetőségre méretezni stb. Nagyon vicces - gondolom, a profi technikában már elég régen használják.

Ez a hanggal kapcsolatban is gyakran eszembe jut, mióta a topikot olvasgatom. : -) Köztünk a DSP csak egy köztes technológiaként kerül emlegetésre a jelútban, és nem az egész koncepció digitális az elejétől a végéig, pedig biztosan lehetne vele alkotni...

Az első képen lévő vörösréz színű hűtőborda -csupán a szemlélődésre támaszkodva- valóban vörösréznek tűnik. De az alumíniumot is lehet vörösréz bevonattal galvanizálni, azaz a látszat akár csalóka is lehet, mert nem zárja ki az alumínium alapanyagot.

Szerintem vörösréz. Ebben is van valamennyi réz a 145kg súlyból 236 ezer fontért.
91 A csúcsáram, 8 kW zenei teljesítmény 1 Ohmon. És ez a kistestvér.
Azért Agostino-t nem sűrűn lehet látni az AVX apróhirdetései között : )
Talán még én is elfogadnám a rossz hűtése ellenére is.

Egyáltalán nem azt mondom, hogy ne lenne vörösréz.
Arra utaltam, hogy ami látszólag olyan, az valójában még akár alumínium is lehet, de természetesen vörösréz is.

Érdekes dolog ez a hűtőborda. Van itthon egy darab gyalult bordám, valóban jobban hűt, mint hasonló méretű "normális" borda. Természetesen én se tenném erősítő oldalára, de ettől még a fizika igaz. A borda alapja natúr alumínium, tehát nincs oxálva, de a gyalult lamellák a gyártástechnológiának köszönhetően érdes felületűek.
Az is igaz, hogy ha egy Ágostonos erősítő AGOSTINO) a gyengébb hűtőjét nagyobb mérettel kompenzálja, az semmivel nem rontja az értékét.
Na, most sikerült olyat írni ami nem szól semmiről.

Mindenki tudni véli, csak én vagyok bizonytalan milyen az a "gyalult hűtőborda". Elmondanád mit kell ez alatt érteni? Esetleg ilyesmi?

Hogy mitől olyan, azt nem tudom - gondolom, szándékosan teszik ezt az enélkül a művelet nélkül nagyjából sima bordákkal -, de a felület mint a befagyott Balaton, csak kicsiben... Még ránézni is reszelős érzés.

Ez egy normál extrudált profil, semmiképpen sem hívnám "gyalultnak". Gondolom a felület növelése miatt gyártják így, és ezek a Fischer bordákra jellemző figurák.
De itt éppen a Fischert és a gyalult bordát hasonlítják össze, és jobbnak látják a gyalultat, de csúnyábbnak is egyben. Ezért valószínűtlennek tűnik, hogy a Fischer bordája lenne a gyalult.