Ha tudjuk, hogy a számsor a pi jegyeiből készült akkor az megismételhető és reprodukálható. Ebből a szempontból az is mindegy hogy 100milló, vagy sokkal több számjegyről van szó. Megfelelő algoritmus simán felismerné, és emiatt pl. az erre épülő titkosítás feltörhető lenne.

Hardveres TRNG megoldás esetén is vannak (hardveres) lehetőségek az egyenletes eloszlás megvalósítására. A kizáró-vagy kapukkal összekötve több trng-t nagyon jól közelíti az 50%-os valószínűséget (ezt még ki is tudnám számolni, hogy mennyire), de van ennél (szerintem) jobb megoldás is, vagy akár többféle módszer is kombinálható. Csak egy példa: ha minden második bitet invertálnánk, az is biztosítja a 0/1 bitre, az 50% esélyt.

Nem volt bántó, és alaphelyzetben én sem gondolom, hogy sikerül befolyásolni a trng-t pl. akaraterővel, de nem tudom 100%-osan kizárni sem a lehetőségét. Tehát mondjuk inkább úgy, hogy igen nagy az esélye, hogy nem lehet befolyásolni, és nagyon kicsi az esélye, hogy igen. De mint látható, ez ettől még nem tántorított el a kísérletezéstől (és másokat sem).

A kvantumfizikából ismert "kétrés kísérlet" mondhatni bizonyítja, hogy a megfigyelés ténye önmagában is kikényszeríthet bizonyos dolgokat változásokat - lehet hogy a véletlenszerű események esetében is van valami hasonló jelenség.

"A kvantumfizikából ismert "kétrés kísérlet" mondhatni bizonyítja, hogy a megfigyelés ténye önmagában is kikényszeríthet bizonyos dolgokat változásokat - lehet hogy a véletlenszerű események esetében is van valami hasonló jelenség."

Tudomásom szerint a kvantumjelenségeknek van egy mérethatára, ami néhány atomhoz képest meglepően nagy, de pl. egy sejtnél sokkal kisebb.

Egyetértek. Nem tudom mekkora ez a méret határ, de molekulákkal még működik a dolog. A félvezető zajt a potenciál gáton véletlenszerűen átugró elektronok (amelyiknek éppen van elegendő energiája) okozzák, itt érvényesülhetnek quantum hatások, kérdés, hogy ez csoportosan is működik-e.
Ha mefigyeljük (elemezzük) a zajt, az vajon kikényszeríthet egy, a mateknak megfelelő eloszlást?

Ebből a szempontból az is mindegy hogy 100milló, vagy sokkal több számjegyről van szó. Megfelelő algoritmus simán felismerné, és emiatt pl. az erre épülő titkosítás feltörhető lenne." A múltkor / igaz titkosítás ről volt szó/ beszélgettem AI vél , csak hogy jól számoltam e : 100 milliós pi számsor , 1024 szer megpertubalva , milyen esély van feltörni brutforce módszerrel . Az én számításom szerint 100000000 az 1024 en , osztva 2vel . Ha ezt ezt egy (4 KB üzenetet tikositunk , nem ismétlődő kóddal )a legerősebb most elérhető szuper számítógéppel akarjuk feltörni , nagyságrendileg mennyi időbe kerülne. Esetleg volna ötleted a megfelelő algoritmust illetően jelentősen csökkenteni ezt az időt. UI : a fenti számot kb fél évvel ezelőtt 1 teranyi mennyiséget sikerült leltöltenem , egyre egyszerűbben ráfér ez a módszer egy mokroSD kártyára és a legbutabb atmegara . De vannak más nevezetes számok is amik letölthetőek sok sok szamjeggyel. Pl gyok 2 3 5 7 , e2 e10 arany metszés , csak hogy kicsik bonyolítani ...

Egyébként az általad javasolt ál-véletlenszám generátorokat is alkalmazták az ilyen kísérleteknél - a kontroll csoportokban. Mivel itt fel sem vetődhet a tudati befolyásolás lehetősége (ahogy a mondás is tartja, aki algoritmusokkal akar valódi véletlenszámokat létrehozni, az más aljasságokra is képes).
Vannak arra utaló jelek, hogy a tudatnak köze van a kvantumjelenségekhez, amúgy R. Penrose az egyik szószólója a témának. Már korábban is azt állította, hogy a tudat nem írható le
determinisztikus algoritmusokkal, valami több annál. Kézenfekvő volt a kvantummechanika behozása a képbe. Újabban pedig kézzelfogható magyarázat is adódott: a mikrotubulusok.
Ezek a sejtekben lévő, többféle funkciót ellátó fehérjecsövecskék, amik az idegsejtekben is milliárdszámra megtalálhatók. És úgy tűnik, képesek többféle kvantumállapotot felvenni, valamint összefonódást is kimutattak köztük. Mint egy kvantumszámítógépben. Ez elég meglepő egy élő szöveti környezetben, bár korábban is találtak hasonló furcsaságokat pl. a fotoszintézis kvantumhatásfokánál.
Szóval még nem bizonyított az állítás, de alapos a gyanú, hogy az agy kvantumjelenségeket használ. Innen csak egy lépés, hogy más kvantumrendszerekre hatást gyakorolhasson (távolhatás?) Itt jön a képbe a kvantumjelenségeken alapuló véletlenszám generátor. Egyszerű, olcsó és TALÁN mérhetővé teszi a jelenséget. Régóta folynak ilyen jellegű kísérletek, az már látszik, hogy látványos, nagy mértékű befolyásolás nem igazán várható. Így a kulcs a nagy adatmennyiség. Ha 51%-ban írást dobok, az 100 kísérletnél nem érdekes. 100 000 dobásnál már szignifikáns eltérés.
A GCP pl. évtizedek óta gyűjti egy, a Föld különböző pontjain elhelyezett véletlenszám generátor hálózat adatait. Az állításuk szerint a nagy, globális eseménye és a hálózat koherenciája között kimutatható a korreláció. De ezek nem túl szembetűnőek, statisztikai elemzésekben jönnek elő.
Viszont a nagy adatmennyiség miatt (nagyon) szignifikánssá válik.
Ha van is ilyen jellegű hatás, valószínűleg nem egy ilyen primitív RNG az ideális detektor hozzá. Csak nincs jobb jelenleg.
Vannak más jellegű kísérletek is egyébként, a telepátia az egyik ilyen klasszikus. A módszerét hosszú lenne leírni, a lényeg, hogy végül 4 kép közül kell a "vételi" oldalon kiválasztani, azt, ami az "adó" oldalon is van. Tehát 25%-nak kellene lenni a találati pontosságnak, ha csak a véletlen dolgozna. Ha jól emlékszek, néhány százalékkal efölött voltak az eredmények, itt is a rengeteg kísérlet miatt jött ki az, hogy extrém alacsony az esélye annak, hogy véletlenszerű az eredmény.
Nem látványos, nem hasznos, de valami működik.
Nem tudok utánajárni ezeknek (sem), hogy mennyire megbízhatóak az eredmények. Az ilyen jellegű kutatások eléggé a tudomány perifériáján vannak (bár érdemes pl. az azonos gyógyszerhatóanyag kutatások eredményeit összevetni, elég izgalmas tud lenni az is).
Végül is akinek a világképébe ez beleillik, az érdeklődve figyeli, akinek nem, az kategorikusan kijelenti, hogy áltudomány az egész.

Számomra elfogadható módszer pl:
Van 5 teljesen learnyekolt fotoelektron sokszorozo , ami nyilván a kozmikus sugárzás hatására is jelez , de ha ezeket a megadott minta alapján lehetne kattogasra bírni akaraterő által az meggyőző lehet. Természetesen kettős vak teszt jöhet szóba.
A fenti eszköz képes akár egy fotont is érzékelni, ezért gondoltam erre , na meg véletlenül van 5 darab belőle. Ha valakit érdekel a fenti célra , felrakom eladóvá .

"néhány százalékkal efölött voltak az eredmények, itt is a rengeteg kísérlet miatt jött ki az, hogy extrém alacsony az esélye annak, hogy véletlenszerű az eredmény."

Érdeklődve figyeltem, de pont azt olvastam ezekről annak idején, hogy kedvenc módszerük volt a statisztikailag nem kielégítő eredmények szignifikánsként való feltüntetése a tudomány megerőszakolásával... Érdeklődve figyeltem, de sohasem sikerült semmiféle "különleges" tudásról, eseményről meggyőződnöm, mert azt sosem lehetett bemutatni, megismerni, meggyőződni róla, mert hogy, hogy nem (valamint sajnos), mindig máshol, máskor, másvalakivel történt... Tudom, lehet elméleteket gyártani, hogy a nehezen észrevehető jelenségeknek pont a nehéz észrevehetőség a lényege, de akkor is.

Pedig a jószándék megvolt, pl. ifjú és befolyásolható koromban még voltam parázson járáson is. : -)

Na jó, egyvalamit mégis láttam: mikor a "gyógyító" (persze a gyógyítás része bizonyíthatatlan volt) már az ajtón belépő emberről megmondta, milyen betegségekben szenved - csak hát nagyon sok betegségnek vannak külső jelei, így valószínűleg elég hozzá a jó megfigyelőképesség egy jelentős adag tapasztalattal együtt.

Ismerem a kritikákat, ezért is emeltem ki, hogy nem tudok utánajárni a kísérletek megbízhatóságának. De ha egy területet nem kutat senki, akkor nem is fog kiderülni az igazság. Ami nyilván lehet az is, hogy a keresett jelenség nem létezik.
Szóval a fokozott szkepticizmus indokolt, de attól, hogy egy ezo tv-s pénzenergia küldés mondjuk nem működik, ne öntsük ki a gyereket a vízzel együtt a kádból. Szerintem.

Kicsi hatás. A "kicsi" teljesen relatív, amatőr mértékegység főleg a viszonyítási mérethez képest.
Lásd: TON618 (vagy Phoenix A) fekete lyuk, ami méretéhez Naprendszerünk is eltörpül vagy a
gravitációs hullámok, amik legnagyobbjai az univerzumunkat a hidrogén atom átmérő századrészével rázzák meg. Vagy a relatív méretről kérdezzék meg a férfiak a nőket .

Nem csak Bp-TV-szintű ostobaságok léteznek, hanem pl. sok érzelmileg, mentálisan eltévedt képzett kutató állításai is, akiknek a zöldségeit leginkább csak egy másik tudós képes átlátni és cáfolni.

Leírtam egy konkrét példát a pénzfeldobással kapcsolatban. 1%-os eltérés az 50-hez szerintem kicsi eltérés, lehet hogy azért, mert amatőr vagyok. Ha akarsz, találj ki rá profi, tudományos kifejezést. Az, hogy ennek az eredménynek mennyi a valószínűsége, az viszont elég jól kiszámolható. Aki akarja, megteheti, én biztos nem állok neki most binomiális eloszlásokkal szórakozni. Hogy ez az eredmény statisztikailag szignifikáns-e, szintén viszonylag jól meghatározható a tudományos világban. Szóval, ha egy eredmény 1/10^9 valószínűséggel áll elő a véletlen törvényei szint és én mégis ezt kapom, akkor kezdhetek gyanakodni.
Ennyit írtam. Hogy szerintem érdemes akár hülyeségnek tűnő ötleteket is kipróbálni. A tudománytörténet tele van ilyen példákkal. Be kell tartani a tudományosan elfogadott módszertant, aztán aztán megnézzük mi lesz. Ha nem működik, az is eredmény.
Hogy ki csalt, melyik kutatónak milyen elborult világképe van, meg amúgy melyik szóba hogy lehet belekötni, azt kéretik nem rajtam számon kérni. Senkinek az eredményét, elképzelését nem védtem.
Szerintem világosan leírtam a véleményemet (a jelek szerint mégse), nem vitatkozok olyanokról, amiket nem állítottam.

Bocs fiúk , ez az oldal a gyakorlati elektronikai dolgokról szól, itt meg : "Ha akarsz, találj ki rá profi, tudományos kifejezést. Az, hogy ennek az eredménynek mennyi a valószínűsége, az viszont elég jól kiszámolható. " elvi dolgokról vitatkoztok . Pont mint a gyakori kérdések oldal . Feldobtam 1-1 gyakorlati megoldást , de senki nem reagált . Kiszálltam.

Skori úr építi a véletlenszám generátort, hogy érdekli-e a fotonsokszorozós megoldás, arra ő tud válaszolni. Én erre is csak azt mondhatom, hogy elvileg megfelel a célra.

Elvileg megfelelhet a célra de bonyolult, nagy, és vannak egyszerűbb, olcsóbb megoldások is. Pl. vannak nagy félvezető felületű fotodiódák, amelyek szintén érzékenyek becsapódó részecskékre is. De szerintem, a záróirányú letörés határán (n*1...10 µA-es nagyságrendű árammal) üzemelő PN átmenet is teljesen jó forrás. Eléggé véletlenszerű, hogy éppen melyik elektron éri el ez azt az energiaszintet, hogy átjusson a potenciál-gáton. Erről a felerősített félvezető zajról tettem fel szkópábrát is /Link/ Elég gyorsan és eléggé összevissza imbolyog a feszültség. Arra is van (ill. lesz a következő verzióban) hardveres megoldás, hogy az ebből képzett 0/1 bitek valószínűsége pontosan 50-50% legyen.

Persze azon el lehetne gondolkozni, hogy ha az a cél, hogy tudat által kiváltott, quantum hatásokat kimutassunk, akkor arra milyen típusú (milyen hardverre épülő) véletlen forrást lenne érdemes használni. Tehát pl. nagysebességű neutronokra, vagy éppen a háttérsugárzás gamma részecskéire valószínűleg kevésbé lehet hatást gyakorolni, mint mondjuk egy könnyű, és ugyanakkor valamivel lomhább részecskére.

A félvezető zaj használata mellett, elgondolkoztam elektroncső (szekunderemissziós sörétzaj) vagy éppen glimmlámpa felhasználásán is. De ezekkel nehezebb megvalósítani a véletlen forrást.
Ezért ezzel csak akkor kísérleteznék ha nyújt valamilyen várható előnyt a korábbiakhoz képest.