Az Arduino-ból legkönnyebben "analóg" feszültséget PWM impulzusok formájában tudunk előcsalogatni. A hangmintáknak tehát egy PWM kompatibilis lábon kell megjelenniük. 

Itt kanyarodnék vissza ahhoz, hogy a hangmintáknak unsigned 8 bit formában kell lenniük. Ugye 8 biten az értékek 0 és 255 közöttiek lehetnek. Ebben az esetben az analóg jelek úgy vannak reprezentálva, hogy a "csöndhöz", azaz a 0 feszültségértékhez a 128-as digitális érték tartozik. Ami alatta van, az negatív periódus, ami felette van, az pedig pozitív.

PWM-ben gondolkodva ez azt jelenti, hogy az 50%-os kitöltési tényező fogja jelenteni a nullát.

Az ATMEGA 328-on az OC1A lábat választottam PWM kimenethez, ez a D9-es Arduino kivezetés.

A PWM frekvenciának olyan magasnak kell lennie, hogy az az emberi hallás határán kívüli legyen, így nem lesz zavaró. A kód bemutatásánál majd kitérek a pontos frekvncia előállítására, egyelőre a lényeg, hogy a PWM jel vivőfrekvenciája 62.5 kHz lett. 

Ezt kell kiszűrni aluláteresztő szűrővel és megkapjuk a nagyjából pontos analóg jelet. Ez gyakorlatilag egy feszültségátlagoló módszer, ami ugyan működik, de pl. egy szinusz jelet vizsgálva oszcilloszkópon észrevehetünk némi "lépcsősséget" a jelben.

A lejátszani kívánt hanganyag csak zongorát tartalmaz, komplexebb frekvenciákat nem. Ezáltal olyan aluláteresztő szűrő kell, ami a 62.5 kHz-es frekvenciát megfelelően elnyomja, a hasznos jelet nem csillapítja túlzottan, valamint, ami a Nyquist frekvenciánál magasabb jeleket nem enged át. 8 kHz-es mintavétel esetén elméletben ez 4 kHz.

Végezetül egy 3.4 kHz törésponti frekvenciájú, negyedfokú szűrő lett megépítve, melynek ellenállásai 12 kΩ-osak, a kondenzátorai pedig 3.9 nF-osak.