Igazándiból némi szervezéssel simán be lehet menni még a BME működő reaktorba is, de feladtam az ajálngatást, mert állandóan abba ütköztem hogy:
- Nem tudom, hogy akkor éppen dolgozom-e?
- Jöjjön ide, aztán ha olyan kedvem van, majd megnézem azt az atomreaktort.
- Vigyen oda valaki, mert elkopik a lábam.
- Mi az hogy hétköznap, akkor én dolgozom.
- Én aztán meg nem adom a nevem, hogy felkerüljek a listára.
- Semmit nem fizetek, nekem ez jár.

Vagy menjetek el elektroncsovel a KFKI-ba.
Gyárlátogatásról jut eszembe, hogy amikor még tini voltam, akkor a műanyagiparban dolgozó apukám révén szétnézhettem egy fröccsöntő üzemben. Perzselő nyár, kint vagy 30+ fok, bent a csarnokban a gépek mellett vagy 40+ és persze a meleg műanyag mindent átható émelyítő szaga. Ezeket a nagy méretű, talán 100 literes fekete kukákat fröccsöntötték az egyik gépen, amiket aztán kb percenként kellett fogadnia valakinek egy műszakon át. Kemény fizkai munka, brutál körülmények. Mondta is az üzemvezető, hogy "- Na azért tanulj, hogy ne itt kelljen dolgoznod!"