A hozzászólásodból két tényt tudtam levonni.
-Még mindig nem tudod, hogy mit jelent a félvezetők termikus torzítása.
-Ha nyáklapon van az erősítő, akkor ott lehet termikus torzítás, de ha úgy ̶g̶á̶ építem meg, hogy minden lógjon, üveggyöngy és teflonok között, sorkapcsokkal és óncsömböllékekkel, akkor nem lesz termikus torzítás.

Hehe, azért érdemes utánanézni, hogy a cs...lék konkrétan mit is jelent. : -)

Még sosem jutott az eszembe megnézni. Anno a mesterem használta ezt a kifejezést:
-Mekkora csömböllékeket raksz te oda?

A mesteremtől rengeteg fura kifejezést tanultam, amiknek az adott helyzetben rendkívüli értelme volt, de soknak nem találni értelmét a szótárakban. Ilyen a pránytya, pránytyás, kuhadt, moléka, ennek a fokozott változata a tábernyás moléka és még rengeteg, ami eszembe sem jut. Fél napig tudott úgy szidni, hogy egy értelmes szót sem mondott, mégis tudtam miről beszél.

Egy része mintha létezne, még a tájékok is azonosíthatók, ahonnan származnak, ha tényleg, és akkor talán a többi is.

Képek nélkül
Rádiót hallgattam, és valami nem stimmelt. Eddig soha nem volt ilyen lehetőségem a tunerem és a H1 duó hallgatására. Ám mostanában valahogy furcsállottam a hangját. A minap este azonban leesett a tantusz, mivel a rendkívül analitikus kombó megfejtette a számomra a rejtélyt. Ehhez kellet azonban a régi felvételen, hajdani előadókkal, a Székely fonó. Mit találtam furcsának, mi zavart? Miért találtam zavarónak e népszerű zenét? Nagy nehezen rájöttem, hogy oda a lelkülete a zenének a DSP alkalmazása miatt. Lehet, hogy műszakilag érdekesnek gondolta valaki, hogy "sztereóbbá”, "érthetőbbé” tette az előadókat az elképzelése szerint, ám egy zenét nem csak a műszaki tartalom határozza meg, hanem az előadó, előadók zenei hozzáállása az adott darabhoz. És ezt a külső kéz sikeresen átírta digitálisan. Hogy ez kinek a számlájára írható, a stúdióknak vagy a rádiócsatornák okostojás technikusai állnak a dolog mögött, azt nem tudom… Azt viszont szomorúan konstatálom, hogy nem volt elég az MP3, majd a túlzó dinamika, most itt az újabb akadály az igényes zenehallgatás világában, amikor mások akarják meghatározni számomra, hogy mit jelentsen nekem az adott régebbi felvétel. És nem tartanám e dolgot eleve etikusnak, mivel nem tiszteli az adott produkciót.
Elgondolkodtató az is, hogy jelenleg, hogyan értelmezhető a hifi fogalma. Mi lenne benne az élethű?

A HiFi fogalma ismert, azon nem kell meditálni. Konkrétan meghatároz néhány paramétert, ami ha teljesül, akkor az onnantól "belefér" a minősítésbe.
Az egy másik kérdés, mennyire életszerű mára ez a paraméterrendszer, hiszen kis túlzással már a kávéfőző is teljesíti az elvárásokat.
Az pedig egy teljesen más kérdés milyen az "Elek-HiFI", sőt vaószínűleg még az Ő számára is rejtélyes köd fedi mi is lenne az elvárás.

High Fidelity
Én nagyon leegyszerűsítettem az eredeti fogalom - a "természethű hangzás" - meghatározását. Vannak a megtörtént, és a meg nem történt események...
Természetesen az összevágott/összekevert/digizett, időben/helyben máskor megtörtént hangzavar sohasem éri el a megtörtént esemény valóságtartalmát, meghallgatási élményét.
Tehát szerintem ez nem "természethű hangzás", és így nem is lehet HiFi.
TJ.

3 példa:
Eleve elektronikus zenénél nehezebb a HIFI-t meghatározni, hiszen eleve kihangosításon-hangszórókon szól koncerten is, tehát elég, hogy legyen elég mély, kis torzítás, kedves énekhang, például Yello, J.M. Jarre, acappella együttesek - Voiceplay, Pentatonix (koncerteztek MVM Dómban)...

A hangszerek királynőjének (orgona) hangját az óriási templomi térben meg sosem fogja semmi még megközelíteni sem, bár egy kivételt hallottam: pécsi Zsinagógában (976 ülőhely, sokkal kisebb tér, mint az analóg Angster orgonájú nagy bazilika) Xavér Varnus a világ egyik legjobb elektronikus orgonájával (Viscount gyártótól Allen típus, ára opcióktól függően 3,5 - 30 millió forint) koncertezett kórussal, fuvolával, fagottal, dobbal (tehát analóg hangszerekkel IS) Maurice Ravel Bolero-ját (is...).

Elvis Presley (49 éve halott), Higany Feri (Freddy Mercury, 35 éve halott) éneke, zenéje, hangulata, mondanivalója átsüt-hat-megfog-hallgatható-századjára_sem_megunt még gagyi rádión, zörgő autóban is - igaz, több százszor hallottam már...

Sok ilyen dolog van. Hullócsillag, napfelkelte, tengerimalac, szemüveg, madártej. Vagy ha jobban tetszik, akkor hangfal, banándugó, rózsaszín zaj, földhurok.

Nem érdemes a HiFi-t túlgondolni. Ez nem több mint ennek a néhány paraméternek a teljesülése:
Frekvenciaátvitel: A rendszernek a 40 Hz - 12.500 Hz közötti tartományt kell átfognia, szigorú tűréshatárokon (általában ± 3 dB) belül.
Jel-zaj viszony: Minimum 50-60 dB (azaz a hasznos jelnek legalább ennyivel kell meghaladnia a háttérzajt).
Torzítás (THD): A teljes harmonikus torzításnak a névleges hangerőnél 1% alatt kell maradnia.
Csatorna-elválasztás: Sztereó rendszereknél az áthallás a csatornák között legfeljebb -30 és -40 dB közötti lehet 1000 Hz frekvencián.
Amit Ti kerestek az vélhetően messze több mint ez, azaz messze nem a HiFi-re hajtotok. A minőségibb eszközöknek is van többfajta elnevezése (audiofil, HighEnd, stb.), de pontos értékek ezekhez sehol sincsenek hozzárendelve (ami azért sok kérdést vet fel).
Természetesen Elek ténykedése egy egészen másik síkon folyik, ami mentes az áramköri megfontolásoktól, nála inkább egy mechanikai összeszerelés valósul meg, ahol az számít produkciónak ha sikerül meghosszabbítani egy potméter tengelyét.

A Hi-Fi szabvány 60 éve jelent meg németországban DIN45500 számon, Akkor még a tranzisztor nem volt nagyon elterjedve, a legtöbb készülék elektroncsöves volt. Az ott definiált minimális követelmények már régen túlhaladottak lettek, el is vesztette a jelentőségét. Mára a Hi-Fi jelentése messze került az eredeti szabványtól. A minőségi otthoni zenehallgatás eszközeinek szinonimája lett.

Akinek van kedve, olvasson bele az eredeti német szabványba:
Bővebben: Link

Szerintem a HiFi az ma is pontosan annyit jelent mint amit bemásoltam (minimum annyit).
Abban teljesen egyetértek veled, hogy mára ez már elég könnyen teljesíthető, de nem mindegy hogy valami éppen csak átlépi a határokat, vagy sokkal-sokkal jobb paraméterekkel bír. És ha ez utóbbi a helyzet, akkor annak érdemes egy másik nevet adni. Vicces példaként "HiFi-bb", "még HiFi-bb" sőt "leg HiFi-bb".
Eszembe jutott egy sántító példa az idő múlását bemutatva: A milyen idős valaki kérdésre, hiteles válasz lehet a 18 múltam. És ez az említett születésnapot követően, egészen a halálig igaznak tekinthető. Azaz nem számít ha közben telnek az évek, csak egyre kevesebb valós információt ad a kérdezőnek.
Szerintem azért óvakodik mindenki újabb elnevezéseket behozni a képbe, mert azoknak akkor lenne értelme, ha tartozna hozzá egy pontos leírás, amiből kiderülne mikor kerülhet valami be ebbe a kategóriába.

Ezen kár ma már rágódni !
A Hi-Fi kifejezés a valahai szabványból gyűjtőfogalom lett, ráadásul mindenki a saját szája íze szerint értelmezheti.
Ha nagyon meg akarnám határozni, hát azt mondanám: hanganyag, ami már technikailag megüti a hallgatható minőséget.
Simán belefér mindenkinek a játéka, hogy valamiképp neki tetszőbb hangokat csikarjon ki a masinákból.( És de sokan tesszük ezt ! )
Mindenkinek a maga bolondériája !

No igen...
A probléma a hifi fogalmával az, hogy ez egyszerre tekinthető ipari fogalomnak, és ami mögötte lenne a ténylegesen érzékelhető élethűség legalább részbeni megvalósulásának. Ezzel meg kinyílik egy másik kapu, az érzékelések különbözősége. Ezért remekül lehet vitatkozni olyanoknak, akik úgy gondolják, hogy az ő érzékelési képességük az irányadó ebben a dologban. A másik probléma a hifivel a műszaki eszközök a valós természetes hangzás utánzó képességeivel van. Ha egy eszközt jóra is lehet mérni, az még nem a hallható tulajdonsága. Ez a kettő dolog ugyan kapcsolódik egymáshoz, de élethűség oldaláról nézve a hallott hiányosság tekintetében nem ad magyarázatot, legalább is eddig, a kettő közvetlen kapcsolata.
Máshonnan nézve, ha van is egy "jó" rendszere valakinek, nagy kérdés, hogy milyen zenei anyagokat tud elérni.
És persze, saját tapasztalat, ha a korhű technológiával készítenek egy felvételt hallgat az ember jó előadókkal, jó analóg rendszerrel, akkor monóban is érzékelhető az összes zenei résztvevő részletesen. Az igaz, hogy az hangok"élethúség"-e az ablakban, de meg lehet ismerkedni az akkori művészeti hozzáállásokkal.

A HiFi fogalmának a felvetése és a válaszok beírása rávilágított arra az egyszerű tényre, hogy én a felvétel (nem)készítésénél, míg mindenki más különböző műszaki adatok felsorolásánál tartott.
A valóság (megtörtént esemény) megörökítése nem vethető össze a kreált, művi csinálmánnyal, még ha az bármennyire is tetszhet egyeseknek - a műszaki paraméterek (Hz, dB, %, THD) nem lehetnek a valóságnak a mérőszámai.
TJ.

Ha a műszaki paraméterek nem lehetnek a valóság mérőszámai, akkor mivel "mérhető" a valóság?

Olyanokkal,

Szerintem a valóság műszaki paraméterekkel egzaktul mérhető.
Ami nem mérhető egzaktul, az az agyban lévő 86 milliárd neuronnak a valóságot leképező folyamata.

Álljunk meg egy pillanatra!

A valóság (megtörtént esemény) felvétele feletti értetlenkedés jeleit olvasom ki a hozzászólásokból - nem fordìtva ülnek a lovon a topiktársak?

Nem inkább a "meg nem történt esemény" összevágott/összekevert/digizett, időben, helyben máskor megtörtént hangzavar előállításának/folyamatának/eszközeinek az elemzésével kellene foglalkozni?
(Ott meg is lehetne találniuk a műszaki paraméterekkel - Hz, dB, %, THD - meghatározható ügyködést )
TJ.

Miért, mi a valóság? Ahány ember él a földön, annyiféle valóság létezik. Mégis, mit lehetne, vagy kellene ezen mérni? A valóság (számomra) legfigyelemreméltóbb része az érzések, az érzelmek. Milyen műszerrel méri a tudomány az érzelmeket?
Ha létezik is olyan, hogy valamiféle objektív valóság, akkor azt egyedül talán a Teremtő ismeri.

Penge élesen megfogalmaztad a zűrzavar okát: "A valóság legfigyelemreméltóbb része az érzések, az érzelmek."
Ezzel szemben a valóság az pontosan mérhető, meghatározható, leírható objektivitások egysége (akkor is ha mi még nem tudjuk/értjük az összefüggéseket), ami aztán egyéntől függően kivált ilyen-olyan érzéseket. Tehát van a valóság, ami szokásoktól, neveltetéstől, megszokástól és egy csomó egyéb dologtól függően másként hat az emberekre, eltérő érzéseket vált ki belőlük.
Ebbe az általánosságba úgy keveredik bele a zene, hogy törekvés van a valóság egy részének rögzítésére, tárolására, majd ennek a tárolt anyagnak az ismételt visszajátszására. Akkor nevezhető sikeresnek ez a folyamat, ha az eredeti valóság által kiváltott érzéseket a tárolt anyag is elő tudja idézni.

Idézet:
„Ezzel szemben a valóság az pontosan mérhető”

Szerintem nagyon nem. A fű zöld? Igen, de milyen zöld? És hol? Ezekre lehet pontos választ adni, de holnap már nem lesz igaz. Egy a valóság, s ezer a ruhája.

Látom, megint a tudományos gondolkodásba törlik sokan a lábukat, ami az összes további vitát lehetővé teszi. Nem lebecsülve a művészetekben rejlő pluszt, amit egy mérnök ritkábban ért meg. És túlzás az élő előadásokat bálványozni, egy jól bemikrofonozott koncert akár sokkal precízebb hangélményt is tud adni, mint egy közepes árú hely egy koncertteremben, de talán a drágábbakénál is, mert az arányok nem korrigálhatók és nem is lehetnek egyformán tökéletesek mindenféle zenekarhoz. Balanszírozni például úgy lehet, hogy elcseréled a jegyed a tőled öttel jobbra ülővel... Ja nem, néggyel. Illetve hattal. És ez még nem is olyan fontos dolog. Annyira igaz, hogy eljárni is lusta érte az ember. A könnyűzene elektromos kvázihangszereinek meg tök mindegy, azokban úgysincs semmi természetes, az eleve vicc.

Ezt magyarázhatod egy színvaknak. De az, hogy egy adott fény hullámhossza 500nm, az pontosan érthető. Az ember két szeme sem látja azonosnak a színeket. Ezt nagyon egyszerűen meg lehet tapasztalni.

"Akkor nevezhető sikeresnek ez a folyamat, ha az eredeti valóság által kiváltott érzéseket a tárolt anyag is elő tudja idézni."

Ez a jó megfogalmazás, bár egy mű befogadása során az érzéseknél sokkal többről van szó, éppen azért művészet és nem ingerületkiváltás. A hangulat egy elég közönséges, mármint hétköznapi jelensége a mélyen röghöz kötött emberi elmének. Gyakran felmerült bennem is, hogy mi az a minimális minőség, hangzáshűség (persze a sokféle torzításnak nincs egyszerű skálája), ami már lehetővé teszi, hogy a zene, a zenei beszéd különösebb kellemetlenségek és zavarok nélkül átjöjjön az eszközökön. A többi csak extra, bármennyire jól is esik. Itt lehetne a határ a HiFi és a magasabb szférák zenéje közt...

A témánál maradva, mármint a fejhallgató erősítőknél, egy jó rendszer hátterével bizony sok minden érzékelhetővé válik. Azonban ehhez kell egyfajta képesség is, ami a hallott zenei anyagot részletesen értelmezni tudja. És most nem az adott zenei élményre gondolok, hanem annak hallható tulajdonságaira. Amit említettem az elején, hogy a DSP mennyire megváltoztatja egy régebbi mű zenei hatását, és az külön egy hajdani felvételtől eltérő állapot, amit nem mosdanék előnyösnek.

Mondja Alkotó.

Mondod Te, és akkor már ketten biztosan vagytok ezzel. Ugyanis ez olyan mint a megfoghatót képen nézegetni. De nem a vitázás miatt mondom ezt, hanem az eltérő vélekedésünk okán. Véleményem szerint mindenkinek az az igazi, amit annak tart, és ezt szeretném tiszteletben tartani!

,
Azért ezt túlzónak tartom. Az egyet nem értés, nem más letaposása. És azért lenne még mit kitalálni, hogy élhetőbb legyen a világunk, ha már a tudományról beszélünk.

Nem, nem a tudományról beszélünk, ami különben sem egy lény vagy egy szervezet emberi tulajdonságokkal, ami tart valahová, ideológiája van és követeléseket támaszthatunk vele szemben, hanem a tudományos igényű gondolkodásról.

Most komolyan. Az milyen tudományos igényű "gondolkodás", hogy kiragadunk egy (esetleg kettő) paramétert egy halmazból, amely halmaznak esetleg több elemét nem is ismerjük, majd alkotunk ez alapján egyfajta "objektív" ítéletet.
Ez nem tudományos igényű gondolkodás, hanem inkább a vak vezet világtalant tipikus esete.

De még ha igazad is lenne. Akkor kérdem máshogy, mert látom, tényleg egyesek fordítva ülnek a lovon. Akkor most mek-eleknek mégis milyen fejhallgató erősítőt kéne építenie és hallgatnia? Olyat, amit ő maga (a hangja alapján) jónak ítél, vagy olyat, amit tki, és Alkotó "objektíven" konszenzusban javasolnak?

Kíváncsian várom a rajzot építési tanácsokkal amit mindenkinek követnie kéne, és ami szerinted "objektíven" jó is, azaz kivétel nélkül mindenki megelégedéssel fogja majd hallgatni.

Másodszor próbálod elmosni, ködbe burkolni a tiszta gondolatot.
Senki nem mondta, hogy bizonyos adatok alapján eldönthető mi tetszik valakinek vagy mi nem (mert a tetszés szubjektív).
Egyszerűen arról van szó, hogy a valóság mérhető, adatokkal jellemezhető, és ez mindenre igaz, nem korlátozódik az erősítőkre (ezért objektív). Ha ezek a mérések nem alkalmasak arra hogy meg lehessen mondani két eszköz közül, hogy melyik áll közelebb az elvárásokhoz, akkor nem a megfelelő dolgokat mérjük, vagy az eredményekből levont következtetések helytelenek. De a mérés az megmutatja a mért paramétert, csak esetleg annak nincs szoros kapcsolata azzal amit meg akartunk tudni.
Elég könnyen belátható, hogyha egy elhanyagolható súlyú szatyorba beteszek 1 kg cukrot, akkor az húzni fogja a kezemet. Ha mellé teszek még 1 kg cukrot, akkor az pontosan kétszer annyira fogja húzni a kezemet. Ez a dolog mérés része. Aztán hogy ez a dupla cukormennyiség pontosan kétszeresen fogja elfárasztani a cipelőt, vagy más arányban, az a bizonytalan szubjektív tényező.