Kezdem érteni miért preferálják jobban a félvezetős egyenirányítást!

Azért azokkal is el lehet szállni az irgalmatlan méretű pufferkondikkal, és akkor jön az eir híd hamisnak titulálása. Az az "apróság" mindíg elfelejtődik, hogy a nem túl nagy egyenirányított átlagáram mellett igen nagy csúcsáramok felléphetnek, ha kicsi a trafó belső ellenállása, és a puffer túl nagy.

Már vannak hozzá lágy éledésű diódák, amikkel jók az eredmények, de azért sokan esküsznek a csövekre. Van aki egyszerűen csak átereszti az egyenirányított feszültséget egy szabályozható csövön és hallja a különbséget, legalább is azt mondja.
Nagyobb a nyűg a szűrőkondi és a tetemes veszteség miatt, ezért gyári készülékeknél talán már nem is nagyon találkozni csöves egyenirányítással, de egy amatőrnek semmi sem drága...

No, akkor tisztázzuk: egy sztereo erősítő két csatornával bír. Jobb, bal. Ennek a tápja nem lehet mindenben közös, valahol ketté kell válnia. Ideálisabb eset, ha két külön középleágazásos szekunder tekercs van, azaz galvanikus kapcsolat egy van csak, a közös testpont (itt kötendő össze a két középleágazás).
Ami még járható, hogy közös a szekunder teljesen, csak az egyenirányítás előtt válik ketté, két kétutas egyenrángatás, majd külön-külön szűrés. Ilyenkor csak a váltófeszültségű rész (a szekunder tekercs) közös, de már két EZ4 van itt is.


Legyen egyforma. Pont. Az adatlap vonatkozó ábrája kis nyilakkal mutatja, hogy milyen ellenállás hol értendő. A különböző szekunderfeszültségek úgy értendők, hogy a középleágazásos (kétutas egyenirányításhoz) tekercsek szimmetrikusak. Mert ez a kétutas egyenirányítás lényege (_{ezt azért illene tudni!}). A két tekercsfél felváltva dolgozik az egyenfeszültségű kimenetre. De ugyanazt a feszültséget kell leadniuk, menetszámuk azonos, így az ellenállásuk is az (kis szórás lehet, mert más lehet a tekercsek vezetékhossza kissé).
És a kérdéses ellenállás (R_s, s, mint secunder) az egy tekercsfél ellenállása.
A megadott képlet is ezzel számol.
Ha mondjuk az egyik tekercsfél 367 Ohm, a másik 374 Ohm (azonos menetszám mellett), akkor a kisebbiket vedd alapul.

A pufferelést is feltünteti az ábra (Fig. 4), meg a szöveg is. És nem, nem bír el 50 µF-ot sem!
"The input capacitance C of the filter is at most 32 µF on 2 x 300 V(eff) (- eff, mint effektív), or 16 µF with 2 x 350 and 2 x 400 V(eff)"
Kiemelések tőlem.
Neked mennyi DC fesz kell? 250V? Akkor is csak 32 µF lehet rajta a C, több nem.
Ha teszel az első szűrőkondi után egy szűrőellenállást (de azon is esik feszültség, ezt bele kell számolni, illetve az ilyen, ún. RC-szűrést a megengedett maximális búgófeszültség szerint kell méretezni), akkor még akaszthatsz rá 32 µF-ot az ellenállás után.

Azt tessék figyelembe venni, hogy a szükséges ellenállásokon és magán a diódán is esik feszültség (vonatkozó ábra: Fig. 3 - ha mondjuk a diódán [oldalanként, mert ugye két anód van] 70 mA folyik, akkor rajtuk mintegy 9V esik), a kívánt áram leadása mellett. Úgy kell méretezni a szekunder feszültséget (a trafó effektív feszültségét), hogy az ezeken az ellenállásokon eső feszültségeket is biztosítsa. Azért pár Volt eltérés nem gond, nem műszert építesz.

Most már kicsit érthetőbb?

Na most belenéztem az AZ adatlapba. Döglőfélben van a gépem, és eddig mobilról nézegettem, de adatlap kiértékelésre még 5" is kicsit...
Most látom, nem hogy 50µF-nál nagyobb, de jóval kisebb értékű kondi kell! Min. fele.
Ezt a trafó ellenállás értéket ohm törvényéből ki lehet számolni? A trafón rajta vannak a fesz és áram értékek.

Csak most nézted meg az adatlapot, amiről eddig beszéltünk???
Hát, ha nem nézed meg, akkor tényleg nehéz értelmezni előtte...

Sőt, ezt kikapcsolt, bekötetlen állapotában célszerű Ohm mérővel megmérni.
Valahol visszább van egy link, amivel csöves tápokat is lehet méretezni, jónéhány gyakori egyenirányító cső adattal, a szimulátor azonnal mutatja, hogyan maradhatunk határértékeken belül.
A méretező itt.

A trafó ellenállás értéke a feltekert drót réz ellenállása. A feltekert rézhuzal hosszából, átmérőjéből, éa réz fajlagos ellenállásából számolható, vagy egyszerűen a kész trafó ellenállása megmérhető, multiméterrel.

Köszönöm a kimerítő választ!
Az a helyzet, hogy nekem adott a trafóm, a 2x250V AC-vel. De ezt le is írtam már. Van kész áramköröm is, félvezetős egyenirányítással, és korlátozó ellenállással is. Gyakorlatilag csak be kéne kötnöm a vezetékeket, a csöveket a helyükre dugni, és hadszóljon! De a nyák kiviteléből adódóan, és az eddig vizsgált rajzok és a panel alkatrész értékeit összevetve, nem igazán bízok a minőségében. Mindamellett az én doboztervemhez nem illeszkedik, ezért légszerelten újra építem, közben informálódok, tanulok. És ha már egyszer újra építem, gondoltam, csöves egyenirányításúra építem.
Az egyenirányítás elvét tudom, tanultam is. Tudom azt is, hogy a diódák feszültséget ejtenek, mind félvezetős, mind vákuum dióda. De ez a csöves egyenirányítás kicsit magas még mindig... Lassan hajlok arra, hogy csak dísznek világít majd benne, de ezzel meg a segítők hozzászólását venném semmibe. Ha már megkapom azt a fáradságot, hogy megpróbáljátok megértetni velem, csak jó volna összehozni...
De ez a búgó feszültség ismét egy új dolog. annó dolgoztam jármű villamossági szerelőként, és ott bizonyos tápegységek pufferkondijait cseréltük ki. Ott volt, hogy szkóppal néztünk valami ilyesmit, ami rá volt ülve az egyenáramra, és nem lehetett nagyobb egy megadott értéknél. Azt hiszem alig több mint 1V volt. (Rég volt.)
Erősítős topikban olvastam már, hogy ezt a szűrést általában fénycső fojtóval oldják meg.

Szívesen.

A félvezetőkön jóval kisebb feszültség esik (0,6-0,7 V). A vákuumdióda más.


Azaz, az egyenáramra rácsüccsent csücskök azok.
Szakirodalom foglalkozik vele, a szűrésével is (méretezés), érdemes beleásni magadat.
Nem űrtudomány...

Szaturációs feszültség. Valamicskét konyítok én hozzá... Híd egyenirányító esetén meg össze is adódik.
Majd kicsit beleásom magam a témába.
Ez a búgó fesz miből adódik? a trafó minősége, vagy a hálózatból viszi tovább a trafó?

Akkor most ezt az 1 (néhány) voltot oszd el a trafó belső ellenállásával, máris megkapod a periodikus csúcsáramot, ami az egyenirányítót terheli.

De.ezt szkóppal mértük, azom meg nincs. Meg tudom mérni máshogyan?

A búgófesz a szűrés után maradó feszültségingadozás az egyenirányító kimenetén (a terhelésen).

Szűrés nélkül a teljes tápfesz csúcsértéke (félvezetők esetén mínusz a diódá(ko)n eső feszültség) és a 0 V között ingadozna az egyenfeszültség.
A búgófeszültség abból adódik, hogy terhelés alatt a pufferkondenzátor, ami feltöltődött a csúcsfeszültségre, a fél-színuszhullám esésekor kezd kisülni, azzal az időállandóval, amit a szűrőkör és a terhelés ellenállásával képez a puffer. Teljesen nem sül ki, mert a következő félhullám megint kezdi feltölteni, attól a feszültségtől, ameddig kisült. Egyutas egyenirányítással természetesen sokkal jobban kisül, mint kétutassal, vagy diódahíddal tenné.
A töltődés természetesen nem teljesen követi a feszültség emelkedését az egyenirányító kimenetén, mert a trafó és a diódák is képeznek időállandót a pufferrel, de ez szinte elhanyagolható.
Minél kisebb a terhelés és minél jobb a szűrő hatásfoka, annál kisebb a búgófeszültség.
Terhelés alatt teljesen megszüntetni nem lehet, csak alfogadható szintre csökkenteni. Ez a szint az alkalmazástól, igényektől függően más és más.
Ha kevés a passzív elemekből felépített szűrőkör szűrőképessége, akkor aktív eszközökkel (zener, stabcső, áteresztő tranzisztor vagy - cső) alkalmazásával növelni lehet a szűrés hatásfokát, illetve csökkenteni a táp belső ellenállását.

Ezt a feszültséget igazából nem is lehet máshogyan mérni, mint szkóppal, mert ahogy BIG is írja, ez nem színuszos feszültség, hanem egy időállandóval meghatározott logaritmikus fel, és lefutású periodikus görbe. A felfutás időállandója a trafó, és az egyenirányító ellenállásának, és a pufferkondi kapacitásának függvénye. Ezt az időállandót lehet növelni a trafó belső ellenállásának növelésével, aminek hatására csökken a töltő csúcsáram. Persze ezzel nő a tápegység belső ellenállása, ami más problémát okozhat.
A lefutás szintén egy a terhelő áram, és a pufferkondenzátor által meghatározott időállandóval lecsengő logaritmikus görbe. Ezen nem színuszos lefolyású feszültség hatására keletkező áram átlaga az a terhelő áram. Mivel ez az áram nem a teljes periódusban folyik, így annak átlaga, és csúcsértéke között jelentős különbség van, amire az egyenirányító csúcsáramát méretezni kell.

Üdvözletem!

Van egy 24V AC 28.8VA kültéri díszkivilágítás trafóm (MODEL:MAI-241200). Ebből 26 volt AC feszültség távozik. Egyen irányítva ez az érték 35.5V DC-re nő.

Ezt a 35.5V-os DC feszt szeretném max 29-28V-ra csökkenteni valahogy (esetleg stabilizálni, ha szükséges ezt?). Ebben kérném a fórumtársak segítségét, hogy miként tudnám hatékonyan, minimális veszteséggel elérni a kitűzött értékeket.

Egy labortáp meghajtásház kellene, amelynek a maximális bemeneti értéke 30 voltban van meghatározva. Ezt az értéket utána a labortáppal tovább tudnám vezérleni. A végső célom, hogy stabil 13.5V-ot jöjjön ki a labortáp kimenetén és legalább 1-1,5 amper erősséggel. Egy régi Cannon BJC250 nyomtató adapterét kéne helyettesítenie, amelynek 13.5V 1A-es táp kellet anno.

Előre is köszönöm, ha tud segíteni valaki.

Jobban jársz egy DC-DC konverterrel, az egyből azt nyújtja, amit akarsz, kis veszteséggel. Pár forintos 34063-assal.

Sajnos a 34063 nem képes ekkora áram leadására

Ennek ezé' utánanéznék (DC-DC konverter).

DC-DC konverterem már, van mint említettem. Csak az a baj, hogy max 30 volt-ot lehet rá engedni, bár ebben nem vagyok teljesen biztos mert máshol ugyanez a kinézetű "szerkentyű" 25 volt maximális bemenettel van megadva. Így néz ki >> Mini labortáp

Akkor fogj egy 7824-et, fejeld meg egy(két) teljesítmény tranyóval, és kapod a 24V-ot, ami fix. Ezt akartam elsőre írni. Esetleg talpald meg 1-2 diódával (vagy zénerrel), hogy kevesebbet fűtsön, a dropja így is meglesz. Addig emeld csak a lábát, hogy még a tápodnak ne legyen sok.

Tetszik amit írsz, csak nem értem minden részét. Nem vagyok nagyon jártas az elektronikában.

Az odáig megvan, hogy veszek egy 7824-et. Azonban, hogy milyen teljesítmény tranzisztort kapcsoljak rá és hogyan, meg az 1-2 sima diódát vagy zéner diódát hova kössem, az továbbra is kérdéses maradt számomra.

Amit itthon találtam hozzá, az 2db BD 250C tranzisztor. Ezek jók teljesítmény tranzisztornak az említett kapcsoláshoz? Zéner-ből vagy a sima diódából milyeneket kellene keresni hozzá? Potméter is kell ehhez vagy anélkül is megoldható?

Egy egyszerű kapcsolási rajzott tudnál készíteni hozzá ha lesz rá időd?

Beírod a karesőbe: 7824, megnézed adatlapját; minden rajta van. A BD250 elég lesz 'fejelni'. Bármilyen kis dióda, (zéner, ha sokat kell emelni; >1.5-2V) megfelel. Akár itt a téma képei közt is meglehet. Vagy a tápegységes témáéban. Nem tudok rajzot bevinni.

Rendben, kísérletezgetek hátha összejön. Köszi.

Sziasztok!
Higy tudnék 24V 3A-t legegyszerűbben egyenirányítani? Segítségeteket előre is köszönöm!

Szia!
Diódákkal. Hallottál már a diódáról és a Graetz-hídról?

Igen ezeket tudom csakbazon belül hogy melyik típusú graetz hid birja a 3A-t és mekkora kondi kell hozzá?

Többnyire azok, amelyekre 3A van írva. 3A-hez (ha ez közel állandó, vagy sűrű) inkább 5-6A-est válassz. A kondi az elvárt 'simaságtól' függ: alap, amperenként 1-2mF, simábbhoz 4-5mF, +egyéb szűrés. Valamint h.sz-enként néhány írásjel! Tudom: telefon, karakter, stb.

Sziasztok!
Megépítettem egy félhidas egyenirányítót TCA 785-el. Azt a változatát amiben 1 db impulzus trafó szerepel. Sajnos elpukkant az egész. Az a baj hogy nem tudom milyen impulzus trafó kéne bele, mert a leírásban nem szerepel. Valaki tud esetleg segíteni? Vagy másik fajta félhidas kapcsolást küldeni?

Szerintem tanulmányozd az adatlapot. Az impulzus trafónak csak annyi a feladata, hogy a kimeneti jelet a tirisztor gyújtásigényéhez passzítsa.
Esetleg kereshetsz hozzá AN -t, ami segít a tervezésben.