Most lássuk a vevő programját:

Ez már kissé hoszabb, de nem vészes. Itt jelentősen alacsonyabb az órajel. Mindössze 500 kHz.
A LED meghajtása 500 Hz-es PWM jellel történik.
Még az inicializálás során kell megadni a PWM kitöltési tényezőjét a tápfeszültség függvényében.
Az áramkört 8 V-tól 20 V-ig teszteltem, ebben a tartományban nem tapasztaltam melegedést.  

Én ezt a LED szalagot használtam.
Ez két szalag egy alumínium lemezen, ami hosszában kettéválasztható. 
Mivel ezek a LED szalagok már 8 V-tól szépen virítanak, a 12 V-on viszont már melegszenek, ezért célszerű 8-10,5 V közötti feszültségre állítani a rá jutó feszültséget. Ez az élettartamot is növeli.

De térjünk rá a programra.
A 2 perces lekapcsolási időről a watchdog timer gondoskodik. Ezért amíg a kapcsoló jelre vár, watchdog számlálóját rendszeresen törli a program. Timer 0 időzítő 8 msec-ra van állítva. 
Ez védi beragadás ellen a vételi részt. Azaz, ha 8 msec-ig nem érkezik jel, kiugrik a figyelő
ciklusból, törli watchdog számálóját, újra írja a ciklus számlálót (azaz eldobja az eddig esetleg már
beérkezett adatokat), majd visszatér bejövő jelet figyelni.
Az adó leírásában említettem, hogy a két byte közötti szünetre jelen estben nem lenne szükség,
mivel a 4 byte adatot folyamatosan veszi. Ez hosszabb adatsor esetén nem járható út, ezért
olyankor már szükség van a szünetre.
Elérkeztünk az adások közötti szünet értelmezéséhez. 
Mivel egy adatcsomag 7,5 msec alatt érkezik meg, ezért vár ki a a biztonsági rész 8 msec-ot.
Mivel történhet olyan, hogy pont a legelső bitet nem vette, ezért a 32. bitnél ragad be, ott indítja a 
8 msec-os várakozást, így kb. 9 msec múlva lehetne indítani a következő jelcsoportot. De ez ennél
a rendszernél felesleges és "necces" tűrés lenne, így adtam neki egy kis ráhagyást.
Maga a vételi folyamat roppant egyszerű. 
Ha a bemenet alacsonyra vált, továbblép a figyelő ciklusból. Elsőként törli timer 0 számlálót,
nehogy vétel közben jelezzen be. Mivel megeshet, hogy a timer 0 flag bitje már az ellenőrzés után
billent be, ezért azt is törli. Ezután várakozik egy kicsit, majd az adatbyte-ok bitjeit a 4. byte-al
kezdve egymás után eggyel balra tolja, (ezt nem lehet a végtelenségig fokozni), majd a 4. adatbyte 0-ás bitjét törli. (Ez a helyi törlés teszi feleslegessé a vétel előtti törölgetést.)
Eddigre a jel érkezésétől eltelt annyi idő (472 μsec), hogy ismét belenézzen az adatvonalba.
Amennyiben az adatvonal még mindig alacsony, akkor a 4. adatbyte 0-ás bitjét 1-be állítja.
Ha nem, akkor 0-án hagyja. Ezután addig várakozik, míg a bemenet magas nem lesz. 
Végezetül levon egyet a ciklus számlálóból, és ha még nem járt le, visszaugrik a vételi rutin
elejére. Ha lejárt, ellenőrzi a beérkezett adatokat. Ha valamelyik nem stimmel, visszaugrik a 
program legelejére. Ha minden jó, bekapcsolja a PWM kimenetet.
Ezután vár néhány másodpercet a véletlen gombnyomások ellen, majd továbblép az előző vételi rutinnal csaknem megegyező rutinra. A különbség csupán annyi, hogy most nem törölgeti a watchdogot, azaz ha lejár, reseteli a PIC-et, azaz lekapcsolja a lámpát. Valamint, hogy ha újabb jel érkezik, akkor most nem be-, hanem kikapcsolja a PWM kimenetet, és visszatér a program elejére.

Lehetett volna a vételi rutint és a várakozást is szubrutinba tenni, de mivel így is csak a 29%-a van
használva a programmemóriának, felesleges lett volna.