Nem audiofil színvonalú, de szerintem ideillő példa. Retro hangcuccok felújításával foglalkoztam pár évig, láttam sok (gyakran nosztalgia által is erősen fűtött) megnyilvánulást tematikus fórumokon, FB csoportokban.

Megmaradt, amikor valaki leírta a TBA810 végfok IC-ről (ez egy 4 ohmon kb. 4-5 W-ot leadni képes integrált végerősítő, alap hifinek sem nevezhető paraméterekkel, kb. az 1970-es évek technikája kommersz rádiók számára), hogy azóta sem találkozott újabb IC-s erősítővel, ami ehhez foghatóan hozta volna a csöves feelinget.

Persze többen lehülyézték, kiröhögték, vagy csak közölték személyes véleményüket, hogy mindig is egy igazi f.s volt az az IC. Én egy fokkal jobban megértettem, mire gondol, attól függetlenül, hogy műszakilag valóban nem volt igaza, a TBA810 semmilyen mérhető paraméterében nem jobb mondjuk egy modern TDA729x szériás integrált végfoktól, vagy egy korrektül megépített diszkrét félvezetőstől / akár csövestől.

Amit viszont valóban nagyon jól "leutánoz", az a régi fakávás rádiók, orsós táskamagnók egyszerű SE csöves erősítői, tömeggyártott pici kimenőtrafóval. Az illetőt valószínűleg leginkább a 4..5%-os harmonikus torzítás, esetleg a 13-14 kHz körül vágott átvitel "lágysága" emlékeztette a gyerekkora letűnt zenei élményeire, és soha nem hallott audiofil csöves erősítőt szólni, hogy ahhoz hasonlíthatta volna..

Ugyanígy a 60-as/70-es évek klasszikus rockján alapuló zenét játszó gitárosoktól, producerektől a mai napig pozitív jelző bizonyos hanganyagokra a "piszkos hangzású". Amennyire tudom, leginkább a gitársávokon levő zajt, jellegzetes torzítást értik alatta. Mint a steril egyik lehetséges ellentéte..

Szerintem valami hasonló eset áll fenn.

Jól ismerem a TBA810-et. Játszogattam vele a 80-as évek elején. Van is pár darab a fiókomban. Az akkori televíziókban általánosan használták hang végfoknak.

Szerintem ahány ember, annyiféleképpen próbálja meg megfogalmazni az általa érzékelt hang élményt. És mivel nincs két egyforma ember, így nincs két egyforma hangélmény sem.

Olyan ez, mint amikor egy tárlatvezető elemez egy festményt, olyan mélységekig, hogy az ecsetvonások milyen lelki állapotát tükrözik az alkotónak, mit akar kifejezni ( szerinte ), pedig az átlag nézőnek egyetlen gondolata van, hogy tetszik neki, vagy sem.

A műgyűjtőt meg az érdekli, hogy tíz év múlva hányszorosa lehet az értéke.

"pedig az átlag nézőnek egyetlen gondolata van, hogy tetszik neki, vagy sem."

Ez egy nagyon naiv megközelítése a művészetnek. Jó esetben és egy jó műtől egészen sok gondolata támad a befogadónak. : -)

A művészet a legmagasabb szintű szellemi tevékenységek egyike, amiben szinte minden tudatosan történik, főleg a jelentésrétegek sokaságának létrehozása, ami a művek izgalmát és tartalmát adja. Befogadói oldalról sincs olyan, hogy az illető "csak érez valamit", a befogadás mindig aktív értelmezési folyamat, még akkor is, ha az nem tudatosul és nem reflektált.

Az érzékelés és értékelés elválaszthatatlan, az érzés mögött mindig ott húzódnak valakinek a saját tapasztalatai, asszociációi, kulturális háttértudása és akár a tudattalan zavaros vizében úszkáló értelmezési sémái is. A közvetlenebbül ható műfajokban (líra, zene stb.) persze nehezebb ezeket tetten érni, ott egyes részletek csípőből és elemi erővel képesek hatni.

Ezek miatt a szokásos megjegyzések, hogy nem kell elemezgetni csak élvezni, tévesek és mindig azok is voltak, hiszen amikor reflektálunk, akkor csak nevén nevezzük a befogadást és tovább gondolkodunk. Ennek részleteiről persze sok vita van az ősidők óta: a két nagy iskola kb. a hermeneutika és a dekonstrukció, hogy egészében, pl. az alkotó életének, korának, szándékainak tükrében vizsgáluk a művet minél nagyobb átfogással vagy a részletek szerepét, belső jelentéseit próbáljuk meg felderíteni minden határon túl.


El tudom képzelni, hogy az illetőnek a TDA2020 már túlságosan steril hifi lett volna. : -) Esetleg a TBA820 lehetett volna még versenyben, az a 810-esnél is gyengébb volt egy kicsit. Még talán az LM386-ot tudtam volna ajánlani, bár az egy becsületes IC a feladatára. : -)

Ejj de szép megfogalmazása lehetne néhány fórumtárs hitvallásának, bár tudom, nem olyan szándékkal íródott...

"ES9038 is IIS felületen kapja a digitális jelet."
Pontosítanék, YJ ES9038q2m
Bemenetek: koaxális, optikai, I2s

Érdekes, amiről írtál. Szerintem azonban nem szerencsés csak úgy magában mély vízbe dobni. Így hasonlít a bizonyos tesztek használhatóságára. Ugyan írtad, hogy ez mikor volt "divat", de lemaradt róla az akkori házibulik hangulata. Az akkori elvárásoknak megfelelősége. Akkoriban nem a minőség, hanem a divatos számok jelenléte egy baráti társaságban volt a lényeg. Tehát, enélkül nem kellene minősíteni egy hajdani cuccot. És, ami egy mai bulira jellemző, hogy lehetne meghatározni az arra alkalmas zenék típusát, hogy mindenkinek jó lenne. És kit érdekelne a zene hifisége, beszélgetés, táncolgatás közben? Legfeljebb a házigazdának lenne hízelgő, ha dicsérgetnék a berendezését. Szóval egy buliban az a helyzet, mint vezetés közben, csak zavaró lehet a nagy csimbumcirkusz.

Egy ravasz troll ezzel operál szórakoztatva társait, ha már a témához semmi köze...

Ritkaság, de most mélyen egyetértek veled, amikor így minősíted magad: "Nem tartom magamat valami etalonfélének...". Sőt megkockáztatom, vannak többen is akik nem tartanak annak.

Valamikor érdekelt a hanghű átvitel, jelentsen ez bármit is...Lelkesen vettem az akkor számomra elérhető HI-Fi magazint,(szerintem még meg is van az összes példánya) és nem csak a nívós kinézete miatt, hanem a tartalmát is igyekeztem megérteni,magamévá tenni. Viszont már akkoriban is hatalmas viták folytak, melyek nem vezettek sehová, leginkább az ezotériával rokon területeket bővítették... Úgyhogy leszoktam szép lassan az egészről, a fülem sem volt kivájva kellőképp és inkább átszoktam az óramagazinra... Az is becsődölt egy idő után, úgyhogy most abban élem ki magam, hogy kifejezem véleményem ebben a topicban is, ha ez trollkodás akkor nyomj egy diszlájkot kérlek...

Mutatok neked valami vicceset, amit biztosan nem fogsz elhinni. Ez még csak a 2.0-ás verzió, de jobban szól az előző változatoknál (mérve is jobb) - annak ellenére, hogy nyákon van minden. Egészen biztos, hogy egy összegányolt valami nem szólhat jól. Sorozatosan ezt mutatja a tapasztalat. Nem kell ezt elhinni senkinek sem... és valószínűleg be sem fogod már látni ebben az életedben, hogy teljesen rossz irányba rohamozol. De a tudás hiányát lehet erős magabiztossággal is pótolni : )

Szintén ugyanígy, talán még nekem is megvannak a HiFi magazinok.
Csak én is megrekedtem a valóságban.

Első perctől lenyűgöz engem az a professzionalizmus, amivel tervezel, építesz, és módosítasz. Alig értek valamit az egészből, de az nagyon jól átjön, milyen kitartóan kutatod a megoldásokat. Az élet minden területe jobb lehetne, ha hozzád hasonló affinitású emberek alakítanák.
Apám mondta életében, hogy időnként vissza kell lépni, mert onnan jobban látszik merre van a cél.

"Egy ravasz troll..."

Gyerekkoromban egy ismerősöm édesanyja a futószőnyegre szőnyegvédőt tett, a szőnyegvédőre nylon-t, és amikor meglátogattuk - egyetlenegyszer -, az előszobában vészjósló szidalmak közepette erőteljes seprűmozdulatokkal igazította vissza a barátaink lábát középre, aki kicsit is nézelődött és a széle felé látszott botladozni... De neki legalább volt rá valamiféle elfogadható indoka.

"...megvannak a HiFi magazinok. Csak én is megrekedtem a valóságban. "

Idézet az egyikből:
"Két számmal ezelőtt, amikor a különböző ruhaszínek auditív hatását pedzegettem, már leszögeztem, hogy a rend kedvéért egyszer végig kéne csinálni a játékot olyan ruhadarabokkal, amelyek semmi másban nem térnek el egymástól, csakis a színükben.
...
Hogy a lényegen kezdjem: bármiféle textília a test körül azonnal jól érezhető veszteséget okoz a zeneélvezetben. Ez meglehetősen erős effektus, amennyiben a sávszélek megvágódnak, a hang tolakodóvá válik, a sávszélek szomszédságába eső regiszterek (mondjuk: a felső basszus és a felső prezensz) erőszakosabbak lesznek, s egyáltalán: a közérzetünk is érezhetően romlik.
...
Piros. Érdekes, mennyire "bemonósodik". Mélyebb tónus. Az a benyomásom, hogy ez a szín a magasakat erősen nyeli.
Zöld. Talán kiegyenlítettebb a pirosnál, jobban megtartja a hangkép egyensúlyát.
Világoskék. Észrevehetően lejjebb hangol a zöldnél, vagyis magasban többet nyel.
..."

És így tovább. Mókásak lennének 18+-os, közös szeánszok, ha ezt mások is így gondolnák. Körbejárná a hír a világot a züllött, erkölcstelen zenehallgató szektákról és több országban betiltanák őket. : -)

Amúgy nem április volt, bár közelített hozzá.

Erre már nem emlékszem, de nem kell csodálkozni ha gúnyolódások is jönnek ilyenekre.
A magyar nóta pedig csak piros fehér zöldben szól jól.

Számomra pont az ilyen jellegű írások, meg az audiofil élményeket taglaló fogalomzavaros ömlengések tették teljesen hiteltelenné a Hi-Fi magazint.
Megvan mind, de csak a műszaki tartalmú írásai miatt, a készülék bemutatói miatt, meg a közölt kapcsolásai miatt vásároltam.

Köszönöm elismerő szavaidat - nagyon jól esnek - de a professzionalizmus azért enyhe túlzás.
Inkább hobbi szint ez, amit művelünk mi itt és vagyunk néhányan akik valóban próbálunk "Alkotni" valamit, mert valami belső kényszert érzünk erre. (Professzionálisnak inkább azt nevezném amit Te csinálsz, azokat a rajzokat és terveket nem lehet felülmúlni. Most anélkül, hogy "nyalizni" akarnék... mert hát semmi okom nincs erre.) Mateatek pl. ugyanígy "küzd" sok éve a fémkeresőivel ahogy én az erősítőimmel és szerintem Ő többre vitte. Vagy itt van pl. Tóth Béla aki sokkal tehetségesebb nálam, csak Ő nem mutogatja miket csinál. És még legalább két tucat embert megemlíthetnék akik letesznek néha ezt-azt - nem is akármiket - az asztalra.
Én inkább olyan Edison-féle típus vagyok, aki legalább ötszázféle módját tudja annak, hogyan nem szabad erősítőt építeni : )

MDA2020. Ez az IC vethetett volna véget az elektronikai hobbi karrieremnek. Sohasem épült belőle tisztán szóló erősítő példány.

Ez a TESLA verzió. Én az SGS megfelelőjével építettem anno erősítőt, és nem volt vele gond.
Eleve olyan egyszerű, mint a faék. Bár a legtöbb hasonló integrált végfokra ez elmondható.
Pár külső alkatrész, egy jó táp, és meg is van.

Kettőnk közül nem én vagyok, aki egy másképp építést minősít. Nem emlékszem, hogy valaha azt mondtam volna rád, hogy nem értesz ahhoz amit csinálsz. Az meg nézőpont kérdése, hogy mi számít gányolásnak. No meg az is kérdéses, hogy ami jól néz ki mit nyújt hangzásban, és itt nem rád gondoltam. A gyári készülékek azért néznek úgy ki, ahogy, mert el kell adni, és a tévében sem kócosan ül a bemondó. És ha egy énekesnek jó hangja van, számomra mindegy, hogy van öltözve. No meg a gyártásnak pontos tervekre van szüksége a technológia miatt, de nem több a glédába rakott alkatrészek "rejtélye". Persze mindenki úgy misztifikálhatja e dolgot, ahogy neki elfogadhatóbb.
Az meg, hogy ki milyen mód épít, részemről magánügy. A hallható megtapasztalt eredmény meg nem több információnál.

Nekem az első sztereó rendszerem egy RFT rádió volt, és abban az MDA 2010 dolgozott. Ez a 2020 kisebb teljesítményű változata. Később egy Kenwood mozis rádióerősítőt használtam, amivel összevetettük ezt az őskövületet. Bár én azért könnyedén felismertem (az elektronikus hangerő, és hangszín IC-k kicsit sziszegtek), de messze nem volt akkora fals vele, mint vártuk. Pár ismerőst is hívtunk, nem nagyon hallották meg. Az egyik meg is jegyezte: Mi meg százezrekért veszünk erősítőt! A PROXIMA viszont tényleg minősíthetetlen volt a tranzisztoros végfokozatával.

Az ő esetében ezt nem tudhatjuk, lévén hogy senki sem hallotta. Sokan, sokszor emlegetik itt az ezotériát meg a pszichológiát. Na, ez ebben az esetben tökéletesen működik (ami csúnya az csak rosszul szólhat, ami szép az meg csak jól).
De milyen tapasztalat mutatja ezt? Ha most a HK-tól eltekintek, akkor előtte életem legjobb hangú csövese és legjobb hangú félvezetőse is csúnya volt, na nem gányolás mert elektromosan mindegyik jól meg volt csinálva, na de külsőleg...
Voltam egy illetőnél akkoriban, egy szép gyári egy Yamaha-ja volt, neki az volt a csúcs hang. Amikor meglátta a bakelit forrfüles légszerelt dobozolatlan HTA-t be sem akarta engedni, hogy oda azt ne vigyük már be. Aztán pár nap múlva megvette.
A saját, OSB dobozba összetákolt EAR után építésem hangját nem is lehetett egy lapon említeni a gyári Primalunáéval, pedig azért 1 millió körül kértek új korában, ebbe meg minden trafót magam tekertem, még a fojtókat is, jó rondák is voltak, de legalább nem 600 ezerbe került a kimenőnek darabja.

Várom majd a gyári nyákos beszámolódat, bár már borítékoltam, a szebb nyák fog majd jobban szólni, akkor is ha egyébként nem (pszichológia). Azt Neked úgy kéne meghallgatnod, hogy behívsz valakit az utcáról aki cserélgeti, hogy ne tudd, hogy mikor melyik nyákos szól éppen.

Visszatérve a CD-kre

Van-e különbség a kiadások, verziók között, lejátszások között? Régebben csináltam olyat, hogy egy eredeti CD-t begrab-eltem, kiírtam Philips CD íróval, LG DVD íróval, lassan, gyorsan. Visszagrab-eltem egyikkel másikkal. Sound Forge-al összekevertem az írott verziókat invertálva az eredetivel és tökéletes nullát kaptam, egy pisszenésnyi eltérés sem volt a variációk között.

Most csináltam egy mérést (vagy kísérletet). Asztali CD lejátszó, hangkártya, hangrögzítő szoftver. Utoljára Boris Blank CD-t vettem, ez van felül. CD lejátszóból kijövő zenét felvettem, majd még egyszer, majd ezt a projektet félretettem és belekezdtem a másikba. A másik. Nathaniel Rateliff -nek valamiért nem tetszett a hangszíne, ezért begrab-eltem eq-zatm, kiírtam és örültem. Nem emlékszem miért, régen volt. Megkerestem ezt az írott CD-t, hogy CD lejátszóról felvéve ezzel is megcsináljam a negált összeadást, hogy mi lesz a különbség. Nat nevű kép, így néz ki, ha EQ, meg szerintem tüskék visszarajzolása a különbség. Egyébként hallgatva figyelni kellett, hogy mi a különbség, mert nem volt olyan hallható, mint látható. Ezután vissza a kezdeti projekthez a már "bemelegedett" lejátszóval Boris úrról készítettem egy harmadik felvételt is. B1 kép, az első keverve a másodikkal és b2 kép, az első, a harmadikkal. Az első a másodikkal keverve hallgatva halk magashangok szólnak, a másik tónusa ugyan ez, mély és közép tartomány eltűnt, csak magas, de hangosabban.

Röviden, ugyanaz a lemez, ugyanaz a dala, ugyanarról a lejátszóról, háromból három féle képen szólhat. Hozzáteszem, hogy a spektrumanalizátor három teljesen egyforma ábrát rajzolt, csupán 7500Hz körül volt egy szemre olyan 0.5dB eltérés közöttük. Valamint, nem a híres Philips CD lejátszóval készült a teszt.

Egy néhai kollégám a pedántságárol volt hires, látva a cégnél a sok javitás alatt levö monitort amit sokszor a munka elött nekifogtunk kiporszivozni mert sok minden nem látszott benne a rengeteg porttol és egy kéményseprövel vetekedhettünk volna egy ilyen javitás után.
Erre ö is elhatározta, hogy a hazai, akkoriban elsö szines, TV-t is rendszeresen ki fogja porszivózni, es erröl még füzetet is vezetett.
Egyszer valamilyen deliriumában vagy ezotéria, nem tudom, megakadt azon, hogy a TVben egy sereg aluminium kocka alaku izé van, amibe fekete csavarok vannak, de számára az elképzelhetetlen slendriánság volt, hogy csavarok össze - vissza vannak a kockákban. Ez megengedhetetlen, elö a vonalzot meg a csavarhuzot s minden csavart mértani pontossággal egy sikba hozott, majd hétfön már a munkakezdés elött ott állt az ajtonknál a szép nagy beteg TVvel…. Nem volt elektronikai képesitése,

Kapunyitási pánik – ( hálózati ) Kábelteszt:
https://audioworld.blog.hu/2024/07/10/kapunyitasi_panik_kabelteszt

"...az elektronáramlás nem csak a kábelben, belül történik, hanem jelentős részben kilép a kábel körüli térbe."

Khm.

Elgondolkodtál már azon, hogy működik egy hálózati trafó? : )

És te azon, hogy az elektromágneses térben ott lebegnek-e az elektronok?

Jó... majd akkor összekókányolom és eladom neked : )