Az egész kis autó vs. nagy autó témához csak annyit tennék hozzá, hogy ezt a családban pont első kézből tapasztalták rokonaim.

2005-ben vettek egy új Ford Fiestát, mert hát "már mindenkinek kezd modern autója lenni, meg akkor ez kiszolgál életünk végéig". Na az utóbbi biztosan igaz lesz, az idén 20 éves autóban van szűk 50 ezer km, és 80 év felettiek már, alig utaznak.. (Azt el kell ismerni, hogy ilyen kevés km-rel és garázsban tartva nagyon megbízható, csak azt kellett rajta cserélni, ami anyagában öregszik: gumikat leginkább..)

Na most a Fiesta tipikusan nem egy nagy autó. Nem is kifejezetten erős: 1.2-es szívóbenzin, kb. 70 lóerő. (Mai szemmel már nem is annyira modern.) Pláne ha minden ülésen van utas, és a csomagtartóban is két bőrönd, eléggé meg kell gondolni egy-egy előzést.

Nagyapám tulajdonképp 1-2 év után eljutott oda, hogy az előd Peugeot 205 Junior-t jobban szerette. Pedig az csak ötvenpár lóerős volt, a szűk 1 literes, karburátoros motorjával. Mégis fürgébb volt, és másfél literrel kevesebbet fogyasztott, mint a "modern" Ford. És miért? Mert üresen csak 800 kg volt, nem 1100, ráadásul áramvonalasabb is a formája...

Na ilyenkor elgondolkodom rajta, hogy modern, takarékos motorral, és hasonló karosszériával mit lehetne elérni.. Ha ez lenne a "piaci igény"..

Nekem is volt régen Ford Fiestám, 1.25-ös benzines, én nagyon szerettem. Akkoriban voltam olyan őrült, hogy ki kellett próbálni mennyi a végsebesség GPS-el mérve 175km/h (műszerfal szerint 180 felett). Az olaj cserétől-cseréig tartott, nem kellett utántölteni. Később a feleségem használta az autót, és amikor egy barom összetörte totál károsra, akkor megvédte a benne ülőket... és nem sérültek meg. Lehet, hogy az a plussz kb. 300kg erre kellett, és az is lehet, hogy egy 800kg-os autóból nem szálltak volna ki a saját lábukon egy ilyen akció után...