Nekem kicsit faramucinak tűnik első olvasatra. Ha az egyik burkolatelemhez hozzáér a trafó egyik kivezetése, akkor az összekötések viszik tovább a hibát a többi készülékházra.

Ugyanakkor ez csak kósza feltételezés részemről, lehet, hogy simán szabályos/szabványos valamilyen extra védelemmel (pl. IT rendszer kialakítással). Ha így lehet, akkor a körítés többe kerülhet a kelleténél.

Nekem logikusnak tűnik.
Leválasztó trafóra kötött egyetlen fémházas berendezés esetén nincs életveszély, ha az egyik pólus kikerül a fémházra. Két berendezés esetén is akkor van életveszély, ha az egyik berendezésen az egyik pólus, a másik berendezésen pedig a másik pólus kerül ki a fémházra (és persze olyan közel vannak egymáshoz, hogy mindkettő megérinthető). Ha viszont a berendezések fémházai össze vannak kötve (SZIGORÚAN TILOS, hogy ezek védőföldhöz legyenek kötve), akkor a leválasztó trafó kimenetén zárlat alakul ki. Ez a zárlat a leválasztó trafó szekunderén (vagy még inkább primerén) lévő kismegszakítót tudja működtetni. További feltétel persze, hogy a trafón keresztül ki tudjon alakulni akkora zárlati áram, ami tudja működtetni a kismegszakítót, és nem a trafó ég le.

Felhasználói kérésre módosítva.

Az lenne a lényeg, hogy a biztonság jobb legyen mint trafó nélkül. Trafóval, és egyenpotenciálra hozással, egyszeres testzárlat esetén, még nincs probléma, minden működik tovább, és nem válik veszélyessé sem (trafó nélkül az egyszeres testzárlat is probléma ami jó esetben aktiválja a védelmet). Kétszeres testzárlat esetén sem rázhat a készülékház, hiszen azonos potenciálon vannak - ha nincs földelve akkor az egész földfüggetlen marad és akkor sem ráz, ha földelt is, akkor pedig minden készülékház földpotenciálon lesz (és akkor sem ráz) - persze a védelemnek ilyenkor aktiválódnia kell.
Volt ilyesmi az ÉV tananyagban, de az már vagy 25 éve volt, úgyhogy fakultak az emlékek. Abban biztos vagyok, hogy bizonyos feltételek betartásával használható több eszköz a leválasztó trafóról, de a pontos leírásra nem emlékszem. Viszont józan paraszti ésszel végiggondolva, egyenpotenciálra hozás esetén, nem lesz kevésbé biztonságon mint a sima hálózatot használva.
Nyilván érdemes lehet valamiféle egyszerű hibaérzékelést kialakítani, ami már egyszeres (nem csak zárlatot hanem) szivárgást is képes jelezni, még azelőtt, hogy bármi probléma fellépne.
(pl. két kisáramú jelzőglimm az EPH vezetékre kötve - vagy pl trafó közép és EPH vezeték közé bekötött jelzőglimm)


Azt nem vitatom, hogy kritikus helyeken a törpefeszültség használata a biztonságosabb. Sokféle világítás van ami 12...24V DC-ről működik (led szalagok stb..) valószínűleg ilyet használnék inkább. Ugyanakkor a leválasztó trafós megoldást is jobbnak tartom annál (+eph), mintha simán 230V-os hálózatot vezetne ki.

Így már érthető, köszönöm kendre256-nak is.