Egy erősítő kimenő teljesítményét elsősorban a tápfeszültség, valamint a terhelő impedancia határozza meg. Amennyiben az erősítő képes meghajtani a terhelést, azaz nem határol be a túláram miatt, mellette a végerősítő tranzisztorokon a maradék feszültség elhanyagolható, akkor a következő képlet adja meg aut, hofy hány Wattos:
U négyzet / 2R. Ahol U a tápfeszültség, kettős tápnál az egyik féltáp, híd kapcsolásnál a teljes tápfesz. Egy tápos kicsatoló kondenzátoros kapcsolásnál a tápfesz fele.
Ez csak elmélet. A valóságban van néhány tényező, amit figyelembe kell venni. Ott vannak az emitter ellenállások. Azokon feszültség fog esni. A végtranzisztoroknak van szaturációs feszültsége, azaz nem tekinthető ideális kapcsolónak, ezért 1-3V marad rajtuk. Ott van még a kapcsolásból eredő kivezérelhetőségi határ, ami megint néhány V. A tápegység sem ideális, annak a feszültsége is beszakad terhelve, a 35V- ból van mikor csak 28V marad. Ezt a minimum értéket kell alapul venni, ebből levonni az emitter ellenálláson és a végtranzisztoron eső feszültséget. Végülis a maximálisan kivehető feszültség a névleges impedanciával terhelve négyzetre emelve, osztva a terhelő impedancia kétszeresével. Hogy miért a kétszeresével? A kimenő teljesítményt szinuszos hullám effektív értékére deffiniálták. A kivehető maximális feszültség a csúcs értéket mutatja meg. Úgy is számolhatnánk, hogy U kimenő max szorozva 1 per gyök kettő (ez a csúcs és effektív érték váltószáma) osztva a terhelő impedanciával.

Köszönöm a leírást. A rajzon nem látszik a tápfeszültség értéke, azért kérdeztem. Láttam BD-vel és MJL-el is. Hány Wattos lehet, vagy mekkora tápfesz kellhet neki. Sajna nem értek hozzá, azért vannak ilyen egyszerű kérdéseim. Jobb-e, mint a Videoton végfok?