Ez egy nagyon tág fogalom. Elég nagy lehet a szórás hasraütéses alapon.

Az évek szülte rutin az nem hasraütés, hanem tapasztalati érték.
Sokszor jól jön.

Holnap nekiállok,megmérem a mérhetőt.
Most már engem is érdekel hogy mi a helyzet, csak az lep meg hogy ez másoknak is fejtörést okoz.
Bár ha belegondolok, amikor javítottam valamit, én sem vizsgáltam hogy mi baja a trafónak ha hibásan működik, csak cseréltem.

Az évek szülte rutin is csalhat, ha nem veszi figyelembe a méretezés során alkalmazható paraméterek változékonyságát.

Ha már úgy is méregetni fogsz, egy primer DC ellenállás mérést is érdemes beiktatni. Ez bár nem mutatja meg a hibát, de mint adat, később jól jöhet.
Amire még kíváncsi vagyok:
Melegedéskor hol keletkezik a hő? A tekercs melegszik fel hamarabb, vagy a vasmag? Megeshet ugyanis, hogy a hegesztett vas a hibás. Egy transzformárorban mi azt szeretnénk, hogy csak a rekercsben indukálódjon feszültség. Valójában ott is fog, ahol mi nem szeretnénk, azaz a vasban is. A lemezelés miatt viszont nem tud záródni a kör, így áram nem folyik. Legalábbis elméletileg.

Ha van rá lehetőség, azaz a trafó lemezek ablakát nem tölti ki teljesen a tekercselés, be szoktam fűzni egyetlen menetnyi (ha több elfér akkor többet) huzalt. Ez lehet vékony, nem lesz terhelve. Ezen fedzültséget mérni, amiből kiszámolható a menetenkénti feszültség. Ha mellé még a magkeresztmerszete is megmérhető, azaz lemezcsomag X nyelvszélesség, akkor a vas gerjesztését is ki lehet számolni.

Ha volna valakinek hőkamerája, akkor tudnánk csinálni képet.

Nekem nincs. Viszont van gyertyám. Ezek sztearinból, paraffinból vannak. Ezek olvadáspontja 45-70°C körül van. Ha rajzolok vele, fehér foltot hagy mint egy kréta. Amikor megolvad, átlátszóvá válik, így ha egy trafó különböző pontjaira firkálunk vele, látszani fog, hol érte el leghamarabb az olvadáspontot, azaz hol melegebb a trafó. Nyilván egyetlen teszt miatt nem kell venni hőkamerát, bár nyilván kényelmesebb mint a gyertyázás.

Uraim köszönöm a segítséget !
A probléma megoldotta önmagát. A trafó méregetése közben némi sercegés, kicsi füst kíséretében megszakadt a primer tekercs.
Mondhatnánk utánahalt a gépnek, mit oly sokáig szolgált.
Béke poraira !

Újra kell tekerni másik vassal.

Akkor nem írunk cikket.

Továbbra sem látjuk a trafót, ennek biztos oka van.
Bennem első perctől motoszkál egy gyanakvás. Miért készül egy trafóra 220-230-240V-os primer? Akár régi, akár új konstrukció (mert a korát sem tudjuk), az adott korban volt egy racionális hálózati feszültség, amitől eltérő értékeket is kialakítani szokatlan tervezési megközelítés, hiszen a tekercselésnél a kivezetések kialakítása az egyik leginkább időt rabló részlet. Nem is beszélve arról, hogy ez a szekunder feszültség változását is jelentette.
Illetve abban sem lehetünk teljesen biztosak, hogyha mégis volt egy ilyen "gerjesztésmódosító" lehetőség, akkor annak bekötése pont úgy volt kitalálva, mint ahogyan azt elképelnénk.

Én minden cuccot átteszek 240 V-ra gondolkodás nélkül, míg mások kondenzátort cserélnek vallási okból...

Szerintem pontosan azt teszed, ami a leginkább logikus. Amikor 380-ról 400V-ra változott a fázisok közti feszültség (talán valamilyen nemzetközi szinkronizáció miatt), akkor a hivatalas javaslat is ez volt.
Régen is, most is van tűrése a feszültségnek, méghozzá nem is olyan kicsi. Ha a méretezés a felső határra történik, akkor szélsőséges esetben sem történik meg a túlgerjesztés.
Ha nő a primer feszültség, akkor értelem szerűen a szekunder is nőni fog. Ha kicsit beleszámolunk és mindent névlegesnek tekintünk, akkor a 380V-hoz 219,4 V tartozott a csillagponthoz képest. Ugyanez 400 V esetén 230,9 V. Ez jó közelítéssel 5% növekedés, és még belül van a 220V-os hálózat felső tűrésében is. Azaz kb. 5% szekunder feszültség növekedést okozott ez a váltás.
Nem zárható ki, hogy van olyan berendezés ami részben a kora, részben az elhasználódottsága, részben a feszültség ilyen kis mértékű növekedése miatt tönkremegy, de ennek egészen apró a realitása, mert a hőskorban még bátrabban gazdálkodtak a tartalékokkal, nem hegyezték ki a végletekig a paramétereket.
A 240V említése felvet kérdéseket. Nálam is ennyi, sőt még magasabb a feszültség időnként, ami jelentős mértékben írható a napelem mizéria rovására.

Neked igazad van.
Nálam most éppen 239 V multiméterrel.
True RMS, és oszcilloszkóp nélkül.

Valószínűleg pont azért, mert egyidőben létezett a
-hazai (és még több országban) 220V
-több európai orszagban 230V
-brit területen 240V

Talan minderre fekészülvén.

Ahogyan több szovjet eszköz volt nalunk is, amit lehetett 110-220 közt átkapcsolni. Egy villanyborotvat tettem tönkre úgy, hogy nem néztem meg azt, 110V-ra van állítva. Azóta sem néztem bele, pedig lehet, menthető.

A vas megvan, kutyabaja. Másik (azaz új) tekercsre gondoltál?

Egy klasszikus egy végén táplált kisfeszültségű hálózatnál a transzformátor állomáshoz közeli végén a feszültség a névleges felett van, a hálózat végén a vezetéken történő feszültség esés miatt meg alatta. Erre hivatott a 3 feszültségszint a primer oldalon. A betápláláshoz közel a 240V-ra, a legtávolabbi részen meg a 220V-ra kell kötni, köztes helyen meg a névlegesre. Ezért voltak ezek ilyenek.

Amióta napelemes visszatáplálás van ez felborult, mert a napelemek napközben termelnek, és a háztartások fogyasztása tipikusan akkor a legkisebb, ezért az eleve megnövekedett feszültségszintet a visszatáplálás tovább emeli akár az egész kisfeszültségű hálózatban. A 240V-ra kötés jó megközelítés.



Amint látod ma a +-10% tolerancia 207 ... 253 V feszültséget engedélyez. A 220 V-ról 230 V-ra áttérés után ez a tolerancia aszimmetrikus volt. Felfele +6% lefele -10%. Azaz akkor 207...244 V volt a megengedett.

Épp akartam írni, hogy olyan, hogy működő menetzárlat ritkán van, mert vagy a primer biztit lövi ki, vagy ha nem azonnal, akkor nemsokára szakadás lesz belőle.
Egyébként vannak olyan trafók amik szakaszos üzemre lettek méretezve gyárilag, nekem is van ilyen, ez egy kis 9V-os trafó, és 1 óra használat után már 57 fokos a vasmagja.

Nem kell ezt túlgondolni !
Ez egy kutyaközönséges trafó, EI 105x87,5 -nek mérve, 37mm pakettvastagsággal, ami kb ki is adja a középoszlop négyzetességét.
Ha jól emlékszem, ezt egy kemencéből bontottam, ( 2 gép lett cserélve a soron, azért a bizonytalanság ) és ott melegedhetett is, fene nézte melyik bemenet volt bekötve, meg ideje is volt rá hogy tönkre menjen.
Szerintem a gép gyártója olyan trafót vett, amit épp jóáron kapott, valami általánosan mindenre is jó darabot.
Engem csapott be a szkópon látott jelalak, azt hittem túlgerjesztés.
Szép lett volna, de így jobban járt mindenki, hogy nem lett beépítve sehova.

Másik vason új tekercs = új trafó

Pedig hasznos lenne az a cikk !
Ha csak jelen példát nézzük, mekkora agyalást generált egy hibás trafó.

Néha már a gyártáskor halálra van ítélve a transzformátor. Nem csak a melegedés lehet az ok, hanem az alternatív anyagválasztás is.
Egy példa:
Audio Innovation triódás erősítő kimenő trafója. Egész napos üzem mellett is hidegek a trafók, mert jól túl van méretezve. A tekercselő huzal poliuretán szigetelésű, mert az jobban szól egyesek szerint. A menetek piliuretán lakkal rögzítve, amiből az oldószer a mai napig nem tudott eltávozni, így valahogy a huzal szigetelését oldotta fel. Már a harmadik ilyen erősítőt kellett javítanom, mert ezekből kettő a menetzárlatos kimenő miatt az egyik oldal halkabban szólt. A harmadik példánynál a hálózati trafó lett menetzárlatos, annak a primere össze is olvadt.
Pedig a 0,7mm átmérőjű huzalon alig fél amper szaladgált. 2X7,5W push-pull erősítő.

Azért tőled kérdezem, mert Te hoztad szóba, de általánosságban tájékozódnék. Jól értem a szavaidat, hogy az lenne az elvárt magatartás, hogy veszek egy készüléket a MádiaMarktban, majd azt otthon kibontom, szétszedem, és attól függően hogy az utca elején, vagy a végén lakok átkötöm a hálózati trafót? Nekem ez kicsit borzolja a szépérzékemet.

Normál esetben van egy ilyen a készülékházon: voltage selector switch, nem kell semmit szétszedni.

Persze, hogy nem úgy van (az összes elmefuttatáshoz képest sem).
Tűrések akkor is voltak, ma is vannak. Marhaság lenne az eszközeink áttekercselni minden esetben, mikor közelebbre, vagy távolabbra költözünk

Ha pedig visszatérünk az eredeti témahoz (a többféleképp táplálható trafóhoz), azt a 240-230-220V-hoz csinálták, és bizony a hozzájuk tartozó tűréseket is fegyelembevéve. Es akkor adja is (nagyjából) azt a szekunder feszültseget, amikor kell. A többi magyarázat márcsak agymenésszámba megy.

Aztán még lehet (nagyon pontos kimenőfeszültséget adó) kapcsolóüzemű tápegységet is alkslmazni. Akkor meg jönnek a masfajta agymenések. Hogy tönkre is tesznek mindent már azok...

Normál esetben nincs ilyen a készülékházon.

Főleg a mai (kapcsolóüzemű) dolgoknál szükségtelen.
Működnek 90-270V közt, jól.

Ma a készülékek jelentős része kapcsolóüzemű táppal rendelkezik széles bemenő feszültség tartománnyal, ott ez nem merül fel.

Transzformátoros táp esetén meg vagy stabilizálva van a szekunder, vagy nem érzékeny a pontos feszültségre a fogyasztó, ott sincs gond, ha a hálózati toleranciát figyelembe véve van méretezve. Nagyobb feszültségnél nagyobb lesz a veszteség, de bizonyára bírni fogja. Itt erősen határra méretezett trafók, toroidok okozhatnak meglepetéseket. De több mint valószínű, hogy nem lenne lehetőséged szétszedve átkötni a primert nagyobb feszültségű kivezetésre. Ha mégis van ilyen akkor érdemes.

A fent említett "régi" ipari vezérlésben szereplő transzformátor esetén azért más a helyzet, mert ott feltételezem, hogy AC 24V-os fogyasztókat táplált. 24V AC mágneskapcsoló. visszajelző izzó, stb. Ezeket élettartam szempontjából érdemes a megfelelő kivezetésen táplálni.

Meglehet hogy ennek a rázkódás adta meg a kegyelemdöfést.
Amikor hozzám került, felraktam a polcra, "jó lesz az még" alapon.
Évente kb kétszer odébb toltam amikor mást kerestem, de most hogy tápegység építéshez túrtam anyagot kézbe vettem, mozgattam, mai mérésnél oldalára, tetejére forgattam...

Ezért is lenne jó egy mérési módszer a menetzárlat legalább detektálására.

Üdv! Nem egzakt, de hobbi szinten megfelel egy soros 40 W-os izzószálas lámpa. Túlgerjesztés esetén parázslik az izzószál, menetzárlatnál fényesen világít. Ez kb. 20-500 VA tartományban használható. Kisebb trafóknál akkor kezdek gyanakodni, ha az üresjáratban felvett teljesítmény összemérhető a trafó névleges teljesítményével, ez kiszámolható az izzó hideg-ellenállásából és az izzón eső feszültségből. A menetzárlatos kis trafók tapasztalatom szerint pikk-pakk leégnek.