Igen... lehet, hogy BJT-vel másképpen viselkedik a párhuzamos feszültség visszacsatolás mint FET-tel.
Nyilván a generátor impedancia is hatással van a THD-ra.
K2-nél van egy torzításminimum 20 dB-es vcs. tényezőnél, aztán nő a THD.
K3 hirtelen felszökik 10dB-lel, aztán csökken.
K4 is szökdécsel.
K5 monoton csökken.
Egyáltalán nem az jön ki, mint Nelson Pass-nak a fettel.
Lehet, hogy Matti Otala valami ilyesmivel játszadozhatott amikor arra a (téves?) következtetésre jutott a 26 dB-es visszacsatolási tényező a legjobb, oszt kész.

Aludtam rá egyet...
Lehet, hogy nem is tudod, milyen hasznos számomra az általad közölt felharmonikus jellemzés.
A fórum hasznosságai közé tartozó dolognak tartom, amikor kialakulhat egy alkotói team, és abban nem a ki a jobb, hanem a tapasztalatok átadása, és más az építés milyenségét befolyásoló információk látnak napvilágot.
De miről is lenne szó…
Az építéseim során, azok hangját illetően voltak dolgok, amit nem tudtam hová tenni. Manapság a paneltől elszigetelten, duál monóban, jó minőségű alkatrészekkel, csillagpontos szereléssel építek. Az ezáltal megtapasztalt hangzást különlegesnek tartom. A megépített kapcsolások után odabiggyesztem az ME-t. Anno írtam is, hogy ez nem a rajz alkotójának érdemeit akarja csökkenteni, nem vagyok a rajz társszerzője, hanem afféle hangzásazonosító céllal teszem, mivel átverésnek tartanám, hogy a hangzáseredmény csupán a rajznak tulajdonítható. Nem egyszer említettem, hogy van olyan, hogy magának az építés milyenségének is van szerepe egy erősítő érzékelhető hangjában. Mostanában csak azt tapasztaltam, például az átépített RIAA korrektoromnál, hogy sokkal jobb vele zenét hallgatni, mint a régi változatával. Lényegében ez is egy erősítő, így ennél is számít, hogy hogy van megépítve. Gyakorlatilag az említett eljárásomon kívül a benne levő 1µF fóliakondenzátorokat árnyékoltam. Ennek oka, hogy jelentős felületükkel a visszacsatoló, és a kicsatoló kondik egymás nyakán vannak, mivel nem szoktak korrektort A4-es méretben építeni. A Te felvetésed minden tapasztalatomhoz megfelelő klisé. Hogy mért szól úgy egy rendszeren belül egy erősítő, ahogy, hát az eltérő felharmonikusai miatt. Egy szkóp ábra nem valószínű, hogy minden érzékelhető tulajdonságot megmagyaráz.
Panel vagy légszerelés? A panel a gyári készülékek sajátossága, mivel ez a legolcsóbb kivitelezési megoldás, és a rendezettség azt a hitet sugározza, hogy ez a jó hangzás záloga. A gyári készülékek lényege az eladhatóságuk, nem más. És ha ehhez hozzávesszük, hogy az emberek döntő többségének nincs valós információjuk a jó hangzásról, így a szemükkel hallanak csupán.
Véleményem szerint egy építés milyensége jelentősen befolyásolja adott erősítő felharmonikus összetevőit, és így az érzékelhető hangját.

Valószínűleg van egy optimális visszacsatolás, ahol a különféle torzítások összessége a legkevésbé zavaró, de szerintem ez nem fix, vagy általánosnak vehető érték, hanem az adott áramkörnek is a függvénye. Talán nem is egy értékről, hanem inkább egy tartományról van szó.
Ha elfogadom azt hogy a "k2-t jobban szeretjük", akkor direkt jó a nagy visszacsatolás...
Viszont általában nem csak egyetlen fokozatot csatolunk vissza, sőt kombináljuk a helyi és a globális visszacsatolást is, sőt több vcs. hurok is lehet egy áramkörben.

Egy végfokban én pont az ellenkezőjét tapasztaltam. Ahogy nő a visszacsatolás, úgy csökken a THD, de a páros felharmónikusok sokkal jobban, pont azért, mert a visszacsatolás minimalizálja egy félhíd esetén a két végtranzisztor különböző paramétereiből eredő torzítást. Ha pedig nincs ( nagy ) különbség a pozitív és negatív féloldal között, akkor nem lesznek ( nagy ) páros felharmónikusok. Ettől van az, hogy egy teljes hidas elrendezés kisebb torzítású és a páros felharmónikusok fognak jelentősen csökkennek.
Ezt tovább gondolva, lehet csökkenteni a visszacsatolást, ezzel nő a páros felharmónikusok és a páratlan felharmónikusok amplitudójának aránya, de szerintem ez eléggé követhetetlen lesz és nagyon amplitudó függő. Ezért szerintem k2...k4-re kell külön áramkört építeni. Ezt el is neveztem PFG-nek, vagyis Páros Felharmónikus Generátornak. Ezzel könnyen megvalósítható, hogy a páros felharmónikusok amplitudója beállítható legyen, nullától valameddig. Természetesen a páratlan felharmónikusok amplitudója is nő, de megvalósított aszimmetria miatt, csak kevésbé.
Persze figyelembe kell venni, hogy ha elkezdünk páros felharmónikusokat belekeverni, akkor a THD nőni fog. Mondjuk 0,1%-nál lehet az, ami alatt ennek nincs értelme. Ha ezt hatásosra akarjuk csinálni, akkor a THD rendesen fel fog menni, mondjuk 0,5%-ig. Vagy még tovább, beállítástól függően. Ez izlés dolga.
És még egy érdekesség: ha már lesz PFG és az hatásos, akkor miért kell az extrém kis THD? Akkor egy földelt kimenetűhöz nem kell nagy sebességű opamp. Ezért én azt gondoltam, hogy a PFG hatását lehessen szabályozni egy potival a nulla és valamennyi között. Aztán mindenki tekergetheti.

Minden plusz áramkör beleszól az eredeti hangképbe. Kicsit olyan ez, mint a hangszinszabályzó, vagy DSP. Távolodunk az eredeti hangképtől. Sajnos a mit hallunkba meghatározó a felvétel milyensége. Ezért a felvételek határozzák meg a hallható eredményt. Másfelől közelítve, ez olyan, mint régen a RIAA korrektor. Nem lehetett mindegyik lemezfajtához jó.

Nem ártana kicsit tájékozódnod, hogy mi a különbség a csöves, a BJT-s és a FET-es erősítők között. És, hogy ki, mit szeret és miért. Így csak a saját, hiányos elképzeléseidet mantrázod.

Félvezetős erősítőnél a 0,5% nagyon sok. Azért sok, mert jól hallható. Régebben feltettem a dartzeel építésem spektrumképét is, ha kell előkeresem, az 10V kimenőjelnél 0,5% körül torzít (nincs átfogó nvcs), ráadásul nem úgy mint egy csöves, ezért zavaró. És annál úgy volt ha jól emlékszem, hogy ilyen 1V alatti kimenőjelek esetén még csöveshez hasonlító spektrumképe volt (ezt sajnos nem mentettem el), aztán ahogy nőtt a kimenőjel úgy jöttek feljebb a páratlanok a párosok rovására, és lett borzalom, érces, karcos, hallgathatatlan az egész.

A 0,5% izlés dolga, hasraütéssel írtam valamit. Szerintem kell csinálni egy viszonylag kis torzítású erősítőt és azt kell "elrontani" hozzáadott felharmónikusokkal. Egyébként, minden tranyós erősítőnek megvan a spectrális eloszlása, amit nem lehet megváltoztatni, és ez ráadásul amplitudó függő. Ezért gondoltam, hogy külső áramkör kell, azt lehet hangolni. Ha csinálsz egy áramkört, az olyan lesz, amit a rendszere meghatároz. Utólag nem tudsz rajta változtatni. Ezért gondoltam egy külső beavatkozást. Ha nagyon jó minőségű a felvétel, akkor nem kell beavatkozás, ha meg rossz, akkor a páros felharmónikusok növelésével szét lehet kenni a hibákat. ( Állítólag. )

Ha a 0,5% abból jött össze, hogy a kivezérlés növelésével nőtt a páratlan rendszámú felharmónikusok amplitudója, akkor lehet, hogy attól lett hallgathatatlan. Ha ez páros felharmónikusokból lett volna, akkor lehet, hogy a 0,5% egyáltalán nem sok.

mit is keresünk

Szerencsére tökéletes megoldás, választás, erősítő nincs

Van erre az egészre logikus, szakmai magyarázat, régebben olvastam csak akkor még vagy nem érdekelt vagy nem hittem el. Az rá a magyarázat állítólag, hogy a mérnökök nem látják a fától az erdőt. A hangrögzítés "fejlődésén" is nyomon lehet ezt követni.
Tőlünk nyugatabbra (meg keletebbre) is elég sok fanatikus zenehallgató van. Talán valami angol blogon olvastam, hogy ugye az a baj, hogy magával az élő zenével, amikor beülünk egy koncertterembe, függetlenül attól hogy ott hogyan szólnak a hangszerek, semmi baj nincs. De mire az a zene megszólal nálunk a lakásban, már ezer sebből vérzik. Ennek meg az az oka, hogy egyre jobban törekednek a "valósághű hangvisszaadásra". Na de mit jelent ez egy mérnök számára? Hát azt, hogy minél kisebb torzítású rendszereket tervezzen (ami bemegy az jöjjön ki). Igen ám, csakhogy ennek pont egy olyan nem kívánt hozadéka lesz, hogy az eredetileg rendben lévő harmonikus arány teljesen átfordul és disszonáns jelleget kap! Pont amiatt, mert a "kiváló" erősítők ilyen spektrumot fognak produkálni, és minél több fokozat van egy forrás és a hangszóró között, ez annál jobban fogja éreztetni a hatását mert a hibák összeadódnak.

És ekkor jönnek ilyenek, hogy NAD M2, meg Purifi meg hasonlók elé csöves fokozatot tesznek, hogy elviselhető hang jöjjön ki belőle a legvégén (megtalálod róla a leírást csak keresni kell). Meg erre születnek a "harmonic restorer" nevezetű fokozatok. Tehát, próbálják visszaállítani azt a hallgatható spektrumot, ami az eredeti hangban még rendben volt, és amit menet közben a rögzítő-jelfeldolgozó-keverő-előerősítő stb fokozatok tönkretettek.

Hogy a fenébe lehet az, hogy ugyanazt a mérőjelet beküldve az egyik erősítőbe, meg utána a másikba, teljesen más spektrumkép jön ki belőle? Hát úgy, hogy amelyiknél a páratlan harmonikusok dominánsak, ráadásul nem is kicsit, annak az erősítőnek a tervezője csak annyit értett az erősítő tervezéshez, hogy jó kicsi legyen a torzítása, oszt jónapot. Na pont ezért nem szól jól a félvezetős erősítők 99,9%-a, és emiatt hallgat sok ember csövest. Mert az ugyan torzít mint a veszedelem, de még azzal a torzítással együtt is elviselhetőbb a végeredmény mint egy nagyon kis torzítású, de disszonáns hangkép.

A Sansui-mnak kellett 100 óra hogy jó hangja legyen. Ekkor kb. 99%-ban voltam meggyőződve róla, hogy ez az alkatrészvásárlás már talán nem kidobott pénz volt mint az összes többi eddig. A maradék 1% meggyőződés akkor jött meg, amikor bealudtam rá. Csak olyan erősítő (lánc, rendszer, stb) hangján tudsz elaludni zenehallgatás közben ami nagyon kellemes az agynak. Szándékosan nem fület írtam.

Szóval, lehet, hogy jó dolog amit kitaláltál, már ha működni fog a gyakorlatban is. Vagy, meg kell keresni az erősítők közt azt a 0,1%-ot amelyik jól szól, és azt nem kell módosítgatni. Egyik sem egyszerű...

A DSP-k tudnak ilyen funkciót, azaz lehet meghatározott mértékű torzítást is hozzáadni a jelhez. Amúgy ez nem is olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik, mert úgy kellene harmonikus torzítást adni a jelhez, hogy közben modulációs torzítást lehetőleg ne adjunk hozzá (és más egyéb torzítást sem).

A korábbi 1 tranzisztoros "torzító" bemenetére adtam 5kHz + 6kHz szinuszt. A keletkező páros harmonikusok (10kHz és 12kHz) mellett kb ugyanakkora amplitúdóval ott az 1kHz is, ill. 4kHz és 6kHz "oldalsávok" is keletkeznek. Tehát hiába gyárt ez a fokozat sok páros harmonikust, valószínűleg nagyon zavaró, rossz hangot hallanánk ha ezen engednénk át a jelet, mert rengeteg modulációs terméket is előállít.

Szerintetek tud bármilyen készülék (mondjuk egy nagyon drága csöves) páros harmonikust előállítani úgy, hogy közben nem jönnek létre a kombinációs frekvenciák is? (szerintem kb semmi sem tudja ezt, talán a DSP, de abban sem vagyok biztos)

Pesze, lesznek oldalsávok, de ezek amplitudója tervezés kérdése. Nem csak a THD nő, hanem az IMD és a DIM30/100 is. Ezért kérdeztem tegnap, hogy egy jó csövesnél ez a spectrális eloszlás hogy néz ki? Mert szerintem az sem szép, aztán állítólag mégis az a hallgathatóbb.
Nem elé kell kötni valamit, mert azzal a normál THD is nagyobb lesz. Meg plusz alkatrész.

Jó lenne nem vitatni e témát, mert sokan sokféle képpen képzeljük a valót. Kinek mi becsesebb. Nekem nem kellene DSP a fejhallgatós üzemben. Ugyanakkor egy hangfalas üzem egyéni adottságú akusztikájú helységet DSP-vel korrigálva van aki ezt látja megfelelőnek. Mivel én az élethűséget tartom szem előtt, abban a térhatás milyensége a második. Persze ez sem egészen igaz, mert a térhatásnak is van még egy mono felvétel esetében is hangzás pontosító képessége fejhallgatós üzemmódban. DSP, digitalizálás, visszaalakítás. Számomra ez felesleges eredeti hangzásveszteség. Aki már hallott egy jó DAC-ot az tudja mi az ára a minőségnek. Az nem fér rá egy kis panelfecnire a tápjai miatt. A hifishow-n erről meg is győződtem. A kis dobozban szép műszerekkel fél millka felett meg sem közelítette a hangja az enyémet, ami még mindig egy csúnya falapon van három független táppal. Ebből kettő csak az analóg kimeneté.
Analóg hang, koncerterem. Volt már erről szó. Ez is egy illúzió. Először is nem egyformán érzékeljük a valót. Ezzel nem ellentéteket mondok, csak többet, vagy kevesebbet, és ami ennél is fontosabb - az ebből levont tanulságot. Minden élő hang érzékelése környezetfüggő! Ugyais ott is érvényesek az alkalom akusztikai háttere. Az érzékelési távolság, az adott csillapítási viszonyok (hányan vannak körülötted), milyen visszaverődési tényezők adottak éppen adott helységben, és éppen Te ehhez mérten hol ülsz. Ha elmegy egy fúvós zenekar a házak között az élő zene, na de bizonyos kiegészítésekkel, ami az élő hangot illeti.

De milyen igazad van! Kiegészíteném azzal, hogy amit egy stúdióban elképzelnek az nem biztos, hogy a mi elképzelésünk szerinti, hanem azokat a fogyasztókat célozzák meg vele, akik ezeket feltételezve meg fogják venni. a rádiót hallgatva egyre több DSP-zet régi felvételt hallani. Ezt sem nekünk csinálják, hanem az új generációnak, hogy a térjavított felvételeket hátha vonzónak találják. Mert ugye bonyolultabb egy jó énektechnikás előadót manapság találni, mint egy régi kulturált hangot teresíteni.

Ha valaha építettél volna olyan hibridet, mint én Tóth Béla fórumtársunk rajza alapján, akkor talán más lenne a véleményed. Persze az nem duma, hanem sok pénz, és munka eredménye.

Nem az építésről beszéltam, de neked mindegy, ki mit mond, csak a magadét fújod. Javaslom, hogy tájékozódj a korábbi ajánlatomnak megfelelően. Biztosan jól szól amit építettél. De ebből még nem következik, hogy tudod a választ az általam ajánlottak tekintetében.

Olyan ez a Sansui High End HiFi, mint a helyes frekvencián müködő perfect anion pulse ionizátor..
Igaz ez nem ad zené, csak halk lülkető pulzáló 40Hz-es hangot ,és érezhető ionszelet, de 20perc.azonos légtérben,szobában tartozkodás, pihenés mellette, és könnyedén el alszik az ember, délutáni esti órákban.
Hihetetlen sokak számára, de 1-1,5óra aktív pihenés után, fel kelve az ember úgy érzi, mintha teljesen kipihent erős friss lenne..
meg fiatalodtam volna.

Egy újabb faktor az erősítők megítéléséhez Altató. Egyre zavarosabb a pálya.
Én a TV-n is el tudok aludni, ami ugyebár nem hígend. Mondjuk lehet, hogy a tartalom altat el...