Technikusi felnőttképzés (Elektronikai technikus)

Sziasztok! Ez most nem kérdés lesz, hanem tapasztalat

A célom ezzel a következő: megosszam tapasztalataimat az érdeklődőkkel, illetve az, hogy mások esetleg tudjanak máshogy dönteni - ha akarnak. Írásom több szakaszban teszem meg, egyrészt, hogy ne legyen túl hosszú egyszerre, másrészt, hogy interaktív legyen, azaz lehessen reagálni az olvasása közben is.
A téma érzékeny lehet, remélem nem kapok moderátori tiltást. Próbálom a fórum szabályzatához tartani magam, kerülni a politikát. Jelzem, ez saját és - néhány meg nem nevezett - osztálytársam véleménye (is). Sajnos ez a képzés lehet(ne) sokkal színvonalasabb is.
A kálváriám 2018 tavaszán kezdődött, amikor láttam, hogy sok felnőttképzés megszűnt létezni, a felnőttképzést így újra az iskolák falai közé igyekeznek terelni. Megítélésem szerint erre egy nappalisokat képző iskola nem alkalmas. Tudom, sokan mondják most azt, hogy az OKJ így meg úgy meg stb... Maradt néhány felnőttképzés, de az vagy nem a szakmába vág, vagy nagyon drága a képzés - és nem biztos hogy ér annyit.
Így jobb híján marad a technikum felnőtteknek is. A képzés 3 félév volt (most már csak kettő!!). Ebből egy félév úgynevezett ágazati vizsgára való felkészülés, ami azt takarná, hogy legyen egy alapozó félév, amely vizsga több egyéb műszaki technikusi képzéshez belépő, azaz már nem kell azt megcsinálni. Ez jól hangzik, de egy elvesztegetett fél év, ami ugye felnőtteknek nem fér bele az idejébe! Semmi értelme nincs ennek a félévnek, elvesztegetett idő, akinek van műszaki előképzettsége vagy munkatapasztalata, az kb. 1 hónap alatt letudná. Aki meg mondjuk nem műszaki területről érkezik, azoknak külön lehet esetleg egy nulladik felkészítő félév, hogy ne a többiek elől vegye el az időt. Úgy tudom, több szakma (klímaszerelő, épületgépész, erősáramú szerelő...) is egy ilyen félévvel kezd.
Szándékosan nem akartam főiskolára menni, mert gyakorlat orientált képzést kerestem, már amúgy is van 2 diplomám…
A képzés heti 3 napban (16-20 óráig) történt, ebből 2 nap elmélet volt! Nem is értettük, erre mi szükség volt, bőven elég lett volna 1 alkalom elmélet, 1 alkalmon gyakorlat és 1 alkalom mérés (ez szinte teljesen el is maradt).
A gyakorlaton annyi kicsi szerencsénk volt, hogy egy éppen akkor nyugdíjba ment tanár ami tőle telt, azt próbálta átadni. Elavult berendezések, kevés alkatrész és eszközhiány volt, miközben úgy tudom, az iskola megkapta az esti tagozatos tanulók után a fejpénzt.
Most ennyi, később folytatom, ne legyek túl hosszú, nyugodtan kérdezzetek,

Nem egészen értem mi a gondod. Pár éve én is érintett voltam egy hasonlo projektben.
Pontosan az utolso bekezdésben irtak okoztak sok gondot.
A. Hozzunk a hulladékudvarból tönkrement készülékeket (TV, Monitor, Erösitö stb). Nem biztos, hogy sikerül az „oràn“ megjavitani. Nincs hozzá dokumentácio, az elöadó sem biztos, hogy a helyzet magaslatán lesz. Az sem biztos, hogy lesz kéznél megfelelö alkatresz.
B. Mi teszünk tönkre valamit, azaz tudjuk, hogy mi a hiba és tudjuk mivel, hogyan javitható.

A mai világban amikor alig van 2 egyforma készülék, ráadásul az is a cél, hogy a résztvevök el tudják dönteni, mihez érdemes hozzáfogni s mit kell azonnal elutasitani, mert az esetleges munkabér, felszereltség több nagysàgrenddel drágább mint a tönkremenet készülék.
Olyasmire pl nem is lehet nagyon gondolni, hogy egy olcso videokamerát stb. javitgassanak az ilyen oktatáson amihez rendszerint méregdrága egycélú készülékek kellenek, meg különleges egyedi alkatrészek (pl. ha elromlott a kamera kihajthato képernyöje) amit többnyire flexiNYÁK törése okoz.

Szoval ki mit választana?

Először is, ha nem nappalin jársz heti 5 napon, akkor ne számíts alapos elméleti és gyakorlati képzésre, ez az óraszám egyszerűen nem elegendő erre. Aki ilyen egyszerűsített (OKJ) képzésre jár az törődjön bele, hogy csak a papírért csinálja és amint megvan kezdődhet az igazi szakmai tapasztalat egy ennek megfelelő munkakörben.

Másfelől ha gyakorlat kell, akkor el kell szegődni pár évre egy ennek megfelelő vállalkozáshoz teljes munkaidőre. Ha jobb helyet fogsz ki, akkor ipari épületek villanyszerelésébe keveredsz és talán nem falvéséssel telik az első két éved. Persze ott sem fognak egyből a komoly dolgok közelébe engedni nulla tapasztalattal, marad a védőcsövezés és kötődobozok felszerelése, kábeltálcák összecsavarozása.

Én 2011-2012 között jártam elektronikai technikus képzésre normál iskolarendszerben egy évig. Akkoriban még közvetlenül is támogathatták a cégek az egyes képzőhelyeket, így az eszközök is rendelkezésre álltak. Három féle PLC-t lehetett programozni, rosszabb esetben kettesével oldottunk meg egy feladatot, volt saját PLC, volt PC és program, sőt még néhány miniatűr sori modell is volt összetett műveletek leprogramozásához. Ezen kívül egyéb mérések, motorok mérése analóg műszerekkel, nyáktervezési gyakorlat, mikrovezérlő programozás, stb. Elismerem, hogy ehhez meg kell találni a megfelelő oktatási intézményt is, de ez a teljes idős képzés adta a legtöbbet amin csak voltam. Aki még egyetem előtt áll, annak csak ajánlani tudok egy évet erre és biztos szakmával a kezében mehet tovább.

Jártam munka mellett középiskolába kiszervezett villanyszerelő képzésen is (2016), ez csak heti pár óra volt (szerda + szombat). Nem számítottam sokra, a papír kellett mert sem villamosmérnökként, sem elektronikai technikusként jogilag nem köthetek össze két szál vezetéket egy épületben. Mellette futott két éves képzés is a nulláról kezdőknek, nekünk rövidebb volt technikusi előtanulmányokkal. Nem kell mondanom, hogy az "elmélet" során hány embernek ment egy egyszerű feszültségesés számítás... a gyakorlat pedig kimerült abban, hogy egy táblán három mágneskapcsolóval, két nyomógombbal és egy izzóval kellett valamit csinálni. Nyilván az eszköz is kevés volt, de az elsődleges gond azzal van, hogy egy év után a két órás vizsgafeladat során sem volt képes mindenki pl. egy csillag-delta indítást összehuzalozni. Itt a képességekkel van a baj, amin sokkal kevésbé javít ha én minden egyes ember elé odatennék egy doboz mágneskapcsolót és napi 5 órában gyakorolhatna. Ha pedig sok ember van, akkor a legrosszabb képességűekre áldozott plusz idő a legjobb képességűektől veszi el a haladás lehetőségét, ez mindig kompromisszumos. Az is igaz, hogy szaktanár-hiány volt már akkor is, így a szükséges több óra megszervezése eleve problémás. Az is érthető, hogy legalább az elméletet próbálják leadni, mert amint kikerülsz a suliból egy gyakorlati helyre akkor többé nem lesz melletted mérnök szintű tudással szakember, aki tudja mit miért és hogyan kell kiszámolni és meghatározni (sajnos a szakikra nem mindig hagyatkoznék, sok a téves vagy hiányos tudás, "ezt így kell, 40 éve így szokjuk csinálni" hozzáállás...). Középiskolától egyetemig a gyakorlat csak bohóckodás, minden oktató tudja hogy az igazi gyakorlatban majd a munkahelyen lesz részed. Ettől függetlenül hasznos gyakorlatra sajnos csak olyan ipari városban számítanék, ahol eleve érdekük pl. villanyszerelőt és technikust képezni, mert van felvevőpiac.

Láttam én már olyat, hogy egyetemen nyolcan csinálnak egy jegyzőkönyvet és nincs működő elem egy multiméterhez... bizton állíthatom, hogy mióta én tanultam itt-ott ez eddig csak rosszabb lett.

Egyet nem szabad elvárni, az iskolábol nem Nobel dijra jelöltek szoktak kijönni. Sajnos a mennyiség lezüllesztette az oktatást is (szerte a világban). Amit itt a forumon sokan müvelnek az sok egyetemi oktatotol is fényévekre van - és ez igy van rendjén. A diáknak a hozzáállást meg az informáciok elérhetöségét kell megtanulnia, nem a tényleges munkát. Azt csak önszorgalommal lehet elérni meg esetleg egy mentorral, ha találsz ilyent.

Ezzel egyetértek. A probléma csak az, hogy az egy-két éves villanyszerelő képzés oklevelét kézbe véve semmi sem tiltja, hogy másnap egyéni vállalkozó legyél és feladd a hirdetést, hogy villanyszerelést vállalok.
Legalább az élet kioltására közvetlenül alkalmas szakmunkák esetén kellene egy kötelező gyakorlati időtartam, pár év, ami alatt kötelezően adott szakirányban tevékenységet végző cégnél kell dolgozni, egy szakmai gyakorlati igazolást pedig elkérni és csak utána kiadni a véglegesített villanyszerelői OKJ bizonyítványt (még ha az igazolás sokszor kamu is lesz, de legyen megnevezve rajta egy szintén villanyszerelő végzettségű "mentor").

"Jogok" ide vagy oda, például az utánfutó vontatáshoz is két év kell, a tervezéshez kötelező 8 évről már nem is beszélve...

Szia!
Ilyenről nem is írtam, hogy hoztunk volna be hibás nyák-ot. Ettől alapabb gondok vannak, ilyet nem vártunk el egy olyan oktatótól, aki soha nem dolgozott a (javító)iparban. De olyat igen, hogy amikor már járunk ott elméletben, akkor pl. rakjunk össze egy nyákot alapelemekből (tranyó, dióda, ellenállás...) és azt készítsük el, ültessük be az alkatrészeket. Majd utána mérjük át és értsük meg a működését. Szerintem az hogy, oszcilloszkóppal 1-2 alkalommal mértünk, az elég baj.

Szia! Ez a nappalis vs. estis különbsége már megdőlt. Járt a képzésre egy jelenleg is iskolában tanító osztálytársam, aki ebben meg is erősített. Azt mondta, egy 20 fős osztályból van 2-3 jól teljesítő nappalis és ennyi (tisztelet a kivételeknek). Abból a 3-ból vagy a családi vállalkozásban akar dolgozni később, vagy megy külföldre és innen a motiváció. Az egyik tanárunk mondta is, hogy kollégák, ne legyenek már annyira stréberek. A "kicsiknek" így is a felét adom le 15 percben, és annak sem biztos hogy a felét vissza tudják adni. Az óra maradék részében meg fegyelmezek. Elég maguknak annyit tudni, hogy átmenjenek a vizsgán, és ennyi.
OKJ képzés már több éve nincs, ami megmaradt a felnőttképzésből az van és kész. Ha a lakhelyeden nincs olyan szak vagy utazol, vagy marad a "dedó".
Te már nagyon régen jártál technikusira, azóta minden másképp van. Gyakorlati képzésben rengeteg cég kiesett, szinte maradtak a multik. 1-2 cég kivételével a gyerekek csak lézengenek, nem nagyon csinálnak semmit. Amikor én voltam középiskolás, már akkor is nagy volt a baj, de azóta csak rosszabb lett (ahogyan írtad is).

Szia! Itt az volt a baj, hogy nem a Nobel-díj szintje nem volt meg, de az alapok sem nagyon. Nézd, én sem vagyok már fiatal, és nem vagyok naiv sem azzal kapcsolatban, hogy az iskola majd a tudást a fejembe tölti. De amit ott adnak, annál több az elvárható. A saját szakmámban nekem is voltak mentoráltjaim, és sokszor kellett velük a nulláról indulni, mert az iskola annyit sem adott, hogy az alapokkal már ne kelljen foglalkozni.
Hárman voltunk az estin akik jócskán mellétanultuk, de még az is kevés. Az elején kell egy "mentor", aki segítsen abban is, hogy miből tanulj, miből képezd magad. Hamar el lehet ugyanis indulni téves úton. Sokszor kérdeztünk ezen a téren is, de mindig süket fülekre találtunk.
Ekkor pedig megy a csodálkozás, hogy az egyetemen a középiskolai anyag újratanításával kell kezdeni - már ha a tanár olyan. Ez a tanár csoporttársam mondta szintén, hogy a "kicsikkel" át kellett venni az átváltásokat, mert simán kijött nekik az, hogy a miliamper nagyobb mint az amper...

Sajnos amiröl beszélsz az a valos Hungaricum. Magyarországon nagyon sokszor fordult elö, hogy a papir fontosabb volt, mint a valos tudás. Ez elég sokat ártott nemcsak a diákoknak, de az embereknek, munkaadoknak is. Ilyen tendencia más országokban nem igen volt.

Igen, értelek. De ha a "kamu" igazolásból adódó ne adj Isten balesetnek lenne következménye, nem adnák a nevüket ilyen valótlan igazolásokhoz a mentorok. Pl. kamarai tagság, szakértői státusz felfüggesztése és esetleg munkajogi per stb...

Külön kellene választani - ha még nincs - a biztonsági dolgokat es ahhoz tartozo oktatást a más témáju tanfolyamoktol. A biztonsági vizsgákat amugy is általában rendszeresn kell megujitani, és nem tartozik okvetlenül a munkakörhöz kapcsolodo ismeretekhez.

Itt még egy elcseszett munka után sem lehet felelősségre vonni a kivitelezőt, megszünteti a céget és bejegyzi a következőt. Több év pereskedés és igazságügyi szakértői vélemény után van rá esély, hogy egyáltalán jogossá váljon a követelés. A behajtás meg nem fog menni, mert a vagyonának fele az asszonyon, a többi meg a kutya és a macska nevén lesz.

Egy ilyen igazolás nem jó semmire. Szakmai tudást nem lehet számonkérni ez alapján, mert nincs norma amit minden cégnél teljesíteni kelljen, nem is várható el. Ebből kifolyólag nem is igazolhat igazából semmit. Egy hangyányit növelné a felelősséget, mert az emberek sem szeretik akármihez adni a nevüket. Egyedül arra lenne jó, hogy ha valaki leteszi X időpontban a vizsgát, akkor semmiképpen se végezhesse egyedül a tevékenységet X+Y évig, ha valaki korábban leigazolná a gyakorlatot, akkor dátumok alapján kiszúrható. Ahogy az is, ha valamelyik cégtől lenne igazolás, de valójában sosem volt oda bejelentve. De ezek olyan apróságok, aminek az ellenőrzésére semmilyen hatóságnak nem lenne kapacitása, hacsak nem az összevetés már automatikusan menne a rendszerben.

Jut eszembe villanyszerelőnek 3 év gyakorlatot kell igazolni hogy felülvizsgálói képzésre mehessen. Már csak az EV-t kellene kizárni.

Van még olyan suli, ahol valamit a diákoknak kellene megépíteni? Ahhoz új cuccok kellenek, amire nincs forrás, de szerintem ezt most már nem az iskolák döntik el, hanem a tankerületi központ. Amiből lehet valamit csinálni, annak nagy részét a tanárok hozzák. Mi akkor építettünk valamit, amikor abból oktatóeszköz lett pl. dobozolt kapcsolók, stb. Azt is a legügyesebb kezébe adják, mert forrasztani sem tud mindenki. Emlékszem, hogy programozni olyan modulokkal tanultunk, ami ott készült panelek, mikrovezérlő a kivezetett portokkal, egyik panelen nyomógombok, másikon ledek, harmadikon LCD.

Legalább annyi fejlődés volt, hogy a felülvizsgálói képesítést 5 évente meg kell újítani (a szabványok és előírások változása végett), meg összevonásra került az erősáramú berendezések felülvizsgálója (tűzvédelmi szemmel) és az érintésvédelmi szabványossági felülvizsgáló, most villamos biztonsági felülvizsgálónak hívják. Bár ez is viccesen ment, mert az együtt 170 órás képzésnek újonnan 64 óra lett a minimális száma. Mikor rájöttek hogy ez nem lesz jó, akkor tavaly előtt eltörölték és 128 órára emelték. Összességében még mindig kevesebb, mint régen.

Nagy munkák után kell(ene) felülvizsgálat, ami elvileg garantálja a megépített rendszer megfelelősségét, de egy javításnak, egy egyszerű munkának is lehet komoly következménye...

Szia!

Abban nem vagyok olyan biztos, arra van, amire szánják. Például pár éve vettek 30 db null-detektor mérőt, amire semmi szükség nincsen. Ellenben ott porosodik 10 db NI Elvis 2 modul, amivel sok-sok áramkört meg lehetett volna építeni és a kapcsoláson méréseket végezni, megérteni. Egyszer használtuk! Azt is nagy unszolás árán, kvázi megzsaroltuk az oktatót


Dettó. Mondjuk nálunk egy ilyen tanár volt.


Na ezért nincsen semmilyen keresnivalója az ilyen típusú felnőttképzésnek az iskolákban. Arra bőven elég lenne, hogy pl. valaki már felnőttként estin érettségizik le, stb...