Érdekes amit írtál, de hol ebben a téma szerinti audiofil tapasztalat, a rendszeredre vonatkozóan?

"A legmegengedőbb és békés összegzése a témának: Elhiszem, hogy hiszel benne... "
Ez a téma nem hittérítés, azaz nem más győzködése, hanem a saját ez irányú tapasztalatok közlése lenne.

Az eddigi írásaidat nézve, bőven az audiofilia által meghatározott többség része vagy.
Az esik kívülre, aki nem szereti a zenét, akit zavarnak a hangok, valamilyen mentális defektje van. Az már a huszadik század végének terméke, hogy üzleti érdekek vették át a definíciók meghatározását, olyan fogalmakat ültettek el az átlag emberekben, amikkel manipulálni lehet, hogy ki hogy érezze magát.
Én soha nem az alapján építettem erősítőt, hogy kinek mi volt a véleménye. Megnézek egy kapcsolást, nagyjából felfogom, hogy alkalmas arra amire szánom, vagy tervezek egy áramkört magamnak, mint pl. a RIAA korrektorom, megépítem, élvezem vele a zenét, és kész.
Az agyalást meg ráhagyom azokra akiknek a sz... sem elég büdös.

A téma keretei annyira rugalmasak, ahányan gondolkodnak rajta.
Csak te erőlködsz azon, hogy a saját csőlátásod alapján próbáld bekorlátozni.

A te tapasztalataid csakis a tieid. Elférnek itt azok is, meg sok minden más is.

A hálózati csatlakozó megfordításáról hallottál?

A csövesekkel még nincs tapasztalatom, de a visszacsatolás bonyodalmaiban akad. Ezzel kapcsolatban két dolgot említenék... Az első a hanganyag képessége. Az azon fellelhető stúdiómunka meghatározó a végeredményben, mivel, ha a csatornák telítettsége magas akkor végeredményben nem beszélhetünk kellemes hangzásról egyik esetben sem. Mert vagy túlvezérlés adódik, vagy nagysűrítettségű hangkép, ami bizony a középhangok dominánsságát forszírozza. Nagy dinamikájú felvétel, ebben az esetben előnyt jelenthet a visszacsatolás a csúcsok megfogásában, ugyanis még a hangverseny teremben csak összerezzenünk a fortéktól, addig otthon a saját berendezésünk fizikai képességeitől is lúdbőrzhet a hátunk, ha annak lehetőségeiről többet képzeltünk volna. Sajnos a fülünk képességeit sosem fogjuk utolérni műszakilag. Marad a kompromisszum, mindenkinek a magáé. Kedves mentorom jóvoltából kipróbáltam egy-két visszacsatolásra vonatkozó megoldást. A lényeg a felvételhez való alkalmazkodás, nem az elméleti tanakodás. Hiszen az adott hanganyag tulajdonságaihoz vagyunk kénytelenek valami jó közelítést elérni. Ennek kapcsán a gyakorlatom szerint praktikus lenne a lehetőségeket javítani bizonyos kapcsolásokkal a bemenet, és a visszacsatolás tekintetében. Hasonlóan a hajdani hangszínszabályzókhoz, de egész más elvárható eredményért. Azonban ennek munkaigénye miatt, erre már nekem nem nagyon futja az időmből...

Hát az biztos, hogy én LP-ket nem digitalizálnék magamnak.

És az akkumulátoros táplálásról?
Az autózásban már mindennapos, teljesítményben is simán alkalmas az otthoni cuccok táplálására. Nem is értem miért nem terjed gyorsuló ütemben.

Akkor vajon milyen meséket találnának ki a kereskedők hogy vagyonokért árulhassák a "megfelelő" kábeleket, komponenseket, amik simává teszik az egyenáramot, és megnövelik a teret, kiemelik a hangzás sokszínűségét, meg egyéb hablatyok?

Élelmes marketing duma szerzők elkezdhetnének agyalni erre az esetre betolható néphülyítő szövegeken.

Azért hoztam fel a fordítást, mert az könnyen és egyszerű eszközökkel mérhető.

Igen, ott ahol fázis meg nulla van, és a szerint kapja a trafó, hogy a dugót milyen állásban dugja be az ember, ott adódhat különbség a zavarjelek mértékében.

Éppen ennek kapcsán, meg a sok milliós hálózati előtét berendezések kapcsán vetődik fel, hogy ennek töredékéből meg lehet alkotni egy olyan tápforrást, ami minden ennek a nyakába varrható zavartól mentes. Nem kell tökéletes matematikai szinusz görbe alakú feszültség, nem kell kvarc pontos 50Hz, nem kellenek a hálózatról összeszedett kábeleken terjedő zavarok szűrésére szuper AUDIO zavarszűrők, nem kellenek a drága árnyékolt transzformátorok, hogy annak mágneses szórását a házon belül eliminálják. Nem kell az érintésvédelemre akkora hangsúlyt fektetni, és lehet koncentrálni csak az aktív elemek minőségére.

Meg is van az ötletem, hogy kipróbálom a nyáron. Vannak Li-Ion blokkjaim, egy +/- 24V-os táp összerakása nem egy nagy durranás.

Már ezt is kipróbálták sokan. Szerintem sok értelme nincs teljesítmény erősítőnél. Max phono-nál.
Amúgy igazad van.

Oké, hogy a D osztály nem audiophile, de szobahangerőn elketyeg még egy parkside akksiról is.
Aztán meg mehet a vita hogy milyen audiophile akksit tegyünk a cuccba, samdung, lg, eve, vagy teslából bontott bejáratott akksi lesz a tuti.

Már nincs vita, kitesztelték LiFePO4 a nyerő
A Ian Canadás DAC-omhoz és a FiFO panelhez én is azt használok.
A végfokom kisfogyasztású buffer fokozatát alapvetően is külön trafóról és stabil tápról hajtom.
Kiváncsiságból kipróbáltam a fent használt Litiumwerks (5db-5db) akkukkal. Nagy hiba volt, mert sokkal jobb, csak nem látom gyakorlatban könnyen kivitelezhetőnek.

Nem ilyen kis nyifnyaf pár amperóra kapacitású akkukra kell gondolni. Hanem olyan blokkokra, amelyek már erősen kezdenek terjedni a napelemes energia tároló rendszerekben, elektromos járművek meghajtásánál, stb.
Ezek már bőven alkalmasak akár naphosszat is ellátni egy otthoni átlag hangerejű erősítőt.
Ami lehet akár milyen csúcs High End darab is. Nyilván nem kilowattokkal bömböltetve.
Ha a zene forrása mondjuk egy mobil eszköz, vagy zene lejátszó, vagy laptop, akkor még a földhurok problémája is ki van lőve.

Ha ezek a zene forrása, akkor kár nüanszokért küzdeni. Izmos akku jobb lehet mint a dinamikára beszakadó tápegységek.

Hmm. Valószínűleg kevered a fogalmakat. A mobil zenelejátszó alatt valószínűleg a silány MP3 lejátszókat érted.
De nézz csak meg például pár FIIO, vagy IBASSO, SONY, vagy Astell & Kern hordozható zene lejátszót. Fényévekkel jobb minden paraméterük, mint akármilyen analóg hanghordozónak.
Vagy a jobb SAMSUNG telefonok a 382kHz, 32 bites hangfeldolgozó egységükkel, vagy nem is beszélve a mai számítógépek, és szoftverek lehetőségeiről.
Ezek ma a csúcs minőségű hangforrások.

Nem találok szavakat erre. Felháborító a dilettantizmusod, hogy mennyire nincs fogalmad az egészről. A topik címe "High End Audio" és nem "Low end Audio". Mintha egy teszkós bicikliről bizonygatnád azt, hogy mennyivel jobb egy karbon vázas országutinál, mert annak rugózik a hátsó kereke.

Te csak maradj a bejáratódó gránit lapjaidnál, meg a recsegő sistergő hanglemezeidnél.
És néha próbálj meg tájékozódni a világ technológiai fejlődésének irányáról.

Te tudsz valamit...

Kíváncsi lennék, Te mit tartasz "csúcs minőségű hangforrás"-nak?
A kérdés a többiekhez is szól, építenek és/vagy használnak sokan, sokféle cuccot....
de kinek mi a műsorforrás?

"A téma keretei annyira rugalmasak, ahányan gondolkodnak rajta."
A trollok szemszögéből, igazad van!

"Te csak maradj a bejáratódó gránit lapjaidnál,..."
Már megint eltévedtél a sajátos érveléseddel a témát illetően!

A kérdés érdekes, azonban mindenkinek megvannak a maga keretei e témában. És nem mellőzendő, amit az előzőekben említettem, hogy a stúdiómunka az igazán meghatározó egy felvételnél, és csak utána az adott hordozó, vagy egyéb forráshely minősége.

Elek! Te a mellébeszéléseiddel csúcstartó vagy. Ahogy tolod a közhelyes nagy semmit, az lenyűgöző.

Lehet ezt a kérdést így is nézni, de akkor nyugodtan hozzátehetjük, hogy ha a stúdiómunka az igazán meghatározó, és utána az hordozó, akkor a kábelek, és az erősítő minősége is csak utána jön. Azonkívül a stúdiómunkára nem sok ráhatásunk van, a többire viszont igen.

De ha te nem, akkor leírom én: régeben sokféle műsorforrást használtam, manapság viszont 99%-ban PC-ről indul digitális adatfolyamként, és egy külső USB DAC-on alakul analóg hang-jellé. 3 különböző DAC van itthon, és bár egyik sem drága eszköz, annak ellenére (szerintem) kimondottan jók, és bár hallok különbséget közöttük, ezek nem túl jelentősek. Pl. a lejátszó szoftver, és a szoftveres driver legalább ugyanannyi különbséget tud okozni. Tehát pl. a windows hangrendszerét és keverőjét kikerülő (exkluzív használatot engedélyező) asio driver használata jelent némi hallható előnyt, a lejátszó szoftverek közül pedig a foobar2000 tűnik a legjobbnak, és másodikként (nem röhögni ) a firefox böngésző beépített lejátszója (valamit jól eltaláltak benne) tűnik jónak, a többi lejátszó sem rossz, de mégsem olyan...

A firefox lejátszója akkor tűnt fel, amikor letöltöttem pár nekem tetsző zenét mondjuk youtube-ról és valahogy más lejátszóval nem úgy szólt, mint amikor a firefoxban ment. Bár a foobar2000 nem videolejátszó, szerencsére az mp4 fájlok hangját is képes (jól) lejátszani.
Nyilván az így letöltött zene nem egy FLAC vagy DSD minőség (torrenttel többnyire már ilyen veszteségmentes formátumban töltök le) de attól még élvezhető, és érdekes módon ezekkel is meghallhatók a fent említett különbségek szoftverek, DAC, (de erősítők, és leginkább hangsugárzók) között is. Szóval nekem pl. eszem ágába sem lenne mondjuk LP-re, mint műsorforrásra visszatérni, szerintem már egy jó ideje, nem a digitális hangrögzítés a gyenge láncszem.

Rossz kontextusban tett jó példákat. Te is tudod, hogy léteznek CD minőségen túli formátumok és ezeket a formátumokat le is tudják játszani. Ilyen formátumokat lehet venni pl innen és ezeket PC-n kívül pl ezek lejátszák. Suba53 példájában szereplő FIIO R9 nem Low End. A DSD stream-ek, nem olyanok, mint régen a 128k-s netrádiók. Pl a Tidal 24bit 192kHz, ehhez pedig eszköz kell.
Én is csak kóstolgatom a CD-n túli zenehallgatást.

Azokkal a régi anyagokkal mit lehet csinálni, ami nem kortárs zene, 50 éve meghalt az előadó, LP-n vannak csak meg anyagok? A digitál mindenható ezekből jobb anyagot tud formálni?
Tehát mi van a digiség előtt született, egyéb hordozón található anyagokkal?

Ne feledd, az LP csak egy másolata egy mesterszalagon létező felvételnek.
Ha bárhol megvannak a mesterszalagok, azokat már rég digitalizálták az elérhető legjobb minőségben, ami nem az LP.
Ha meg tényleg csak egy elfeledett, porosodó hanglemezen van meg valami, akkor abból is ki lehet hozni a legjobbat. Például ki lehet szedni a sercegést, a pattogást, de ami nincs már benne, azt nem nagyon lehet visszarakni.
Esetleg már készítenek olyan MI alapú zeneszerkesztő szoftvert, ami elemez egy ilyen felvételt, megállapítja a hangszerek hangzását, az énekhangokat, és újra legenerálja már teljes terjedelmében eredeti hangszer összetételben énekhanggal, zajmentesen Hi-Res minőségben. Kíváncsian várom már az első fecskéket ezen a téren. Szerintem valahol már dolgoznak rajta.

Esetleg csak a jogtulajdonosokkal kell megküzdeni.

Hadd legyél Te az első... Csak az én véleményem, Hallgasd meg jó kedvel a lemezjátszódon!
Véleményem szerint az analóg felvételeket digitálisan nem lehet túlszárnyalni a természetes hangzás kellemességben. Az igazi problémát a digitális átvitelben a lépcsők eltüntetése jelenti, meg a javítóáramkörök. Papíron, elvileg működik, meg az autóban is, de ha komolyan vesszük, lehet azt hallani. Olyan ez, mit a CD másolás, Ha nincs meg másképp nem tudja az ember, hogy mi a különbség. Meg persze az ezt megmutató rendszer, igény, képesség nélkül sem feltűnő a dolog. És érdekességnek, van egy régi Edith Piaf letöltésem, ahol monó jobban hallani e részleteket, mit már a sztereó számoknál. Jó nem? Nem gondolnám, hogy ezért a letöltés lenne okolható. Én a az ilyen letöltésesdit (függetlenül a file minőségétől), a CD másolás kategóriájába sorolnám. Ha ez viszont egy analóg dolog lenne, mint Jenőuram masterszalag másolatai azon a minőségi stúdiómagnón... Én az utóbbit sokkal hallgathatónak tartanám látatlanban is. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy volt szerencsém tesztelni egy Sony minidisc-et. Ezzel a készülékkel nem véltem különbséget hallani az eredeti Technics A10, és az átvett minidisc hangja között. De ennek a készüléknek a régi forgalmazási ára 1millió volt. A Sony akkoriban egy sorozatot adott ki különböző eszközökkel ebben az árkategóriában. Ennek a tagja volt az a hallgató ami volt a fülemen az EVAmp-ME-vel, akkor még TB nélkül, és nehéz leírni, hogy mennyivel szólt másképp, mint a jelenlegi hallgatóim. Mondjuk álomnak, mint az elérhetősége számomra. Szóval a jónak ára is van. És véleményem szerint ez akkor is csak egy digitális extra hangzás volt.

Az a helyzet, hogy megint mellétrafáltál, ami az audiofilt illeti. Valamikor 90táján, amikor kinyílt a világ hanglemezügyben, amikor elkezdtem az összes Genesis lemezemet beszerezni, akkor elvittem egy barátomat az általam ismert boltba, és vett magának egy dupla Morriconét. Teltek az évek, fejlődött a technika, és a sokat hallgatott lemez itt ott reccsent egyet. Ezt onnan tudom, mert egyszer adott egy CD-t. Ezt hallgasd meg mondta, egy reccsenés nem fogsz benne hallani. Igaza volt! Egy reccsenést sem hallottam benne, de élőhangot sem. Néha előveszem, de a véleményem nem változott, Olyan, mint a kutyának a gumicsont. Inkább recsegne néha.