Kezdjük elölről...
Az előzmények kapcsán, még nem volt időm kivitelezni a második kábelt. Drót van, teflon van, zsugorcső van, de idő is kellene.
Innentől, eddigi tapasztalatokból, logikailag, természetesen, hogy kis fogyasztás esetén is várható javulás.
AID-2 DAC, példa, meg igazság
Ez így nálam lózung, megbántási szándék nélkül. Ha viszont Te hallottál volna ilyet az más... Azon nekem nem lenne mit vitatni, véleményezni.
Olyat már írtam, hogy nálam a tesztek, meg "közmegegyezés" nem véleményezési alap.
Persze, ha már szóba hoztad, ránéztem, hogy ne vedd úgy, hogy nem viszonyulok hozzád. Érdekes volt az AV-tesztje róla. Innentől döntse el mindenki magának, hogy venne e ilyet.
Ja, itt üzenem kedves Suba úrnak, hogy a tesztben a következő olvasható: precíz, megfogott, artikulált...
Ami, engem illet ez ügyben, én a hangszínszabályzót nem tartom audiofil dolognak. És ha egy helységakusztikát ezzel akarnak korrigálni, azt sem gondolnám annak, mivel eleve hallgatási hely függő lenne.
Nagy kérdés, hogy ki hogy látja, hallja, képzeli el az ideális jó hangminőséget. Tartalmilag, nálam ez két dolog. Az élethűséghez való közeledés, és külön, de hozzátartozva maga a térhatás milyensége.
DAC táp
A magam esetében két playerem van, az egyik most nem üzemel. Amíg a család lérszáma nagyobb volt a függetlenítés miatt, de volt szerepe ebben a készülékeknek a LAN képességeiknek is. Ezek is dugasztáposak voltak. Nos a Popcornnak készítettem analóg tápot. Az értékesítő oldalán is volt ilyen ajánlat. Nem volt csoda, csak kellemesebb lett a hangja, és simább a kép. Az viszont hozzátartozik a dologhoz, hogy rendszeres, hosszabb használat esetén a kockatápal kevesebb a villanyszámla.

"mivel lövésed sincs az alapokról,"
Ilyesmivel én is traktálhatnálak, de ebben a témában ez nem téma!

Mi lenne, ha elmennétek ebből a témából a tévéműködéssel...

Hangszín ill. loudness

Felmerült már néhányszor, hogy audiofil kategóriában sokan egyfajta "eretnekségnek" tekintik a hangszínszabályozót, ill. a loudness-t. Ugyanakkor a fülünk "frekvenciamenete" hangnyomás-függő (mindenkié az, ezek tények). A zenehallgatás viszont nem mindíg ugyanolyan hangerővel történik, pl. a környezetünk miatt. Nagy hangerővel mondjuk este zavarnánk másokat, viszont amikor nincs teljes csend körülöttünk, akkor a zene egy bizonyos hangerő alatt gyakorlatilag élvezhetetlen. Ezt továbbgondolva a hangszín, magas/mély-hangok aránya mindíg más lesz, azaz másképp fog szólni a cucc. Miért lenne probléma az, ha ezt egy loudness áramkör úgy korrigálja, hogy csökkenti ezeket a hangszínben érzékelt változásokat? Sőt továbbmegyek: a magasabb hangokat én is sokkal rosszabbul hallom (ennek nyilván mindenkinél megvannak az okai, pl. életkor...), mitől lenne rossz az a rendszer, amiben ezt egy hangszínszabályozó magas emelésével úgy korrigálom, hogy legalább részben kompenzáljam a hallásom problémáját? Akkor ezzel eleve "kizárom magam" a zenehallgatásból egy audiofil rendszer esetében (legalábbis kis hangerőnél)? Költői kérdések, szerintem sem a hangszín szabályozó, sem a loudness nem "eretnekség" kategória ha az normálisan működik és normálisan van használva. De nyugodtan lehet érvelni ellene is...

Ezt néhány gyártó meg is tette (sőt mintha chip adatlapon is láttam volna ilyesmit), hogy van mérésre ajánlott filter konfig: ez adja a legjobb mérési eredményeket (freki és fázismenet, torzítás stb...) és van hangra optimalizált filter konfiguráció. Persze ezen belül is lehet játszani pl. többféle szűrő meredekségekkel, stb...

Sajnos a drágulás sok mindenre igaz. Az A-10 sem 300E-be kerülne manapság. Az A-10 esetében volt egy specko a DAC-jába, de at ES9038q2m esetében is lehet szűrőket használni. Véleményem szerint a szűrő nem hangszínszabályzó, ha van is ilyen érzete. Ilyen alapon a visszacsatolás is lehetne az.

Én nem mondtam, hogy bűnös dolog egy hangszínszabályzót használni, pláne ha van, de a hangszínszabályzónak nincs lineáris állása, meg a több alkatrész effektus. Persze a szűrőknek sincs ilyen, csak "más" érzete. És innentől, már egyéni ízlés kérdése minden további...
Az meg kész dráma, hogy akárhogyis, de átjön a digitális hangérzet, beleértve az A-10-is

Nálam az az erősító azonnal elvérzik, amelyik csak nagyobb hangerőn képes mély hangot produkálni. Loudness is egy mankó. Régebben én is ezzel próbálkoztam gyengébb erősítőm hangzását javítgatni, rájöttem többet árt, mint használ ahogy a hangszín szabályozása is!
Más kérdés, nagyobb terem akusztikájához, EQ val próbáljuk beállítani a lineárishoz közeli átvitelt, ami nem hangszínszabályozás és beállítását sem célszerű hallásra belőni. Otthoni zenehallgatáshoz ezek szükségtelenek, jobb megoldás a szobaakusztika javítása.

És a Fletcher-Munson görbék által leírt fül tulajdonságain ( nemlinearitás ) hogyan lehet változtatni a szobaakusztikával?

Szerintem kb. sehogy...

Sajnos kialakult néhány butácska tévhit a magukat audiofilnek képzelő felhasználók körében, és ezeket a tévhiteket próbálják egymásra licitálva erősíteni. A fiziológiai, biológiai tények őket nem befolyásolják a vélemény alkotásban. Sok ilyen tévhit rendszer létezik a világon, számos követővel, akiknek a véleményét nem befolyásolják a tények, számukra csak a gyülekezet prédikátorainak a szent igéje lehet igaz.

Az egyik szemem sír, a másik nevet.
Szóval nem a fülemmel van gond. A mindkét oldali magasamnak lőttek a hangsugárzókba.
Visszagondolva, azért nem hallgattam zenét, mert arra már egy fél éve rájöttem, hogy az egyik oldalnak annyi.
Csak valahogy elfelejtődött.

Vagy egy tápösvénnyel, ami szintén csökkenti a hálózati zajt, ha kicsit más úton is.

A mobil telefon rádióhullámai nem feltétlenül a hálózati kábel felől jönnek. Kicsit más a hatásmechanizmus. Egy érzékeny RIAA korrektort sikerült elcsendesíteni azzal, hogy a panelt ónozott bádoglemez dobozba építettem be.

Sehogy, de a loudness sem, 1/2 potiállásnál még jelentős mély emelést okoz csak színezett hangzás az eredménye, döngő basszus. Szobaakusztika javítása a hangszín elhagyására vonatkozott volna..

Erre kétféle választ vártam, egyik sem jött. 1. Akkuról kell táplálni. 2. Eleve nem lehet a hangja kiváló, ha érzékeny a hálózati zajra.

Már a külön hosszabbító vagy akármi is javulást hoz ("tápösvény"). Régen nálam sok kütyü lógott ugyanazon az elosztón amin az erősítő is. Ma már külön kábelen van.

Adott zenét felveszik (már ha nem eleve elektronikus), a hangmérnök szerteszét kutyulja, majd rögzítik valami hordozóra, mondjuk CD-re. Ezt ugye adott hangnyomáson kell hallgatni ahhoz, hogy ha azt akarjuk, hogy legalább egy leheletnyit közelítsen az eredetihez. El lehet ettől térni, el is térnek, és el is kell, na de nem mindegy mennyivel. Nagyon kis hangnyomáson valóban szükség lenne korrekcióra, na de nem a hagyományosan ismert loudness-re hanem pontos, hallást követő korrekcióra (ami emberenként is változik).
Mondok egy példát. Aki még nem hallott mondjuk 3 méterről a képébe fújt trombitát az nem nagyon tudja, hogy az onnan kb. elviselhetetlen, fülsiketítő. Kizártnak tartom, hogy ezt bárki otthon ilyen hangerővel hallgatná. Na de, jó nagy hangnyomás meg kell, hogy mekkora, azt rendszere válogatja, mert anélkül elvesznek a részletek a zenében, még annak ellenére is, hogy már eleve agyon van nyomva a dinamika, pont ezen okból.
Nálam a saját rendszeremen kb. 10-15W-ot kell ehhez a dobozokba tolni. Ez már elég nagy hangerő, laktam évekig több lakásos társasházban, na ott ilyet nem lehetett, mert 2x4W volt a határ, de az is csak tuctuc zenével, egyébként már zavarta a szomszédokat. Ezért általában 0,1W alatt hallgattam a tuctuc zenét, kb. 40dB mélyemeléssel.
Viszont az élő (hangszeres) zene nem nagyon szereti a hangszínszabályozást. Azt vagy hallgatod nagy hangerőn úgy ahogy illik, vagy áttérsz a fejhallgatós vonalra. Az a "háttérben cincog valami 0,5W-tal" dolog az minden, csak nem zenehallgatás, bár van aki beéri még annál kevesebbel is, akár a semmivel is, mert zenét sem hallgat egyáltalán.

Abban reménykedtem Te legalább értetted, hogy a szobaakusztika nem a loudness használatára vonatkozott!

Ez gyári készülék esetén hordoz magában némi kihívást. Végfok esetén még saját építésnél is...



Miért ne? A hálózaton sincs mindig magas zajszint. Éjjel például egészen alacsony.

Valami ilyesmit írt Darvas is, de szerintem CHZ-nak van igaza... a jó rendszernek kis hangerőn is megmarad a mélye/magasa. Ellenpélda: hiába bömöbölteted nem lesz olyan érzésed, hogy mély/magas kiemelés lett. Ellenkezőleg. Egy rossz rendszer még jobban visít nagy hangerőn.

Nem a rendszerből tűnnek el a magas és mélyhangok, hanem a füledből.

A hifi magazinban írtak azért sok marhaságot is, kb. annyira referencia szerintem, mint mondjuk az ezermester újság... Alig kell pár mondattal tovább olvasni az általad pirossal bekeretezett részen, és:Én meg azt hittem, hogy egy szobában egyszerűen lehetetlen és értelmetlen is lenne az említett 130dB reprodukálni, ezért már a stúdióban össze nyomják a dinamikát, és úgy kerül fel a műsoranyag a hordozóra. De nem a tökéletlen eszközeink rontják el a dinamikát, hanem le is kell csökkenteni, mert ha a halk zenei részeket is hallani akarjuk, akkor a koncerttermi dinamika esetén, a hangos részeken otthon kitörne az ablak. CD-re amúgy 80..90dB-nél nagyobb dinamikájú felvételt nem is igazán lehetne normálisan készíteni (egy átlag CD játszó jel/zaj viszonya), de ennél gondolom a valóságban jóval kisebbre csökkentik, LP esetében pedig, a mechanika korlátai miatt még ennél is jóval kisebb dinamikájú felvétel rögzíthető fizikailag. Tehát már az otthon lejátszott felvétel is eleve ilyen csökkentett dinamikájú, és nem a vacak eszközeink rontják el..

Csak, hogy tisztázzuk. Nem én hoztam fel ezt a témát. Eszembe se jutna ilyen hülyeségeket leírni, valamint ezermesternek nevezni a Hifi Magazint.

A gyakorlatban 40-50dB egy jó minűségű hangfelvétel dinamikatartománya, nagyon ritkán akár 70dB-t is elérhet.
Léteznek - elvétve - dinamikamódosítás nélküli felvételek is, mint már linkeltem, de pl:
https://avxforum.hu/forum/viewtopic.php?p=2957968#p2957968

Az én lehallgató rendszerem képes 130dB hangnyomásra, és vannak méregdrága otthoni hangsugárzó rendszerek is, amelyek képesek erre, bizonyos megkötésekkel.

A stúdióban a dinamikát részben a hangtechnika tökéletlensége miatt kell csökkenteni: az átlagos hangsugárzók képtelenek akkora csúcshangnyomásra, amekkora a szükséges lenne a szokásos "lakókörnyezeti" alapzaj ( 25-40dB ) fölé emelni a nagydinamikájú felvételek leghalkabb részleteit. Valamint a hangnyomás emelésével ezek a az átlagos hangsugárzók már hamar elkezdenek erőteljesen torzítani, gyorsan nő a kompressziójuk, a szerény mechanikai terhelhetőségük miatt a mély hangok visszaadása eleve limitált, nem csak az alsó határfrekvenciájuk miatt.
A hanglemez technikai limitáció ismertek ( bárki számára elérhetőek az információk ), gyakran külön egy speciális ( mondjuk "butított" ) verzió is készül a hangfelvételből a hanglemezgyártás számára.
Konkrétan a szokásos lakókörnyezet ( társasházak, lakótelep, stb ) miatt is korlátozni kell a dinamikát, hiszen a legtöbb ember egyszerűen nem teheti meg, hogy nagy csúcshangnyomással hallgasson zenét. Ne feledjük, a hangfelvétel alapvetően egy kereskedelmi termék, a gyakorlatban is meg kell felelnie a vásárlói igényeknek.

( Egyébként visszaolvasva, főleg a kábeles elmélkedésekre adott "frappáns" írásokat, megdöbbentő, hogy mennyire nem hajlandóak errefelé információkat gyűjteni hozzászólók, és többféle oldalról, vagy akár az összes lehetséges szempontból megvizsgálni ( mérnöki hozzáállás? ) az adott jelenséget. Csak az okoskodás abból ami bent van, triviális műszaki alapvetések, melyeket nyilván mindenki ismer...zéró tapasztalat...Néha azért jó lenne pontosan tudni, hogy miről is beszélünk...

Te nyertél, ez mindent visz. Megcsináltad!

Én csak azon csodálkozok, hogy sok értelmes ember képes olyan dolgokon élethosszig rágódni, amiknek a lényege eleve egy iszonyatosan szubjektív érzet, és rengeteg tényező által folyamatosan befolyásolva van.
A hallás az egyik leggyengébb érzékszervünk, a pillanatnyi állapota szinte mindentől függ.
A környezettől, a levegő paramétereitől, az idegállapottól, a kortól, a vérnyomástól, a fáradtságtól, és még mi mindentől.
Erre még rátesz egy lapáttal shany által is megfogalmazott stúdió munka ezerféle minősége.
Egy ennyire bizonytalan érzékszervre hagyatkozni, és erre felépíteni egy stabil elméletet, az audiofíliát eleve kudarcra van ítélve, és véget nem érő vita tárgya lesz mindig, akármilyen kifinomult, műszakilag korrekt berendezéseken kísérletezik az ember.
Ez már nem a zene, a muzsika szeretetéről szól, hanem az ember saját ízlésének, saját érzékelésének, értékítéletének a mások fölé helyezéséről.
Az hogy én ezt hallom, ezért ez az abszolút igazság, ez az ami annyira bizonytalan, és mások számára, akiknek eltérő a pillanatnyi hallás minősége teljességgel bizonyíthatatlan.

Mert csak akkor működik helyesen, ha pontosan hozzáállítjuk a rendszerhez. (Erősítő teljesítmény, hangszóró érzékenység, lehallgatási távolság) Azután, ha bármit cserélünk, akkor újfent állítani kell.

Két(3)gondolat:
"A bizonyos görbék is alátámasztják": ezeket méréseket színuszjelekkel végezték. Tudatosan olyan jellel, amelynek nincs saját információtartalma. Gyakorlatilag ez egy kísérlet a hallás bonyolult folyamatából a jelfeldolgozási folyamatatot ( érzékelés (szenzáció) és észlelés (percepció)) a lehető legjobban redukálni, a hatását megpróbálni eliminálni. Ha ez sikerül, akkor előáll magának a hallásnak a ( amplitúdófüggő ) frekvenciamenete.
Viszont az nem jelenthető ki, sőt biztosan nem, hogy érdemi információt tartalmazó - a mi esetünkben zenei - jelek, akár zeneművek hallgatása mellett a hallás - szokásos -jelfeldolgozási folyamatai nem aktívak...
Az audio "hallás" a szokásos észlelési folyamtok, koncepcionális működés mellet adaptálódni is képes, pl. közismert, hogy az otthoni rossz akusztikából adódó állandó hatásokat megtanulja kompenzálni a hallás, legalábbis valamilyen szinten.
Az audiofil indíttatású, akár highend készülékek 99,9%-a nem tartalmaz hangszínszabályzót és fiziológiai hegerőszabályzót sem....Mivel a gyakorlatban nincs rá szükség. Nem érzékelünk zavaró-, de még említésre méltó hangszín/hangi egyensúly változást a hangerő szabályzásakor...legalábbis "jó készülékek esetén".
A "jó" általában azt is jelenti, hogy mivel az audiofilek nagy általánosságban szeretik a "telt", "testes" hangzást, így a nekik szánt készülékek is gyakran kicsit teltebb, húsosabb hangzásúak...

Az audiofil hangfelvételek készítői szintén ismerik ezt az igényt/ízlést, így ők is próbálnak egy kis extra testességet adni a felvételeiknek. És az is tudják, hogy az audiofilek többsége nem hangosan hallgatja a zenét, ezért a hangszín egyensúlyt egy nem magas hangerőszintre optimalizálják/tervezik.

Egyébként, ha már hallásról esik szó, akkor a minimum, a halláspszichológia témakört is körbejárni, pl.:
" Az érzőműködések három szintje
1. Recepció: az érzéksejtek ingerületi folyamata
– az éréksejtek membránpotenciál-változása (receptor- vagy
generátor potenciál
2. Érzékelés (szenzáció): a központi idegrendszeri
feldolgozó neuronkörök az információt feldolgozzák
– Érzet: az érzékelés „eredménye”, ha tudatosul
3. Észlelés (percepció): Az észlelés ruházza fel jelentéssel
(„értelemmel”) a feldolgozott szenzoros információkat.
– Ezt a folyamatot jelentősen befolyásolják előzetes tapasztalataink
(memória),
– pillanatnyi hangulatunkból és aktuális motivációinkból származó
elvárásaink, sőt
– a kultúra is, amelyben élünk.
– Érzékcsalódás (illúzió):a szenzoros információ téves
interpretációja."

Ha nem igazítod hozzá, akkor adott esetben rosszabb is lehet, mintha egyáltalán nem használod.

Köszönöm a leírást, nekem meg sem fordult a fejemben, hogy lesz olyan aki ezt máshogyan érti, vagy nem akarja érteni - de én is mindig tanulok valamit...

Ezek a görbék, és még sok más tudományos vizsgálat eredménye tette lehetővé azt, hogy legyen MP3, vagy éppen FLAC hangformátum. Vicces amikor valaki ezeket is meg akarja kérdőjelezni, mert ő jobban tudja (és megint csak: akinek nem inge, ne vegye magára)

Szerintem, az általad itt megírt dolgok csak arra jók ebben a témában, hogy a téma szerinti elvárásokat meg lehessen kerülni, akár oldalakon át süketelésekkel. Mert ugye itt nem a struktúra, hanem annak egyéni eredménye tapasztalatokkal felvértezve lenne a téma. És a lényeg nem a miként, hanem a zeneszeretet révén való ténykedés eredményei lennének a társalgás alapjai.