Nem fog sikerülni az érvelés. Már sokadszorra vagyunk letrollozva, ami azért eleve értelmetlen, mert nincs más téma, amit az itt zajló beszélgetés esetleg elfedne vagy elnyomna. De sebaj, készítettem másik topikot a társalgásnak, így a probléma megszűnhet, ha ti is akarjátok. Én nem akarok sokat szerepelni, csak látom, hogy előbb-utóbb csúnya válaszokat adnék a fentiekre.

Mi lenne, ha senki sem adna választ?

Ne te hátrálj meg, amikor neked van igazad. Ez a topik a legalkalmasabb a magas hanghűségű rendszerekről szóló gondolatok kitárgyalására. Eleket meg leoltom, akárhányszor próbálkozik a hülyeségeivel.

Tartós és feloldhatatlan probléma, jobb megkerülni, hadd teljesedjen ki mindenki abban, amiben akar, ha már egyszer semmibe sem kerül. (És a hallgatás sem működött még soha.)

Csak annak probléma, aki nem tudja ignorálni egy okostojás képzelgéseit. Ő abban teljesedik ki, hogy önkéntes rendőrt játszik. De ebben nincsenek partnerei, úgy hogy nyugi. Ha bosszant is néha az idétlensége, nem az a megoldás, hogy átengeded a terepet.

Szerintem nincs szükség másik témára. Bárki leírhatja itt a véleményét, a többiek meg vagy egyetértenek vele vagy nem, de egyik sem probléma, mindből lehet tanulni valamit. Az, hogy mek-elek sokszor másként gondolja, az legyen ő problémája. Néha nekem úgy tűnik, hogy inkább ő az aki trollkodik, de ugye ismered a mondást, hogy "ne etesd a trollt", meg azért én sem vagyok 100%-ig biztos a dolgomban, az is lehet, hogy teljesen komolyan gondolja amiket ír. Viszont mindenki eldöntheti, hogy elolvassa, reagál rá, vagy éppen figyelmen kívül hagyja.

Most az az érzés erősebb, hogy "csakazértis megmutatjuk", emiatt nem akarjátok látni, hová vezet ez: egy idős embert kell újra és újra rendreutasítani. Meg tudom tenni, már rég nincs gondom a saját magamért való kiállással, köszönöm, de nincs hozzá kedvem és értelmét sem látom.

Ne ess bele abba a hibába, hogy a kor bárkit felment. Hasonló korú vagyok, mint Elek, és sokan vannak itt, akik még ugyanúgy a korosabb korosztályt képviselik.
De ez nem mentség semmire, maximum a megfontoltabb, bölcsebb döntést lehetne betudni a kornak, de ez sem mindenkire igaz, lásd az én ostobaságaimat.

Nem ertek egyet, szerintem nem erdemes a topic-ok szamat novelni, neha az ember nem is tudja mit olvasson/hova irjon, a a tulsagosan fregmentalt tudasbazis kevesbe hasznos...
Szemely szerint en sokkal elfogadobb vagyok a subject tagabb ertelmezesevel is, nem okoz gondot gorgetni ha par hozzaszolas nem erdekel vagy csak szimplan tul magas a lec es nem ertem. A valos eletben sem korlatozzuk ilyen mertekben a beszelgetes/parbeszed targyat..

Ez még mindig a deszkamodell. Az én deszkamodellem. A deszkamodellek deszkamodellje : )
Tegnapelőtt arra ébredtem, hogy nem várok tovább a Hestore polimer kondijaira, összerakom azok nélkül. És nekiestem. Tegnap délután pöccre indult. Egy villám mérés, egy villám meghallgatás a műhelyben... még a panelmérők vezetékeit sem vágtam méretre... jó az most úgy.
Már nem merek áradozni a hangjáról, de azt hiszem mindig is erre vágytam, hogy így szóljon valami. Az asszony szerint alattomos mélyei vannak. A semmiből jönnek elő és egyszer csak ott teremnek a háttérben, a zene mögött. Nem tudom minek kell történnie ahhoz, hogy ebbe a végfokba még egyszer belepiszkáljak. De majd meg fogom mérni ha minden lemezem újra végig hallgattam... mert azért kíváncsi vagyok rá mit csináltam. Nagyon jó ez a fehér nyák (is).

Ha neked ez a "deszka" modell, akkor milyen az első gyenge prototípus?

Érdekes cikkek

Leült a topic, úgyhogy próbálom feldobni.
Valahogy beleakadtam ebbe a cikkbe Bővebben: Link
Én elolvasva eléggé elszomorodtam.
Nem gondoltam, hogy a stúdióban ennyire belenyúlnak a hangokba, meg ennyi minden mű egy felvételen.

Keresgettem még ezen az oldalon és találtam egy másik cikket Bővebben: Link
Szó van benne kábelekről, vaktesztről, cd/viny/szalag/digitális felvételekről.
Számomra nagyon érdekes/tanuságos.
Érdemes a kommentekbe is beleolvasni.

A 12ezer dolláros MCD12000 2-Channel SACD/CD Player 90 dolláros DAC-al

Itt egy érdekes cikk, amiben kivesézik a címben lévő High-End McIntosh SACD/CD lejátszót és DA konvertert, amit 12 ezer dollárért kínálnak, de egy 90 dolláros DA konvertert használnak benne.

https://www.headphonesty.com/2025/07/audiophiles-mad-mcintosh-gear-chip/

Természetesen nem szabad elfelejteni, hogy a mérnökök mennyi munkaórát (évet) tették bele a fejlesztésbe. Persze adózott fizetést kaptak érte. Ott van még a nem sikerült prototipusok miatti veszteség. Amíg az amatőr hobbiként tekint az ilyenre, addig egy profi minden költséget kénytelen számba venni. Nem gondolom hogy High-End berendezést csak egzotikus alkatrészekből lehet építeni, de ha a milliós ár mellé anyagában is értéket kapunk, az enyhítheti a fájdalmat. Persze ez tovább növeli az árat, mivel például Kondo mester ezüst huzalból tekert kimenő trafója anyagában is egy vagyon. Abba nem mennék bele hogy jobban szól e mint egy rézből tekert, mert csupán a villamos paraméterek alapján nem tudom megindokolni az ezüst használatát.
A 7200 forintos (jó régen volt) fotel jó példa erre, de egy jégszobor az jobb. Abban aztán semmi maradandó érték nincs, pedig munka az van vele.

Mondanám, hogy tipikusan ez az, amit így hívnak, hogy High End, de ez még csak nem is az, ez mezei hülyének nézése a vásárlónak. Mert a High End-ben az alkatrészárak is visszaköszönnek a vételárban, itt nem.
Erősen olyan érzésem van, hogy ez az egész High End is arra a sorsra fog jutni mint a régiség kereskedés, amíg volt az embereknek sok "felesleges" pénzük addig szórták rá, aztán amióta nincs azóta behalt a piac.
Kell egy jó név, nagy hírverés egy csomó műszakinak tűnő maszlaggal megtámogatva, és máris el lehet adni a portékát. Már amíg van kinek... De az élet minden területén ez megy ma már, átverni mindenkit ahol csak lehet.
Ahol egy szintén High End cuccot hallgattam nemrég, ott a srácnak azelőtt egy Mekk in T(f)os-a volt, pontos típusra már nem emlékszem, használt ára 1,5 millió körül, és ahogy nyilatkozott a hangjáról (kritikán alulinak nevezte), hát azt nem tették volna zsebre a McIntosh-ék.

Bár vannak kisebb pontatlanságok a második linkeden levő írásban, de összességében egész jól leírja a lényeget. Vicces, hogy alig egy oldallal arrébb már a CD és LP demagnetizálás hatásáról folyik a vita. Az eredmény: "sok lúd disznót győz" avagy "100 Millió légy nem tévedhet".

Vannak akik kételkednek, és bizonyítékokat keresnek egy-egy állítás alátámasztására vagy megcáfolására. Mások pedig hinni akarnak, mert ettől jobban érzik maqukat. Továbbra is úgy gondolom, hogy szoros összefüggés van a Dunning–Kruger hatással. Sokan szeretik a zenét, hallanak valamit, majd teljesen magabiztosan eldöntik, hogy mitől van az amit hallottak. Aztán vannak mások is, akik nem teljesen magabiztosak, csak feltételeznek dolgokat, többször átgondolják, több lehetséges magyarázatot is megvizsgálnak, ellenőriznek, megvitatják másokkal, megpróbálnak objektív ellenőrzési módszert kitalálni és alkalmazni. Ezek az emberek sokkal kevesebben vannak, és kevésbé hangosak, mint azok akik magabiztosabbak, ezért egy hitvitában többnyire alulmaradnak. Gyakran egyszerűen ráhagyják a másik félre amit állít, mert felesleges energiapazarlás lenne, hiszen a számára logikus érvekkel, egy hívőt soha nem győzhet meg, (sőt általában még tényekkel sem).
Aztán akad aki "felülről nézi" mosolyogva ezt az egészet. Demagnetizálni akarod a CD-t? Hajrá! Vedd meg tőlem a legújabb demagnetizálót, de mivel ez réteg igény: tudd, hogy nem lesz olcsó. Amúgy meg a fenét se érdekli, hogy hallható-e bármi, az a lényeg hogy eladható-e. Ja, és figyelj csak: ennek a cuccnak a nagyobb változata LP-hez is használható ám, azokat is szeretnéd feljavítani ugye? Meg itt van ez az autóban használható ablakmosó utántöltő, aminek van audiofil, ezüst-kollod tartalmú változata, ettől sokkal jobban szól majd a zene az autóban is.

A napokban olvastam valahol.

Két dolog végtelen: az Univerzum és az emberi hülyeség.

Tudod, az egy képesség, hogy valakinek mennyi információ kell valaminek a felismeréséhez. Véletlen sem szeretnék senkit megbántani! De ez már ilyen. Van aki ránéz egy szövegre, és megmarad a fejében, és van akinek ez bonyolultabban megy. Ne talán nem érti az írott szövegben annak lényegét. És persze vannak olyan embertársaink is, akik szeretnek másokat megtéveszteni hangilag és képileg. Tények esetében nincs mit vitatni, és mégis, abban is amit közöltél jelen van a mások sértegetése, és az adott témában olyan vélemények közlése, amiből aki járatos e dologban látja, hogy fogalma sincs az okoskodónak az adott témáról.
Az érdekes abban amit írtál:

Ebben a témában ez nem lehetne érdekesség, mivel ez audiofil hozzáállás esetén sajnos már egy ideje hétköznapi rossz, ha az ember jó minőségben zenét szeretne hallgatni. Ehhez azonban kell az audiofil személyiség, és a rendszere a minőségi zenehallgatáshoz. És ha ez megvan, akkor tapasztalható a sokféle probléma. Elég egy zenei sáv problémája, hogy az egész felvétel hangzása alapvetően megváltozzon. A másik, ami befolyásolja egy zene élvezhetőségét a művészeti érték tönkretétele a régi beállításokba való belenyúlással. Egyesek, mint itt a fórumba is úgy vélik, hogy Ők a nagy megmondók. Vagyis a régi stúdiósok munkáját felülértékelik, és a régiek kimunkált, több szempontból létrehozott hangzáseredményébe belebarkácsolnak a mai felszínes magamutogató, komoly háttértudás nélküli hozzáállásukkal. Ezáltal a régi felvétel hajdani hangulatából keletkezik valami új, aminek semmi köze az alaphoz. Olyan, mintha valami mesterséges intelligenciával készült volna. Szóval ugrott az adott zene hajdani vonzereje.
A másik nagy probléma az analóg, vagy digitális.
Ahogy hallottam, divat a digitális beszivárgása az analóg világba. Persze kérdés az is, hogy az ideális rendszert feltételezve, kit zavar a digitális hangzás az analóghoz képest. Ki érzi meg benne a mesterségességet, ami mondjuk zavarja is. Mert, ha igen, akkor van nagy gondban, ami az analóg felvételekhez való hozzáférést jelenti a mai világunkban. Ha majd több időm lesz teszek egy próbát, hogy milyen arányt tapasztalok a jóérzés területén a mostani rendszeremmel, ha meghallgatok egy régi kazettás magnó minőségi felvételt. Persze, hogy vannak ebben sarokpontok: dinamika, jel-zaj viszony, áthallás, de nincs benne digitális "szemét". Kérdés ebben az adott kompromisszum számomra megfelelő mértéke. És persze ez nem jelent kizárólagosságot. És azért vannak régi LP-im is.
Összegzésként, az audiofilben nem lenne helye vitáknak, csak adott tapasztalatok közlésének!
A hangzásban minden kis dolognak van jelentősége. És nem a mérésekben van a tudomány, hanem a megépítés módjában.

Én elolvastam, de hiba volt részemről.
Mi ebben a gondolat, mi ebben az értelem, mi indokolta ezt a megszólalást?
Mellékeltem pontosan mi ez szerintem, és csak ennyi, tartalom nélküli betűk és szavak halmaza.

Mivel ismerjük egymást, nem lep meg a véleményed.

Csak ezzel a ránézek megmondom hogy szóllal, pontosan magadnak mondasz ellent. Te vagy az aki a leghangosabban állítja, nem mérni, meg nézni kell, hanem meghallgatni, hogy szól.

Majd ha lesz időd, olvass bele a második cikkbe amit linkeltem. Főleg az LP-s részbe.

Kérdesem hozzád is és a többiekhez is.
Tudtok olyan albumokat/számokat ajánlani ami úgy lett felvéve, hogy az egész zenekar játszik felvétel közben?

Ha ismerjük egymást (?), akkor jobbító szándékkal meg merem kérdezni: Miért írsz végtelenül terjengősen, ha nincs közölni való gondolatod?
És mielőtt félreértenéd vagy kötözködő szándékot tételeznél fel, egyáltalán nem elvárás az egyetértés. Bármilyen álláspontot lehet képviselni, csak a megszólalónak legyen mondandója, ne csak beszédkényszere.

Analóg és digitális felbontása

Nem olyan régen szóba került, hogy az egész világ amit analógnak gondolunk valójában digitális, csak nagy a felbontás. De nézzük konkrét számokkal. Egy vezetéken 1A áram folyik, ez 6,24*10¹⁸ db elektron átáramlását jelenti másodpercenként. Mekkora felbontással írható le ez az áramerősség? Hiszen gyakorlatilag kvantált, nincs fél elektron, azaz egy elektron vagy áthalad az anyagon vagy nem.
Számoljuk át kettő hatványra: 1,35 * 2⁶², tehát kicsivel 62 bit feletti felbontással írható le. Nyilván a termikus (és egyéb) zaj miatt adott pillanatban lesz egy adott elektron mennyiség, ahol véletlenszerűen dől el, hogy áthalad-e vagy sem. Tehát a 62 bit alsó bitjei gyakorlatilag véletlenszerűek. Audio átvitelben jelenleg 32 bites a legnagyobb elérhető felbontás, (és gyakorlatilag már itt is elfedi a zaj az alsó biteket). Gyakorlatilag az analóg rendszerek zaja sem tesz lehetővé ekkora felbontást. Visszakanyarodva a gondolatmenet elejére: az analóg rendszerek 1A-nél jóval kisebb jeláramához, nyilván kevesebb áthaladó elektron tartozik, azaz a felbontás is kissebb lesz... lehet nyugodtan továbbgondolni...

Gondoljuk tovább: a hangjeleink 1A-nél jóval kisebb jelekkel visszük át, ha mondjuk 4mA-es jeláramok vannak akkor mindjárt kb. 8 bittel kevesebbről beszélhetünk, ha pedig nem az 1 máésodperc alatt átáramló elektronok számát nézzük hanem töredék idő alatt, hiszen jóval nagyobb frekvenciájú jeleket nézünk, akkor pl. 65535Hz mintavétel esetén az további mínusz 16 bitet jelentene. Minél rövidebb időtartamot nézünk ez annál kevesebb. Azaz egy adott jel leírásához nincs korlátlan számú elektronunk, hanem véges számú. Hol is tartunk, kb. 62-8-16 -> 38bit... 128kHz minta-sűrűség esetében 37 bit, és így tovább. 384kHz/32 bit esetében (igaz távolról), de közelítjük azt az határt, amit maximálisan elérhetünk, hiába növelnénk tovább a felbontást, nem lesz (és nem is lehet) semmilyen további plusz információnk a jelfolyamban.
Vajon tényleg van olyan hallható különbség analóg és digitális rendszer között, amit a digitális rendszer felbontási korlátai okoznak?

Több mint érdekes megközelítés. Nehéz benne hibát találni. Így, ahogy levezeted, megdöbbentő.
Például én korábban sem értettem, és most sem értem mitől lehet eltérés két "bitre azonos" adathordozó hangja között (mert állítólag a CD-k első kiadása mindig jobb mint a többi), és ezek akármilyen másolatai sosem közelítik meg az eredetit, a teljes adatazonosság ellenére sem).
Tehát az alapkérdés még mindig az, mitől szól valami így, valami meg úgy.

Nem kezelném tényként ezt az állítást addig, amíg mérésekkel (bitre azonos-e), és független vakteszttel nincs igazolva.
Tényként annyit tudnék elfogadni ebből, hogy az első kiadás, és az újabb, bármi okból, de nem egyezik meg (más keverés, más hangfeldolgozás), és ezért másképp szól.

Ilyen lesz az első prototípus. Bár ez is deszka... és még körbe is lesz deszkázva.

Nekem erről és a témában sok más logikus GONDOLAT menetről az jut eszembe, hogy télen a balesetek kevesebb százaléka történik nyári gumival szerelt autókkal, mint téli gumissal.

A jazz lemezek többsége ilyen, általában élők. Vagy, pl most hallgattam meg a Royal philharmonic Bond 25-öt, az is tuti egyben szól, ráadásul úgy, hogy kb a jegyszedő, leghátul vehette fel egy kézben tartott felvevővel.

Ez a "hány darab elektron folyik a vezetéken" azért sántít, mert gyakran feszültséggel vezérlünk. De még gyakrabban feszültséggel és árammal is... ha pl. a BJT-re gondolunk. Ha meg a FET-re gondolunk, ott meg kapacitások vannak. Csak amiatt kell áramnak folyni, hogy a kapacitásokat feltöltsük (kisüssük). De ez inkább analóg folyamat, mert két elektron között bármekkora lehet a távolság.
Valahol olvastam, hogy az elektronzajt úgy lehet elképzelni, mintha egy szobát megtöltenénk léggyel. Abszolút nulla fokon mind leszállna a falra, egymás hegyére-hátára, majd a hőmérséklet növekedésével egyre több légy repkedne, egyre gyorsabban. Bármely légy pillanatnyi helyzete meghatározhatatlan és kiszámíthatatlan lenne. Most ha valamilyen külső erő az egyik fal felé kényszerítené őket - mondjuk az a fal lenne képzeletben egy FET gate-je - az a feszültségvezérlés. Két légy közötti legkisebb kapacitás néhány attoFarad.

Szóval... szerintem nem sok értelme ennek a számolgatásnak, hogy mikor hány darab elektron folyik egy vezetéken.