Fórum témák
» Több friss téma |
Fórum » Dirac tengere
Egyszer javítottam egy VT FF modulos TV-t. Egy pár 10 Ohm -os szűrőellenállás volt a nyákból kifordulva, és a forrasztás is meg volt égve. A tulaj azzal az infóval hozta be, hogy a TV elkezdett füstölni, bár nem szüntette be a működést, de a gazda az akkori VT TV-k (a Color Starok) tűzesetei miatt azonnal kikapcsolta, és behozta.
Meg is kezdtük az ellenállás beazonosítását, és kértem a raktárból egyet. Előtte végigmértem ellenállásmérővel a kört, totál zárlatra gondolván. Ezt azonban az ördögnek sem akarta mutatni a műszer. Az új ellenállást beforrasztva, mély levegő, és bekapcsoltam. Az gondolkozás nélkül elindult, és szépen működött. Az ellenállás azonban elkezdett színeződni, és pár másodperc múlva füstölni is. Kikapcsolás, hűlés, majd rákészülés mutatós műszerrel, a rajta eső feszültség mérése. Bekapcsolás, leolvasás, kikapcsolás. A feszültség kicsit magasabb volt a rajzon feltüntetettnél, de nem sokkal, kb 10%-kal. A rajta eső feszültség alapján a teljesítmény kb 1,6W, az ellenállás 5W, mégis kiolvadt a helyéről. Itt történelmet írunk, megdőlt az Ohm -törvény. Aztán azért mégsem. Ráakasztottam a szkópot - és láss csodát, a 470 µF -es kondi mellett 10V-os impulzusok léptek fel. Itt a rajz szerint ennek csak a töredéke lehetett volna. Kondi kicserél, jelenség marad. A mutatós műszert rátéve a kondira, azon egy deka feszültség sem volt. Innentől már csak a sorkimenő egyik kivágásából elinduló repedést kellett követni, ami áthaladt elsőként a kondihoz tartó fóliázaton. El is repesztette, de nagyon nem látványosan, 3-man sem vettük először észre. Fólia átforrasztása, és az ellenállás többé nem tűzforró, csak éppen langy. A tulaj elmondása szerint a feleségével cipelte, mire odaértek a helyéhez, az asszonykának már remegett a keze, és kicsúszott belőle. Kb 15-20cm-ről az asztalra csapódott. A magyarázatot is megtaláltuk, a villany az ellenállás utáni kondiból töltődött visszafelé is, mikor jött a töltőimpulzus, ezt is fedezni kellett. Ez már sok volt szegény ellenállásnak.
A nyolcvanas években jelentkeztem egy céghez bemérő műszerésznek. Egyetlen kérdést tettek fel értek-e a TTL ic-hez. Mondtam igen és felvettek. Másnap megyek dolgozni a főnök mutatja, hogy a műhely egyik falánál négy méter hosszan két méter magasan több száz vetés ellenőrző műszer állt felhalmozva. Azt mondta, hogy két hete keresik a hibát de nem találják és jövő héten szállítani kell. Egy szkóppal és egy multiméterrel leültem egy asztalhoz és kibontottam egy készüléket. Az összes dolgozó mögöttem állt. A központi nyákon volt kb 40 TTL ic és rögtön feltünt, hogy a sok Texas között egy 1LB553 az SN 7400 megfelelője volt. Szkóppal mérve rögtön kiderült, hogy ott akadt el a jel, természetesen még görcsöltem vele egy kicsit aztán másnap vittem otthonról egy FLH 101-t és minden működött. Egy hónap múlva kineveztek csoport vezetőnek.
Mi az az FL101? Nekem az a rejtély.
Nem értem egy jó konstrukciót miért kellett tönkretenni 1 db orosz IC vel, ami nagyobb áramot zabál, többet disszipál, és nem legutolsó sorban némely példány valahogy nem igazán "ismerte" a TTL szabványt. Nem bántani akarom az oroszokat, de hiába voltak az űrben, valahogy a mikroelektronika nem megy nekik nagy szériában. Egy annó a Szovjetunióban végzett rokon mesélte: épp csak annyi tranzisztort tudtak gyártani, amennyi a közszükségleti iparnak és a hadiiparnak kellett. Üzletekben ritkán lehetett kapni félvezetőt. Igaz, hogy nagyobb fogyasztással, de fele akkora lapkán dupla akkora sebességű holmikat tudtak előállítani, de csak laborban, sorozatgyártásra nehezen vagy egyáltalán nem tudták applikálni, az meg olyan, mintha nem is lenne. Könyvek lapjára írt tudományos eredménynek nincs hatása a az életre.
Engem az foglalkoztat, fel lehet-e borzolni a Dirac tengert.
Szóval ha feszült, ideges vagyok, néha resetel a számítógép, vagy más elektromos készülék rosszalkodik. Azután sokáig tökéletesen működik. Nagy képernyős CRT TV. Én választottam ( utasítás: 50 kFt-ért a legnagyobb ). Persze XYL-nek nem tetszett. Megjelent a képernyőn egy hálózati fázishoz kötött csík. Pár napig ott volt, majd megszűnt. Lehet, XYL megbékélt? Legutóbb egy egyszerű tranzisztoros astabil multivibrátor állt meg: mindkét oldali LED folyamatosan világított. Ugyanazon a NYÁK-on ugyanolyan kapcsolás folyamatosan működik. Újraindítottam, ment, majd megállt. Most egy hete folyamatosan villog. Gondolom azért, mert elővettem a pót-tranzisztort, -kondenzátort, -ellenállást és nem akarja, hogy szétszedjem. Az közismert, hogy agykontrollal vagy poltergeisttel lehet hatni a fizikai valóságra. De a pszichikum mennyire képes hatni Dirac tengerre?
A nyolcvanas évek elején még nem állt hegyekben az alkatrész mint most.Valószínűleg azért került Orosz ic a panelba mert azt kaptak 7400 helyett. Aki forgatta már a Rádiótechnika régebbi számait az lépten- nyomon belebotlott az alkatrész hiánnyal foglakozó karikatúrákba.
Az FLH101 az SN7400 Siemens megfelelője. Akkor nekem az volt otthon de kiválóan működött vele a készülék. De ezt Te honnan tudnád hiszen még tervbe sem voltál véve.
Elbeszélésekből tudom mi az a hiánygazdaság - öt évet kellett várni egy trabantra, illetve mi az a cocom lista. Ma sem sokkal jobb a helyzet. A preciziós hanggenerátoromat több, mint fél éve tervezem, és a legnagyobb gondom az alkaztrész beszerzés. Amióta tervezem, azóta vadászom a belevalót. Hol miniatűr relét, hol IC-t. Az Internetnek hála látom mi van, mi létezik, és mi nincs... itthon, hiába van kereslet rá. Egy nem is annyira speciális dióda arrayt (közös szubsztráton lévő DIP tokos 4 külön kivezetett shottky) nem lehet itthon kapni. Ja mert nem tartja a nagyker, meg SMD duodiódát sem tart, kínomban azt akartam bele rakni, de az sem volt. Ezek után kínomban megrendeltem termékmintában, és láss csodát 3 hét után megjött. Azaz: ma tudom, hogy létezik, és nem kapni itthon. Elszomorító.
|
Bejelentkezés
Hirdetés |




Nem értem egy jó konstrukciót miért kellett tönkretenni 1 db orosz IC vel, ami nagyobb áramot zabál, többet disszipál, és nem legutolsó sorban némely példány valahogy nem igazán "ismerte" a TTL szabványt. Nem bántani akarom az oroszokat, de hiába voltak az űrben, valahogy a mikroelektronika nem megy nekik nagy szériában. Egy annó a Szovjetunióban végzett rokon mesélte: épp csak annyi tranzisztort tudtak gyártani, amennyi a közszükségleti iparnak és a hadiiparnak kellett. Üzletekben ritkán lehetett kapni félvezetőt. Igaz, hogy nagyobb fogyasztással, de fele akkora lapkán dupla akkora sebességű holmikat tudtak előállítani, de csak laborban, sorozatgyártásra nehezen vagy egyáltalán nem tudták applikálni, az meg olyan, mintha nem is lenne. Könyvek lapjára írt tudományos eredménynek nincs hatása a az életre. 