Nem kell messzire menni, hogy ezt a kijelentést újra gondoljad , vagy nem olvasod a V-FET-es topikot?

https://www.hobbielektronika.hu/forum/v-fet-es-sit-erosito-kapcsolasok

Teljesen más megközelítés mit a Te erősítőd, de szerintem is van új a nap alatt!

Korábban beraktam ide egy saját tervezésű végfokot, (de kapcsolási rajz nélkül, amiért volt is némi morgolódás), de pl. az sem a hagyományos szokásos kapcsolástechnika, és olyan megoldás is van benne amire nem igazán van példa sehol máshol. Lehet, hogy nem olyan egetverően nagy ötlet, de senki más nem gyártott ilyen kapcsolású erősítőt. TG barátommal mi az azért vágtunk bele, mert "játékból összeraktam rá egy szimulációt", csak hogy lássuk valóban működőképes-e az elgondolás. A szimulátorban rendkívül alacsony torzítást produkált, annyira, hogy érdemesnek láttuk megépíteni. Ide a fórumba is bekerültek valós mérési eredmények a prototípusról.

A meghallgatások eredménye sokféle, van akinek nagyon tetszik, és van akinek nem. Van akinek kevés az a 100...200W teljesítmény (HiFi-ben szerintem elég ennyi), van akinek túl semleges, van aki meg ugyanezért szereti. Volt aki a hangja alapján nem akarta elhinni, hogy FET van a végén. Szóval egyelőre megosztó, és egyedi.

A "megosztó" jelzőt nem használnám egy készülék jellemzésére.
Általában nem jelent mást, mint hogy a gépnek van egy határozott karaktere, ami aztán vagy tetszik a hallgatónak, vagy nem. Az meg nem a készülék hibája.
Én többre tartom azokat az eszközöket, amikről el tudom dönteni hogy mivégre született,
mint azokat amiket meghallgatva gondolkodnom kell, hogy ez meg mifene.
( A semleges is egy karakter. )

Ezzel a mondatoddal kezdek mélyen egyetérteni. Ahogy az a Kate Bush szólt a végfokotokkal, azt nem tudom elfelejteni... pedig alig van benne néhány hangszer, szinte tök egyszerű kis dallamocska. De szerintem is tényleg létezik az a faktor amit Béla úgy jellemez, hogy "nincs lelke a hangnak" én pedig úgy, hogy "nem elég életszerű". Na ezt mi okozhatja?
Viszont - előtte is hallottam - hogy az Aloha az összetettebb zenékbe néha hajlamos kissé belezavarodni. Nem elég jó a felbontása. Azt gondolom azt a keresztezési torzítást hallom amit IMD méréssel ki is tudok mutatni a szimulációkban. Viszont "van lelke". És ezt szerintem nem valamiféle plusz -kellemes- torzítás okozza, hanem az átfogó visszacsatolás hiánya.
De még mindig csak találgatok. Van valami hót egyszerű kis titok, amit senki sem ismer.

A darTZeel NHB-458 utánépítés próbálkozásom ( "darcil" ): érzelmes, melegebb tónus, hatalmas tér érzete. "Kéri" a hangerőt, nagy hangerőn is tartja a karakterét, tisztaságát ( 0 és 500W között tartja a max 0,15% THD-t, végig 2. harmonikus túlsúllyal, úgy, hogy a 3. harmonikus szintje mindig 6-8dB-vel alacsonyabb a teljes teljesítmény tartományban. ) a végtelen tartalék érzetét adja. Az ára a produkciónak egy mindig jelenlevő ködösség, amelyet jórészt a bemeneti csatoló kondenzátor okoz, és amely csak másik végfokkal összehasonlítva lesz nyilvánvaló. Nincs átfogó visszacsatolása.

Zoffmusic APS600, laterális mosfetes PA erősítő szigorúan vett végfokozata: talán még érzelmesebb előadás, hatalmas tér érzete, néhol csodálatosan szép hangszerhangok...néhol furcsa természetellenes hangok. Lágy mélyhangok. Nagy hangerőn zavaros: nem éles/torz hangú lesz, hanem ködös és lágy. Átfogó visszacsatolása van.

Hypex Nilai: mélyben kicsit lágy, de dinamikus. Közel semleges túnus, magasban picit csillogóbb ( egyáltalán nem fémes jellegű ). Minden extrém tiszta, jó a térérzet, jól hallgatható, de gyakran érzem, hogy talán, nagyon kis mértékben, de valamit hozzátesz/módosít, és ettől nagyon picit mechanikus lesz az előadás. Nincs jelen az előző érzelmesség, vagy legalábbis jóval kisebb mértékben. Durva hangerőn is tartja az extrém tisztaságát, transzparenciáját. D-osztály, átfogó visszacsatolás.

Topping B100: Picit melegebb, felül enyhén visszafogott tónus. Elképesztően tiszta, elképesztő a transzparenciája, a mélysége de mindezt úgy nyújtja, hogy egyáltalán nem hívja fel rá a hallgatói figyelmet. Felületesen hallgatva kissé szürke, jellegtelen. Nem veszek észre semmilyen hangi hibát nála. Jelen van egy bizonyos érzelmesség, de érzésre ezt nem torzításokkal éri el. Azt az érzést nyújtja, hogy tökéletesen képes a hangmérnök előtt megszólaló-, vagy még inkább az ő szándékát megvalósító produkciót visszaadni a leges-legapróbb részletig, pont olyan érzelmesség faktorral, ahogy az a mesterszalagra/fájlba került, ahogy azt a hallgatónak szánta.
B-osztály, átfogó visszacsatolás.
( az eddig meghallgatott Topping előerősítők nem tudták ezt a érzést előállítani ( bennem természetesen ), ezt egyfajta fejlődésnek-, lépésnek a high-end felé is tudom értelmezni )

A visszacsatolásnak biztos, hogy fontos szerepe van, a mérhető paramétereket is jelentősen befolyásolja, és biztos, hogy a nem mérhetőket is. Ill. lehetnek közvetett hatások is a hangra, pl. a visszacsatolás és a kimeneti impedancia összefügg, és az is függ tőlük, hogy a hangsugárzó mennyire tud önálló életet élni (és ebbe még a hangszóró kábel ellenállása is beleszólhat).
Másképp fogalmazva, nem csak az erősítő színezi a hangot (vagy sem), hanem a hangsugárzó is, de az, hogy a hangsugárzó mennyire színez, az nem csak a hangsugárzó paramétereitől függ, hanem az erősítőtől is, hogy ezt mennyire hagyja.

A keresztezési torzítás szerintem szinte minden AB osztályú erősítőben jelen van, legfeljebb a mértéke különböző. A saját erősítőnk esetében (ezentúl legyen TTamp) is valószínűleg ez okozza a THD+N számottevő részét. A szimulációk során készült egy módosított változata (ezt a verziót gyakorlatban még nem készítettük el) amelyben a keresztezési torzítást sikerült jelentősen csökkenteni, ami (a szimulációban mért 0,0000513% torzítást ennek még kb a felére tudta csökkenteni). A szimulációban késleltető+kivonó áramkörrel megnézve a torzítási terméket, a nullaátmenet környékén tapasztalható kilengés csökkent le drasztikusan. A gyakorlatban viszont nem tudom, hogy ez milyen lenne, mert a gyakorlatban, a valós alkatrészekkel mérhető torzítás a jelenlegi erősítő esetében jóval nagyobb (kb. 0,0005% körüli, tehát majdnem 10x-es), mint amit a szimuláció mutat. Ugyanakkor a szkóppal megnézhető hullámformák eléggé egybecsengenek azzal amit a TINA-ban láthatunk. Lehet, hogy kellene egy meghallgatásos tesztet csinálni, kisebb tápfeszültséggel, és A osztályú munkapontban - nem azért mert az A osztály bármiféle cél lenne, hanem hogy kiderüljön: a keresztezési torzítás hatása vajon mennyire hallható. De ehhez nem én kellek, mert valószínűleg nem hallanám a különbséget.

Ha már Béla, Ő mondta nekem, hogy a mai felvételek zűrzavara miatt egy erősítővel nem lehet sokra menni. A tapasztalataim is ezt igazolták.

Erre is csak azt tudom mondani, hogy a fejhallgató erősítőben (H1) is megtapasztaltam, hogy pozitív a hatása. Ha összegve, ezeket a dolgokat, és ha egy erősítőben gondolkodnék, akkor jó megoldásnak látszik az átkapcsolható visszacsatolás alkalmazása. Még nem készült el a H2-m, amibe Béla ilyet tervezett, így nincs még alkalmazási tapasztalatom.

Köszönöm ezt a rendkívül tanulságos, tömör és lényegre törő összefoglalót. Minden szava aranyat ér. Szívesen hozzászólnék, de üres szócséplés lenne.

Nagyon szeretném ha alkalomadtán Te is meghallgatnád Skoriék végfokát (ami ezentúl TTamp). Ha már nagylelkűen felajánlották ezt a lehetőséget, szerintem mindenképpen érdemes lenne élni vele. Kíváncsi lennék a véleményedre... gondolom Skoriék is kíváncsiak rá - és még sokan.

Az a gond, hogy nem tudjuk hány dB-nél lehetne meghúzni azt a határvonala ami alatt már nem halljuk meg egy végfok torzítását. TG is azt írta, hogy minimális THD csökkenést is meghallott a -120 dB-es tartomány alatt is. De THD, IMD, TIM... stb. is csak csepp a tengerben aminek a végső megszólaláshoz némi köze van.

Például egy kellemetlenül sziszegős végfoknak is lehet 0.01-0.001%-os tartományban a THD-ja és eközben lehet elfogadható kimeneti impedanciája. Egy "beszisszenés" vajon hány százalék torzítás? 10% ? 50% ? Miért nem tudjuk ezt sem kimérni, sem szimulátorban kimutatni?

Csak tippelek. Nem fogtok különbséget hallani az "A" osztályú és a "B" osztályhoz közeli beállítás között egy néhány tized ppm torzítású végfoknál... de én is kíváncsi vagyok erre a tesztre ha megvalósul.

Egy adott végfok esetében ha csökkentjük a THD-t, akkor az egyéb (és esetleg nem mérhető) torzítási termékek is változhatnak. Tehát nem garantált, hogy a THD csökkenése az ami közvetlenül hallható, lehetséges az is, hogy az ezzel együtt járó egyéb változások hatása az ami hallhatóvá teszi - ezt nem tudjuk.

A sziszegésen párszor elgondolkoztam, hogy milyen módszerrel lehetne mérhetővé tenni az erre való hajlamot egy erősítőben. A mérőjel lehetne burst szerű (azaz szaggatott) fehérzaj csomagokból, különféle burkológörbékkel - ez jól közelítené az "sz" hangokat, de pontosan specifikálhatók a tulajdonságai. Ha pedig a fehérzaj csak "ál-fehérzaj" pl. tudatosan előállított adott hullámforma, akkor talán vizsgálható lenne, hogy mi lesz belőle a kimeneten.

De az lis lehet, hogy sokkal egyszerűbb mérés is elegendő lenne. Ha kellően nagy pontossággal tudunk mérni, akkor talán kimutatható pl. erősítés különbség a szinuszos jel (pl. 1kHz), és mondjuk egy sávhatárolt a zaj (500Hz - 1500Hz) átvitele között. Vagy akár ugyanez a mérés a sáv többi részén (20kHz környékén)

Még a nullaátmeneti torzításról: ha ez tényleg nem hallható (tehát A osztály vs AB vs B) akkor kérdéses, hogy érdemes-e kűzdeni ennek a csökkentésével vagy sem?

Két dolgot ehhez, ami hallható, minek mérni?
És a tapasztalataim szerint bizonyos dolgok bejáratlanságai is okozhatnak átmenetileg sziszegő hangot. Szóval maga mérés nem biztos, hogy magában elégséges egy rendszer hangzását illetően.

Ha kapsz valakitől egy hatalmas pofont elég annyit tudnod róla, hogy fájt, vagy azt is érdemes tudni kitől kaptad, hogy legközelebb átmehess a másik oldalra ha meglátod az illetőt?
Így van ez ezekkel a mérésekkel is. Ha ki tudsz mérni valamilyen torzítást, megtalálhatod a helyet ahol keletkezik, majd valamilyen módon megszüntetheted a torzítás forrását.

Nem az a baj veled, hogy még az alapokat sem ismered, hanem inkább az, hogy még arról sem tudsz, hogy nem ismered őket. Viszont mindenbe belekotyogsz, a hozzászólásaid értelmetlenek és ostobák. De ezt már sokan és sokszor elmondtuk neked. Falra hányt borsó.

Ha olyan szintre le van szorítva, mint LKA Class B végfokában, akkor nyilván nem kell tovább küzdeni vele : ) Csak hát a teljesítmény FET-ek bármilyen módon való meghajtása rengeteg keresztezési torzítás termel. Külön küzdelem. Nekem.

Jó hasonlat! Nem rég sikerült belenyúlnom a 230-ba. Még jó, hogy 1 ujjal. Hát majd jobban figyelek legközelebb.
Azt nem tudom, hogy nálad az alapok mit jelentenek? Persze megmondom őszintén, hogy én a zeneszeretetem miatt szoktam építeni, és ha valami jól szól, akkor utána nem foglalkozom a műszaki dolgokkal. Marad a zenehallgatás. Egyébként sok mérési eredmény vagy nem alkalmas a hangzásproblémák kellő értékelésére, vagy maga a rendszer teszi valójában olyan bonyolulttá az egészet, hogy egy élet kevés lenne az egészben egységes, átlátható következtetésekre jutni.

Amikor szembesülsz az elméleti ismereteid hiányával, akkor visszatérően hivatkozol a zeneszeretetedre. De aki csak a zenét szereti, érti, esetleg műveli is azt, Ő nem kötődik a minőséghez. Egyszerűen képes meghallani egy középszerű megszólalásban is a szerző szándéka szerinti finomságokat. Tehát Te nem a zenét szereted, hanem a megad módján a minőségi megszólalást hajszolod, amihez csak azért kell a zene, hogy legyen mivel demonstrálni az eredményt. Neked nem a zene a lényeg, hanem hogy azt milyen minőségben sikerült rögzíteni.
És valószínűleg a fejhallgatós meghallgatást sem azért isteníted, mert ez lenne a legjobb, hanem felismerted, hogy egy hangszórós megszólalás már meghaladná a képességeidet.
Természetesen mindez nem lenne baj, csak mindezt olyan stílusban adod elő, mintha a hiányosságok erények lennének. Sőt még ajánlod is másoknak a módszereidet, ami bőven kimeríti az ártó szándékot.

Talált, süllyedt. Mint a hajókás játékban.

Amikor valaki nagyon-nagyon megtanulta az alapokat, akkor tud ilyen erősítőt tervezni mint LKA. Sajnos ettől még én is olyan messze vagyok, hogy csak távcsővel merem nézni.
Nézzük meg a hurokerősítést.
Első körben kiiktatok minden kompenzáló-tagot, csak C9+C10 Miller kondi marad (34 pF). De ez sem a nagyjelű erősítő (Q3) kollektorát terheli, hanem Q4 emitterkövetőt. Ez a TMC lényege.
A domináns pólus DP) frekvenciája kb. 54 Hz, az egységerősítési frekvencia (UGF) 1 MHz,
a hurokerősítés kisfrekvencián kb. 110 dB. Az amplitúdó 20 dB/dekád meredekséggel esik.

R17 beiktatásával válik a rendszer másodfokúvá. DP~1.7 kHz, UFG~1 MHz, LG=100dB

A hárompólusú kompenzálás elemei: C8,C9, C10, R16, R17.
A domináns pólus feltolódik ~10 kHz-re, az esés meredeksége 60 dB/dekád.
10 kHz-ig 100 dB a hurokerősítés, az egységerősítési frekvencia ~1.2 MHz.
Nincs fázistartalék, így még gerjedne a rendszer.

Ha az összes kompenzáló elem a "helyére kerül", az erősítő stabillá válik.
A fázistartalék 74 fok, a visszacsatolási tényező a hangfrekvenciás sávban 100 dB.
Remekmű még így is, hogy nem teljesen az eredeti félvezetőkkel szimuláltam.

TTamp szimuláció TINA-ban. 1kHz Spektrumkép, keresztezési torzítás hullámforma, és ugyanez nagyítva. Amplitudóban nem olyan kicsi, de µs-os tartományban van, az össz energia nagyon kicsi, tehát ha csak a THD-t vinném hangszóróra gyakorlatilag akkor sem hallanám meg. Kérdés, hogy ez önmagában magyarázza-e a torzítást, vagy további kicsi amplitudójú, de hosszabb idejű, és ezért jelentősebb komponensek is lehetnek?
Igazából nem tudom, hogy pl. miért ennyire szögletes a spektrumkép, talán a TINA a számítási pontossága határain van, és miért van 1kHz alatti összetevő is, még az is lehet, hogy számítási pontosságból eredő matematikai zaj... vagy a fene tudja.

Szűrő utáni maradék spektrum, van némi 1kHz maradék (tökéletlen a késleltetés + kivonás eredménye). A többi valószínűleg THD + nemtudommi.

Szintén keresztezési torzítás, a módosított verzióban. Látszik a két FET árama, és a kisebb meredekségű tartomány a nullaátmenetnél ahol mindkét FET dolgozik, és az ebből eredő torzítás a kimeneten. Plusz a két fet gate vezérlőfeszültsége.
Nos vajon ez okozza az erősítő torzításának a nagy részét vagy sem?
Megnézek mindjárt egy szimulációt A osztályhoz közelebb.

Válaszolok magamnak: Igen.
A osztályban sokkal kisebb a torzítás, szinte eltűnnek a felharmonikusok.
A kimenet 10V körül a harmadik harmonikus 0,6µV
Szóval, talán mégis kellene foglalkozni ezzel még egy kicsit.

Én sem értem mit számol ez a TINA. Nem kedvelem ezt programot.
Az alap harmonikus (1 kHz) 30 Veff? Mert így jönne ki 8R terhelésre 7 A csúcsáram. (Nyilván így kell legyen.)

És miért nem a harmonikusokra esnek a csúcsok?
Ha átszámolom a dB értékeket feszültségre, 3-5-ször akkora értékek adódnak. Zavaros nekem ez az egész spektrum kép.

Nincs kedved kipróbálni a Notch szűrőt? Vajon azzal mit mutat? Szerintem sokkal tisztább torzításképet lehet látni a szűrő kimenetén... és benne van a keresztezési torzítás is.

Még ez sem hagy (le-)nyugodni. Ha az előző kimeneti feszültségnél (42.3 V) méred a keresztezési torzítást és ennek szintje ~12 mVp, akkor ez 0.028% THD kellene legyen... a Fourier pedig azt mutatná, hogy az 5. harmonikustól felfelé nagyjából állandó amplitúdójú a felharmonikus tartalom. Szóval az sem világos, hogy lesz annyi nulla a tizedes pont után.
Nem egyértelműek nekem ezek a szimulációk... vagy nagyon nem értek valamit.

A torzítás esetén effektív értékekkel kellene számolni és nem csúcsértékkel. Szinuszos kivezérlés esetén nincs nagy különbség, de a torzítási komponens a csúcsértéke, és a görbe alatti terület (effektív érték) nagy mértékben eltérő. Tehát azért hibás elgondolás közvetlenül a 12mVp csúcsértékkel számolni, mert ha megnézed az idő tengelyt eléggé kinagyítottam, ez a jel csak µs-os tartományban van, emiatt olyan kicsi energiával bír, hogy esélye sincs számottevően megmozdítani a hangszórót, legalábbis annyira nem, hogy az hallható is legyen. Ellenkező esetben a valós áramkörön sem tudnánk olyan alacsony torzítást mérni.

Másképp fogalmazva a torzítási hullámforma a teljes periódusidőhöz képest a nullaátmenetnél ill. keresztezésnél mutat valamit, az idő többi részében (99,8%) gyakorlatilag nulla.

Az az érdekes, hogy amikor a változó FET kapacitás által okozott torzítást próbáltam modellezni, az szinte ugyanilyen (impulzus jellegű) torzítást produkált. A µs nagyságrendű impulzus spektruma pedig eleve nagyon szélesen szétkenődik a frekvencia-spektrumban, nagy része a nem hallható tartományba esik.

Azt már én is néztem, hogy hajlamos elcsúszni a frekvencia skála a TINA-ban, és a spektrum kép eleve nagyon szögletes. Viszont a szkópos mérések nagyon jól egybecsengenek a gyakorlattal.

További félreértések: Ha a szinuszhullámot nézed a szimulációban annak a csúcsértéke 30V, ehhez 4Ω-al jön ki a 7,5A körüli csúcsáram. A felharmonikus táblázatban az oszlop címe: Amplitudó, azaz stimmel az ott szereplő 30V.
Amikor már felbontottuk egy hullámforma spektrumát szinuszos komponensekre, akkor már számolhatunk akár amplitudóval is, de nem szinuszos jeleknél nagyot tévedhetünk emiatt.

A spektrumkép azonban valóban nem stimmel, a táblázatban 3. harmonikus 8,37µV, tehát ennek a 30V kimenethez képest kb. -131dB szinten kellene lennie, de a spektrumképen nem ez látszik. Megpróbálok majd rájönni, hogy miért - lehet, hogy csak én nem tudom jól kezelni ezt a funkciót.

Meg is van... Az volt a gond, hogy valamiért defaultban mindössze 4096 mintát használ a spektrumképhez, ha ezt feljebb tekerem (65536) akkor már normálisabb a kép. A táblázathoz más algoritmust használ a TINA mint a spektrumképhez (mindkét algoritmus esetén többféle választható) majd utána nézek melyiket érdemes használni.

Ez sem szép, de már hihetőbb, még kísérletezek, hogy mikor ad egybecsengő eredményt a kétféle algoritmus.

Faggattam kicsit a chatgpt-t, hogy mi lehet a baj a méréssel. Sikerült megtalálni az okokat.
A "furier sor" menü fixen a harmonikus frekvenciákat széámolja a hullámformából -> majd ebből a THD-t. A "furier spektrum" viszont széles spektrumot számol rengeteg mintából, ez alapján rajzol, de itt kritikus a szimulációs számítási pontosság. A hülye frekvenciák, és nem harmonikus értékek, afféle matematikai zajok. Ha kikényszerítem, hogy pontosabban számoljon (max time step korlátozása az analízis beállításokban) akkor a spektrumkép is egyre pontosabb lesz. Cserébe brutálisan növekszik a szimuláció számításigénye / gépigénye. Ha 10nsec-re veszem a max időlépést a számolásban akkor kb. -180dB-ig tud értelmesen mérni, cserébe sokkal tovább tart a szimuláció. Hiába na, ennyi év után is van olyan a TINA-ban amit nem tudok. Az időköz alapértelemezetten: adatptív - az áramkörben levő generátoroktól és az áramkör tulajdonságaitól és működésétől függ.

Ezt a TINA-t nem lehet valahogy skálázni? Nagyon zavaró, hogy mondjuk 30V, azt ő effektívnek veszi, aztán mégis amplitudót ír oda. Az amplitudó csúcsértéket jelent. Miért nem dBV-ban csinál táblázatot? Ha megnézed a táblázatot, ott az van, hogy 30V amplitudó a 40V helyett és 1 kHz-en minusz dB-t ad meg. Lehet hogy jók az értékek, de nagyon zavaró, hogy siftelni kell függőlegesen, hogy egy bevett szokás szerinti értéket kapj.
Aztán ezek a háromszögek a spectrumképben. Miért nem elég a vonalas spectrum? Így azt hiszi a kezdő, hogy nincs közöttük egyéb felharmónikus. Lehet azt a 4096-ot nagyobbra állítani? Ez azt jelenti, hogy 4096 mintát vesz, de milyen hosszú időtartamból? Azt értem, hogy 1 ms-tól, de meddig? Milyen hosszú egy mintavétel ideje? Vagy milyen hosszú ideig ( hány ms-ig ) vesz mintát?
A Multisim ezt úgy csinálja, hogy először futtat egy tranziens analízist. Itt beállítható, hogy mekkora időbeli távolságokra vegyen mintát a jelből. ( Én 10 ns-ot szoktam használni. ) Ebből az adathalmazból számol Fouriert. A keresett felharmónikusok száma ugyanúgy beállítható, mint a TINA-ban, az alapharmónikus szintén.
Itt van néhány kép a Multisimmel. Az SP1 egy 2 x 43V betáp, 8 ohmra 100W, félhíd. A THD kicsi, de ez sem olyan egyértelmű. A THD mérés szabvány szerint azt mutatja meg, hogy az alapharmónikus egy adott függvény szerint, mennyi felharmónikust tartalmaz az adott jel, ahol a felharmónikusok rendszáma az alapharmónikus pozitív, egész szám szerinti többszöröse. De nem tartalmazza a kiszámolt eredmény az egyéb jeleket, amik nem az alapharmónikus többszörösei, de attól még ott vannak és tozítást okoznak.
SP2. Képen felül a kimeneti fesz és a drain áramok láthatók, az alsón a Notch szűrő kimenetén levő jel. Látszik, hogy azért tartalmaz alapharmónikust, talán, ha a tranziens analízisnél kisebb time step-et állítok be, akkor ez csökken. Látszik a keresztezési torzítás jellegzetes dupla "hegycsúcsa", meg amikor már kezd elfogyni a nagy kivezérlés miatt a feszültség a FET-eken. A kapacitásnövekedés miatt sokkal komolyabb meghajtást igényelne, de ezt nullára nem lehet csökkenteni, miután a FET-ekben a tokon belül is van a gate-tel sorban egy ellenállás. Ezek ellenére a THD nagyon kicsi.
SP3. Meg kell nézni, hogy milyen spectruma van pl a keresztezési torzítás dupla " hegycsúcsának ". Nem nagyok ezek az értékek, de ott vannak és ezekből a THD analízis csak az alapharmónikus rendszám szerinti többszöröseit veszi figyelembe. Tehát, tudni kell, hogy valójában a THD mit is jelent...

100nsec beállítással még elfogadható a szimuláció sebessége, és a spektrumkép sem olyan ronda.