1. Elektroncsőben pozitív potenciálú (általában a legnagyobb pozitív potenciálra kapcsolt) elektróda. Elektronsugárcsövekben, tv-képcsövekben egynél több is előfordul. Utángyorsítós elektronsugárcsövekben az utángyorsító elektróda van az anódnál nagyobb pozitív feszültségre kapcsolva.

2. Elektrokémiai áramforrás primértelep, akkumulátor pozitív pólusa.

3. Elektrokémiai eljárásoknál a fürdőbe merülő pozitív elektróda.

Rádióvevőkészülékben alkalmazott elektroncsöves detektor, amely az antenna által vett amplitúdómodulált jelből leválasztja a burkológörbének megfelelő modulálójelet. Működése azon alapszik, hogy az elektroncső anódáram-rácsfeszültség-jelleggörbéjének a levágáshoz közel beállított munkapontjánál és viszonylag nagy jel esetén minden pozitív félperiódus alatt folyik egy-egy anódáramimpulzus, míg a negatív impulzusokat az elektroncső levágja. Az anódáramimpulzusok átlagértéke arányos a modulálójellel.

Az elektroncsövek működéséhez szükséges anódtelepet helyettesítő hálózati tápegység régebbi elnevezése.

Az anód- és segédrácsáramkörök táplálására való az elektroncsöveket tartalmazó kapcsolásokban. Rendszerint kisebb kapacitású száraztelep. Régebben akkumulátortelepeket is használtak, amelyeket anódakkumulátornak neveztek.

Elektroncsövek anódján keletkező disszipációs teljesítmény, az anódon levő egyenfeszültség és az anódon átfolyó anódáram szorzata. A keletkező hő elsősorban hősugárzás révén vezethető el, a csőben levő vákuum miatt. Nagyteljesítményű adócsövekben víz- és léghűtés használatos.

• disszipáció
• vákuum

Elektronikus eszközökben (tranzisztorokban, elektroncsövekben) fellépő jelenség, amikor egy elektródán befolyó áram az eszközökön belül megoszlik két részre, melyek más-más elektródán keresztül lépnek ki. Tranzisztorokban a bázisba belépő emitteráram megoszlik a bázisáramra, valamint az innen a kollektorba továbbfolyó kollektaráramra. pentóda esetén a katódból kilépő emissziós áram, melynek nagyobb része az anódba, kisebb része a segédrácsba jut. Általában káros jelenség, mivel csökkenti a kimenetre jutó hasznos áramot, azon kívül megnöveli az eszköz elektronikus zaját. Kivételek a keverőcsövek (többelektródás elektroncsövek), ahol a keverés az árameloszlás változtatásával valósul meg.

• tranzisztor
• elektroncsö
• pentóda
• emissziós

Az elektroncső egyik főparamétere. Meghatározása:

D = D U_G /DU, ha I_A állandó.

Az egyenlet azt mutatja, hogy az anódfeszültség hogyan "hat át" a rácson 6s hogyan hat a katód körüli elektronfelhőre. Ez a megállapítás csak triódára vonatkozik. mert a többrácsos csöveknél az áthatást az árnyékolórácsra vonatkoztatják. A képletben DU az anódfeszültség változása, ha a rácsfeszültség DU_G -vel változik állandó anódáram mellett. Az áthatás az - erősítési tényező reciproka.

• erősítési tényező

1. Elektromos vagy elektronikus jelforrásra jellemző, a fogyasztó által látott ellenállás. Míg az elektromos jelforrás belső ellenállás a korlátozza a forrásból nyerhető teljesítményt, a vezérelt energiaátalakító elvén működő elektronikus áramkörök -a az energiaviszonyokat nem befolyásolja, hatása csak a fogyasztó csillapítására és a fokozat - erősítésére szorítkozik.

2. Az elektroncső egyik főparamétere: az elektroncső anódáram-változása az anódfeszültség-változás hatására. Képletben:

R_i = DU_A/DI_A, ha U_G állandó,

ahol U_A az anódfeszültség; I_A az anódáram; U_G a rácsfeszültség. Ez a "belső ellenállás" váltakozóáramú érték, és a külső anódimpedancia részére párhuzamos csillapítást képez. Nem tévesztendő össze a cső egyenáramú belső ellenállásával, amelyet az R_b=U_A/I_A képlet határoz meg.

• vezérelt energiaátalakító

Oszcillátorkapcsolás, amelyben egy árnyékolt rácsú elektroncső (tetróda) segédrácsára (árnyékolórácsára) nagy pozitív feszültséget kapcsolnak, anódjára pedig ennél kisebb pozitív feszültséget, ezáltal az anódból kilépő szekunder elektronok a segédrácshoz repülnek. Az így kapcsolt elektroncső negatív belső ellenállású aktív elemként szerepel.

A dióda (akár vákuumdióda, akár félvezető dióda) kapacitása. Vákuumdiódánál megkülönböztetik a hidegkapacitást, valamint a felfűtött csövön pozitív anódfeszültségek mellett mérhető melegkapacitást. Ez utóbbi 4/3-szorosa az előbbinek. A félvezető diódának kétféle kapacitása van: az átmeneti kapacitás és a diffúziós kapacitás (diffúziós impedancia).

• dióda
• átmeneti kapacitás
• diffúziós impedancia

Elektromosan szigetelő folyadékban szuszpendált, töltéssel rendelkező szilárd anyagi részecskék vándorlása elektromos tér hatására. Ha a részecskék az anód felé vándorolnak, a folyamatot anaforézisnek, ha pedig a katód felé, kataforézisnek nevezik. Az elektroforézis fém felületek bevonására használják, pl. elektroncsövek - fűtőszálaira - alumina (műkorund) szigetelőréteget visznek fel, vagy az oxidkatód felületére emittáló masszát stb. Az elektroforézis önmagában nem ad erősen tapadó réteget; a réteg kötését az alapfémhez utólagos kiizzítással (ami egyúttal a szerves kötőanyagot is kiégeti) teszik erősebbé. A elektroforézis bár némi hasonlóságot mutat a galvanikus bevonással elektroforézis attól alapvetően különbözik, az elektroforézisnél ugyanis nincs elektrolit, hanem szigetelőfolyadékban vezető, vagy szigetelőrészecskék mozdulnak el és a folyamat előrehaladásával a hordozófolyadék elszegényedik szilárd anyagban, minthogy az anód anyaga nem szolgál utánpótlásul.

• anód
• katód
• oxidkatód

Két fém elektródát tartalmaz, melyek között elektrolit van. Áramvezetésre az elektrolit bomlása következtében az egyik elektródán (anód) oxidréteg keletkezik. Az anód és az elektrolit képezi a kondenzátor fegyverzeteit, az oxidréteg a dielektrikum. A másik elektróda (katód) csupán az áramot vezeti az elektrolithoz. A vékony oxidréteg (10^-6...10^-4cm) miatt a fegyverzetek távolsága igen csekély, ezért kis térfogatban nagy kapacitás valósítható meg. Az oxidréteg fenntartásához állandó egyenfeszültség jelenléte szükséges (pozitív pólus az anódon), amely gyenge áramot, a maradékáramot hozza létre. Ennek értéke nagyságrendileg 10^-6...10^-2 A és nagymértékben függ a kapacitástól, a feszültségtől, valamint a hőmérséklettől. Veszteségi tényezője meglehetősen nagy és erősen hőfokfüggő (tg d=0,1...0,3, 20 °C-on és 50 Hz-en). E tulajdonságai miatt csaknem kizárólag egyenfeszültségű áramkörökben használják, szűrőkondenzátorként. A gyakorlatban főleg az alumínium anódú és ennek megfelelően alumínium-oxid dielektrikumú - terjedt el.
A tantál anódú elektrolitkondenzátor tantál kondenzátor néven ismeretes. Ennek dielektrikuma tantál-pentoxid. Cseppfolyós és szilárd félvezető elektrolittal is készül (száraz tantálkondenzátor). Az alumínium elektrolitkondenzátornál kisebb méretek, kisebb maradékáram és nagyobb megbízhatóság jellemzi, azonban lényegesen drágább annál. Szokásos értéktartomány:

alumínium - 1...100 000 mF

tantál - 0,1...1000mF.

• elektrolit
• kondenzátor

Elektronok vezérlésén alapuló eszköz; az elektronika, híradás- és műszertechnika, automatika, ipari elektronika egyik legfontosabb aktív eleme. Elektródákból áll, melyek búrában (üveg-, fém- vagy kerámia) helyezkednek el, ez egyúttal védi a külső levegőtől is. Az -ben rendszerint egyetlen katód van, ezenkívül az - rendeltetésétől függően további elektródák, de legalább még egy elektróda. Az egyenirányítócsövek egy vagy két anódot, az erősítő- és keverőcsövek anódot és rendszerint több rácsot, az - elektronsugárcsövek elektronágyút és esetleg eltérítő elektródákat is tartalmaznak. Az adócsövek - amin a magyar nyelvhasználat szerint általában a néhány 100 wattnál nagyobb teljesítményű csöveket értik, függetlenül attól, hogy adási célra használják-e - rendszerint 1-2, esetleg 3 rácsot és anódot tartalmaznak, felső teljesítményhatáruk többszáz kilowatt. Mikrohullámú adás és vétel céljára - klisztronok, - haladóhullámú csövek, hátrálóhullámú csövek használatosak, a rádiólokátorok nagyrészt - magnetofonokkal működnek. Az elektroncsövek további fontosabb fajtái a kijelzőcsövek, hangolásjelzőcsövek, képfelvevő- és képerősítőcsövek, - stabilizátorcsövek, fotocellák, elektronsokszorozók stb. Az elektroncsövek túlnyomó része vákuumcső; a gáztöltésű elektroncsövek rendszerint nemesgázt vagy higanygőzt tartalmaznak. Az elektroncső katódja izzókatód vagy hidegkatód fotokatód; a legelterjedtebb ezek közül az izzókatád. A rádió- és tv-vevőkészülékek csöveit - a vevőcsöveket - a félvezető eszközök erősen háttérbe szorították.

• elektron
• elektronágyú
• kijelzőcsövek
• hangolásjelzőcsövek
• képfelvevőcsövek
• képerősítőcsövek
• stabilizátorcsövek
• fotocellák
• elektronsokszorozók

Olyan elektroncső, amely a szekundermissziós elektronsokszorozást erősítésre hasznosítja. A kis kilépési munkájú felületbe becsapódó primer elektronok nagyobb számú szekunder elektron kilépését idézik elő. Az elektronsokszorozó egy- vagy többfokozatú, vagyis egy vagy több szekundermissziós felületű, ill. kis kilépési munkájú bevonattal ellátott elektródát és egy kilépő elektródát (anódot) tartalmaz. Jelenleg már csak elektromos fotosokszorozó kivitelben használatos.

• elektroncső
• fotosokszorozó

Aktív erősítőelemek (elektroncső, tranzisztor) vezérlőelektródáira adott állandó egyenfeszültség, amely a munkapont beállítására szolgál. Az előfeszültséghez adódik hozzá a vezérlőfeszültség. A többi elektródára jutó egyenfeszültséget nem előfeszültségnek nevezik, hanem a feszültség megnevezésénél utalnak arra az elektródára, amelyre a feszültség jut. Pl. anódfeszültség, kollektorfeszültség stb.

Mechanikus érintkezők anyagának vándorlása a kapcsolás következtében egyik érintkezőről a másikra. Az anyag rendszerint az anódról vándorol a katód felé. Kisebb mértékű anyagvándorlás akkor is fellép, ha a kapcsolás nem jár szikravagy ívképződéssel, amennyiben a kapcsolt áramerősség túllép egy, az érintkező anyagtól függő értéket. Szikra- vagy ívképződés jelentős mértékű anyagvándorlással jár és rövid idő alatt használhatatlanná teheti az érintkezőt (szikraoltás).

• szikraoltás

(feszültségerősítési tényező). Az elektroncső rácsfeszültség-változása és az ehhez tartozó anódfeszültség-változás hányadosa. Vagyis:


m =
DU_A/
D U_G,haI_A állandó.

Az így kapott érték "ideális" erősítési tényező "Üresjárási erősítésnek" is nevezik, mert csupán elméleti határesete az 1 V váltakozófeszültség mellett elérhető erősítésnek abban az esetben, ha az anódáramkörben végtelen nagy külső ellenállás lenne. Miután ez nem érhető el, a tényleges erősítés mindig kisebb. Az erősítési tényező reciproka az áthatás.

Félvezető eszközöknél, elsősorban diódáknál, és tirisztoroknál a kikapcsolást végző külső jel megjelenése és az eszköz tényleges kikapcsolása között eltelt idő. Az eszköz ezen időn belül még nem rendelkezik záró sajátosságokkal, diódák esetén pl. a záróirányú áram sokkal nagyobb a szivárgási áramnál, ezt lényegében a külső áramkör határozza meg. Tirisztorokra ezen időn belül nem szabad pozitív anódfeszültséget adni, mert a tirisztor ekkor újra benyújt. A feléledési idő arányos az eszköz gyengébben adalékolt ( - adalékolás) rétegében levő kisebbségi töltéshordozók élettartamával, gyors kapcsoláshoz tehát kis élettartam szükséges. Függ ezenkívül a nyitó- és a záróirányú áram viszonyától, amit a külső áramkör határoz meg.

• dióda
• tirisztor

Dióda-elektroncső felépítésű fényelektromos átalakító, amely vákuumtérben (vákuum fotocella) vagy nemesgáztérben (gáztöltésű fotocella) fotokatódot és anódot tartalmaz. A fotokatódok anyagi összetétele és felépítése a fotocella spektrális érzékenységi tartománya szerint különböző; leggyakoribb a cézium-céziumoxid fotokatódok, melyek a látható spektrum nagy, részében vagy az infravörös tartományban érzékenyek. A vákuum fotocellak inkább mérési célokra alkalmasak. A gáztöltésű fotocellak érzékenysége mintegy négyszerese a vákuum fotocellak érzékenységének, de kevésbé stabilisak, áramuk nem szigorúan arányos a megvilágítással és sötétáramuk nagyobb. A fotocella jelentősége a fényérzékeny félvezető eszközök megjelenésével erősen csökkent.

A fényelektromos érzékelők egyik fajtája, a fotocella és utána következő elektronsokszorozó egyesítésének tekinthető. Az elektromágneses sugárzást (fényt) a fotokatódra irányítják, a fotokatódból kilépő elektronok a gyorsító elektromos tér hatására az első szekunderemissziós elektródába, az első dinódába ütköznek és ebből a beütközőknél nagyobb számú szekunder elektront váltanak ki. A szekunder elektronok ismét gyorsító tér hatására a második dinódába ütközve újra nagyobb számú szekunder elektron kilépését okozzák. 6...20 fokozatban ismétlődő elektronsokszorozás után, végül az utolsó pozitív elektródán, az anódon lép ki a beeső fény intenzitásától függő - esetleg azzal arányos - áram, vagyis a fényjelnek megfelelő elektromos jel.

• fotocella
• elektronsokszorozó
• dinóda

Elektroncső, amelynek búrájába a levegő kiszivattyúzása után gázt vagy gázkeveréket töltöttek. A töltés valamely nemesgáz (He, A, Ne, Kr, Xe) vagy folyékony Hg, ez utóbbi a gázkisüléses cső működési hőmérsékletén telítési gőznyomást létesíti. A gázkisüléses csőben üzem közben a gázkisülés keletkezik, aminek következtében a gáztöltés részben ionizált állapotba kerül. A gáztöltésű fotocella kivételével a gázkisüléses csőben a töltőgáz színképére jellemző színű kisülési fény látható (a gáztöltésű fotocellában ún. Townsend-féle vagy sötét kisülés van). A gázkisüléses csőben a kétféle töltéshordozó (elektronok és ionok) közül az elektronoknak van döntő szerepük az áramvezetésben, mert mozgékonyságuk lényegesen nagyobb, mint az ionoké. Az ionok szerepe az elektrontértöltés közömbösítése. A gázkisüléses csővek feszültségesése kicsi (20...30 V), ezért jó hatásfokú egyenirányításra, vagy váltakozó áramról váltakozó áramra konvertálásra alkalmasak. A gázkisüléses csővek higanykatódosak (ezek a nagyáramú típusok) vagy izzókatódás gázkisüléses csővek. A gázkisüléses csővek nem vezéreltek (egyenirányítók), vagy egyirányban vezérelhetők, vagyis az áramvezető állapot a vezérlő (gyújtó) elektróda feszültségének pozitívabbá tételével megindítható, de nem szüntethető meg. A gázkisüléses csőveknek eső anódáram-anódfeszültség a jelleggörbéjük, ezért csak korlátozó impedancián át, vagy fogyasztóval (munkaellenállással) sorba kapcsolhatók feszültségforrásra. Korlátozó ellenállás nélkül a gázkisüléses cső megszaladna, vagyis árama a cső tönkremenéséig, ill. a túláram ellen védő szerkezet működésbe lépéséig növekedne. Elterjedt gázkisüléses cső a tirátron és az ignitron.

• tirátron
• ignitron

A szén elem egyik megjelenési formája, az elektronikában ellenállásokhoz és adócsövekhez anódaihoz használják.

Kétcsöves, igen nagy stabilitású oszcillátor. Mindkét cső anódkörébe egy-egy rezgőkört kapcsolnak, s így kétfokozatú nagyfrekvenciás erősítőnek tekinthető, amelynek kimenete a bemenetével összekötött. Mivel fokozatonként csak egységnyi erősítés szükséges, a rezgőkörök igen nagy C-L viszonnyal készíthetők, hogy a szórt kapacitások hatása elhanyagolható legyen. Ha a két rezgőkör megközelítőleg egyforma, akkor az előállított frekvencia a két rezgőkör önfrekvenciájának középértéke.

• oszcillátor

Elektroncsőben valamely elektródára (anódra, gyorsítórácsra) kapcsolt, a katódból kilépő elektronokat gyorsító, pozitív feszültség. Ionok esetén a gyorsítófeszültség negatív.

• elektroncső

• oszcillátor

Nagy feszültségű és nagy áramerősségű egyenirányító berendezés, ahol a katód higanyba van ágyazva és akkor vezet, ha az anód pozitív ciklusban van. A begyújtást a higanyba merülő gyújtó elektróda indítja be. A berendezés nagy hőfejlesztése miatt erős hűtést igényel.

Ionok képződése, vagyis elektronok leválasztása az atom elektronhéjából. Energiát elnyelő folyamat, amelynek eredménye az ionpár: egy ion és egy (esetleg több) elektron. Viszont az ion eltűnésekor, vagyis az ion és elektron egyesülésekor - ezt a folyamatot rekombinációnak nevezik az ionizációs energia felszabadul.
Gáztérben elektromos kisülés hatására képződik ionizáció. A kisülés energiája származhat elektromos tér által felgyorsított elektronoktól és már kisülés nélküli állapotban jelen volt ionoktól, a gázteret érő sugárzástól, főképpen ultraibolya-, gamma- és röntgensugaraktól, esetleg magas hőmérséklettől is (termikus ionizáció). Az atom elektronhéjából egy elektron kiszakításához szükséges energia (elektronvolt egységben) az első ionizációs potenciál. A második, harmadik stb. elektron kiszakításához egyre nagyobb energiákra van szükség. Az ionizációs potenciálok az atomra jellemző állandók; így pl. a cézium első ionizációs energiája 3,89 V, a higanyé 10,43 V, a héliumé 24,48 V, az argoné 15,69 V, a xenoné 12,13 V. Az ionizáció lényeges szerepet játszik a gáztöltésű elektroncsövek működésében. A vákuum mérésének egyik legelterjedtebb módja a maradékgáz ionizálása és az ionáram mérése külső áramkörben. A rádióhullámok terjedését a föld légkörében döntően befolyásolja a légkör egyes rétegeinek erősen ionizált állapota, mivel a napsugárzás által ionizált felső réteg (ionoszféra) visszaveri a rádióhullámokat. A föld felszíne közelében a levegő kismértékben ionizált; ionizációmentes gázt csak mesterségesen, ionizáló sugárzástól védett és radióaktív anyagokat nem tartalmazó térben lehet előállítani. Folyadék vagy olvadék elektromos vezetését az oldott, ill. az olvadt anyag ionjainak az ellentett elektromos polaritású elektródhoz való vándorlása okozza. Ezért az ionos áramvezetés folyadékban anyagszállítással jár; a leválasztott anyagok a katódon és az anódon jelennek meg. E folyamat neve elektrolízis.

• elektron
• elektronvolt
• gáztöltésű elektroncső
• ionoszféra

Fémköpenyes kábelek, fém csővezetékek aktív védelmi rendszere elektrolitikus korrózió ellen. Lényege a talajban olyan feszültségviszonyok létrehozása, hogy a védett vezeték felületén áramkilépési hely, és ezzel elektrolitikus korrózió ne jöjjön létre. katódos védelemnek két formája szokásos: a) külső kisfeszültségű egyenáramú áramforrás negatív sarkát a kábel köpenyéhez, pozitív sarkát grafitvagy vasötvözet-anódhoz kötik; b) a védett vezeték mellett anyagánál negatívabb elektródpotenciájú, általában magnézium-anódokat helyeznek el és így a védett fémvezetékkel mint katóddal a talajban mint elektrolitban galvánelem jön létre. A katódos védelem általában szigeteléssel védett, tehát passzív védelemmel is ellátott rendszeren használatos.

A katódporlasztás katódporlódás felhasználása felületek bevonására; mint ilyen a vákuumpárologtatáshoz hasonló célú technológiai eljárás. Mintegy 10^-2...10^-4 torr nyomású nemesgázban, egyenáramú vagy nagyfrekvenciás, dióda-rendszerű, vagy triódarendszerű porlasztóberendezésekben végzik. Egyenáramú katódporlasztással csak fémbevonatok, míg nagyfrekvenciás katódporlasztással fém- és szigetelőbevonatok készíthetők. A porlasztandó anyag (target) mindig nagy negatív feszültségen van; triódás rendszerekben ezen kívül még külön izzókatód és anód is van a gázt ionizáló elektronáram előállítására. Tantál integrált áramkörök előállításánál a tantálábrát katódporlasztással szokták felvinni a szigetelő alapú hordozóra.

• katódporlódás
• vákuumpárologtatás

Képcső sugáráramerősségének vezérlése az összetett videojellel.
a) Fekete-fehér képcsövek. Kétféle vezérlési mód lehetséges, aszerint, hogy az összetett videójel a képcső első rácsát (a Wehnelt-hengert) vezérli és a katód váltakozó áram szempontjából földelt vagy pedig a jel a katódot vezérli és a rács földelt. Általában a katódvezérlés használatos. Ennek egyik oka az, hogy a képcső sugáráram-katódfeszültség karakterisztikája valamivel és különösen a könyökben meredekebb. Másik oka az, hogy egyfokozatú videoerősítőt feltételezve (ez a leggyakoribb), az erősítőcsövet (vagy tranzisztort) olyan összetett videojel vezérli, amelynek szinkroncsúcsa az anódáram (kollektoráram) karakterisztika könyöke felé néz, ami zajvédelem szempontjából kedvező, mert a nagy zajfeszültség nem tud átjutni az erősítőn.
b) Színes képcsövek három sugáráramát a három - alapszínnek megfelelő UR, UG, UY jelekkel kell vezérelni. A színes televíziókészülék (- színes televízió) két demodulátorfokozatából két - színkülönbségjel lép ki (UR- UY és UB- Uy). Ezekből - mátrix áramkörökkel előállítható akár a háram színkülönbségjel, akár a három alapszínnek megfelelő jel mint vezérlőfeszültség.
a) Színkülönbségi vezérlés. A képcső három rácsára vagy három katódjára csatlakozik a három színkülönbségjel és a három összekötött katódra vagy rácsra az UY világosságjel. Belátható, hogy a sugáráramokat az UR, Ug, UL jelek fogják vezérelni.

b) RGB-vezérlés. Így nevezik azt a vezérlési módot, amikor a képcső három rácsára vagy katódjára az UR, UG és UB jeleket vezetik és a katódot vagy a rácsot földelik.
A két vezérlési mód összehasonlítása azt mutatja, hogy:

- RGB-vezérléshez három, színkülönbségi vezérléshez négy nagy teljesítményű videovégerősítő kell;

- RGB vezérlés esetén kisebb kivezérlő feszültségek szükségesek;

- Színkülönbségi vezérlés esetén jobb a fekete-fehér vétel, mert egyetlen vezérlőjel marad: az UY , és nincs szükség három elvileg egyenlő vezérlőjelre, mint RGB esetében.

- Színkülönbségi vezérlés esetén egyetlen mátrix áramkörre van szükség, RGB esetében háromra.

Nincs egyértelműen kialakult gyakorlat, hogy az RGB- vagy a színkülönbségi vezérlés előnyösebb-e.

• összetett videojel
• világosságjel

A rádiótechnikában keverésnek nevezik a transzponálást (frekvenciaváltást), azaz a vett sáv áttételét más frekvenciasávra. A keverőfokozatban az f_m frekvenciájú modulátor keverés vagyis a vételi jel - feszültsége és az f₀ frekvenciájú oszcillátorfeszültség olyképpen keveredik, hogy az a f_KF középfrekvenciás feszültség az eredmény.
A sok lehetőség közül (f_KF = +-mf₀ąn_fm) legtöbbször a
f_KF=f₀- f_m terméket hasznosítják. A gyakorlatban kétféle keverési módszert alkalmaznak: az összegező (additív) keverést és a szorzó (multiplikatív) keverést. Az összegező keverésnél a modulátor- és az oszcillátorfeszültség mint összeg hat a keverőcső katódja és vezérlőelektrődája között. A két feszültség összege akkor is fellép keverés a katód és a vezérlőrács között keverés, ha az egyik feszült-ség a vezérlőrács és az alváz, a másik feszültség pedig a katód és az alváz között van. Az additív keverés az említett feszültségösszegek és az anódáram között nonlineáris összefüggést tételez fel.
A szorzó keverésnél a modulátorfeszültség a katódra és az egyik vezé rlőelektródára (pl. G₁-re), az oszcillátorfeszültség viszont a katódra és egy másik (pl. G₃) vezérlőelektródára hat. A multiplikatív keverésnél az anódáram a két feszültség szorzataként ingadozik.
A keveréshez szükséges szocillátorfeszültséget elő lehet állítani külön fokozatban (külső rezgéskeltés), vagy pedig magában a keverőfokozatban (összrezgő keverőfokozat).

Általában minden, 5 rácsot tartalmazó elektroncső, vagyis heptóda. Az USA-ból származó és régebben Európában is elterjedt kivitele a pentagrid converter-nek nevezett keverőcső (pl. 6BE6). Ebben az első rács a helyi oszcillátor rácsa, a második, (rendszerint csak két lemez) az oszcillátor anódja és egyúttal árnyékolás, a harmadik az antennához (esetleg RF előerősítőhöz) csatolt jelrács, a negyedik a másodikkal együtt pozitív potenciáló árnyékoló, az ötödik katódhoz kötött fékrács.

• elektroncső
• katód

Ötelektródás, vagyis három rácsot, katódot és anódot tartalmazó elektroncső. A szokásos alkalmazásokban a - nagyfrekvenciás, középfrekvenciás, hangfrekvenciás vagy videofrekvenciás erősítő. A pentóda első rácsa a jelrács, a második pozitív potenciálú gyorsító- és árnyékolórács, a harmadik az anódból kilépő szekunder elektronok felfogására szolgáló, katódpotenciálú fékrács. A végerősítőcsövek majdnem kizárólag pentódak. Az adócsövek között max. néhány 100 W anód diszszipációig használatosak a pentódak; ezeknek második rácsára - eltérően a vevő pentódaktól - nem az anód tápfeszültségét, hanem ennek csak 1/5...1/3 részét kapcsolják.

• elektroncső

Tv-vevőkészülék képcsövében és egy-két, hasonlóan nagy (15...27 kV) feszültséggel működő elektroncsövében a nagyfeszültség alatt álló elektródokba becsapódó elektronok hatására keletkező röntgensugárzás. A nemzetközi előírások szerint a tv-készülékek házától 5 cm távolságban mérhető röntgensugárzás intenzitása nem haladhatja meg a 0,5. 10^-3 röntgen/h szintet. A forgalomban levő fekete-fehér és színes tv-vevőkészülékek röntgensugárzása jóval e maximális szint alatt van, tehát az egészségre ártalmatlan. -- Az elektronok lefékezésekor azok kinetikai energiája túlnyomó részben hővé és fénnyé, kis mértékben pedig röntgensugárzássá alakul át. Az elektronok becsapódásakor keletkező röntgensugárzás spektruma folytonos, felső frekvenciahatára (keménysége) a nagyfeszültséggel egyenes arányban, a sugárzás intenzitása pedig annak kb. huszadik hatványával nő (azonos áramerősség mellett).
A színes képcsövek anódfeszültsége lényegesen nagyobb (25...27 kV), mint a monokróm képcsöveké (16...18 kV), ezért gyakorlatilag csak a színes tv-készülékekben szükséges a kijövő röntgensugárzás csökkentésére védelem (árnyékolás). A színes képcsövek ballonja magas ólomtartalmú üvegből készül, a képcső röntgensugárzását ez nyeli el. Kisebb elektroncsövek ballonja technológiai okokból nem készíthető olyan vastag ólomüvegből, amilyen a csőben keletkező röntgensugárzás elnyelésére szükséges lenne. Ezért azokban a színes tv-készülék típusokban, amelyekben a nagyfeszültséget nem sokszorozással állítják elő (nagyfeszültség előállítása tv-készülékben), a nagyfeszültséget egyenirányító vákuumdiódát az esetleg fellépő röntgensugárzás elnyelésére kívülről árnyékolják a készülékben. Ha színes tv-készülékben a nagyfeszültség stabilizálása úgy történik, hogy a képcsővel egy elektroncsövet kapcsolnak párhuzamosan (amely automatikusan kiegyenlíti a terhelés ingadozásait), akkor ezt a ballaszttriódát árnyékolókamrába helyezik, mert ebben a csőben üzem közben mindig fellép röntgensugárzás.

• nagyfeszültség előállítás

Az elektroemissziónak az az esete, amikor az elektronok kilépéséhez szükséges energiát a fémben levő elektronok hőmérséklettől függő kinetikai energiája szolgáltatja. Ez az energiaszükséglet elektroncsövekben nagyobb, mint a kilépési munka és (általános esetben) négy részből tevődik össze, ezek: a fém belseje felé irányuló Coulomb-erőnek, a ?tükörképerőnek", a tértöltésfelhő fékezőhatásának, és az anódtól származó fékező vagy gyorsító térerőnek megfelelő energiák. Az izzókatódok működése a termikus emisszión alapszik.

• elektroemisszió
• izzókatód, elektroncsövek

Elektroncsövek, elsősorban diódák - kararkterisztikájának azon része, ahol a katódáram az anódfeszültség 3/2-ik hatványával arányos. A tértöltést a katód előtt kialakuló elektronfelhő okozza, hatására nagymértékben megnő a katódáram hőmérsékletstabilitása.

• dióda

Katódot, vezérlőrácsot, árnyékolóés egyúttal gyorsítórácsot és anódot tartalmazó elektroncső. A pentódától csak abban különbözik, hogy nincs fékrácsa. A pentódák elterjedésével a rádió-vevőkészülékekben használt tetródak közül csak a végerősítő Mil sugártetróda maradt meg, míg az adótetródák jelenleg is korszerűek.

• pentóda
• anód

Vezérelhető, izzókatódos, higanygőztöltésű vagy nemesgáztöltésű (különleges kapcsolócélra hidrogéntöltésű) elektroncső; vezérelt egyenirányítócsőként és kapcsolócsőként (pl. inverterekben, pillanat-hegesztőgépekben) használatos. A gázkisülést a rácsa gyújtja be, amely azonban lényegesen eltérhet a vákuum elektroncsövek rácsától és gyakran csak egy vékony bádogból készült gyűrű. A gyújtás a rácsra adott pozitív feszültséggel, általában ms nagyságrendbe eső időtartamú impulzussal történik. Negatív rácsfeszültséggel a kisülést nem lehet megszüntetni, az mindaddig fennáll, míg a - anódja a katódjához képest a kisülés fenntartásához szükséges pozitív feszültségen van. A Hg gőztöltésű, nagy tirátronok zárófeszültsége 15... 30 KV, max. áramuk kb. 25A, ezért alkalmasak adóberendezések egyenirányítóiként, anódfeszültségek előállítására. A rácsvezérlés az egyenfeszültség folyamatos szabályozását, továbbá túlterhelés esetén gyors lekapcsolást tesz lehetővé.

• elektroncső

Háromelektródás elektroncső, amely katódot, rácsot és anódot tartalmaz. A - a legegyszerűbb vezérelhető elektroncső, rádió- és tv-vevőkészülékben már alig fordul elő, míg az adócsövek - főképp a nagy teljesítményű típusok - jelentős része jelenleg is. Az első, gyakorlatilag tehetetlenség nélküli erősítő eszköz, amelyet először 1907-ben készítettek:

• elektroncső
• katód
• anód

Elektroncsöves végerősítőfokozat olyan különleges kapcsolása, amelynél a pentóda jellegzetességeit igyekeznek a triódáéhoz közelíteni. Ezt úgy érik el, hogy a pentóda árnyékolórácsát nemcsak egyenfeszültséggel táplálják, hanem az anódváltakozóleszültség egy kisebb részével is, amelyet a kimeneti transzformátor egy meghatározott (pl. 0,2) leágazásáról vesznek le. Az ilyen kapcsolásnak a normális pentódás végerősítővel szemben 50%-kal kisebb a torzítása.

Elektroncsöves vagy tranzisztoros rezgéskeltő tekercsegységének hangolatlan tekercse, amely a visszacsatoló feszültség induktív csatolására és legtöbbször a fázis megfordítására szolgál. Kapcsolható a rácsra, esetleg a katódra vagy az anódra, de a segédrácsra is, tranzisztornál a megfelelő elektródára.

Audionkapcsolás, amelynek rácskörére az anódkör visszacsatolt. Ez az elrendezés a rádiótechnika fejlődésének kezdetén a legkedveltebb vevőkapcsoIás volt, mert a visszacsatolás helyes kezelésével nagy érzékenységet lehetett elérni. Az audion egyenirányításnál fellépő nagy torzítás miatt a mai igényeknek már nem tesz eleget.

Elektronágyúban a katódtól az anód irányába haladva az első - majdnem kivétel nélkül negatív feszültségű - elektróda, rendszerint a katódot körülvevő henger, melynek egyik alaplapja lyukas. A lyukon át lép ki a katódbál az elektronsugár. A Wehnelt-henger a katódsugárcső és tv-képcső vezérlőelektródja, amellyel az elektronsugár áramerőssége és ezáltal az ernyőn megjelenő pont fénysűrűsége változtatható.

• elektronágyú

A telítési tartományban működtetett vákuumdióda zajáramának teljesítménysűrűsége széles frekvenciatartományban arányos az anódárammal. Ezért mérésekben etalon zajforrásként, vagyis zajdiódaként használható. Néhány kHz-nél kisebb frekvenciákon a maradékgáz okozta flickerzaj, nagyon nagy frekvenciák tartományában az elektronok véges repülési ideje miatt nem áll fenn szigorúan az arányosság az anódáram és zajáram teljesítménysűrűsége között. A zajdióda zajteljesítménye egyszerűen a katód hőfokának, vagyis fűtőteljesítményének változtatásával szabályozható.

• elektron