Köszi a leírást.

Igen, ezek és a többi akusztikus hangszer - kürt, fuvola, hegedű, brácsa, stb. - a rock és metál alaphangjai... Megengedve nekem a tévedést, hiszen a metál kívül esik az érdeklődési körömön, elég volt 10 taktus egy ilyenből, ettől még bizonyára meg lehet különböztetni, melyik az élethű és melyik nem.
Én is zenészre, műértőre hivatkozom, akinek még neve is van.
Mellesleg milliós értékűek a maga készítette hangtechnikái...
Most aztán kinek higgyek...?

No itt szépen összekutyulódott a "szép" hangok kedvelése értelmében vett audiofília a zenehallgatással, holott ha már valós dolgokról beszélünk, a kutya az utóbbinál van elásva. A műfajoktól való audiofil idegenkedés értelmetlen sznobizmushoz vezethet. Ha már tekintélyérv, az egyik legnagyobb zeneesztétára hivatkoznék:

Idézet:
„A zenei fetisizmus az énekhangok megítélésében jelentkezik a legszenvedélyesebben. Ezek érzéki varázsa hagyományos, és ugyanilyen a siker szoros kötődése a „hanganyag” birtokában lévő énekes személyéhez. Ma viszont el szoktak feledkezni arról, hogy a hanganyag is anyag. Hanggal rendelkezni és énekesnek lenni: a zenei vulgármaterialisták számára szinonim kifejezések. Régebben technikai virtuozitást követeltek az énekes sztároktól, a kasztráltaktól és a primadonnáktól. Ma az anyagot mint olyat, a minden funkció nélküli anyagot ünneplik. A zenei ábrázolás képessége még csak szóba sem kerül. Tulajdonképpen már azt sem várják el, hogy az énekes mechanikus értelemben rendelkezzék eszközeivel. Elég, ha egy énekhang különlegesen öblös vagy különlegesen magas, hogy megalapozza tulajdonosának hírnevét. Ha valaki mégis arra vetemedne, hogy akár csak a társalgásban kétségbe vonja a hang döntő szerepét, s azt a nézetet képviselje, hogy közepes erejű hanggal éppúgy lehet szépen énekelni, mint közepes zongorán jól játszani, az nyomban az ellenségesség és a tiltakozás szituációjával nézhetne szembe, s az ilyen szituáció indulatilag mélyebbre nyúlik, mint az őt kiváltó alkalom. A hangok a nemzeti áruvédjegyhez hasonló szent kultúrjavak. A hangok mintha ezért bosszút akarnának állni, éppen azt az érzéki varázst kezdik elveszíteni, amelynek nevében adják-veszik őket. Többnyire úgy szólnak, mintha beérkezett hangok utánzatai lennének, akkor is, ha maguk is beérkezettek. – A mesterhegedűk kultuszában mindez a teljes abszurdumig fokozódik. Sokan nyomban eksztázisba esnek egy Stradivarius vagy egy Amati előre közhírré tett hangjától (ezeket a régi hangszereket egyébként csak szakértői fül tudja megkülönböztetni egy jó modern hegedűtől), megfeledkezve arról, hogy a kompozícióra és az előadásra is lehetne figyelni, arra, amiből még mindig kivehető egy s más.”

Magamból és az általam ismert nem-hifistákból tudok csak kiindulni. Elsősorban amiatt áldozunk drágább kütyükre, hogy a lejátszórendszer működés közben meghozza, ne pedig elvegye a zenehallgatási kedvet. Lehetőség szerint minél többféléhez! A szebbenszólás csak bónusz, és talán meglepő módon, popzenénél tartom fontosabbnak, ahol -Pernye után szabadon- felbukkan a negyedik zenei attribútum: a hangzás (sound).

Urak!

Nem éri meg vitába szállni..
Ki kell próbálni, melyik alkatrész miként változtat a hangon.

Szerintem velem nem vitázik, ha jól olvasom.
A változás az tuti alkatrész módosításnál, csak mi a cél? Az eredetire hasonlítson, vagy tetsszen nekünk.
Ismert mondás valakitől: "Van olyan ismerősöm, aki az élő koncerten is feltekerné a hangszínszabályozót."
Na ez az.

Azt azért nem szabad elfeledni, hogy a "valóság", amihez hasonlítania illene, ott sem az akusztikus előadás, hanem annak mikrofonokon és egyéb stúdióeszközökön keresztülvitt transzformációja: a médium, a maga elkerülhetetlen sajátosságaival együtt. Kicsit(?) még a hangmérnök zenéről alkotott egyéni világa is benne van. Nehéz szakma ez, akárhonnan is nézzük..))

Még annyit, a másik végletről, nem pontosan idézve:
Egy Sokol-on is tudja értékelni a zenét, mert aközben az ő fejében az úgy szól, mintha élő lenne.

Lehet, hogy van ilyen, én megengedem...

Én már láttam, hallottam olyan élő zeneelőadást, ahol akár be se kellett volna vezetni a villanyt és mégis jól hallatszott minden... De lehet, nem volt eredeti...

Igazad van Józsi, de ez igen fárasztó művelet, amit ilyenkor az ember agya művel. Mondom ezt azért, mert néha én is átszoktam a számomra addig ismeretlen darabot konvertálni, ha igénytelenül adják elő. Szomorú számomra mikor valaki évekig tanul zenélni, és mégsem ismeri a hangokat, azok jelentését, hanem csak azt játssza ami a papíron van. Olyan ez, mint a receptből főzni tapasztalat nélkül.
Vitát én sem látok az előzményekben, csupán véleményeket, és mért ne lehetne valakinek saját véleménye.
Valahol már közöltem egy felvetést az audiofil ábrázolásáról, azaz az audiofil először is szereti a zenét, nem folytatnám, mert ebben van a lényeg. És ha ez különcség, én azért vállalom.

Kedves Sándor1632!
Én is kimentem a Foo Fighterre, de véletlenül sem vártam lemezminőséget. Egy koncertkörúton a fáradság, adódó élethelyzetek, bizony könnyen eredményeznek mellényúlásokat. Ezért nem véletlen akasszák ki a dobhártyákat, és a torzítások selymes takarója jó a megfáradt léleknek, hiszen ahogy Józsi is írta szól a belső magnó mindenkiben, mert ilyen az agyunk. Ez csak a vezetés közben veszélyes, ha azt látja valaki, ami valójában nincs ott, ez az elalukálás selymes takarója.

Egyetértek. Egyébként is, valóban, vélemények és nem ítéletek a leírtak, mindenkitől.

Próbáltam valamilyen értékelhető infót összeszedni a fázis fordító feszültség osztójáról de semmi konkrét. Minden kapcsolásba más az érték csak nem tiszta a miért.

Mi nem tiszta? Az ellenálláspárok azért magas értékűek*, hogy ne nagyon terheljék az ECC83-akat, hiszen azok váltóáramúlag párhuzamosan kötődnek a hozzájuk tartozó anódellenállásokkal. Ha közvetlenül hajt valami kis végcsövet, mint pl. az A.I.300-ban, akkor természetesen kompromisszumot kell kötni, 680k helyett 330k kell (ha jól emléxem, ennyi a katalógus által engedett határ). Közbeiktatott meghajtófokozatnál viszont semmi sem indokolja a 680k-t. 2x1M szerintem előnyösebb.

Mondtam már, hogy a hangfrekis munkaegyenest is ajánlatos kiszerkeszteni? Az Ra-val számolt munkaegyenesen adódó munkapontban berajzoljuk az 1 / (Ra replusz Rt) meredekségű egyenest - ennyire egyszerű.

* Az 1. pár elméletileg többszörös értékű is lehet, de 1M fölé menni a kapacitív zajérzékenység ill. gerjedés lehetősége miatt végfokban sem szokás.

Ez milyen lehet? Neten nem találtam. Talán fémezett poliészter? Vagy van még ERO MKT1813 milyen minőség?

Ez is jó, az MKT-1813 is jó, semleges hangú az utóbbi.

Üdv!

Az mit jelent, hogy "semleges hangú" ?

Vettem egy csöves rádióból bontott trafót. Létezik, hogy a primer tekercs egyik kivezetése a feszültségváltó, a másik pedig a csévéből kiálló fura fémdarabok?

Elképzelhető.
Ellenállás méréssel ki tudod deríteni.
Viszont az ilyen régi trafókkal vigyázz, egyrészt egy csévetesten, szeparálás nélkül van az összes tekercs, valamint a papír és a huzal szigetelések erősen le tudnak romlani.

Valahol olvastam, és lementettem az alábbi gondolatokat, amivel részemről egyet is értek:
"Alább néhány pontban megkíséreltem összefoglalni a saját elképzeléseimet az audiofil ismérveirõl: kéretik véleményezni.

1., Az audiofil a mûszaki érdeklõdését a zeneszeretete révén szerzi, és nem fordítva.
2., Jórészt ismeri a zenei repertoárt, a számára kedves felvételeket gyûjti is.
3., A zenehallgatásban az auditív élményt (szépséget, logikát, igényességet, nagyszerûséget stb.), a katarzis átélését keresi.
4., Tudja, hogy tökéletes dolgok nem léteznek, ezért számára az ésszerû kereteken belüli kompromisszum jelenti a megoldást.
5., A hangvisszaadás minõségéért minden tõle telhetõt megtesz, és képes olyan dolgokban megalkudni, ami nem ezt a célt szolgálja (dizájn, automatika, szolgáltatások, távirányító stb.)."

Álláspontom szerint, hogy ki milyen zenét szeret magánügy. A társadalmi, közösségi magatartás a meghatározója annak, hogy egy egyed, polgár, stb hogy kezeli mások véleményét. Persze ajánlatos mások tisztelete, mert úgy minden egyszerűbb.
De maradjunk a zenénél, vagy az építésnél. Valamikor, valahol írtam, hogy én azt is becsülöm, ha valaki az építés öröméért tesz-vesz, nem a hang minősége a fő szempont. Valamikor így építettem detektoros rádiót, de aztán, mivel fiatal korom óta szenvedélyem a zene, az építéseim is ebbe az irányba fordultak. Zenei mindenevő vagyok, ezért állítom, hogy a hangminőség egyaránt meghatározó Schnittke kóruskocertójánál ugyanúgy, mint a Steinway zongorahang hallgatásánál, de még a Foo Figter esetében is. Azonban az a véleményem abban amit én becsülök, gyűjtök, hogy abban előbb vállalok kompromisszumot a minőség tekintetében, mint az előadó képességeit illetően. Mikor Jacqueline du Pré-t hallgatok a hangminőséget az előadó határozza meg. Ha meghallgatunk egy Wágner nyitányt, vagy Mascagni parasztbecsületének intermezzoját, akkor talán érthető, hogy Pernye Úr nem mondott újat.
Azért mert én szeretem a Foo Fightert, meg Lara Fabiant, meg kedvencem Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen Liszt átiratában, akkor én sznob lennék?
Véleményem összességében az köszönet a fórum azon lehetőségeiért, hogy platformot adott az építőknek, hogy felvillanyozzák magukat a továbbiakhoz, lehetőséget teremtett az adni, kapni megéléséhez, és az ilyen elmélkedésekhez.
Sikeres további tevékenykedést kívánok Mindenkinek!

Ki van mérve, rá is kötöttem a hálózatra és működik. Csak nem értem, miért így van.

Lehet újra fogom tekerni. Azt találtam ki, hogy lefelé tekerve megszámolom mennyi huzal jön le és újból ugyanannyit tekerek vissza. (Persze lehet kicsit optimalizálok a mai feszültségekhez.)

Igy már oké.
A vas ha jó állapotú akkor érdemes vele játszani.
1-1,5mm-es üvegszálas lapból korrekt csévetest gyártható hozzá.

Mondhatnánk úgy is, hogy se nem hal, se nem hús.
Minden alkatrész hozzáteszi a saját "hangzási karakterét" a rendszerhez, van amelyik erősebben színez, van, amelyik kevésbé színez. Ez a színezés lehet némi "többlet", vagy "hiány". Amelyik keveset színez, vagy befolyásol a hangzáson, azt nevezik semlegesnek, mert nagyon kevéssé változtatja meg a rendszer hangzását. Ez persze, rendszerenként változó lehet, így semmiben nem lehetünk biztosak.
(Vannak olyan emberek, akik minden pozícióba más-más gyártó alkatrészét építik be, mondván, hogy oda ez a legjobb, ez téveszme, agyzárlat, szoftverhiba a fejben.)
Mivel minden alkatrész másképp színez, nehéz a legjobb hangzást biztosítani egy rendszerben, viszont a stabil hangzást megvalósíthatjuk azzal, hogy egy rendszeren belül (egy komplett erősítő) azonos gyártó, azonos sorozatú, minőségű, terhelhetőségű ellenállásait, kondenzátorait alkalmazzuk. Ennek biztosan van egy "saját hangja" amit vagy elfogadunk, - vagy ha nem, akkor jön a szoftverhiba.
Kommersz, filléres alkatrészekkel is lehet jó hangzású erősítőt építeni, csak nem lesz stabil a hangja, mindig kicsit másképp szól. A jó minőségű, azonos sorozatú alkatrészekkel nagyságrendnyi a javulás és stabil a hangzás, mindig ugyanúgy szól, nem jobban, nem rosszabbul mint tegnap és holnap.

Üdv!

Ha MLT-0,5 MLT-1 MLT-2 ellenállásokkal építem meg a 6C19P SE-t az jobb választás mint az olcsó 0,6W és 2W-os Kínai fémréteg? Az egyetlen csatoló még nem dőlt el hogy mi lesz. A katód elkók Vishay BC axiálisak lesznek.

Az a két fémdarab eredetileg túlmelegedés elleni védelmet szolgált, és a primertekercs valamelyik végével van sorbakötve. a két pofán eredetileg un "Wood" fém volt, a kettőt előfeszített rugalmas bronzhuzal kötötte össze - a fémezésbe beforrasztva. Ha túlmelegedett, a fém megolvadt, a huzal kipattant, megszűnt a primeráram. Javításkor egyszerű forrasztóónnal visszatették a huzalt, ezzel a hővédelem persze megszűnt. Szerintem nem érdemes újratekerni, a 220/230V miatt sem, egyébként minden tekercs külön van választva, az egyenir.cső külön fűtéstekercse min. 500V-ra szigetelt az anódtekercstől. Ha a feszültségek jók, akkor biztonságosan szerelve használható.

Ez inkább tápegység kérdés de mi a különbség a diódás és csöves egyenirányítás közt? Hogyan hatnak a rendszer hangjára?

Köszönöm a választ! Akkor ez így gyári megoldás és még jó is. Lehet akkor beépítem így.

Csak a félvezetős egyenirányításról és egyéb szempontok:
Tápegységek és zajspektrum
Hogyan kell felépíteni a tápegységet, milyen félvezetőt használjunk.

A két mondatod eléggé ellentmondásos.
Van különbség az alkatrészek paraméterei, viselkedése, stb között, főleg adott pozícióban.
Elég nagy különbség van mondjuk egy Dale, és egy AB ellenállás között, de akár kondenzátorokat is említhetnék.
Csatolni teljesen más paraméterű kondik előnyösek, mint szűrni.
Persze lehetne róla beszélgetni napestig.
Egyszerűbb ha az ember kipróbálja, és cseréli más gyártó típusára ha szükséges, és ha előnyösebb.
De ha megnézel komolyabb audio elektronikákat, a jelútban mindig minőségi alkatrészeket használnak, a tápágakban, vagy nem annyira lényeges pozíciókban pedig "gyengébb" (nem rossz!) paraméterű alkatrészek vannak.

Ja, nálam is lehet "szoftverhiba" a fejemben, nem zárhatjuk ezt sem ki a többi paraméter mellett.
Én egy erősítőn belül, lehetőleg azonos gyártó, azonos sorozatú alkatrészeit használom fel. A csöves végfokomban például minden pozícióban 2W-os fémoxid ellenállások vannak, nem mintha ezek lennének a legjobbak, de ezekből jutott minden pozícióba és ez is befolyásolhatja a hangzást valamilyen irányba. Mindenesetre eléggé egységes a hangzás, tegnap is jó volt, ma is szépen szólt.
De ez szerintem nem mondható el a vegyesen, össze-vissza válogatott alkatrészekből felépített erősítőnél, hiába azok kiválósága, drágasága.

Üdv!

Ez megint fura. Az A gyártó, kiváló, drága, válogatott alkatrészeiből épített erősítő egységes. Napról napra. Feltételezhetően a B gyártó, kiváló, drága, válogatott alkatrészeiből épített erősítő is egységes. Napról napra. Ha a kettőt keverem, akkor pedig nem?