Két dolog látszik: a meredekség kicsivel nagyobb,mint 1 bit/minta, tehát 1 mintavételnyi idő alatt picivel több mint 1 bitet emelkedik a jel. A nagyobb lépcsőket ez is magyarázhatja. Nem csak ilyen látszik hanem időnként valóban van nem indokolt lépés/kihagyás is. Ez két okból lehet: az egyik amit írtál: az A/D linearitási hibájából is eredhet, de lehet egyszerűen zaj is.
Arra célzok, hogy nem ennyire szélsőséges ez a probléma.
Ilyenkor is lehet túlmintavételezni és a bitek számát növelni, legfeljebb kissé pontatlanabb lesz az eredmény, mert a linearitás hibát nem tudjuk (egyszerű módon) kijavítani. Bár periódikus jel mérésénél azért léteznek szoftveres trükkök.

TG barátommal próbáltunk annak idején viszonylag egyszerű hardverrel + szoftverrel A/D konvertert készíteni, mert egy precízebb A/D nem olcsó. Sajnos mire kezdett jó lenni, addigra a hardver is bonyolultabb lett, és spéci alkatrészeket igényelt. 3 mérés / másodperc lett volna a cél kb. 20 biten (labortáp fesz és áram mérés). De végül maradt a gyári, 18 bites A/D, 19 bitre feljavítva, mert ésszerű és reálisan megvalósítható módon nem sikerült ennél jobbat csinálni.

Szemre valóban látszik, hogy "valami van", de nem tudom kivenni, hogy mi (talán 4-esek?).

A természet törvényei mindenre vonatkoznak. Valószínű minden kiszámítható, csak a lépték más.
egy scifi teória : Az emberi történelem egy számítógépes szimuláció. olyan mint a SimCity.
Ha így nézzük az ottani világ folyamatosan fejlődik részleteiben, mint képességileg, pontosan úgy ahogyan az általunk létrehozott gépek fejlődnek. ( így minden pontosan kiszámítható a mi szintünkön) Ha mi is egy ugyan ilyen szimuláció részei vagyunk, az ottani gépek tudásának fejlődésének megfelelően ismerjük meg a mi világunk apróbb részeit. Azon a szinten mi világunk is pontosan kiszámítható.

Egy DIL6 tok.
Ez az a fajta sztereogram, ahol a véletlenszerű mintázatok ismétlődnek, de a hasznos információ is. Viszont a hasznos információ ismétlődési periódusa eltér a háttér ismétlődési periódusától. Ez hordozza az információt.
Csak azért nem írtam oda hogy "cross eyed 3d", hogy demonstrálni tudjam a problémát. Te próbáltad kimutatni, van e hatással a tudat egy véletlen szám eloszlására.
Érdekesnek találom a témát.
Nem tudom mi motívál embereket a fizika határainak feszegetésében, de ez több mint játék.
Az, hogy két zaj között nincs nincs érdemi különbség, nem biztos hogy azt is jelenti, nem hordoz adatot. Ezt a képet pont ezért tettem fel. Ha engeded hogy a két szemed ne fókuszáljon a képre, akkor az agy meg fogja látni a 4n25-öt (mondjuk a tokra nincs ez ráírva).
Régebben játszottunk, hogy tudunk elrejteni valamit egy sztereó hangban. Ez csak melléktermék volt, a fő ok sokkal földhöz ragadtabb ok miatt adott munkát. Azért leírom.
Ma egy "D" osztályú erősítő, vagy a nagy felbontású digitális média korában nem okoz gondot ha egy hanganyag crest faktora nagy. Felbontás van bőven, az erősítőnek is lehet adni nagyobb tápfeszt, nem gond. Régebben ez csak álom volt, ezért sok mindenkitől függetlenül én is agyaltam, hogy lehetne kisebb csúcs amlitudót csinálni, hogy a zene ereje ne vesszen el. A csúcsok csökkentésének egyik módja, ha olyan szűrő eresztem át a hangjelet, ami mindent átenged. Mindentáteresztő szűrő. Ez ugye mindent átereszt, de a törési frekvencia felett megfordítja a fázist. Ez nem nagyon változtatja meg a hang képét, de el lehet érni, hogy jól hangolva, bizonyos kiugró csúcsok a másik irányba görbüljenek.
Tegyük fel, hogy a bal csatorna érintetlen, a jobb csatornát pedig a balból másoltuk, de 1kHz-es töréspontú mindent áteresztő szűrőn engedtük át.
Ezt a hangot sztereóban lejátszva, nem veszünk észre sok mindent, de monóra kapcsolva, eltűnik az összes jel 1kHz felett. Pontosabban a szűrő meredekségével esik.
Ezt a trükköt el lehet játszani zajjal is. Ilyenkor egyenként megvizsgálva a két csatorna spektrumképét és eloszlási egyenletességét, nem is feltételeznénk, hogy el van benne dugva egy információ. Monósítva azonnal kiderülne.
Szintetizátor monó hangját ha áteresztettem ilyen szűrők több tagján, csatornánként semmi változást nem hallottam, de a sztereó tér megváltozott.
Ezt azért írtam, mert lehet hogy a zajra (véletlen szám eloszlás) nem veszünk észre ráhatást, de lehet hogy csak nem jól tapogatózunk. Nem kizárt, hogy az információ ott van, csak nem vesszük észre.
Egyszer sikerült egy mp3 állomány kiterjesztését tévedésből wav-ra át nevezve cd audió fájlként kiirni. A cd játszóm felismerte, lejátszotta. Homogén fehér zaj, vagyis később a cimborám kisegített, digitális zaj lett belőle. De olyan egyenletes, mint a vonalzó.

Nem akarom elvinni a topik témáját, de azért még egy kicsit a digitalizációhoz szólnék.
Direkt multibites konverziónál a fokozatos megközelítés minden további bitje csak egy lépéssel növeli a konverzió idejét, azaz 8-ról 16 bitre növelés csak felére csökkenti a mintavételezési frekvenciát, miközben a felbontás 256-szor nagyobb lett. Csak itt fontos, hogy a konverter lépésközei pontosak legyenek. Kapcsolt kondenzátoros konvertereknél egy bonyolult önkalibráció ezt megoldja, de ez jelentkezni fog az árban. Egybites konverziónál, vagy számláló tipusnál ez nem gond, de ott minden bit növelése duplázza a konverzió idejét. 8-ról 10 bitre váltás negyed sávszélesség. Itt viszont elméletileg nincs lépésközei hiba, mert mindig ugyaz az elem végzi a lépést. Az ICL7106/7-ben egy kondenzátor. Ez jó eséllyel nem változik meg fél másodperc alatt.

Wav fejléc nélkül is felismerte wavként?

Nem vagyok otthon benne, de a Nero kiírta mint audio CD. Egyik DVD játszó a Windows XP telepítő lemezt is eljátszotta. Persze se kép, se hang. De a számláló az mutatta az eltelt időt.

GPS újratöltve: TQS

Skacok dolgoznak, TQS van fejlesztés alatt.
Csak magyarul tudóknak.

Ha XOR-olod a 2 csatorna véletlen bitjeit, akkor tulajdonképpen egy Neumann-korrektor szerű dolgot csinálsz. Első blikkre én is azt gondolom, hogy ha a bitek úgy hatnak egymásra, hogy azonos értéket vesznek fel (0 és 0, vagy 1 és 1), akkor ezt valóban egy XOR-ral lehet jól detektálni és számolni. Ha a XOR(bit1,bit2) többször ad 0-t, akkor valamennyire "összekapcsolódott" a bit1 és a bit2. Ezek után már csak a XOR kapu kineteti értékeit kell összeadogatni és ezt arányosítani az összes minta számával. Kellően nagy mintaszámnál, ha több a 0 a XOR kimenetén, azaz kisebb az arány 50%-nál, akkor sanszos lehet, hogy a 2 bit valamennyire együtt mozog. A kombinatórikai rész is jónak tűnik. (Nade mi van akkor, ha a bitek úgy kapcsolódnak össze, hogy ellentétes értéket vesznek fel? Semmi. Akkor a XOR kimenetén az 1 lesz az indokolt 50%-nál nagyobb arányú, szóval azt is észre fogod venni.)

Én PC-re tenném le az összes - jó sok! - genetált TRNG bitet, aztán utána bármit tudnék vizsgálgatni és mérni az általam készített programokkal.
Én úgy 15-20 éve foglalkoztam hasonló témával, konkrétan szteganográfiával, CD-ről WAV-okat tettem le file-okba, majd Pascal (az ment a legjobban programokkal manipuláltam a mintákat és számolgattam egy csomó mindent. Vicces volt, amikor cmd-ből adtam ki az agyonparaméterezett parancsokat a Madonna01.wav-ra. A cél annak az optimalizálása volt, hogy minél több adatot rejtsek el úgy, hogy minél kevésbé legyen látható, gyanítható. (Hallani nyilván nem lehetett, 1-2-3 nagyságrenddel voltam alatta a hallhatóságnak.)
Amúgy a WAV-ok tömörítési arányából elég jól látszik, ha valami nem kóser...

Jó sokáig hunyorogtam, kicsinyítettem-nagyítottam, mire megláttam az elrejtett információt...
1000%, hogy működik a telepátia, most írtam Skorinak a szteganográfiai próbálkozásomról, majd utána döbbenten láttam, hogy te is hasonlóról írtál neki!

Próbáltam a csatolt képen megjeleníteni az információt. A képet rámásoltam önmagára egy újabb rétegen, és a két réteg különbségét képeztem. Ekkor kaptam egy fekete képet, de az egyik réteget fokozatosan elmozdítottam. néha csak zaj látszott, de időnként kirajzolódtak minták, ami azt mutatja, hogy a zaj a képen mesterséges, nem egyenletes zaj.
Aztán ezek jöttek:

Ennyi, több infót nem tudok kicsikarni a képből. Az egész toknak látszódnia kellene?

Nah, kellett egy nap, hogy eszembe jusson:
Diehard Test
Megvolt neked? Asszem, nekem a 2-3-mal ezelőtti gépemen még megvan a program. Számolt több jellemzőt a mintában és megmondta, mennyire true random.

Nagyjából ennyi. Ha nem szoftverrel csinálod hanem a saját szemeiddel és agyaddal, akkor a háttér előtti térben helyezkedik el az ábra.
Ez csak amolyan példa volt, hogy attól hogy nem érzékelünk valamit, nem bizonyítja hogy nincs.
Katona koromban felkapott dolog volt a telekinézis. Főleg a Szovjetúnió területéről érkezett rengeteg ilyen "hivatalos" kísérletről videó. Ott az elme erejével tárgyakat mozgattak.
Nálunk is volt tábora, de a sok kókler miatt egy kalap alá került minden. Így az a kicsiny szelet is ment a szemétbe, aminek lehetett alapja.