Nagyon érdekes kapcsolás.
Az RT és HE újságokban is sok kapcsolás volt található. Pl. véletlenszerűen villogó LED, ott három Schmitt-trigger kapu volt.

Itt a lényeg ez lenne hogy valódi véletlenszámot állítsunk elő. Tehát pl. egy mikrovezérlőn használt rnd függvény (általában) egy olyan matematikai függvény ami összevissza értékeket ad, és a rendszeridővel inicializálják. Ez úgynevezett ál-véletlen számot generál. egy játék dobókockához, ruletthez stb. teljesen jó, mert kb. megjósolhatatlan , hogy mil esz a következő érték. Viszont lesznek benne mintázatok, ismétlődések, azaz bár egyenletes, de nem tökéletesen véletlenszerű a számok eloszlása. A TRNG (true random number generator) valamilyen quantum hatásra épül, ami teljesen véletlenszerű, mint pl. radioaktív elemek bomlásakor kilépő részecskék. Persze nem egy hobbi eszköz, sokkal egyszerűbb pl. félvezető-átmenet zaját felhasználni. Pl. egy zener diódában a potenciál-gáton átugró elektronok, vagy elektroncső anódjába becsapódó elektron ami több másikat kiüt a becsapódáskor, és ezek újra becsapódnak az anódba, vagy a segédrácsba.
Az elmélet szerint a valódi véletlen generátor kimenetén nincsenek felismerhető mintázatok, semmiféle összefüggés nem mutatható ki, a korábban generált értékek, és az ezután következők között. Minden egyes bit előfordulásának, kizárólag a valószínűsége ismerhető.

A véletlenszerűen villogó led esetében különböző frekvenciájú oszcillátorok közötti kölcsönhatás (v. interferencia) eredménye adja ezt a hatást, ami jól nézhet ki, de nem valódi véletlenszerűség, csak ránézésre hasonló ahhoz.

Csak annyi kell még hozzá, hogy ennek a zajnak a spektruma ne tartalmazzon hallható sávba eső összetevőket*, és akkor nem ront a jel/zaj viszonyon sem, sőt az amplitúdója ekkor lehet 1 bitnél, ill. 1 lépcsőnél jóval nagyobb is.

*sőt célszerűen olyan összetevőket sem tartalmazhat, ami a mintavételezési frekvenciával kombinálva esne a hallható sávba. Azaz nem sima fehérzaj kell, hanem megfelelően sávhatárolt, és az adott feladatra optimális zaj.

Hogy ne offoljam a témát, próbálok közel maradni a véletlen számokhoz.
Ha egyetlen mintát veszünk ami két állapotot vehet fel, akkor logikai szintekkel felírva 50/50% az esélye, hogy vagy L, vagy H szintet kapunk. Ha már megtörtént az egyetlen minta elemzése ami mondjuk H, akkor 100% valószínűsséggel H lesz, 0% valószínűsséggel L.
Tehát egyetlen minta nem hoz értelmezhető eredményt.
Ha nagyon sok mintát vesszünk, akkor még több, de nem végtelen lehetőséget kapunk, amit ha már rögzítünk, akkor az stabil, befagyasztott eloszlást fog mutatni. Ha a minták megfigyelését nem hagyjuk abba, hanem nagyon sokáig hozzáadjuk a kezdeti mintához, akkor a variációk száma a végtelen felé fog tartani, de elérni azt nem fogja soha. Viszont egyre finomabb lesz az eloszlás.
Itt kicsit kitérnék, hogy megemlítsem az A/D átalakító felbontásával növelésére tett kísérletet.
Talán fizikailag először egy 8 bites zenekari effektet próbáltunk feljavítani. Az ugye nem kedvező, hogy 8 biten a dinamika csak hajszálnyira több mint 40dB. Elég hamar vagy szaturáció, vagy az alacsony felbontás miatti jeltorzulás volt a jelenség. Az elmélet a következő lehetőségekben próbált megvalósulni:
A bemeneti analóg jelhez (még a S&H előtt) hozzáadni egy négyszögjelet, aminek frekvenciája 1/2 mintavételi frekvencia és szinkronban van azzal, nagysága pedig fél lépésköz. Ez 8 bitről 9 bitre növelte a felbontást, a dinamikát pedig 46 dB-re.
Másik variációban nem négyszög, hanem fűrészjel lett hozzáadva, a mintvételi frekvencia negyedével, szintén szinkronizálva.
Harmadik megoldás a szűrőzött zaj volt, ez maradt is.
Sajnos volt egy korlát. Mivel az A/D konverter lépésközei nem voltak tökéletesen egyformák, nem lehetett a végtelenségig növelni a felbontást. Pedig a mintavételi frekvenciában még volt tartalék. Egy bites szigma/delta átalakítóval talán lett volna még lehetőség.
Nos eme kitérőt azért említettem, mert a véletlen szám generálás is beleütközhet olyan hibába, ami meghiúsítja az egyenletes eloszlású spektrumkép létrehozását, ezzel az olyan kísérlet, mint a gondolat ráhatása egy véletlen esemény kimenetelére, értelmét veszti.
De lehet, hogy csak további finomításra van szükség.
Hozzáteszem, hogy alacsonyabb felbontású és primitívebb véletlen (álvéletlen) szám generátor használata adhat olyan téves eredményeket, hogy azt hihetjük, hatással vagyunk a véletlen esemény kimenetelére.
Erre tudok példát mondani.
Több mint 40 éve a helyi bisztró előcsarnokába betelepítettek néhány elektronikus rulett pénznyelő automatát. Az egyiken felfedezni véltem valami szisztematikus viselkedést. Elhatároztam, hogy eljátszok rajta 200 Forintot, de szigorúan csak egy napig. Azóta sem nyúltam soha ilyen gépekhez, mert nem egyeztethető az elveimmel.
Egy mintázat mindig ismétlődött, ezért nem tudtam eljátszani a 200 Forintomat, mert elég hamar megérkezett a sorozat, aminek következtében a (talán 2Ft-os) tétet fel tudtam tornászni 256Ft-ra. Ezt viszont a nagyok mindig meg vették tőlem, aztán vagy duplázták, vagy bukták.
Úgy gondolom, nem beépített sorozatok voltak csak az egyszerű elektronikai miatt történt mindez.

Adott egy 1 bites átalakító, ami tulajdonképpen egy komparátor. A bemeneti jelhez hozzáadunk egy fűrészjelet, és a fűrész felfutása közben veszünk egy csomó mintát. Kapunk egy marék nulla bitet, majd amikor a fűrészjel+bemenet átlépi a komparátor küszöbét, akkor egy másik maréknyi 1-est. Ha elég sok mintát vettünk, és a 0/1 arányt számmá alakítjuk, akkor a végén 1bitnél sokkal nagyobb felbontást kaphatunk. Ez nyilván nem csak 1 biten, és nem csak fűrészjellel működik, hanem szinte bármilyen (de a bementnél gyorsabban változó) jellel, és az adatok feldolgozását ennek a jelnek megfelelően kell elvégezni. (tehát lehetne akár szinuszjel, vagy háromszögjel is hozzáadva, de természetresen zaj is). A hozzáadott jelet persze jól (a feladatnak megfelelően) kell megválasztani, a lineárisan változó jelek (háromszög, fűrész), és a zaj az, ami rel. könnyen (pl. egyszerű átlagolással) feldolgozható.
Sok esetben az A/D konverter saját zaja is jóval nagyobb mint egy lépcső, ezért egyszerű túlmintavételezéssel + átlagolással is növelhető a felbontás. Sanszos, hogy pl. némelyik 10...12 bites szkóp is valójában csak 8 bites, és ezért szerepel a specifikációjában, hogy a 12 bitet csak kisebb mintavételi sebességek mellett tudja.

Szia Skori!
15 éve várok itt a HE-n konkrétan erre a kutatási irányra, amire most ráálltál...
"Tehát ha van bármiféle ráhatás, attól még a véletlen - az véletlen marad".
Ha van, ill. lesz a "bitek" (a 8 db. párhuzamos TRNG bit) között ráhatás, az mindenképpen csökkenti az entrópiát, azaz a TRNG minőségét.
Te a 8 bitet a random mintaszám / sebesség 8-szorozása miatt csinálod vagy csak a bitek egymásra hatását akarod vizsgálni?

Ennél a projektnél nem törekedtem arra, hogy minél jobban 50% legyen a 0/1 bitek valószínűsége, pontosan azért mert inkább az egymásra hatás érdekel. Az 5 évvel ezelőtti kísérletemből kiderült, hogy 1db generátor esetében, önmagában a valószínűségre nem tudok ráhatni, szépen hozza a matematikai alapokat.
Tehát szerintem, ha van alapja a korábbi, mások által végzett kutatásoknak, akkor az önmagukban teljesen véletlenszerűen futó generátorok közötti, pillanatnyi szinkronizálódásokat kell figyelni. Ezek vagy ilyenek biztos, hogy spontán is lesznek, a kérdés az, hogy ezek mértékében mekkora kilengés mutatható ki.

Mivel a nyers adatokat egy MCU kapja, így szoftvertől függően megvan (ill. csak lesz) a lehetőség, akár a tervezettől eltérő módon felhasználni a biteket. Pl. ha jön egy újabb ötlet, vagy olyan tapasztalat menet közben, ami más irányba viheti kísérletet - akkor lehet, hogy csak a szoftvert kell átírni ill. az adott feladatra "kihegyezni".

Hosszabb távon tervezem azt is, hogy az interneten online, és (közel) realtime módon megjelenítek a TRNG hardverből kapott adatokat, így bárki élőben kipróbálhatja majd (sőt akár csoportok is, nem csak egy-egy személy), hogy képesek-e ráhatni a megjelenő adatokra!

Határidők természetesen nincsenek, ez egyelőre továbbra is egy hobbi kutatás...

Manapság vannak olyan MCU-k, amelyekben van TRNG modul, de ezek nyilván közös lapkán vannak. Ebben a projektemben valamennyire fizikailag elkülönülnek a zajforrások, igaz közös panelen vannak, de a panel alja szinte teljesen GND rézfelület, és a felső nem használt részek is.
Persze nyilván lehetne ezt jobban, precizebben, de kezdetnek most ez is jó lesz szerintem.

Ígérem, türelmes leszek, így 15 év után.
Érdekes az a határterület, amerre el akarsz kalandozni, én picit földhözragadtabb vagyok, de sok mindent megosztasz a tudásodból, szerintem a morzsáidból is tudok majd építkezni. Az utolsó felvetésedre: ha megosztod a netemn (MAJDNEM realtime) az adatokat, akkor az már EGY MÉRÉS a kvantumfizikai rendszerben, tehát a végeredmény már kész, megmért tény, azaz biztosn nem játszik a szuperpozíció.

Vagy arra gondolsz, hogy ha erősen ráhatunk, hogy pl. csupa 0 legyen (és így felboruljon az 50-50%-os egyensúly, akkor kisvártatva elkezd úgy működni a TRNG-d, amit aztán látunk is a net-en majdnem realtime? Elég vadul hangzik...

Természetesen, amit csinálsz, művelsz, nem hasonlítható össze, egy LED villogásával.
Sok sikert a munkádhoz.

Nem csak akkor az, ha valaki hamarabb megnézi ezeket az adatokat, mint ahogy a weblapon megjelenik. Nagyjából 1...2 másodperc késés megvalósíthatónak tűnik egyszerű módszerekkel, de nem akarok ennyire előreszaladni. Ha - tegyük fel - valakinek van olyan adottsága, hogy átlag feletti a ráhatási képessége, akkor ennyi időn belül észre tudja majd venni... Ennek az lenne az értelme, hogy a közel azonnali visszajelzés adhat egyfajta pozitív visszacsatolást, amitől egy ráhatásra képes egyén, (vagy csoport) gyorsan felfejlesztheti ez a képességét. Persze tisztában vagyok vele, hogy ennek nagyon kicsi az esélye.

A veletleg_gen.png-s kommentedben azt írtad, hogy mindhárom kimeneten ugyanazt lehet hallani. Egyszer én is kísérleteztem valamivel. Arra voltam nagyon kiváncsi, az emberi agy mit tud kezdeni azzal, ha mindkét fülre kap egy-egy FÜGGETLEN fehérzajt. Szóval építettem 2 db. fehérzaj generátort. Azt gondoltam valami frenetikus hatás lesz, de óriási csalódás lett a dologból, teljesen monónak hallottam a dolgot, az agy totálisan semmit nem vett észre abból, hogy a két jel független.

Magyarán semmiféle hang-irányt nem érzékeltél? Lehet, hogy előkotrom ezt a régi cuccot és meghallgatom sztereóban, itt a 2. kimenet egy fél periódusnyit késik az 1. kimenethez képest, ugyanakkor a félperiódus idő is véletlenszerű. Olyan kísérletet is végeztem, hogy többfokozatú osztóra vezettem a zajt, és még itt sem hallottam különbséget. Ezt akkor pozitívumnak vettem, azaz elég szélessávú a zaj ahhoz, hogy kiragadva egy-egy hallható tartományt - azok fülre kb. egyformák.

Belegondolva: egyértelmű irányt csak valamiféle szinkron esetén hallhatunk, egyéb esetben csak pillanatnyi irány van, ami szintén folyamatosan változik.

"Magyarán semmiféle hang-irányt nem érzékeltél?" Pontosan. Középről hallottam ugyanazt! Az agyműködéssel kapcsolatos ZÉRÓ tudásommal arra jutottam, hogy az agy a térhallásnál ugyanazon hang fáziseltolódását használhatja, ami ugye teljesen sztochasztikus és független jeleknél nem is értelmezhető. Szóval a fél vagy akármennyi periódusidős eltolással szerintem jó helyen kapisgálsz. Fejhallgatóval kísérletezz, ezerszer több mindent hallasz, mint pl. hangszórókkal.

Ez itt egy Hantek 6022be usb szkóp képernyő fotó részlete. Látszik, hogy van egy korlát, mivel a 8 bites lépcsők nem egyforma méretűek, így nem megoldható a felbontás növelése, legfeljebb 1-2 bitnyivel. Pedig szoftveresen hozzá lehet rendelni LP filtert, így az eljárás csak pontos kvantálású A/D esetében használható.

Egy kis hasonlatot mutatnék. Ha szemükkel nézzük ezt a képet, akkor zajhoz hasonló jelenséget észlelünk. Viszont itt valós tartalom is van, ezért az agyunk ki tudja hámozni azt.
Én is hallgattam régebben fejhallgatóban két független zajgenerátor hangját, de semmi irányérzet nem volt. Kapcsoltam fázist az egyik oldalon, akkor sem. Viszont nem ugyanazt hallottam, ha monósítottam a jelet. Érdemes kipróbálni.
Ha sávszűrőkkel szétszűrnénk a zaj spektrumát, majd egy részét monóban, egy részét sztereóban küldenénk a fülesbe, szerintem lenne eltérés.

Ezt most mégis hogyan gondoltad? Megváltoztatod az alapállást, majd arra építesz fel egy érvelést. És ezt a hamisítást korrekciónak nevezed Nem az hangzott el, hogy nagy valószínűséggel, hanem az, hogy nem. Egy abszolút állítást megváltoztatsz valószínűséggé, ezzel megváltozik a tartalma is! A valószínűségi változatra értelmetlen a megállapításom, az csak az abszolút állításra értelmes, a megváltozott tartalmú módosításra nem is írtam volna ilyet, mivel arra nem lett volna igaz. Az abszolút állítás kívül esik a tudomány hatókörén, mivel hit, világnézetű alapú, erre te önkényesen megváltoztatod a tartalmát. Erre van is egy kifejezés, szalmabáb érvelési hibának hívják.

Azon gondolkoztam, hogy ha nincs összefüggés a TRNG bitek között, akkor kizáró-vagy kapcsolatba hozva a biteket a 0/1 bitek aránya közelebb kerül az ideális 50%-hoz, (minél több bitet használok annál jobban) Ha viszont van összefüggés akkor az arány romlik.

Konkrétan, pl. van két TRNG bitem, de nem tökéletes a hardver, ezért az egyik 48% eséllyel ad 1 bitet (52% eséllyel 0-t) , a másik pedig 51% eséllyel ad 1-et (és 49% eséllyel 0-t)
Ekkor az eredmény, vagyis a kizáró vagy utáni 0 bit valószínűsége (tehát amikor a két bit egyforma): 0,48 * 0,51 + 0,52 * 0,49 -> 0,4996 tehát az esély 49,96%, az 1 bit esélye pedig 50,04% lenne. Ez helytállónak tűnik?

Feltételezés: ha van ráhatás (pillanatnyi szinkron a bitek között) akkor ez az arány romlani fog.

Két dolog látszik: a meredekség kicsivel nagyobb,mint 1 bit/minta, tehát 1 mintavételnyi idő alatt picivel több mint 1 bitet emelkedik a jel. A nagyobb lépcsőket ez is magyarázhatja. Nem csak ilyen látszik hanem időnként valóban van nem indokolt lépés/kihagyás is. Ez két okból lehet: az egyik amit írtál: az A/D linearitási hibájából is eredhet, de lehet egyszerűen zaj is.
Arra célzok, hogy nem ennyire szélsőséges ez a probléma.
Ilyenkor is lehet túlmintavételezni és a bitek számát növelni, legfeljebb kissé pontatlanabb lesz az eredmény, mert a linearitás hibát nem tudjuk (egyszerű módon) kijavítani. Bár periódikus jel mérésénél azért léteznek szoftveres trükkök.

TG barátommal próbáltunk annak idején viszonylag egyszerű hardverrel + szoftverrel A/D konvertert készíteni, mert egy precízebb A/D nem olcsó. Sajnos mire kezdett jó lenni, addigra a hardver is bonyolultabb lett, és spéci alkatrészeket igényelt. 3 mérés / másodperc lett volna a cél kb. 20 biten (labortáp fesz és áram mérés). De végül maradt a gyári, 18 bites A/D, 19 bitre feljavítva, mert ésszerű és reálisan megvalósítható módon nem sikerült ennél jobbat csinálni.

Szemre valóban látszik, hogy "valami van", de nem tudom kivenni, hogy mi (talán 4-esek?).

A természet törvényei mindenre vonatkoznak. Valószínű minden kiszámítható, csak a lépték más.
egy scifi teória : Az emberi történelem egy számítógépes szimuláció. olyan mint a SimCity.
Ha így nézzük az ottani világ folyamatosan fejlődik részleteiben, mint képességileg, pontosan úgy ahogyan az általunk létrehozott gépek fejlődnek. ( így minden pontosan kiszámítható a mi szintünkön) Ha mi is egy ugyan ilyen szimuláció részei vagyunk, az ottani gépek tudásának fejlődésének megfelelően ismerjük meg a mi világunk apróbb részeit. Azon a szinten mi világunk is pontosan kiszámítható.

Egy DIL6 tok.
Ez az a fajta sztereogram, ahol a véletlenszerű mintázatok ismétlődnek, de a hasznos információ is. Viszont a hasznos információ ismétlődési periódusa eltér a háttér ismétlődési periódusától. Ez hordozza az információt.
Csak azért nem írtam oda hogy "cross eyed 3d", hogy demonstrálni tudjam a problémát. Te próbáltad kimutatni, van e hatással a tudat egy véletlen szám eloszlására.
Érdekesnek találom a témát.
Nem tudom mi motívál embereket a fizika határainak feszegetésében, de ez több mint játék.
Az, hogy két zaj között nincs nincs érdemi különbség, nem biztos hogy azt is jelenti, nem hordoz adatot. Ezt a képet pont ezért tettem fel. Ha engeded hogy a két szemed ne fókuszáljon a képre, akkor az agy meg fogja látni a 4n25-öt (mondjuk a tokra nincs ez ráírva).
Régebben játszottunk, hogy tudunk elrejteni valamit egy sztereó hangban. Ez csak melléktermék volt, a fő ok sokkal földhöz ragadtabb ok miatt adott munkát. Azért leírom.
Ma egy "D" osztályú erősítő, vagy a nagy felbontású digitális média korában nem okoz gondot ha egy hanganyag crest faktora nagy. Felbontás van bőven, az erősítőnek is lehet adni nagyobb tápfeszt, nem gond. Régebben ez csak álom volt, ezért sok mindenkitől függetlenül én is agyaltam, hogy lehetne kisebb csúcs amlitudót csinálni, hogy a zene ereje ne vesszen el. A csúcsok csökkentésének egyik módja, ha olyan szűrő eresztem át a hangjelet, ami mindent átenged. Mindentáteresztő szűrő. Ez ugye mindent átereszt, de a törési frekvencia felett megfordítja a fázist. Ez nem nagyon változtatja meg a hang képét, de el lehet érni, hogy jól hangolva, bizonyos kiugró csúcsok a másik irányba görbüljenek.
Tegyük fel, hogy a bal csatorna érintetlen, a jobb csatornát pedig a balból másoltuk, de 1kHz-es töréspontú mindent áteresztő szűrőn engedtük át.
Ezt a hangot sztereóban lejátszva, nem veszünk észre sok mindent, de monóra kapcsolva, eltűnik az összes jel 1kHz felett. Pontosabban a szűrő meredekségével esik.
Ezt a trükköt el lehet játszani zajjal is. Ilyenkor egyenként megvizsgálva a két csatorna spektrumképét és eloszlási egyenletességét, nem is feltételeznénk, hogy el van benne dugva egy információ. Monósítva azonnal kiderülne.
Szintetizátor monó hangját ha áteresztettem ilyen szűrők több tagján, csatornánként semmi változást nem hallottam, de a sztereó tér megváltozott.
Ezt azért írtam, mert lehet hogy a zajra (véletlen szám eloszlás) nem veszünk észre ráhatást, de lehet hogy csak nem jól tapogatózunk. Nem kizárt, hogy az információ ott van, csak nem vesszük észre.
Egyszer sikerült egy mp3 állomány kiterjesztését tévedésből wav-ra át nevezve cd audió fájlként kiirni. A cd játszóm felismerte, lejátszotta. Homogén fehér zaj, vagyis később a cimborám kisegített, digitális zaj lett belőle. De olyan egyenletes, mint a vonalzó.

Nem akarom elvinni a topik témáját, de azért még egy kicsit a digitalizációhoz szólnék.
Direkt multibites konverziónál a fokozatos megközelítés minden további bitje csak egy lépéssel növeli a konverzió idejét, azaz 8-ról 16 bitre növelés csak felére csökkenti a mintavételezési frekvenciát, miközben a felbontás 256-szor nagyobb lett. Csak itt fontos, hogy a konverter lépésközei pontosak legyenek. Kapcsolt kondenzátoros konvertereknél egy bonyolult önkalibráció ezt megoldja, de ez jelentkezni fog az árban. Egybites konverziónál, vagy számláló tipusnál ez nem gond, de ott minden bit növelése duplázza a konverzió idejét. 8-ról 10 bitre váltás negyed sávszélesség. Itt viszont elméletileg nincs lépésközei hiba, mert mindig ugyaz az elem végzi a lépést. Az ICL7106/7-ben egy kondenzátor. Ez jó eséllyel nem változik meg fél másodperc alatt.

Wav fejléc nélkül is felismerte wavként?

Nem vagyok otthon benne, de a Nero kiírta mint audio CD. Egyik DVD játszó a Windows XP telepítő lemezt is eljátszotta. Persze se kép, se hang. De a számláló az mutatta az eltelt időt.

GPS újratöltve: TQS

Skacok dolgoznak, TQS van fejlesztés alatt.
Csak magyarul tudóknak.

Ha XOR-olod a 2 csatorna véletlen bitjeit, akkor tulajdonképpen egy Neumann-korrektor szerű dolgot csinálsz. Első blikkre én is azt gondolom, hogy ha a bitek úgy hatnak egymásra, hogy azonos értéket vesznek fel (0 és 0, vagy 1 és 1), akkor ezt valóban egy XOR-ral lehet jól detektálni és számolni. Ha a XOR(bit1,bit2) többször ad 0-t, akkor valamennyire "összekapcsolódott" a bit1 és a bit2. Ezek után már csak a XOR kapu kineteti értékeit kell összeadogatni és ezt arányosítani az összes minta számával. Kellően nagy mintaszámnál, ha több a 0 a XOR kimenetén, azaz kisebb az arány 50%-nál, akkor sanszos lehet, hogy a 2 bit valamennyire együtt mozog. A kombinatórikai rész is jónak tűnik. (Nade mi van akkor, ha a bitek úgy kapcsolódnak össze, hogy ellentétes értéket vesznek fel? Semmi. Akkor a XOR kimenetén az 1 lesz az indokolt 50%-nál nagyobb arányú, szóval azt is észre fogod venni.)

Én PC-re tenném le az összes - jó sok! - genetált TRNG bitet, aztán utána bármit tudnék vizsgálgatni és mérni az általam készített programokkal.
Én úgy 15-20 éve foglalkoztam hasonló témával, konkrétan szteganográfiával, CD-ről WAV-okat tettem le file-okba, majd Pascal (az ment a legjobban programokkal manipuláltam a mintákat és számolgattam egy csomó mindent. Vicces volt, amikor cmd-ből adtam ki az agyonparaméterezett parancsokat a Madonna01.wav-ra. A cél annak az optimalizálása volt, hogy minél több adatot rejtsek el úgy, hogy minél kevésbé legyen látható, gyanítható. (Hallani nyilván nem lehetett, 1-2-3 nagyságrenddel voltam alatta a hallhatóságnak.)
Amúgy a WAV-ok tömörítési arányából elég jól látszik, ha valami nem kóser...

Jó sokáig hunyorogtam, kicsinyítettem-nagyítottam, mire megláttam az elrejtett információt...
1000%, hogy működik a telepátia, most írtam Skorinak a szteganográfiai próbálkozásomról, majd utána döbbenten láttam, hogy te is hasonlóról írtál neki!

Próbáltam a csatolt képen megjeleníteni az információt. A képet rámásoltam önmagára egy újabb rétegen, és a két réteg különbségét képeztem. Ekkor kaptam egy fekete képet, de az egyik réteget fokozatosan elmozdítottam. néha csak zaj látszott, de időnként kirajzolódtak minták, ami azt mutatja, hogy a zaj a képen mesterséges, nem egyenletes zaj.
Aztán ezek jöttek: