Pamutrongyot használok, nem szakad szét törléstől.

Mióta nem vasutas vagyok, már nem ingyen vannak ezek a cuccok.

Szia

Én simán beleforrasztanám, az elején ott egy lyuk, ott látszik is, ha teljesen átfolyt rajta az ón.

Az kb. olyan lesz, mint a tavaszi lepkeszellentés. Ilyet nem csinálunk, még otthon sem.

Miért lenne annyival gyengébb? Árulni is szoktak olyan szemes sarut amihez odaírják hogy forrasztani is lehet krimpelés helyett (link1, link2). Az igaz hogy nem lesz olyan erős, de szerintem teljesen vállalható megoldás.

Nem, nem vállalható. Próbálok ismét finoman fogalmazni: kontárkodás, tákolás, szakmák alázása. Eszembe nem jutott volna, hogy valaki direkt forrasztást ajánl ilyen saruhoz.

Fogtál már forrasztóónt? Nagy valószínűséggel igen. Mit mondasz róla? Kemény fém? Hivatalosan is lágyforrasztás. Az ilyen saruba is viszonylag lazán illeszkedik a megfelelő méretű vezeték amit megfelelő szerszámmal, préseléssel szorítasz bele.

A második linkeden "Crimp Welding" van. Ezek a meghatározások is olyanok lehetnek, mint itthon a "tölthető elem" vagy a "vákuum pumpa". Félreértések, szó szerinti fordítások és hozzá nem értések eredményei.

szerk.:
Most látom az oldal fejlécében: "Crimp style welding cable lungs": préselhető hegesztőkábel saru. Valószínűleg az első linken is ilyesmi akar lenni, csak ott sem megy a helyesírás.

Nem néztem, hol szerepelt, de a "lung" mindenképpen "lug" akart lenni. : -)

Valóban.

Függetlenül a konkrét felvetéstől kérdezem, és nem ellenkezni akarok csak megérteni a lényeget.
A forrasztással történő kábel bekötés (és tételezzünk fel egy jól készült forrasztást) a mechanikai tartása miatt kerülendő? Vagy inkább az elektromos tulajdonságai nem érik el a kívántat?

57 éve ipari tanulóként minden kábelsarut forrasztottunk. Préselés nélkül. Hajón, trópusi felhasználásra bevonattal.
Senki nem mondta, hogy kontárkodás, tákolás, szakma szégyene, ...

Igen, magam is találkozom mindkét irányzat hívőivel, és ellenzőivel is. Jellemzően rossz préselésre, és rossz forrasztásra szoktak hivatkozni.
De itt most nem azt kellene kimondani melyik tábornak van igaza, hanem Bakman -hivatalosnak tűnő- kijelentésének indokait próbálom feltárni.
Mert általában nagyon kevés berendezésben lehet forrasztást látni, aminek oka lehet a technikai tökéletlenség is, de akár a préselés hatékonysága is.

Nem otthoni használatra készült, nem száraz körülményekre, hanem sós vizes környezetre, trópusi vagy éppen sarkvidéki körülményekre (Léna, OB, Jenyiszej, ...).

Tudod, akkor a szakember még szakembernek készült, nem betanított munkásnak 3 hónapos OKJ képzéssel.

Ha már anekdotázunk, én is dolgoztam néhány évig az Orion "honvédelmi" részén. Ott sok egyéb mellett készültek tápegységek is, amikben a kötéseket szemes sarus vezetékekkel biztosították, és kb. 25-50 mm2 volt a felső méret. Ezeket a sarukat -magam is csináltam- egy kis préssel nyomták rá a kábelre (a szerszám tartotta a saru szélét, és egy négyzetet nyomott bele felülről), majd minden ilyen sarut ónfürdőben le is forrasztottak. Tehát itt is-is volt a kötés (ha ez annak nevezhető, mert itt szó nem volt hidegfolyásról).

Akkor azok, amiket fluxszal és ónnal előre töltve árulnak akkor azoknak nem te leszel a célközönsége: link1, link2. Nyilván itt spéci a saru meg spéci az ón, de még ha házilag nem is érhető el ez a megbízhatóság, azért nem hinném hogy gányolás lenne ha elég figyelmet fordítunk rá.

Ha áttál már ilyen sarut, akkor tudod, hogy a vezeték lötyög benne. Préselés nélkül, csak forrasztással, nagyon gyenge mechanikai tartósságot lehet elérni. A préselés ad egy biztos tartósságot, könnyen ismételhető, miközben a forrasztás gyakorlatilag AS szabványú. Nem véletlen tilos forrasztani az iparban.

Egyszerűen fel nem tudom fogni hogyan merül fel egyáltalán az ötlet, hogy préselésre szánt sarut valaki forrasztással akarjon vezeték végére rögzíteni. Mi ez, ha nem kókány munka?

Azért mókás, hogy direkt forrasztásra szánt saruval példálózól, miközben eredetileg nem olyanról volt szó.

Kicsit elkerülted a kérdésem lényegét. Jól értem, hogy a forrasztással elérhető mechanikai szilárdság a megkérdőjelezhető?

Nem kerültem el semmit, leírtam.

Mechanikai tartóssággal is baj van és azzal is, hogy nem lehetsz biztos benne, hogy minden forrasztás olyan, mint a többi.

Ez a kedvenc indokom. Ha régóta csináljuk, akkor biztosan jó, hiába változott azóta a világ: Bővebben: Link.

Azt elhiszem. De amit akkor megforrasztottam, az talán még most is működik Szibériában.
A sajtolt saruval nincsen semmi gond. Csak a nyakánál szoktak eltörni a mai kábelek.
1 hónapon belül 2.

Nem kellettek trópusi körülmények. Itthon téeszekben teherautók traktorok erősáramú kábel és saru csatlakozásai gyári préseléseknél korrózió miatt pár év alatt problémásak lettek. Ezért új korukban kábelsaru ónfürdőbe mártva módon pótlólag forrasztva is, ezután örök élet.

Eredetileg nem erről volt szó. Préselés helyett forrasztani olyan sarut, ami préseléshez lett tervezve.

A forrasztásnál meg beljebb, a szigetelés alatt törik, mivel a forrasztóón éppen olyan merevvé teszi a sodrott vezetéket, mint a préselés. Ha mozogni tud, mindkettő eltörik csak más-más helyen.

Gyárilag forrasztás ajánlott saruhoz ezt írtad forrasztás teljes elutasítása, csak a préselés jó.
A préselés eredménye egyes esetekben, forrasztás javította örök időkre.

Lehet elbeszélünk egymás mellett, én azt mondom préselni kell, de plussz forrasztással meg kell erősíteni. Azért is csinálom, mert csatlakozási keresztmetszet így sokkal nagyobb lesz, és korróziótól is véd.

Több dologban elbeszélünk egymás mellett. Csak forrasztás és a múlt, maga a forrasztás ténye ilyen saruk esetén.

Ezt a véleményt vagy megjegyzést hiányoltam már egy ideje... Az átmenet környékét mindenképpen védeni kell mechanikailag, szétosztani a hajlítgatást egy rövid szakaszról (műanyag cső, zsugorcső stb.). Persze sok minden anélkül is bírja, mert csak kicsit mozgatják vagy szökőévenként, és ott van még a mázlifaktor is...

A kép alapján nem tudom eldönteni hogy milyen bevonat van rajta de gondolom ónozott és akkor forrasztható. A welding szó a linkelt oldalon azért volt mert - úgy gondolom - gyakran mint hegesztő kábel sarukat keresik. A forraszanyaggal töltöttet azért mutattam, mert korábban azt kifogásoltad hogy a lágyforrasz-anyag milyen lágy. Ott, a linkelt videó végén a szakítószilárdságok összehasonlításában megállta a helyét.
Persze ha csak 1-2 kábelhez kell, akkor vehetett volna kalapálható sarut is. Ha kalapácsa nincs is, annak bármit lehet használni.

Kirajzolódott a kép, hogy a nagy öregek ragaszkodnak a forrasztáshoz, hiába lejárt az ideje. Nem teljesen értem miért nem lehet haladni a korral, azt meg végképp nem, miért eröltetitek amikor sokkal jobb megoldások vannak helyette, sőt, gyakorlatilag csak jobb van.