Ez egy nagyon tág fogalom. Elég nagy lehet a szórás hasraütéses alapon.

Az évek szülte rutin az nem hasraütés, hanem tapasztalati érték.
Sokszor jól jön.

Holnap nekiállok,megmérem a mérhetőt.
Most már engem is érdekel hogy mi a helyzet, csak az lep meg hogy ez másoknak is fejtörést okoz.
Bár ha belegondolok, amikor javítottam valamit, én sem vizsgáltam hogy mi baja a trafónak ha hibásan működik, csak cseréltem.

Az évek szülte rutin is csalhat, ha nem veszi figyelembe a méretezés során alkalmazható paraméterek változékonyságát.

Ha már úgy is méregetni fogsz, egy primer DC ellenállás mérést is érdemes beiktatni. Ez bár nem mutatja meg a hibát, de mint adat, később jól jöhet.
Amire még kíváncsi vagyok:
Melegedéskor hol keletkezik a hő? A tekercs melegszik fel hamarabb, vagy a vasmag? Megeshet ugyanis, hogy a hegesztett vas a hibás. Egy transzformárorban mi azt szeretnénk, hogy csak a rekercsben indukálódjon feszültség. Valójában ott is fog, ahol mi nem szeretnénk, azaz a vasban is. A lemezelés miatt viszont nem tud záródni a kör, így áram nem folyik. Legalábbis elméletileg.

Ha van rá lehetőség, azaz a trafó lemezek ablakát nem tölti ki teljesen a tekercselés, be szoktam fűzni egyetlen menetnyi (ha több elfér akkor többet) huzalt. Ez lehet vékony, nem lesz terhelve. Ezen fedzültséget mérni, amiből kiszámolható a menetenkénti feszültség. Ha mellé még a magkeresztmerszete is megmérhető, azaz lemezcsomag X nyelvszélesség, akkor a vas gerjesztését is ki lehet számolni.

Ha volna valakinek hőkamerája, akkor tudnánk csinálni képet.

Nekem nincs. Viszont van gyertyám. Ezek sztearinból, paraffinból vannak. Ezek olvadáspontja 45-70°C körül van. Ha rajzolok vele, fehér foltot hagy mint egy kréta. Amikor megolvad, átlátszóvá válik, így ha egy trafó különböző pontjaira firkálunk vele, látszani fog, hol érte el leghamarabb az olvadáspontot, azaz hol melegebb a trafó. Nyilván egyetlen teszt miatt nem kell venni hőkamerát, bár nyilván kényelmesebb mint a gyertyázás.

Uraim köszönöm a segítséget !
A probléma megoldotta önmagát. A trafó méregetése közben némi sercegés, kicsi füst kíséretében megszakadt a primer tekercs.
Mondhatnánk utánahalt a gépnek, mit oly sokáig szolgált.
Béke poraira !

Újra kell tekerni másik vassal.

Akkor nem írunk cikket.

Továbbra sem látjuk a trafót, ennek biztos oka van.
Bennem első perctől motoszkál egy gyanakvás. Miért készül egy trafóra 220-230-240V-os primer? Akár régi, akár új konstrukció (mert a korát sem tudjuk), az adott korban volt egy racionális hálózati feszültség, amitől eltérő értékeket is kialakítani szokatlan tervezési megközelítés, hiszen a tekercselésnél a kivezetések kialakítása az egyik leginkább időt rabló részlet. Nem is beszélve arról, hogy ez a szekunder feszültség változását is jelentette.
Illetve abban sem lehetünk teljesen biztosak, hogyha mégis volt egy ilyen "gerjesztésmódosító" lehetőség, akkor annak bekötése pont úgy volt kitalálva, mint ahogyan azt elképelnénk.

Én minden cuccot átteszek 240 V-ra gondolkodás nélkül, míg mások kondenzátort cserélnek vallási okból...

Szerintem pontosan azt teszed, ami a leginkább logikus. Amikor 380-ról 400V-ra változott a fázisok közti feszültség (talán valamilyen nemzetközi szinkronizáció miatt), akkor a hivatalas javaslat is ez volt.
Régen is, most is van tűrése a feszültségnek, méghozzá nem is olyan kicsi. Ha a méretezés a felső határra történik, akkor szélsőséges esetben sem történik meg a túlgerjesztés.
Ha nő a primer feszültség, akkor értelem szerűen a szekunder is nőni fog. Ha kicsit beleszámolunk és mindent névlegesnek tekintünk, akkor a 380V-hoz 219,4 V tartozott a csillagponthoz képest. Ugyanez 400 V esetén 230,9 V. Ez jó közelítéssel 5% növekedés, és még belül van a 220V-os hálózat felső tűrésében is. Azaz kb. 5% szekunder feszültség növekedést okozott ez a váltás.
Nem zárható ki, hogy van olyan berendezés ami részben a kora, részben az elhasználódottsága, részben a feszültség ilyen kis mértékű növekedése miatt tönkremegy, de ennek egészen apró a realitása, mert a hőskorban még bátrabban gazdálkodtak a tartalékokkal, nem hegyezték ki a végletekig a paramétereket.
A 240V említése felvet kérdéseket. Nálam is ennyi, sőt még magasabb a feszültség időnként, ami jelentős mértékben írható a napelem mizéria rovására.

Neked igazad van.
Nálam most éppen 239 V multiméterrel.
True RMS, és oszcilloszkóp nélkül.

Valószínűleg pont azért, mert egyidőben létezett a
-hazai (és még több országban) 220V
-több európai orszagban 230V
-brit területen 240V

Talan minderre fekészülvén.

Ahogyan több szovjet eszköz volt nalunk is, amit lehetett 110-220 közt átkapcsolni. Egy villanyborotvat tettem tönkre úgy, hogy nem néztem meg azt, 110V-ra van állítva. Azóta sem néztem bele, pedig lehet, menthető.