Nem, nem idézte be a lényeget. Amit beidézett, az eddig is teljesen köztudott volt. Mondhatni, triviális.

És ennek a sebességnek csak a polikarbonát lemez szakító szilárdsága szab határt.
Ezért is maximálták 52-szeres sebességben a CD olvasók fordulatszámát, mert egyszerűen nagyobb fordulatszámnál szétrobbannak a lemezek.

Persze hogy van hibátlan átvitel, illetve hibátlan adattárolás. Különben nem lehetett volna ennyire elterjedve az a gyakorlat, hogy szinte minden szoftvert CD-n árusítottak, minden géphez, műszerhez cd-n, később DVD-n mellékelik a szoftvereket, drivereket.
Ez egy kiforrott technológia mind a mai napig. Az hogy a széles sávú internet ennyire elterjedt tette lehetővé, hogy sokszor a szoftverek letöltése az egyszerűbb, és olcsóbb megoldás.

Szerintem bármilyen tipusú CD lejàtszón, bàrki meghallgathatja ezt az " első kiadás a jobb hangú" történetet, aztán itt beszámolhat a tapasztalatairól...
A mindenféle agyalás helyett
TJ.

Elek! Te vagy az utolsó, akinek bármit is bizonyítani akarnék.

"A cikk a szervó audió rendszerre hatásáról nem értekezik, ha ilyen van az a lejátszó tökéletlenségére mutathat rá."
Nos ha a Te gyomrod nem jól emészti a vasszöget, akkor valami baj van a gyomroddal...
Miből gondolod, hogy ez az egész nem az üzletről szól? Mindent lehetne jobban csinálni, de ha így is pénzt adnak érte, akkor minek. Akinek ez meg nem jó így, hát az meg kepeckedjen. És röhöghetnek rajtunk a gyártók, hogy még egymást is izélgetjük ingyen ez ügyben. Normálisnak tartod ezt?

Természetesen a floppi korszaktól eltekintve, amikor több csomagnyi floppin érkezett egy-egy közepes méretű szoftver.

"Egy adatforgalomnak semmi köze az audioátvitelhez."

Hacsak az nem, hogy mindkettő ugyanannak a tudományágnak a terméke és az adatok tárolása szempontjából itt abszolút nincs jelentősége, hogy hangról vagy adatról van szó, mivel a hang is adatként van jelen, sőt itt élettani tulajdonságokon, halláson alapuló tömörítés sincs. És mind a kettő esetében a Reed-Solomon-t használják...

Pusztán _paraméterekben_ van különbség: milyen hatékonysággal kell észlelni és hogyan kezelni a hibákat, mennyi hibát kell kijavítani stb. De ehhez a rendszerezéshez legalább minimális műszaki értelem kellene, ill. hajlandóság a befogadásra.

Ugye, te sosem hallgatsz CD-t, se bármilyen digitálisan rögzített hangot, hangkártyát, DAC-ot stb., kizárólag régi LP-ket és szalagos magnót, mert a technológiáját és a tudományos hozzáállást ott támadod, ahol tudod? Csak nem lehet megállni szó nélkül...

Szinte ordít mennyire nincs semmi közöd semmihez aminek értelme van. Hogy lehetne komolyan venni azt, aki a zenei CD kapcsán ezt állítja: "Egy adatforgalomnak semmi köze az audioátvitelhez."
Nem fogod nekem elhinni, de amikor lejátszanak egy CD-t, akkor ott adatátveil történik. A hordozón lévő adatot viszik át a lejátszó berendezést használva a végén lévő mondjuk hangszóróhoz, vagy fülhallgatóhoz, vagy egyéb célforráshoz.

Van is, itt az audio CD-ről írtam, ahol megengedett a nagyon ritka hiba. Az audio CD 1/75 másodperc hanganyagot tárol 2352 byte-os szektorokban. Az adat CD (CD-ROM) ugyanebben a 2352 byte-os szektorban csak 2048 byte felhasználói adatot tárol, a maradék byte-okat további hibajavításra használja, hogy biztosítva legyen a hiba mentes tárolás.

És vajon ennek az élő felvételnek a mesterszalagját őrizték meg, amiről újra készítettek egy gyártó mastert, majd nyomómintákat, vagy a gyártói master hevert a páncélban évekig, esetleg a nyomóminták volta eltéve a raktár polcokon, és azt használták fel az új kiadáskor?
Erről van hiteles információd?

Szerintem olyan gyártói információkat kérdezel tőlem, amilyeneket a gyártótól tudhatnál meg...én egy zenehallgató vagyok
Különben én NEM egy kiadványról adtam információt, hanem a jelenségről, amelyet mindenki kipróbálhat a saját rendszerén.
TJ.

Értem, de hova tegyük az állításodat, hogy különbözőnek hallod a kiadványokat?
Ha újra feldolgozták, elölről kezdték a folyamatot, akkor természetes, hogy különbözhet.
Viszont most a CD kapcsán pont a BIT azonosság, ami ugyanazt a nyomómintát feltételezve már PIT azonosság is lehet, esetén feltételezhető hangzás változást vetették fel, és ezt tekintve nem mindegy hogy a két kiadvány pontosan miben különbözik, azon túl, hogy 6 év van köztük.

A sehová sem vezető találgatások helyett javaslom a bármilyen lejátszón, a bármelyik kiadótól származó korábbi/későbbi azonos tartalmú CD lemezek meghallgatását.
Végül is az számít, nem pedig a topik tologatása.
TJ.

De ez nem visz közelebb a megértéshez, a miérthez.

Ha számítógépen adatként beolvasod a két lemezt és a két adat halmaz MD5, SHA1, SHA256, vagy SHA512 értékét összehasonlítod, az különbözik?

Nincs számítógépem, és a digi technikával sem foglalkozom, csak analógokat hajkurászom
(A régi Philips CD lejátszóknak is az analóg szekcióját babrálom.)
TJ.

Tényleg sajnálom, hogy nincsen, mert az eredmény mindkét "tábor" részére tanulságos lehetett volna.
Sajnos nekem meg a két lemez nincsen meg.

Újra leírom - nem csak ennél a két lemeznél áll fenn a "korábbi kiadás jobb hangzású" történet!
Bármelyik CD lemez kiadványnál.
TJ.

Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy létezett olyan optikai meghajtó, amelyik 100x-os sebességet (vagy többet) tudott, de mivel a fordulatszámot nem lehetett tovább növelni, ezért abban több olvasófej dolgozott egyszerre...

A CD-k hibajavító képességéről mégegy érdekesség: Annak idején sokféle CDíró volt a piacon, éd divat volt az úgynevezett túlírás. Ebben a TEAC és a Plextor volt a legjobb, az eredetinél eleve hosszabb 80 perces CD-re kb. 85 percnyi zenét tudtak felírni. Viszont az utolsó írt track-et a gagyibb lejátszók nem tudták lejátszani, különféle érdekes hardveres vagy szoftveres hibákat produkálva. Pl. folyamatos lejátszás esetén működött, de ugrani nem tudott az utolsó track-ekre, vagy hibásan jelezte ki az időt, stb.. A jobb lejátszóknak viszont semmiféle gondot nem okozott ez. A CD korszak vége felé megjelentek nagyobb sűrűségű, 90 perces írható CD-k (adatmennyiségre is többet tudtak). Talán még van is belőle pár darabom. Az akkori TEAC CDíróval még ezt is túl lehetett írni néhány perccel (talán 93 percig). A saját CD játszómnak ez sem okozott gondot, de amúgy jó teszt volt, mert sokféle módon tudta kiakasztani, a mezeibb asztali, meg a hordozható lejátszókat.

Nem kell ilyen messzire mennünk...
Azonos állományból írt két CD között is érzékelhető hangminőségbeli különbség.
Az egyik legyen egy hagyományos, vagy mezei írható CD a másik pedig egy audio CD.
15-20 éve még sok CD-t írtam magamnak, s egy ideig azt gondoltam - mint itt sokan - hogy nem lehet hangzásbeli eltérés, de közben fejlődött a rendszerem és valószínűleg a "hallásom" és az agyam is tanult.
Aztán már csak audio írható CD-ket használtam, abból is sokszor a "feketék" és az igényesebb hordozórétegűek mutattak jobb minőséget.
A tartósságuk is sokszor összevethető volt a hangminőségükkel, vagyis az audiora szánt lemezek jobb hordozó és védőréteggel, jobb mechanikai tulajdonságokkal rendelkeztek.
Az említett cikkben leírják, hogy a pitek hosszát és szélességét mennyi minden befolyásolhatja, ugyan ez van CD írásakor is.
Ja igen a CD író egy Plextor Plexwriter Premium II volt, audio master írást is tudott...

Minden adatrögzitö rendszer hibakorrekciot használ, azaz a hibás bytekat automatikusan javitja, a kimeneten nem jelenhet meg hibás adat. Legfeljebb nem jelenik meg semmi.
( totális hiba. Ha ilyen elöfordul akkor egy másik berendezéssel meg lehet probálni leolvasni az adatokat. - kisebb sebességgel , extra szoftwarrel ki lehet nyerni az eredeti adatsort, és azt uj hordozon viassze lehet olvashatoan irni. Gyakori eljárás a hibás HDD-k mentese, de ilyen technologiát használnak a modern repülögépek fekete dobozaiban is. Ahol sokszor a félig éget fakate dobozbol is többnyire ki tudnak olvasni minden adatot).

Az járható út lenne, hogy ha van egy CD-d, ami a "kedvenc" (aminek jól ismered a hangját, amit megszoktál), számítógépen beolvasod image fájlként, majd ebből a fájlból írsz egy másik CD-t. Azt is beolvasod és összehasonlítod az eredeti image MD5 (vagy akármilyen ellenőrző összegét) a másolatról beolvasott image MD5 értékével? Ha egyezik, akkor a két lemez "egyformának" tekinthető, ugyanazt az adathalmazt tartalmazza.

Már annyi van csak hátra, hogy otthon, a saját rendszereden összehasonlítsd a két lemez hangját. Szerintem ezt a kísérletet bárki elvégezheti, csak egy írható lemezébe kerül.

Vagy valamit félreértettem?

Az irhato CD-k egy kicsit más kategoriát jelentenek mint a gyári nyomtatott CD-k. Itt már sokkal mélyebbre kell kutakodni az adatfeldolgozás mélyeibe. Itt már a felvételi részben is vannak különbségek meg a lejátszo részben is, ès ezek nem elsösorban hangrögzitésre készültek. Az már csak egy marketing fogás volt, hogy arra is használhato. De arra általában mérget lehet venni, hogy ugyanszt az adatsort kapod vissza amit ráirtál, igaz néha utolagos korrekcioval.( mi mást lehetne visszakapni, ha nem az eredetit?). De, hogy ez milyen szerepet játszik a hangban az megint más kérdés, mert ilyen lejátszokban az adatokat bufferezik, majd korrigálják és csak utánna jön a DAC a maga algoritmusaival.

Ez pedig egy baromság. Ilyet csak akkor állíthatnál, ha minden kiadott CD első és egy későbbi kiadását meghallgattad. Ez pedig fizikailag lehetetlen.
Ha azt írtad volna, hogy az általad eddig hallott lemezek későbbi kiadásainak rosszabb a hangja, na az kezelhető véleményként.

Amit írtál, az járható út, de az eredménye is borítékolható, mivel a másolat egyezni fog az eredetivel. Vagy elrontotta a gép az írást.
Az is borítékolható, hogy nem hallanék különbséget a két azonos lemez meghallgatása között.
Igazából arra lettem volna kíváncsi, hogy a tunerman két lemeze, amelyek ugyanazt az albumot tartalmazzák, de külön kiadásban, azok ugyanazok, vagy teljesen más adathalmazt tartalmaznak.

A kiadások között altatt idő alatt változhatnak a fogyasztói igények, vagy akár a hanganyag tulajdonosának vannak más elképzelései. Ilyenkor előfordulhat ,hogy pl. az új elgondolásnak megfelelően újrakeverik az anyagot. Ha tippelnem kellene: valószínűleg itt is ez a helyzet (tehát eleve nem egyezik meg a két lemezen rögzített anyag). Viszont ilyen esetben nem feltétlenül mindig az első kiadásnak kellene a jobbnak lennie.

Olyat is el tudok képzelni, hogy az eredeti nyomóminta megsérült, elveszett, stb..., és közben a studió berendezései is változtak, és emiatt muszáj újból végígmenni a teljes hanglemez előállítási folyamaton.

Söt közben megjelent egy uj generácio a hangmérnökök, zenészek között, akik ugy gondolják, hogy jobbat, érdekesebbet is ki tudnak hozni a rendelkezésre állo zeneanyagbol. Ha a jogtulajdonos ezt nem gátolja akkor bármit ujra lehet csinálni.
Ezt már régebben is több hazai zenekar is megélte, hogy egy másik studioban más hangzást kapott ugyanaz a zenei alkotás.
Manapság meg az ilyen studiok és hangmérnökök száma nöt rohamosan. Amihez régen hatalmas drága keveröpultok meg szekrénynyi effektusok kellettek, ma elég egy mezei PC meg egy vagy több pillanatok alatt beszerezhetö plugin, söt sok régi, ma már jobb esetben muzeumban találhato hangszerek is megjelennek a PCken.
És sok kitünö muzsikus van, aki kezelni is tudja ezeket a szobája falai között. Es ha jo a zene akkor a jogtulajdonos is örül, hiszen ujra ketyegni kezd a kassza.

Az eredetileg felvetett, ősrégi Philips CD-játszó által megvalósuló ( magas áramfelvételű sávkövető/fókuszáló, jelfeldogozás, mai normák szerint extra magas jitter a digitális tartományban, stb ) lejátszást, mennyiben modellezné egy ilyen teszt?
Még csak azt sem kötötted ki, hogy mivel legyen lejátszva a CD lemez....CD játszó vagy számítógépes CD olvasó/író....elve más a működés elve...
Ahhoz, hogy értelmes következtetéseket lehessen levonni, ahhoz pontosan definiálni/ismerni kell a körülményeket...

Kapcsolódva a hárommal ezelőtti hozzászóláshoz.
https://larma.hu/cikk/A_nagy_irt_CD_teszt.pdf