Sok ilyen dolog van. Hullócsillag, napfelkelte, tengerimalac, szemüveg, madártej. Vagy ha jobban tetszik, akkor hangfal, banándugó, rózsaszín zaj, földhurok.

Nem érdemes a HiFi-t túlgondolni. Ez nem több mint ennek a néhány paraméternek a teljesülése:
Frekvenciaátvitel: A rendszernek a 40 Hz - 12.500 Hz közötti tartományt kell átfognia, szigorú tűréshatárokon (általában ± 3 dB) belül.
Jel-zaj viszony: Minimum 50-60 dB (azaz a hasznos jelnek legalább ennyivel kell meghaladnia a háttérzajt).
Torzítás (THD): A teljes harmonikus torzításnak a névleges hangerőnél 1% alatt kell maradnia.
Csatorna-elválasztás: Sztereó rendszereknél az áthallás a csatornák között legfeljebb -30 és -40 dB közötti lehet 1000 Hz frekvencián.
Amit Ti kerestek az vélhetően messze több mint ez, azaz messze nem a HiFi-re hajtotok. A minőségibb eszközöknek is van többfajta elnevezése (audiofil, HighEnd, stb.), de pontos értékek ezekhez sehol sincsenek hozzárendelve (ami azért sok kérdést vet fel).
Természetesen Elek ténykedése egy egészen másik síkon folyik, ami mentes az áramköri megfontolásoktól, nála inkább egy mechanikai összeszerelés valósul meg, ahol az számít produkciónak ha sikerül meghosszabbítani egy potméter tengelyét.

A Hi-Fi szabvány 60 éve jelent meg németországban DIN45500 számon, Akkor még a tranzisztor nem volt nagyon elterjedve, a legtöbb készülék elektroncsöves volt. Az ott definiált minimális követelmények már régen túlhaladottak lettek, el is vesztette a jelentőségét. Mára a Hi-Fi jelentése messze került az eredeti szabványtól. A minőségi otthoni zenehallgatás eszközeinek szinonimája lett.

Akinek van kedve, olvasson bele az eredeti német szabványba:
Bővebben: Link

Szerintem a HiFi az ma is pontosan annyit jelent mint amit bemásoltam (minimum annyit).
Abban teljesen egyetértek veled, hogy mára ez már elég könnyen teljesíthető, de nem mindegy hogy valami éppen csak átlépi a határokat, vagy sokkal-sokkal jobb paraméterekkel bír. És ha ez utóbbi a helyzet, akkor annak érdemes egy másik nevet adni. Vicces példaként "HiFi-bb", "még HiFi-bb" sőt "leg HiFi-bb".
Eszembe jutott egy sántító példa az idő múlását bemutatva: A milyen idős valaki kérdésre, hiteles válasz lehet a 18 múltam. És ez az említett születésnapot követően, egészen a halálig igaznak tekinthető. Azaz nem számít ha közben telnek az évek, csak egyre kevesebb valós információt ad a kérdezőnek.
Szerintem azért óvakodik mindenki újabb elnevezéseket behozni a képbe, mert azoknak akkor lenne értelme, ha tartozna hozzá egy pontos leírás, amiből kiderülne mikor kerülhet valami be ebbe a kategóriába.

Ezen kár ma már rágódni !
A Hi-Fi kifejezés a valahai szabványból gyűjtőfogalom lett, ráadásul mindenki a saját szája íze szerint értelmezheti.
Ha nagyon meg akarnám határozni, hát azt mondanám: hanganyag, ami már technikailag megüti a hallgatható minőséget.
Simán belefér mindenkinek a játéka, hogy valamiképp neki tetszőbb hangokat csikarjon ki a masinákból.( És de sokan tesszük ezt ! )
Mindenkinek a maga bolondériája !

No igen...
A probléma a hifi fogalmával az, hogy ez egyszerre tekinthető ipari fogalomnak, és ami mögötte lenne a ténylegesen érzékelhető élethűség legalább részbeni megvalósulásának. Ezzel meg kinyílik egy másik kapu, az érzékelések különbözősége. Ezért remekül lehet vitatkozni olyanoknak, akik úgy gondolják, hogy az ő érzékelési képességük az irányadó ebben a dologban. A másik probléma a hifivel a műszaki eszközök a valós természetes hangzás utánzó képességeivel van. Ha egy eszközt jóra is lehet mérni, az még nem a hallható tulajdonsága. Ez a kettő dolog ugyan kapcsolódik egymáshoz, de élethűség oldaláról nézve a hallott hiányosság tekintetében nem ad magyarázatot, legalább is eddig, a kettő közvetlen kapcsolata.
Máshonnan nézve, ha van is egy "jó" rendszere valakinek, nagy kérdés, hogy milyen zenei anyagokat tud elérni.
És persze, saját tapasztalat, ha a korhű technológiával készítenek egy felvételt hallgat az ember jó előadókkal, jó analóg rendszerrel, akkor monóban is érzékelhető az összes zenei résztvevő részletesen. Az igaz, hogy az hangok"élethúség"-e az ablakban, de meg lehet ismerkedni az akkori művészeti hozzáállásokkal.

A HiFi fogalmának a felvetése és a válaszok beírása rávilágított arra az egyszerű tényre, hogy én a felvétel (nem)készítésénél, míg mindenki más különböző műszaki adatok felsorolásánál tartott.
A valóság (megtörtént esemény) megörökítése nem vethető össze a kreált, művi csinálmánnyal, még ha az bármennyire is tetszhet egyeseknek - a műszaki paraméterek (Hz, dB, %, THD) nem lehetnek a valóságnak a mérőszámai.
TJ.

Ha a műszaki paraméterek nem lehetnek a valóság mérőszámai, akkor mivel "mérhető" a valóság?

Olyanokkal,

Szerintem a valóság műszaki paraméterekkel egzaktul mérhető.
Ami nem mérhető egzaktul, az az agyban lévő 86 milliárd neuronnak a valóságot leképező folyamata.

Álljunk meg egy pillanatra!

A valóság (megtörtént esemény) felvétele feletti értetlenkedés jeleit olvasom ki a hozzászólásokból - nem fordìtva ülnek a lovon a topiktársak?

Nem inkább a "meg nem történt esemény" összevágott/összekevert/digizett, időben, helyben máskor megtörtént hangzavar előállításának/folyamatának/eszközeinek az elemzésével kellene foglalkozni?
(Ott meg is lehetne találniuk a műszaki paraméterekkel - Hz, dB, %, THD - meghatározható ügyködést )
TJ.

Miért, mi a valóság? Ahány ember él a földön, annyiféle valóság létezik. Mégis, mit lehetne, vagy kellene ezen mérni? A valóság (számomra) legfigyelemreméltóbb része az érzések, az érzelmek. Milyen műszerrel méri a tudomány az érzelmeket?
Ha létezik is olyan, hogy valamiféle objektív valóság, akkor azt egyedül talán a Teremtő ismeri.

Penge élesen megfogalmaztad a zűrzavar okát: "A valóság legfigyelemreméltóbb része az érzések, az érzelmek."
Ezzel szemben a valóság az pontosan mérhető, meghatározható, leírható objektivitások egysége (akkor is ha mi még nem tudjuk/értjük az összefüggéseket), ami aztán egyéntől függően kivált ilyen-olyan érzéseket. Tehát van a valóság, ami szokásoktól, neveltetéstől, megszokástól és egy csomó egyéb dologtól függően másként hat az emberekre, eltérő érzéseket vált ki belőlük.
Ebbe az általánosságba úgy keveredik bele a zene, hogy törekvés van a valóság egy részének rögzítésére, tárolására, majd ennek a tárolt anyagnak az ismételt visszajátszására. Akkor nevezhető sikeresnek ez a folyamat, ha az eredeti valóság által kiváltott érzéseket a tárolt anyag is elő tudja idézni.

Idézet:
„Ezzel szemben a valóság az pontosan mérhető”

Szerintem nagyon nem. A fű zöld? Igen, de milyen zöld? És hol? Ezekre lehet pontos választ adni, de holnap már nem lesz igaz. Egy a valóság, s ezer a ruhája.

Ezt magyarázhatod egy színvaknak. De az, hogy egy adott fény hullámhossza 500nm, az pontosan érthető. Az ember két szeme sem látja azonosnak a színeket. Ezt nagyon egyszerűen meg lehet tapasztalni.

A témánál maradva, mármint a fejhallgató erősítőknél, egy jó rendszer hátterével bizony sok minden érzékelhetővé válik. Azonban ehhez kell egyfajta képesség is, ami a hallott zenei anyagot részletesen értelmezni tudja. És most nem az adott zenei élményre gondolok, hanem annak hallható tulajdonságaira. Amit említettem az elején, hogy a DSP mennyire megváltoztatja egy régebbi mű zenei hatását, és az külön egy hajdani felvételtől eltérő állapot, amit nem mosdanék előnyösnek.

Mondja Alkotó.

Mondod Te, és akkor már ketten biztosan vagytok ezzel. Ugyanis ez olyan mint a megfoghatót képen nézegetni. De nem a vitázás miatt mondom ezt, hanem az eltérő vélekedésünk okán. Véleményem szerint mindenkinek az az igazi, amit annak tart, és ezt szeretném tiszteletben tartani!

,
Azért ezt túlzónak tartom. Az egyet nem értés, nem más letaposása. És azért lenne még mit kitalálni, hogy élhetőbb legyen a világunk, ha már a tudományról beszélünk.

Most komolyan. Az milyen tudományos igényű "gondolkodás", hogy kiragadunk egy (esetleg kettő) paramétert egy halmazból, amely halmaznak esetleg több elemét nem is ismerjük, majd alkotunk ez alapján egyfajta "objektív" ítéletet.
Ez nem tudományos igényű gondolkodás, hanem inkább a vak vezet világtalant tipikus esete.

De még ha igazad is lenne. Akkor kérdem máshogy, mert látom, tényleg egyesek fordítva ülnek a lovon. Akkor most mek-eleknek mégis milyen fejhallgató erősítőt kéne építenie és hallgatnia? Olyat, amit ő maga (a hangja alapján) jónak ítél, vagy olyat, amit tki, és Alkotó "objektíven" konszenzusban javasolnak?

Kíváncsian várom a rajzot építési tanácsokkal amit mindenkinek követnie kéne, és ami szerinted "objektíven" jó is, azaz kivétel nélkül mindenki megelégedéssel fogja majd hallgatni.

Másodszor próbálod elmosni, ködbe burkolni a tiszta gondolatot.
Senki nem mondta, hogy bizonyos adatok alapján eldönthető mi tetszik valakinek vagy mi nem (mert a tetszés szubjektív).
Egyszerűen arról van szó, hogy a valóság mérhető, adatokkal jellemezhető, és ez mindenre igaz, nem korlátozódik az erősítőkre (ezért objektív). Ha ezek a mérések nem alkalmasak arra hogy meg lehessen mondani két eszköz közül, hogy melyik áll közelebb az elvárásokhoz, akkor nem a megfelelő dolgokat mérjük, vagy az eredményekből levont következtetések helytelenek. De a mérés az megmutatja a mért paramétert, csak esetleg annak nincs szoros kapcsolata azzal amit meg akartunk tudni.
Elég könnyen belátható, hogyha egy elhanyagolható súlyú szatyorba beteszek 1 kg cukrot, akkor az húzni fogja a kezemet. Ha mellé teszek még 1 kg cukrot, akkor az pontosan kétszer annyira fogja húzni a kezemet. Ez a dolog mérés része. Aztán hogy ez a dupla cukormennyiség pontosan kétszeresen fogja elfárasztani a cipelőt, vagy más arányban, az a bizonytalan szubjektív tényező.

Látom, még mindig nem érted, nem baj... Az emberiség eleve nagyon keveset tud a valóságról, aki meg olyat állít, hogy a valóság mérhető, és ez mindenre igaz, az meg még annál is kevesebbet. Van egy hatalmas torta, aminek néhány apró szeletkéje mérhető. Na de nem erről van itt szó...
Amikor pár éve leírtam, hogy egy szimpla torzítás adatnak semmi köze az erősítő hangjához, mert egyáltalán nem jellemzi azt, tehát közel sem úgy van, hogy kis torzítás jó hang nagy torzítás rossz hang, akkor többen nekem estek, hogy hogy lehet ilyet leírni egy szakmai fórumon. Hát úgy kérem, hogy ezek a tények, függetlenül attól, hogy mi a tudományos álláspont (bár már az is változott ugye).
Aztán amikor ugyanezt más is leírta nemrég, akkor már nem estek neki, sőt semmiféle kritikát nem kapott ugyanazon tartalmú hozzászólás. A logika elvén most az jön, hogy aki legközelebb leírja pár év múlva, annak még a nick-je is aranyba lesz foglalva, hogy micsoda igazságot osztott itt meg.
És akkor vannak itt még jó sokan, akik a mai napig úgy gondolják, hogy egy torzítás adattal (vagy még egy két másikkal) jellemezhető egy erősítő. Amivel részben nincs is baj, mert ugye szakmai az oldal, a szakma meg valamikor azt tanította.
Érdemes megnézni ezt a videót, kíváncsi vagyok, hogy ki milyen tanulságot von le belőle. Na jó, nem vagyok rá kíváncsi, inkább leírom, hogy én mit vontam le belőle. Két olyan dolgot, amit eddig is tudtam. Az egyik, hogy egy high end shown nem feltétlenül a legjobb, hanem a legdrágább készülékek vannak kiállítva. A másik, hogy bizony egy doboz (hívjuk hangfalnak, hangsugárzónak vagy akárminek) hangváltója szépen elkeni a hangképet. Ez az "elkenés" részben mérhető is ugye a fázistolással, részben meg nem, mert ha nem tolna fázist akkor is valamilyen szinten beleszólnának az RLC elemek a hangképbe.
És akkor most jöhet az objektivitás, hogy mit is mérjünk, meg hogyan.

Feladom.
Megint lerántod a kristálytiszta elvet, az erősítők zavaros posványába. A valóság az nem csak az erősítő, hanem minden más is benne van. És hogy ez a valóság miként csapódik le egyese emberekben, az mindegy.
Tehát ezt kijelenteni: "A valóság legfigyelemreméltóbb része az érzések, az érzelmek." finoman fogalmazva is szembe megy a világ megértésére vágyó törekvéssel.

Milyen igaz!
Én ezt afféle sehova sem vezető elvieskedésnek vélem. Viszont, ami vezethet valahová az a gyakorlat. Talán Király Tibi mondta a mérések határáról, nincs olyan pontosságú mérés ami felülmúlná a "fülünk" képességeit. Ha már tudomány, Békésy György (Nobel díjas) mondta, a legjobb műszer a hangtechnikában az emberi fül. Csak értett hozzá...
Két dolognak gondolnám a tudományt, meg a tudományoskodást.
A tapasztalataim alapján olyan bonyolultnak tartom a természetes, valódi akusztikát, hogy a pénzvilág már rég lemondott róla, és "műcsontokkal" próbál profitra szert tenni.
Az amatőrök előtt viszont tág lehetőségek vannak, mivel jelentős információáramlás érhető el ebben a dologban, és mindenki válogathat ezekben a maga szempontjai szerint.

Kevés esélye van, hogy megérted, de megpróbálom.
Amit beidéztél, és "milyen igaz" szavakkal jellemeztél, az nyilvánvalóan alapvetően ostobaság, hiszen egy vélemény az nem lehet objektív, éppen ezért vélemény. Ha objektív lenne, akkor azt tényközlésnek, vagy adatfelsorolásnak, vagy valami ehhez hasonlónak hívnák. Éppen az a lényege az egész eszmefuttatásnak, hogy a valóság az nem vélemény kérdése. Az csak úgy van, és mi tetszésünk, hangulatunk szerint gondolhatunk róla akármit.
Egy példával igyekszem neked is érthetővé tenni. Képzeld el amikor két ember megbeszél egy találkozót 17:00- órára, ahová az első 16:55-re ér oda, a másik pedig csak 17:10-re. Itt két objektív valóságot lehet megfogalmazni, mert az elsőnek érkező mondhatja a másiknak hogy 15 perce várok rád, az elkéső pedig mondhatja, hogy bocsi 10 percet késtem. És minden egyéb lózung, mint mondjuk "egy örökkévalóság óta várlak", vagy "miért pattogsz, alig késtem" mondatok már teljes mértékben szubjektívek, nem hordoznak értékelhető információt.
Békésy György elég sokat foglalkozott az emberi hallás mechanikájával, ezért Ő biztosan tudta, hogy sem a fül, sem más egyéb érzékszervünk nem tekinthető műszernek. A méréstől azt várjuk, hogy azonos körülmények között a tűréshatáron belül azonos eredményt adjanak, ami az érzékszerveinknél nem valósul meg. Talán éppen azért találták ki a méréseket, hogy az érzékelésünk hiányosságait próbálják kiküszöbölni.

Csak Békésy tevékenységének a félremagyarázása miatt válaszolok Neked. Nem a nem értés van hozzászólásaid hátterében, hanem a dolgok szándékos félremagyarázása. Az igaz, hogy Békésy valóban foglalkozott a hallás folyamatával, de ennek lényege nem a hallás alárendeltsége, hanem annak minőségi kiszolgálása volt.

Ez úgy butaság, ahogy van. A hatos stúdió kivitelezésekor meghívta a kor zenéhez értő "nagyokat" az akusztikai beállításokhoz, és az együttes vélemények alapján módosították az akusztikai tényezőket minden műszer nélkül. Minden mérécskélés csak kullog a hallható hangok után.

Ismételve magam, engedd el a hangokat, és az erősítőket, és egyáltalán a HiFi ingoványt.
Vegyél az egyik kezedbe egy 10 mm átmérőjű rudat, a másikba pedig egy 10,01 mm átmérőjűt, és próbáld érzékeléssel megmondani melyik mekkora. Tehát tapintással, látással, szaglással, hallással, vagy amivel akarod, de mérés nélkül. Szinte biztosan nem sikerül, mert az érzékeléseink kiszámíthatatlanok, nem megbízhatóak, függ a hangulatunktól, az egyéb problémáinktól, a korunktól a lányok szoknyájának hosszától, és szinte mindentől ami hat ránk.
És akkor még nem is említettem azokat a dolgokat, amiket egyáltalán nem tudsz érzékelni, mint például egy ellenállás értékét, vagy a sugárzások bizonyos fajtáit (röntgen), stb.
Nektek az fáj, ezért szerettek rugózni rajta, hogy nem világos mit kellene megmérni, és az eredményeket hogyan kellene úgy értelmezni, hogy az alapján ki lehessen mondani például egy erősítőről, hogy az jobban szól-e mint egy másik erősítő, vagy rosszabbul.

Azért ennél árnyaltabb ez a kép. Mérni (ebben a témában) azért kezdtek el valamikor, mert úgy gondolták (logikusan), hogy a jó erősítő az egy "darab drót", azaz, akkor lesz hanghű a végeredmény ha az erősítőnek semekkora torzítása sincs. Csak hát, a valóság (a tényleges valóság) az ugye erre a dologra rácáfolt. De van akit ez nem érdekel, és akkor is mérni akar, ha nem is tudja mit, meg hogy miért. Pedig nem kell hozzá doktorátus, csak alapvető józan paraszti ész vagy logika.
Ugye, ha átküldöm egy "darab dróton" (mert olyan tökéletes az erősítő) a zenét és az mégsem hasonlít az eredetire, akkor az amiatt van, mert vagy már az erősítő előtt, vagy utána sem jó valami, vagy ugye mindkettő. Innentől teljesen értelmetlen a további "darab drót" erősítőre törekvés.
Aki látott meg hallott már élő zenét az tudja, hogy el vannak helyezve a színpadon vagy a szabadban adott hangszerek, énekes stb. Minden egyes hang adott pontból jön. Lehet tologatni ide oda a fázist, meg játszadozni a sztereó térrel, meg a dsp-vel, de hogy fogja azt visszaadni a szobába betett 2db hangsugárzó? Hát sehogy. Meg szól egyszerre mondjuk 4 féle hangszer, és ezeket egy időben ugyanaz az 1db hangszóró sugározza le. Esetleg több, de annyi akkor sincs ahány hangszer, meg hangváltó meg egyebek. És ott van még a lényeg, a forrás, mondjuk egy CD lemez, amin a rajta lévő tartalom sincs már köszönő viszonyban sem azzal ami és ahogy ott és akkor élőben elhangzott.
Na de elég messze kalandoztunk a fejhallgató erősítőtől...
Az éppen aktuális tudományról nekem is van pár tapasztalatom, az egyik mindjárt az (pollen) allergiám. A szakorvos nő a szakrendelésen szinte üvölt velem amikor mondom neki, hogy ne írja fel az antihisztamint mert úgysem váltom ki, mivel nem használ semmit. Ne akarjam már neki megmondani, hogy nem használ. Mondom pedig nem használ, ha elhiszi ha nem. De őt nem érdeklik a tények, csak az amit az egyetemen tanítottak neki. Na ez van akkor, amikor a tudomány meg a valóság találkoznak.

Tévedsz. Mérni nem ezért kezdtek. Az, hogy a különböző emberek számára mi a megfelelő hangzás, azt mérésekkel valóban nem lehet egzaktul megmondani. Ma még. ( Itt jön a képbe az a kb. 86 milliárd neuron, ami minden ember agyában más más módon képezi le a füle által közvetített ingereket. ) De nem is ez lényeges, mert a mérés nélkül nincs gyártás, megvalósítás.
Amikor TERVEZEL egy áramkört, akkor kiszámolsz rengeteg paramétert. Munkapontokat, áramokat, feszültségeket, frekvencia menetet, sávszélességet, a hőmérséklet változás hatásait, az alkatrész szórásból eredő szélső értékeket, stb. Amikor összerakod, gyártod, akkor MÉRÉSSEL tudod ellenőrizni, hogy azt sikerült-e megvalósítani, amit terveztél.
Ennek semmi köze ahhoz, hogy Pistinek vagy Mohamednek vagy Huangnak hogy teszik az elkészült kütyü hangzása.

Kérjük, mostmár fejezzétek be a téma offolását, az önfényezést, és a parttalan vitát!

Hibrid fejhallgató amp

Sziasztok!
Csöves fejhallgató erősítő után készítettem egy hibridet is.

A türkizkék LED!