Különösebb jelentősége nincs. Effektív feszültség, effektív áram... Nagyjából mindenki azt mondta, a dolog normális. Nem véletlen lehet az ilyen egyenirányítókat hűtőbordára szerelni.

Egyszerűen meglepte a kollégát a melegedés mértéke.

Nem látok tisztán itt a sok általánosság között, ahol a melegedés mértékét csak jelzőkkel említitek. Ezért dacolva az éjszakával megmértem egyet hirtelen felindulásból.
Egy nagyobb bordával kezdtem (nálam ez az általános alkatrész tesztelő borda), mert nem tudtam mire számítsak. Beállítottam akkora AC feszültséget, amitől közel 3 A áram folyik az izzócsoporton (ha már ott volt megmértem az üresjárati értékeket, és a terheltet is a bemeneten és a kimeneten egyaránt).
A melegedés, ezzel a bordával, ezzel a diódahíddal (nagyon hasonlít az itt most tárgyalthoz), és 3 A-es DC áram mellett nem éri el a kézmeleg szintet. Természetesen ez a hűtés indokolatlanul hatékony, a borda is nagy és jó minőségű, és a leszorító kengyel is sok hőt tud elvonni.
Ezért egy 40x40x1 mm-es alumínium lemezre fogattam fel a diódahidat, ami sokkal kisebb mint az adatlapon lévő hőellenálláshoz megadott 50x50x1 mm-es rézlemez. Ezzel a kis mini-lemezzel, 12 percig terhelve 70 °C-ra ment fel a hőmérséklet (tovább már lusta voltam várni, mert itt már nagyon lelassult a növekedés, gondolom 1 óra múlva akár 75°C-ra is felment volna. Ez azért már kézzel érintve nagyon meleg, de talán a hídnak ez még nem okoz fejtörést.
Az első képen a mérési összeállítás, és néhány mért érték látszik.
A második képen a lemezke, és a harmadikon ennek hőmérése.
A feljegyzést nem cicomáztam, egy ácsceruzát találtam csak, ezért kicsit bumfordi.

A vizsgálódást az adatlappal érdemes kezdeni. Itt van egy viszonylag korrekt példány:
Bővebben: Link

Ami látszik főként a derating görbéből, hogy a 8A névleges áramú diódahíd, hűtés nélkül 6A-re képes 40 fokos környezeti hőmérsékletet és 8A-re hűtőbordara szerelve 100 fokos tokhőmérséklet mellet. Mindez ohmos terhelésre, ahol a diódák 180 fokig vezetnek, ez alatt szinusz félperiódus az áram hullámformája. Erősen kapacitív terhelésnél. lásd itt a 20 mF puffer, némely adatlap írja, hogy a névleges áramnál 20%-al kevesebb engedhető meg. Ekkor ugyanis a kondenzátorokat nagy csúcsáramok töltik. A 3A kimenőáramhoz ez lehet 10 ... 40A-es töltőáram is. A vizsgált példában a transzformátoron nagy a feszültségesés, ezért itt nem alakul ki ekkora áram, (ezt szimbolizálja a feszültségforrással sorba kötött ellenállás), de az alábbi szimuláció szerint így is 10A körül van, ami diódánként 10W csúcs disszipációt jelent, ami átlagosan olyan 1,5 W/dióda. A teljes tokra kb. 6 W.

Bővebben: Link
1 diódának a disszipációja a bal szkóp ábrán látható.

Ha most van Pd = 6 W eldisszipálandó teljesítményünk.
A környezet Ta = 25 fokos, a félvezető max Tj = 150 fokos lehet,
akkor a teljes hőellenállás a félvezetőtől a környezetig
Rtja = (Tj - Ta) / Pd = (150 - 25) / 6 W = 20,8 Celsius/W lehet maximum.

Ebből a félvezető és tok között adatlap szerint van 3 Celsius/W a hűtőborda és annak érintkezési felületére marad 17,8 Celsius/W. A megadott hűtőborda adatait nem ismerem, de jó, ha 10 Celsius/W-öt tud. Az átmenetre számoljunk még 1 Celsius/W. Az összesen Rthca = 11 Celsius/W a tok és a környezet között, és Rthja = 14 Celsius/W a félvezető és a környezet között.

Ebből visszafelé számolva
a félvezető hőmérséklete Tj = Ta + Rthja * Pd = 25 + 14 Celsius/W * 6 W = 109 fok
a tok hőmérséklete Tc = Ta + Rthca * Pd = 25 + 11 Celsius/W * 6 W = 91 fok

A hűtőborda ennél kevesebb lesz, de érzékelhető, hogy valahol a 25 és 91 fok között félúton, attól függően melyik pontját érintjük meg.