Én az EWB 5.0c-vel kezdtem. Szerintem, ebből csinálták a Multisimet, ami most is nagyjából ugyanaz, mint az EWB. Inkább csak finomítottak rajta, az analízis gyorsabb lett ( sokkal ), nagyobb modelkönyvtár, de a hülyeségek persze bennemaradtak. (Fekete háttérre rajzol sötétkékkel, meg ilyesmik.) De ez a régi EWB egy felüdülés volt a korábban használt Intusoft Spice-hoz képest. Na, az volt igazán embert próbáló.

Verziószámot nem tudok, de az első EWB verzióm még DOS alatt futott...

Az Intusoft is. 14 db kislemezen volt és adtak hozzá hardverkulcsot...

Ne haragudj, de nekem van egy olyan érzésem, hogy Te nem ismered a hurokerősítés fogalmát és meg se nézed amiket itt rajzolgatok.

Előfordul hogy felületes vagyok mert csak pár percem van ránézni a fórumra (napközben dolgozom) - ez van. Látom, hogy gyakorlatilag a nyílthurkú erősítést változtattad (és ezzel együtt nyilván a hurokerősítést is). A második esetben (68k vs 1G) a THD, és a sima IMD nem is változik jelentősen, de pl. a TIM-el mi a helyzet? Ill. a kimeneti impedancia hogyan változik?
Bár ha még jobban megnézem a THD, 0,99ppm vs 0,74ppm, az %-osan nem is olyan kicsi különbség... Tehát abszolút értékben kicsi, de egymáshoz viszonyítva mégiscsak van különbség. IMD esetében 20k/100k is van némi romlás nagyobb hurokerősítés esetén, 1k/20k esetén viszont javul.

Nagyon sok erősítőben használnak kaszkód kapcsolást (két tranzisztor sorbakötve) ami lényegében majdnem ugyanaz amit használsz, (csak egyszerűbb, mert nálad NPN tranzisztor-PNP-t hajt meg, viszont megspóroltad az áramtükör használatát). Kaszkód kapcsolásban a felső tranzisztor gyakorlatilag ugyanúgy báziskapcsolásban üzemel. A plusz ellenállással gyakorlatilag a két tranyó h22 paraméterét söntölöd (ez az ellenállás sok erősítőben ott van, csak nem részletezik a méretezését).

Amúgy lehet, hogy érdekes lenne egy végfokban menet közben kapcsolgatni (változtatni) ezt az ellenállást, és megfigyelni, hogy van-e hallható különbség.

Csak jó, hogy megbirizgáltalak kicsit : ) Erre a mondatra vártam valakitől, hogy vajon milyen lehet a hallható különbség.
Ugye a hurokerősítés jó 40 dB-el nagyobb az egyik estben, de torzítás kis frekvencián csak
2 dB-lel kisebb és 200 kHz környékén ez átfordul a kisebb hurokerősítés javára.

Ez az ellenállás már szerepet játszott nálad. talán a játékizé volt. Volt egy áramgenerátoros kimenet, a mi a végtranyókat hajtotta meg. Azt hiszem, én küldtem neked a rajzot. Akkor azt mondtad, hogy pl. a Sonynál tesznek a kimenetre egy ellenállást. Ezzel persze csökken a feszültség a kimeneten. Aztán megépítetted és nem tetszett a hagja. Akkor azt mondtad, hogy remegő kezekkel csípted ki működés közben ezt az ellenállást és sokkal szebb lett a hagja. Szóval nem hiszem, hogy ezek alapján lehetne valamit mondani arról, hogy mikor ( mitől ) lesz jobb a hangja.

Erre már nem emlékszem, de elhiszem, hogy így történt. Ezek az érdekes dolgok, hogy nem mindig akkor szól valami szebben (szubjektíve) ha mérve jobb. Itt viszont mérve alig van különbség de meghallgatva biztosan eltérő lenne a két szélsőséges esetben a hangkép.
Vagy nem. Tehát megint sötétben tapogatózás van, mert nem tudjuk megjósolni a szimulációk alapján a "hangját". Még szerencse, hogy nem létezik a gyakorlatban ideális opamp. Az emitterkövetők pedig tovább bonyolítanak majd mindent. Nehéz kenyér ez : )

Akkor bonyolítsuk kicsit tovább ezt. Ez ugye idáig csak egy nagyjelű erősítő, amihez majd hozzárakunk egy teljesítmény fokozatot. Ez a fokozat terheli majd valamilyen impedanciával. Viszont a hurokerősítésbe többféle módon avatkozhatunk be.
- Adott egy valamekkora globális visszacsatolás amivel beállítjuk az erősítést.
- Ezen belül söntölhetjük valamekkora ellenállással a feszültségerősítő fokozatot amivel változni (csökkenni) fog a nyilthurkú- és a hurokerősítés is.
- A nyilthurkú- és a hurokerősítés azonban úgy is csökkenthető, ha a feszültségerősítő kimenetéről is visszacsatolunk (ami ekkor csak egy belső hurok). Ebben az esetben valószínűleg erőteljesebben csökken a feszültségerősítő fokozat kimenő ellenállása, mint a söntöléses megoldás esetén, és a torzítása is (igaz csak kicsivel) kisebb.

A megoldások közül azonban a feszültségerősítő kisebb kimenő ellenállása a teljesítmény-fokozat esetlegesen nemlineáris bementi ellenállását jobban kompenzálja (és az ebből eredő torzítást is), mint a söntöléses megoldás. Emiatt simán elképzelhető, hogy a több-körös visszacsatolás összességben akár jobb is lehet, mint a söntöléses megoldás.

Kipróbáltam.
A tapasztalatom nyilván nem tekinthető általánosnak, mivel csak egy kapcsolásra vonatkozik. Ezen kívül torzítja az eredményt az, hogy a domináns pólust ez a terhelés állítja be.
Kivitelezés: Egy 2x2.2Mohmos lineáris potit kötöttem be a körbe. Egyik fele a nyugalmi áramot állító kétpólus felső végére (npn meghajtó bázisa), másik fele az alsó végére (pnp meghajtó bázisa) kapcsolódott. A VAS túlterhelés elkerülése végett egy-egy soros 100kohmos ellenállást kötöttem a poti elé.
Ezzel a VAS előterhelését 50-1150kohm között lehetett állítani. Ezzel a domináns pólus 314Hz és 7.2kHz között változott.
Ezek drasztikus változások. A meghallgatás eredménye ehhez képest kevéssé lett jelentős. Ami egyértelmű volt: A legalacsonyabb értéken lapos érdektelen hangot kaptunk. Nővelve az ellenállást, ez viszonylag hamar eltűnt (konkrét értékre nem emlékszem). Amit viszont mindenki megállapított, hogy a nagyobb elllenállás jót tett a mélytartománynak. Megfogottabb határozottabb lett. A frekvenciatartomány többi részében nem volt értékelhető eredmény.
Néha néha valaki bedobott egy-egy általa hallani vélt változást, de némi potitekergetéssel könnyen össze lehetett zavarni.
Ami viszont érdekesebb, hogy a potit ellenállásra cserélve nagyobb változást lehetett elérni. Az ellenállással több részlet jelent meg. Kicsit precízebb, vagy mások szerint sterilebb lett a hang.

Elnézést kérek, de egy konkrét kérdésem lenne, nem igazán zavarnám meg a magasröptű eszmecserét.
Adott egy hibrid erősítő. A meghajtás 2 db ECC88 anódkövető egymás után, visszacsatolva a kimenetről. Erősítése 30 körüli.
A buffer félvezetős, 139/140 és IRF. NINCS átfogó viszacsatolás.
A lényeg: Az erősítő kimenetére a műterheléssel párhuzamosan kapcsolt (1uF) kapacitás befolyásolja a kimenő jelet. Ez természetes. De miért jelenik meg meg ugyanaz a buffer bemetén?

Én sajnos nem értek a csövekhez. Nem tudom milyen az anódkövető, Katódkövetőről már hallottam, de az nem erősít feszültséget. De ez nem lényeges.

Szerintem a vezetékezés viheti bele a "berezgést". Kérdés milyen hosszú a vezeték a kimenettől a műterhelésig... nézd meg mi történik ha ennek hosszát változtatod. Vagy a VAS-tól az emitterkövetőkig milyen a vezetékezés. A tápsínben is keletkezhetnek berezgések amik megjelennek a kimeneten.
Ideális esetben kapacitív terhelés esetén sem kellene túllövésnek jelentkeznie a kimeneten egy visszacsatolás nélküli végfokban. De talán más mond neked valami okosabbat.

Egyelőre még kötöm az ebet a karóhoz és egy ideig még megmaradnék ennél az önmagában visszacsatolt buffer fokozatnál. Ugye... ebből csak nekem kellene egyetlen példány extrém kis impedanciára (2.5R min.) Ennek a buffernek - így ahogy most van - 1 ppm körüli torzítása van.
Ez nekem elég lenne. Szerintem ennyit már nem lehet meghallani (vagy ki tudja.)

A VAS-sal van gondom és annak sem annyira a torzításával - bár ez most nagyobb, mint a bufferé - hanem a kimeneti impedanciájával. Ez kb. 430R nagyjából 10 kHz-ig. Szimulálva a buffer fázistartaléka javul ha a generátor-impedancia csökken. Emiatt (is) talán emitterkövetőt kellene még varázsolni a VAS kimenetére.

Értem ezt a többhurkos módszert, használtam is legutóbb az "A" osztályú végfokomnál. Nem tudom van-e előnye/értelme. Mondjuk (ebben a mostani kapcsolásban) megnövelem a VAS zárthurkú erősítését 20 dB-lel és ezzel a torzítását és kimeneti impedanciáját is 20 dB-lel. Aztán átfogó visszacsatolással visszaállítom az eredeti erősítést és ezzel egy csomó tranziens hibát is visszavezetek a bemenetre. Ebben a kapcsolásban, úgy érzem csak kárt okozna ez módszer. De még végtelen számú kapcsolás létezik ahol jó lehet.

Emlékeztem rá, hogy beszélgettünk már erről és írtad, hogy nálad 1M a VAS sönt ellenállás értéke. De ha jól emlékszem nálad a nagyjelű fokozat (Hawskford?) kaszkód és annak jó nagy a kimeneti ellenállása, talán 50-100 MOhm is lehet (kis frekvencián (a DP alatt)).

2x1Mohm. Opportunista módon a kísérletben kipróbált tartomány közepe....

Nincs egy rajzod esetleg? Régebben én is kisérleteztem hibridekkel, eléggé hasonló felépítéssel.

De mi az a szabvány? Valaki kijelenti, hogy mától a 3.15/15 kHz. Ha megkérdezem tőle miért ennyi, a legésszerűbb válasza az lesz, hogy: CSAK. Mától ennyi, oszt kész.

1979-ben jelent meg W. G. Jung, M. L.Stephens és C. C. Todd cikke a TIM-ről. (Az irodalomjegyzékben hivatkoznak Otala cikkére is.) Ők 3.18/15 kHz "mérőfrekit" választottak.
Vajon lehet-e akadálya annak, hogy 3.125/15 kHz legyen a mérőjelek frekvenciája.
Házi szabvány : )
Ennek (egyik) közös osztója a 625 Hz és akkor elég a Fourier sort a 35. harmonikusig számoltatni. A 15 kHz két "szomszédos" modulációs terméke a 11875/18125 kHz lesz. Ezzel már meg tud a CM is birkózni és szerintem más szimulátoroknál is meggyorsítja az analízist.


A spektrumkép úgy fog (nálam) kinézni, hogy az
- egyik alapjel a 3.125 kHz és ennek 5. és 7. harmonikusa (zöld csíkkal jelöltem ki).
- A Fourier alapfrekvenciája a 625 Hz - és ennek megjelennek a harmonikusai ~ -140 dB-es jelszinten.
- Valami miatt a 625 Hz minden 10. harmonikusa kiemelődik (valami számítási hiba lehet?)

Ezzel a jellel már tudok DIM 30-at mérni. A buffer torzítása (THD és IMD) 1 ppm tájékán van.
A 11875 Hz és a 18125 Hz mellé húztam a markereket, hogy jobban érkéhelhető legyen a "mérés". Eszerint a -131.6 dB-en és -133 dB-en van a 15 kHz +/- 3.125 kHz jel szintje.
Ez kb. 0.3 ppm, ami lehet akár hihető is. Még nem játszottam elegendő ideig ezzel.

Ellenőrzésképpen megszimuláltam állandó alapkapcsolásomat (ami kicsit hasonlít az ST 150-re).
Ennek egy bizonyos jelszintnél, egy bizonyos terhelő ellenálláson az IMD-je 0.026%.
Hasonló kimeneti jelszintnél a 1.875 kHz-es komponens -57.6 dB-en van,
a 18.125 kHz pedig -54 dB-en. Ebből a DIM sacc/kb 0.2%.
Mindkét szimulált érték reálisnak tűnik.

A 3180Hz és a 15000Hz közös osztója nem 625Hz. Csak körülbelül. 3180/625=5,088. Tehát, ez nem egész szám. Ez spectrális szivárgást okoz, vagyis nem azokat a felharmónikus frekvenciákat fogod látni, ami a szabványos DIM számításhoz kell és persze nem azokat az amplitudókat sem. A legnagyobb közös osztó a 60Hz. De ez miért probléma? Itt olvasgassál:

https://www.virtins.com/doc/Measurements-of-Various-Intermodulation...nt.pdf

A Fourier analízisből mindenképpen csak 9 db felharmónikust kell kiolvasnod. Ha nincs táblázat, akkor nehézkesebb, mert rá kell nagyítanod a diagrammra. Egyébként, dB-ben is jó, csak akkor át kell váltani.
Próbáltam AI-val íratni egy html kódot erre, de nem boldogul vele. Neki kell állni Excellben, vagy OpenOffice-ban. Akkor meg lehet írni úgy, hogy dB-t és Volt-ot is elfogadjon. Meg ugyanezt megírni az 5 fajta IMD-hez is.

De én meg ezt írtam:

Igaz. Benéztem.

Játszok ezzel a DIM30-cal hátha jó lesz majd valamire... Nem tudom. Egyelőre érdekes.

Végül a Grok AI csinált egy egész jó számolókát. Ha valakit érdekel, elküldöm privátba, mert ez egy html kód és valószínű, ezt a fórummotor nem fogadja el. Jó lenne, ha valaki tesztelné.

Itt a DIM kalkulátor is. A Szabad mérések alatt még gondolkozom, hogy mi legyen. Természetesen nem árt elolvasni:

https://www.virtins.com/doc/Measurements-of-Various-Intermodulation...nt.pdf

Megnéztem a földelt kimenetű erősítőmet 150Hz-es és 625 Hz-es alapharmónikussal a Fourier analízisben. Itt a két táblázat. ( Nekem is egyszerűbb beírni a grafikáról leolvasott a dB értékeket, mert a Grok nem tudott olyan fájlolvasást csinálni, hogy a DIM kalkulátor elfogadja a pdf táblázatot a Multisimből. Így kézzel írom be a 9 felharmónikust, de ez sokkal egyszerűbb, mintha a feszültségeket olvasnám egy több száz soros táblázatból. ) AI szerint biztosan nem lehet ekkora a DIM, mert ez a spectrális szivárgás miatt van. Ha az alapharmónikus nagy,- mondjuk ez a 625Hz, akkor 625Hz-enként lesz egy spectrum vonal. Ehhez csinálja meg az ablakozást a program, ebből csinálja meg az FFT-t. A különböző ablakozási technikák ( Kaiser, Hannon, stb ) valami olyasmit csinál, hogy a frekvencia elején és végén próbálja minimumra csökkenteni a jelet, de a közepét békén hagyja. Ezzel a módszerrel éri el, hogy a nagyon kis jelek is mérhetőek legyenek, ne vesszenek el a zajban. Ha 625Hz széles az ablak, az sokkal nagyobb, mint a 150Hz. Az ablak elején, meg a végén nem tökéletesen nulla a jel, valami átszivárog a szomszéd ablakba. Na, ez a spectrális szivárgás. Ezért találták ki a 3150Hz-et, mert a 150Hz már egész jó ablakozást, vagyis elég sok ablakot fog használni. Ha a 150 Hz-et a felére csökkentjük, akkor még pontosabb eredményt kapunk, mert a spectrális szivárgás kisebb lesz. Ha érdekel, kérdezd meg AI-t, én már majdnem értem... ( a táblázatok nem a DIM100 értékeket tartalmazzák, hanem a DIM30-at. Rossz helyre írtam. )

Lehet, hogy megint bele fogok gabalyodni a mondandómba és akkor elnézést kérek a káoszért amit ezzel okozok. Van amit mindketten tudunk, de nem mindenki ért mindent... ezért elindulok a kályhától. Valamiket rajzolok is a példa kedvéért, nem számít miket, illusztráció.
Játszottam is valamit, mert szokásom és mert miért ne... hobbi ez nekünk.

A Slew Rate amivel játszok. Tegnap az villant át az agyamon, hogy a négyszögjel jelemelkedési sebességét nem lehet jól korlátozni. Ha az élek meredekségét növeljük akkor trapézjel lesz belőle - szélsőséges esetben háromszögjel. A háromszögjel ugyanolyan "aljas" mint a négyszög. Ha aluláteresztőn engedjük át akkor lekerekítjük az éleket... ez sem az igazi SR korlátozás.
Szinusz jelekből is össze lehet rakni négyszöget, de végtelen sok páratlan harmonikusú szinusz kell hozzá és állítólag akkor is lesz lecsengés a hullám elején és a végén, de pontosan így viselkednek a digitális szűrők is.
De szerintem lehet így (is) vizsgálni egy erősítő jelemelkedési sebességét. Már csak azért is, mert a Slew Rate vizsgálatához alapvetően sincs szükség négyszögjelre. Csak amiatt használják mert, hogy gyorsan lehet mérni vele.

Összeraktam egy négyszögjelet a szinusz első 15 felharmonikusából. Ennek lett egy felfutási ideje: ~20 us. Ha Upp=2V akkor SR=0.1V/us, ha Upp=20V akkor SR=1V/us. Tehát SR amplitúdófüggő. Találomra ide szúrom be, hogy a: SR (V/s) = 6.28 * Up (V).

Az erősítőkben a Slew Rate korlátot mérik. Amikor telítésbe megy a leglassúbb fokozat (rendszerint az első, a bemeneti fokozat), hiába növeljük a bemeneti jelet, a Slew Rate nem nő tovább. Ez maximális SR. Ezt adják meg opampok adatlapján. De van kisjelű és nagyjelű SR. Kisjelűnél a SR a kimeneti jellel nő, nagy jelűnél nem nő tovább.
Most fogok majd rajzolni, mert ez így máris túl hosszúra nőtt.

Legyen két klasszikusnak számító kapcsolás, a Hiraga és az "ST150", mint alapkapcsolás.
Az "ST 151"-nél az első időpillanatban a bemeneti diff erősítőnek fel kell töltenie a nagyjelű fokozat Miller kapacitását. Tehát "túllövése" lesz. Ha növeljük vagy az amplitúdót, vagy a frekvenciát, a diff erősítő árama el fog fogyni. Nyílthurokban fog erősíteni addig az időpillanatig, míg a kimenet felől (a visszacsatoló körön át) ki nem egyenlítődik az árama. Ez minden tankönyvben szépen le van írva.
Azt is megállapítottuk már, hogy egy erősítő akkor nem torzít ha a bemeneti fokozat árama (és feszültsége) változatlan marad kivezérléstől és frekvenciától függetlenül. Ennek feltétele néhány végtelen és nulla.

A dinamikus intermodulációs torzítást az okozza, hogy a bemeneti fokozatban túllövés keletkezik. A DIM annál nagyobb, minél nagyobb a "túllövés". A négyszögjelre modulált szinusz csupán arra kell, hogy megint legyen mérőszámunk ami tulajdonképpen semmit nem ír le arról, hogy hogyan is fog szólni egy végfok. Mérjük a szinuszjel IM torzítását a sok kikeveredett frekvenciából. De ez a torzítás erősen változik a kivezérléssel. Van erre is szabvány, hogy mekkora kimeneti szinten kell mérni? (Lehet, hogy van, még nem néztem utána). Amikor a mondjuk a bemeneti fokozat telítésbe megy a DIM hirtelen az egekbe fog szökni. Ezt a maximális kimeneti jelszintet (teljesítményt) meg kell adni?

A Hiragában pl. nincs túllövés, mert az CFA erősítő. De mégis van THD, IMD, DIM 30. Én a felületes szimulációmmal kétszer akkora DIM 30-at mértem, mint egyéb torzításokat. Reális lehet ez?
Ezért mondtam azt mindig, hogy néha jó "belenézni" az erősítő "belsejébe", hogy mi is történik ott és nem csak számokkal kell dobálózni (amik jó kicsik, de nem mondanak semmiről semmit).

És végül egy kérdés "compozithoz". Még mindig ez a földelt kimenetű végfokod, vagy időközben lemaradtunk valamiről? Jó lenne kapcsolási rajzot is látni, az sokat segítene. Az körülbelül nulla információ, hogy az ilyen-olyan torzítás 0.01% vagy 0.000000001%

Kimaradt az előző egyenletből a frekvencia: SR (V/s) = 6.28 * f (Hz) * Up (V)
A másik dolog amiért ezt a szinuszokból összetett négyszögjelet "csináltam".
- Annak a sok frekvenciából álló mérőjelnek az analízisét (1 kHz-től 20 kHz-ig 20 db jel, vagy valami ilyesmi) nem látom át. Inkább csak a zajt látom az analízisben, de biztosan jó valamire ha számot lehet hozzárendelni.
- Ha az ideális négyszögjelnek az első tíz harmonikusát használom mérőjelként akkor ez a valóságot elég hűen tükrözi. Olyan "majdnem négyszögjel" aminek határozott élmeredeksége van, de azokat a frekvenciákat tartalmazza és akkora amplitúdóval, mint az ideális négyszög.
- Ez az élmeredekség ~28 us. Ebben a példában a Slew Rate a kimeneten mérve 1.14 V/us.
Hasonlít a zenei jelhez (kicsit nagyobb felfutású).

A Fourier sorban sárgával láthatjuk az első 11 harmonikust a generátor kimenetén mérve.
A kerekítésekből adódó tévedés -300 dB alatt van az összes felharmonikusra.
Zölddel a végfok által termelt harmonikusokat. Szépen látszik ahogy a növekvő frekvenciával arányosan nő a végfok torzítása.
Az 1 kHz első harmonikusa (2 kHz) -99 dB-en van (~0.003%)
és az összes frekvencián kikeveredik az intermodulácós torzítási termék.
21 kHz + 1 kHz-nél -45 dB (~0.5%) az IMD.
Milyen ötlet? : -)

...és villámgyorsan lehet vele szimulálni.
A Hiragánál -63 dB, ami ~ 0.08%.
Szépen kimutatja, hogy az ST 151-hez képest - aminek túllövést mutat a bemeneti fokozata - mennyivel kisebb az IMD-je.
Persze ez függ a relatív kimeneti teljesítménytől is.

Az, hogy milyen kimenőszinten mérnek egyes torzításokat, azt részletesen nem hiszem, hogy megtalálnál akármilyen erősítőnél. Ezt mi magunk megmérhetjük szimulátorban, vagy a valóságban, ha van hozzá szközünk. ( Virtins, AudioPrecision, Rhode, SpectraPlus, stb ) De ezeket egyik gyártó sem adja meg igazán részletesen, mert elég vaskos adatmennyiség lenne. A hi-fiseket nem is igazán érdekli, mert nem is értenék. Mindenki azt ad meg, amit akar...
Igen, változik a DIM 30 is az összes torzítással együtt a kivezérlés valamilyen függvénye szerint. Pl: amikor a kivezérlés eléri azt a szintet, hogy a FET-eken már 3V alá esik a feszültség, akkor a hirtelen megnövekvő Miller kapacitás miatt lassul a slew-rate, a lineáris felfutásból görbe lesz, nyilván kisebb slew-rate-tel, ez persze rögtön nagyobb DIM-et fog okozni. És nem lehet rá mondani, hogy a bemeneti fokozat túlvezérlődött. Ettől még igaz az, hogy a slew-rate-től függ a DIM 30. Más kérdés, hogy szerintem, nem csak attól, még akkor is, ha eltekintünk az előbbi Miller effektustól.
A torzítások mérése pont arra való, hogy valamelyest lássuk, hogy mi történik egy erősítő belsejében. Ugye, nem minden erősítőt lehet kibelezni? Vagyis, nem tudsz mindenhez hozzáférni.
Az, hogy mennyire reális az általad mért eredmények, az attól függ, hogyan mérted. Mi alapján. Erre már nem kérdezek rá, mert nem szoktál válaszolni. Véleményt csak akkor lehet mondani valaminek a mérési eredményeiről, ha ismerjük a mérés körülményeit. ( Mivel mérted, hgy mérted, stb. ) És a véleményformáláshoz még az is kell, hogy valamelyest szabványos legyen a mérés, mert azt azért ne várd el senkitől, hogy egy háziszabványt hasonlítson össze, egy a valóságban elfogadottal. Vagy éppen egy semmilyennel.
A kapcsolásom nagyjából ugyanaz, mint eddig, OP37, IRF540/9540, Au=26dB, betáp 2 x 43V, kimenet 2 x 40Vp, 100W, 8 ohmra. A nyugalmi áram előállítását tettem egy kicsit stabilabbá, van még benne 2 kis tranyó. Kapcsolási rajzot nem teszek fel. Egy időben mindenféle rajzot feltettünk, amik voltak jók, rosszak, érdekesek, stb. De mindegyiknek volt egy közös jellemzőjük: adott egy gondolatot, amit tovább lehetett vinni. Aztán ez megváltozott, tudod, nehogy a kinaiak a jövő héten elárasszák a piacot a kopácsolással... Tehát, ez a topik ( de inkább az egész erősítős téma ) már nem az egymás segítéséről szól, legalábbis nem hobbi szinten. A hobbiszinthez nem kell DIM, nem kell slew-rate, elég egy kis THD, meg valaki(k) kimondják rá, hogy jó. Akkor a kezdők megépítik, aztán vagy jó, vagy nem. Ebben a topikban már csak az ilyen komolyabb kérdéseknek van értelme. Ezért tettem fel a táblázatokat, hogy egy kicsit könnyebb legyen. Sajnos, ez sem tökéletes, mert nem csinál meg semmit magától. Öntől kell hozzá egy kis munka. Olyan, mint az automata ajtó. Az ajtó Öntől nyílik és Magától záródik... De ahogy elnézem, senkit sem érdekel.
Azért még egy kérdés hozzád: mi alapján számoltad ki a DIM értékeket? ( Bár úgysem válaszolsz. )
Ha komolyabban akarod nézni a slew-rate hatásait, akkor tisztán analóg , vagyis ideális modelleket használj. Biztosan kell lennie a CM-ben is Slew-rate limiternek. Használd azt, meg ideális opampokat, ha nem szereted a szummátorokat.
Itt van két tranziens analízis a slew-rate-hez, a zöld a bemenet, piros a kimenet.