S, ha már utánfutó bekötés...

Két megoldás létezik. Régebbi járműveknél ez rendszeresebb, most már remélhetőleg kevésbé - simán rákötik az utánfutó vezetékeit a hátsó izzókra. Igen, mindenféle külön biztosítás nélkül! Ez egyszerű, viszonylag gyors, olcsó és régóta bevett megoldás.
Másik megoldás, mikor valami vezérlőelektronikát használnak. Na ebből is van olyan, amit csak a CAN-re kell dugni előzetesen ki van építve hozzá gyárilag a csatlakozó. Meg persze az a változat is, amelyik a hátsó lámpákról veszi a vezérlőjeleket és annak megfelelően adja ki magából a delejt. Nekem ez utóbbi van, ennek külön be kellett húzni hátra a 12V-ot az akkutól (saját biztosítékkal természetesen), a vezérlőjelek kis vékony vezetékeit meg a lámpákról kapja. A csatlakozó megfelelő pontjaira ezután már úgy adja a tápot, hogy a hátsó lámpáimat nem terheli.

Melyiknek mi az előnye-hátránya? A régi direktbe kötött megoldásnak előnye az egyszerűség és az, hogy a nem teljesen szabványosan kialakított utánfutó vezetékezésre se túl érzékeny. Hátránya, hogy ha van egy rövidzár, az mindent visz. Nekem például így derült ki, hogy az utánfutó "össze-vissza" van bekötve, az én autómnak a helyesen bekötött csatlakozójával nem működött a világítás. Ekkor szétbontottam, s újra kábeleztem az egészet immár megfelelően, azóta nem volt vele gond
A gyárilag kirakott csatlakozónak ugye előnye, hogy csak rádugsz és örülsz A saját vezérlőelektronikások meg nem ütik ki az autó rendszerét egy rossz futó miatt.

Bár általában zavaró egy egész hozzászólást bemásolni -de most lényeges:


Szeretünk mi téged, mint fórumtárst, de ha ez a mondatod igaz, akkor
EGYÁLTALÁN NEM BAJ, hogy nem kaptál jogosítványt.

Mondom ezt azért is, mert e mondat után csalódtam a müszaki rátermettségedben

Teherautóknál igen, személyautóknál nem okvetlen volt ez így. Régebbieknél egyáltalán nem.

Inkább nem mondok semmit nehogy a moderátorok lépjenek közbe.

Ó, hát mondd úgy, hogy ne kelljen közbelépniök.

Beszélgetésetek nyomán előkerült egy emlékem :

Ugye a '80-as években kicsit másképp ment az autók tunningolása, sőt gyakran a javítás is elég kókány volt - a nem mindíg elérhető szabványos - szabályos alkatrészek felhasználása miatt.

Nekünk volt féklámpa-visszajelző a műszerfalon (a mai ABS-hibához hasonló jel) ami folyamatos piros fénnyel jelezte az üzemifék használatát, villogott ha valamelyik izzó kiégett.

A mai világban ez már nem lenne akkora trükk ( talán néhány autó jelzi is az izzóhibákat) de a '80 években gépkocsival-vezetéssel ismerkedő tiniként ez űrtechnikának tűnt .

Igaz nem utánfutó. Lámpa emlék.
Nekünk volt egy Skoda 120 kocsink. A 2000 évekig anyukám használta. Még abba kb. 12 -13 éves gyerekként beszereltem egy harmadik segéd féklámpát, kikönyörögtem egyet az piacról. Olyan menü piros LED-ekből álló csíkot. Nem is gondolkoztam rajta hova kell kötni, a fék lámpához. Működött.
Mondtam anyámnak, ha szerelőhöz kell vinni a kocsit nézesse meg a szerelővel, jó kötöttem-e be a féklámpához. Azt mondta, ő sem csinálta volna jobban.

Tudok olyan A osztály Merciről ami igen .

Ahogy rengeteg FIAT is, meg francia járgányok közt is bőven akad olyan. Én is gondolkoztam ilyesmin, de én még analógban gondoltam megcsinálni, üvegszállal, de végül letettem róla

Még a punto 1-esemhez sikerült gyári pótféklámpát (gyári dobozban, minden segédanyaggal együtt, ami járt a csomagban) találni bagóért (valami 800Ft körül volt). Nem is voltam rest azonnal megvenni és beszerelni

Abban az időben javított autót a pék, suszter, kőműves, azaz mindenki. Talán írtam már, ismerősöm kibetonozta az elrohadt küszöböt, kitöltötte a teljes küszöbteret. Autószerelő haverom nem győzött szaladgálni mindenkihez a rosszul összerakott dolgokat helyrehozni.

A régi háznál a folyosó hosszában félig olyan volt amilyen. Alapozásnak bazalt kavicsot szórtam, vékonyan egy finom réteg agyagos talaj homok helyett. Erre fólia majd a beton.

Egy okból jó volt, lejjebb került a kocsi súlypontja

Filmes fényképezés

Sziasztok!
Ahogy korábban említettem itt a topikban, elővettem egy filmes fényképezőgépet, és elkezdtem használni. Fekete-fehér filmmel némileg olcsóbb dolgozni mint színessel, és nagyon hitelesen adja vissza a 80-as évek előtti hangulatot. Érdekesen mutatnak rajta a "mai" cuccok, mint pl. a napelem.
A gép egyébként egy Canon T70 1984-ből. Ebben egy 8 bites mikrokontroller optimalizálja a záridőt és a rekeszt az ISO és a fény függvényében. A filmet is villanymotor továbbítja. Vannak más gépeim is, a kézzel felhúzósakat tartom az igazinak egyébként.

Ez már kép hamisítás

Szép képek
Én jó ideje fotózgatok komótosan régi filmes gépekkel, általában színes filmre, de most először nekem is fekete-fehér film van éppen befűzve. Mostanában sajnos nem igazán vettem elő, szóval amikor végre elfogy, jól meglepődök majd a képeken én is

Jó ez az MI, olyan mint a műfogsor.
Használható, de a természetes azért jobb.

Ez már tök jó:

Az eredeti megzenésítve, ha még emlékeztek.

Ha most látnám, ajánlanám neki a vasalást a betonba.

Teljesen igazad van. Csak annak kell akinek nincs saját.

Az igazi analóg filmes fotózás eredményének érzetét semmi se tudja visszaadni, csak kár, hogy manapság már azt is egyre nehezebb beszerezni, ami még elérhető és előhívást is egyre kevesebb helyen vállalnak. (Sajnos pár éve Keszthelyen is megszűnt a fotós bolt.)

Én nagyon szeretem a filmes fotózást, de évente pár tekercs filmnél többet én se tervezek ellőni. A film egyébként úgy tűnik, kapható rendesen, sőt szerintem még egy picit nagyobb választék is van mint 5-10 évvel ezelőtt. Olyan 2010 után azt hittük, teljesen ki fog halni a dolog, de örömmel tapasztalom, hogy nem. Ahol tanítok, több tizenéves is azzal fordult hozzám, hogy magyarázzam el neki a fényképezés alapjait, mert találtak/örököltek/vettek Zenit, Canon stb. filmes gépet.
Ami hátránya a dolognak az a film és a kidolgozás ára, bár ez is csak a digitális közel ingyenességéhez mérten kerül sokba. Pont nemrég került a kezembe egy 2005 körüli fényképes boríték, amiben blokk is volt 3500 Ft-ról. Ennyit fizettek a negatív előhívásáért, és a 36 db. 9*13-as nagyításért. Nem tudom, mibe kerülhetett a film, de (normális esetben) ez ma sem kerül sokkal többe. Tőlem legutóbb 3900 Ft-ot kértek a 36-os negatív előhívásáért, és 6 megapixeles szkenneléséért. (Szkennelni nem érdemes házilag, mert borzalmas lesz az eredmény.) Nagyíttatni nem igazán szoktam, mert az ehhez jön pluszban, úgyis gépen nézegetem.
Aminek viszont tényleg brutális ára van, az a diafilm. Kb. 10 000 Ft a 36 kockás, ráadásul a hívása is több mint a negatívé.
A fotós boltok rengeteg helyen megszűntek, ahol maradtak, ott is inkább fénymásolós nyomtatós hellyé alakultak, és ha filmet akar az ember hívatni, akkor felküldik Pestre, emiatt drágább. Mivel gyakran járok a munkám miatt így be tudom vinni, de máskülönben postázni kellene, ami megint jó nagyot dob a költségen. Érdekesség, hogy a C-41 színes film megvan másnapra, de a fekete-fehér egy hét kb.
Elvégre a mai napig vannak festők, holott már 100 évvel ezelőtt is elég jó fényképezőgépek voltak.

"Elvégre a mai napig vannak festők, holott már 100 évvel ezelőtt is elég jó fényképezőgépek voltak."

A téma klassz, jó, hogy leírtad (mennyit laboráltam régen), de ez azért egy rossz összehasonlítás: a festő sokkal több jelentést tud ábrázolni egy vásznon, mint egy fénykép - olyan gazdag tartalommal, olyan szellemi minőséggel képes megtölteni, aminek egy fénykép jó esetben is csak a töredékét tudja bemutatni. Az is érték és alkotás, csak másképpen. : -)

Ezt arra értettem, hogy mint a festészetnek is megmaradt a létjogosultsága, úgy a filmes fényképezésé is megmarad.

Van egy Krokus Color nagyítóm. Ilyen. Megválnék tőle.

Tedd fel az apróba.

Örömmel olvasom ha olyan elfoglaltságot talál magának bárki, amiben örömét leli (és azzal nem árt másoknak).
De a "filmes fényképezés" kapcsán nem látom a régi technika varázsát. Hangsúlyozom, nem értek hozzá, kívülállóként kérdezem milyen előnyt, jobbságot, vagy egyéb paramétert hordoz a hagyományos fotózás a mai kor színvonalához képest?
Azt gondolom, a fénykép a valóság egy pillanatának rögzítése. Ha jól kaptuk el a pillanatot, akkor az akár többet is jelenthet annál mint ami a képen van. De attól, hogy a kép egy kevésbé hiteles módon készül (kicsit életlen, kicsit homályos, kicsit fekete-fehér), nem várnék többet mint egy tűéles, színes fényképtől.
Ráadásul ha jól értelek, akkor ebből nem is lesz papírkép, hanem egy digitális állomány a végeredmény, csak sokkal komplikáltabban jutsz hozzá, mintha lefotóznád egy mai akármivel.
Mi az a varázs amit nem látok?

Mondhatni: milliószor jobb felbontású a fénykép (a valódi, a filmes), mint a digitális.
Mikor beszkenneljük -valójában rontunk rajta.

Ui: a milliószor csak hasból jött, inkább arra céloznek: a megapixel-izék közel sem érik el az ezüstszemcsesűrűséget, ami a filmen van.

Nem biztos. Zenit tükörreflexes filmes gépem -nem nagyágyú, de nem is alja- képeit nézve mikroszkóppal nem adja azt a felbontást, amire én is gondoltam "ezüstszemcsesűrűség"-ből. Pld.: hajszálak eléggé jobban kivehetők a 12Megapixel digitálisnál, mint a filmesnél. Sok képen nézve, filmesnél napfény és beállítások ideális, illetve vakunál is.

A 24×36-os finoman szemcsézett, jó minőségű film kb. 10-20 megapixeles felbontásnak felel meg.

Ebben igazad lehet, de nem tudom véleményezni.
Viszont a mai "rosszabb" felbontású képek nagyságrendekkel "jobbak" mint a filmes elődeik. Azt viszont nehéz megfogalmazni mitől is jobb, de összességében sokkal-sokkal jobb. És ezt már akkor is így tapasztaltam, amikor még csak 1-2 Mega-pixeles volt a kis fényképezőm.
Arra célzol, hogy a ma jellemző 100 Mp nagyságrendű felbontás "bántó hiányosságait" lehet a filmes technikával kiküszöbölni?