Még annyit a VF2-ről, hogy KD jó pár évvel ezelőtt azt írta, hogy nagyon jó hagja van és, hogy TJ szerencsésen beletenyerelt ebbe a kapcsolásba. Ha ez egy rendes opamppal van megépítve, akkor készséggel elhiszem a véleményét.

Ezt nem értem. A bemeneten van RLC szűrőféle, de ez nincs benne a visszacsatoló hálózatban, tehát semmi köze nem lesz a tulajdonképpeni végfok tulajdonságaihoz. Ez miért jó?

Tudom, hogy itt az elméleteké a főszerep, azonban szerintem az elért hangminőség az igazán meghatározó az egészben.

Úgy gondolom, hogy nem az a lényeg, hogy egy kapcsolás kinek a nevén fut, hanem, hogy mire elég. Innentől meg meghatározó az adott kapcsolás megépítésének a milyensége.

Én megépítettem a VF3-at, VF2-öt, VF4-et (építési sorrendben). A VF3 a tanulópénz volt, mármint mit érdemes változtatni rajta alkatrészileg, és persze dual monóban külön táppal készült. A VF2 már hangafal felújítás után készült, amit a VF4 is látott. Szóval véleményem szerint a VF4 jobb hangú kapcsolás ebben a kategóriában. Azonban hozzá tartozik a dologhoz, hogy igényes alkatrészekkel készült, és ez az összes KT hangjára kihathat.

Szóval... ezt találtam ki játszásiból. A laterális fet hőkompenzálja a mosfetet. Visszacsatolatlanul 0.2% -ot torzít "A" osztályban. Nekem 3 Ohm körüli impedanciám van, ehhez elég ekkora tápfesz.

Tegyél fel olyan képet, ahol a négyszögjeles vizsgálat van, a kép legyen széthúzva 29 és 31 us között. A másik kép meg legyen 49 és 50us közötti.

Nálam ilyen. 2 x 43V táp, 8 ohm. A piros a bemenet, a zöld a kimenet.

A késleltetésre vagy kíváncsi?

Inkább az egészre. Nem rossz.

Ezt akár dicséretnek is vehetem : ) Köszönöm!
Szabadalmaztathattam volna is, de már kitettem a kínaiaknak : )

A napokban eszembe jutott, amit a földelt kimenetűről írtál: Amúgy ezt az erősítőt nem akartad már továbbfejleszteni? Úgy értem, hogy ha sejted miért olyan a hangja amilyen, akkor nem lett volna érdemes kicsit még reszelni rajta? A másik hogy simán 1-1 db FET tel is kipróbáltad? Tehát úgy hogy a pozitív tápon csak N, a negatívon meg csak P csatornás FET van? Azon gondolkoztam hogy ennek a dupla FET-es megoldásnak a gyakorlatban is volt-e olyan előnye ami miatt érdemes volt használni?

Annyit mondogattátok ezt a kínaiaknak elküldés dolgot, hogy elküldtük a kínaiaknak az erősítőt kompletten Sőt, a végén még fizetünk is nekik egy szemmel jól látható összeget.

Már annyiszor le lett itt írva, hogy az IRFP240 komplementere nem a 9240 hanem a 9140 (ha Uds max. kisebb 100 V-nál).

Nem akartam továbbfejleszteni. Ez a kapcsolás arra lett kitalálva, hogy bárki meg tudja építeni szinte minden elektronikai alapképzettség nélkül. Beülteti az előírt alkatrészeket és működik.
Ennek a dupla fetes megoldásnak az volt a lényege, hogy a két félhullám teljesen szimmetrikus legyen minden szempontból.
Nem annyira tetszik ez a "földelt kimenetű" elv, ezért nem is foglalkoztam vele azóta sem. Számos hátránya is van, az előnye az egyszerűsége. Nincs ingyen ebéd... ahogy mondani szokták.

Kérlek, megemlítenéd konkrétan ezeket a számos hátrányokat?

Amit ugye biztosan tudunk:
A lebegő táplálás miatt minden végfoknak külön tápegység kell. A földelt source kapcsolás torzítása alaphelyzetben nagyobb (és félvezető karakterisztika fűggő), mint a source követő kapcsolás torzítása. A kisjelű fokozatoknak teljesen külön táp kell (bár a QSC végfokában kicsit trükkösen, de megoldották a "nagy táp"-ról). Szerintem van amikor az előnyei többet számítanak, mint hátrányai. Főként mióta elég jó teljesítmény FET-ek kaphatók.

Igen, említetted korábban ezt. De nem biztos, hogy ±50V-ra akarjuk korlátozni a tápot, és még az sem biztos, hogy ezek a FET-ek maradnak benne. A legelső prototípus afféle "fiók szökevény", különféle projektből megmaradt, és még véletlenül sem párban összeillő FET-ekkel lett megépítve, és majdnem ugyanilyen jó volt torzítása (persze a szerencsén is múlhatott). Lehet, hogy azért érdemes lesz majd kicsit jobban átgondolni a FET típus kiválasztását.

Ez volt ráírva a nyákra, gondoltam megemlítem.
Nem tudom... ha a minőség az elsődleges szempont, mindegy mennyi alkatrészből áll a kapcsolás és hány darab tápegysége van.

Közben elővettem a régi szimulációimat különböző elvű tápegységekről. Úgy emlékeztem a földelt kimenetű viselkedik a három közül a legrosszabbul, de most nem vagyok biztos benne.
5 ms szélességű 4 A-es impulzust adok a kimenetre és a feszültségeséseket, illetve beállási időt szimulálom - ami egyes esetekben elvileg nincs, tehát nem áll vissza önmagától a féltápfesz. Van még a két Graetz-es táp, de annak szimulációnak a GND zavarjelek szempontjából van értelme.

Egy ilyen impulzusnak jelentős a DC összetevője. Próbálgattam én is sokféle módszert, hogy a két kondi közös pontját DC szempontból kb. középen tartsam. Egy biztos: ha nem sima kettős-tápot használunk, akkor ezzel muszáj foglalkozni.

Eddig a QUAD606-ban is alkalmazott-hoz hasonló módszer bizonyult a legjobbnak, azaz ha "félre akarna billenni" akkor egy FET elkezdi visszafelé húzni, hogy kb. középen maradjon. A további módszerek működése vagy egy DC szervóhoz hasonlítható, annak minden nyűgjével, vagy a visszacsatolás egy részével kikerüljük a kimenetnél levő elkókat, de akkor ezeknek a hangra gyakorolt hatását kevésbé hatékonyan tudja kiszabályozni.

Arra jutottam, hogy ezek mindegyike olyan kompromisszumot jelent, ami hatással lehet a hangra, ehhez képest nem nagy áldozat a kiegyenlítő áramkör esetleges fogyasztása, ill melegedése.

A földelt kimenetű erősítő tápelnyomása nagyon jó, így kismértékű félrecsúszás semmilyen problémát nem okoz (na jó: a max kivezérelhetőséget korlátozza némiképpen), ez a kiegyenlítő áramkörrel szemben semmilyen komoly követelményt nem támaszt.

A QUAD erősítőiből amúgy nagyon sok dolgot el lehet lesni, mindig megállapítom, hogy sok olyan dolgot tudtak a tervezőik, amit manapság hajlamosak elfelejteni a modernebb áramköröket fejlesztők (vagy nem is elfelejtik, hanem egyszerűen nem is tudják).

Rajzoltam egy földelt kimenetűt. Alapesetben akkor nem gerjed, ha a meghajtást integráló jellegűvé teszem. Ugyanazzal a hibával szembesülünk mint bármely más "AB" osztályú erősítőnél. Keresztezési torzítása van. Negatív visszacsatolással ezt eltüntetni nem lehet, csak csökkenteni. Akkor lehetne nulla ha sávszélesség és/vagy a nyílthurkú erősítés végtelen lenne.

- Mik az előnyei ennek a kapcsolásnak? Egyet tudok most hirtelen, hogy a végtranzisztorok födelt emitteres kapcsolásban működnek, tehát csak a vezérlő feszültséget (teljesítményt) igénylik a meghajtástól. De ugye FE (FS) kapcsolásban akkor is működhetnek ha az emitter nem a földön van hanem a tápsínen.

- A hátrányával Te is most szembesülsz éppen, hogy folyamatosan offsetezni kell a kimenetet valamilyen (külső) aktív áramkörrel. Plusz a sok tápegység, amik a terhelés áramát bele is viszik zavarjelként a primerkörbe.

Persze ettől még ezt is meg lehet csinálni jól is és jó hangúra is, csak több "trükköt" kell elővarázsolni hozzá a kalapból. De én egyelőre nem érzek késztetést erre.

Ha integrátort csinálsz az LT-ből, akkor persze hogy nagy lesz a keresztezési torzítás. Ez a 7mVpp több mint sok(k). Elrontod a helytelen kompenzálással a sebességét. Rosszul kompenzálod, nem szabad semmilyen kondit tenni a belső visszacsatolásába. Van erre más mód is.

A nyilthurkú erősítésbe beleszól a FET-ek erősítése. Vagyis a meredekségük. Pl: az SK135/SJ50 meredeksége 5...10-szer kisebb, mint egy IRF540/9540 "párosnak". Ez 10...15 dB-t is jelenthet. Én értem, hogy milyen összkomfortos egy lat.páros, ha lenyeljük az előbbi problémát. Nyilván ezt lehet kompenzálni még plusz erősítéssel, csak akor már jóval bonyolultabb lesz az egész.

Itt egy kép, IRF240/9140, 2 x 44,5V, 95W, 8ohm-ra. A keresztezési torzítás 330uVpp, egy 10kHz-en. Az IRF540/9540 sokkal jobb meredekségben, Rdson-ban, ezekhez az eredményekhez elég 2 x 41V, abból már 0,00035% THD-t tud 20kHz-en, 100W-on.

Egy rendesebb erősítőbe nem az a probléma, hogy hány táp kell bele.

Megmutatod a kapcsolási rajzot, vagy már nálad is titkos : )

Nem titkos, csak ugye most már a kínaiak nagyon sasolnak...

2024-ben megmutattam a kapcsolási rajzot. Az csak ideális, mert a nyugalmi áramot nem foja stabilan tartani mondjuk a 7815/7915 páros. Ezt kell megcsinálni másképp. Szóval a nyugalmi áram, feltéve ha nem lat.FET-eket használsz. Ne gondolj drága alkatrészekre, filléresek. Talán a kompenzálások alkatrészértékein kellene változtani, de a lényege ott van.

A kínaiak a gépedről is leszedik azt ami nekik kell. Akkor küldd el email-ben, ha nem gond neked.
Más. Valamikor a nyáron vittem ki a Burgumot az előszobába, azóta nem hallottam szólni. Most arra gondoltam, hogy megjáratom kicsit, mosolygok rajta kicsit, aztán visszaviszem. Az első számnál arcomra fagyott a mosoly és úgy maradtam. Olyasmi a különbség mint egy automata váltós Renault és egy Toyota Avensis között. Az egyikkel városban jó kényelmesen elkocogni "a" pontból "b"-be, a másikkal meg 140-nél visszaváltani ötödikbe és elsuhanni a béemvés mellett. Az Aloha szépen elpöntyög a pöntyögős zenéken, a Burgumban meg erő van és dinamika. Az egyiket halkan kellemes hallgatni, a másiknak meg csak tekerem felfele a hangerejét és semmi más nem történik csak hangosabban szól... sokkal. És egyik sem torzít, egyik sem sziszeg.

Most azt akarod mondani, hogy még én keressem meg, küldjem el? Egyszerűen eláll a szavam... bocs, de nem dolgozok senki helyett. Ha neked nincs erre 10 perced, akkor inkább felejtsd el.

Akkor hagyjuk...

Ámen.

És milyen jó lenne ezt egy erősítőben ötvözni nem? (Amikor nincs kompromisszum)

Három kapcsolási rajzot találtam kis eltéréssel egymástól. A legutolsó változatot szimuláltam le. Közben találtam egy negyediket LT1223-mal, majd ezt is megnézem.
Nálam ez jött ki, mutatom. (A hurokerősítés 6dB/oktávval esik.)

Annyi gondom lenne ezzel a gyakorlatban, hogy az 1k bemeneti ellenállást keveslem, valamint nem merném rábízni ezt a kimeneti teljesítményt egy pár TO220-as tokozású fetre.
Nálam négy pár IRFP van oldalanként a Burgumban 300W-ra.

Nem kell feltétlen 5,1V, csak azért választottam azt, mert a zenerek között annak van a legkisebb hőmérsékleti együtthatója. Meg jó egy 10V körüli táp, akkor az opamp kimenete negatívban lesz, onnan indul a vezérlés. Lehet a sima egy tranyós is, csak az a lényeg, hogy ha így külön van előállítva a nyugalmi áram, a feszültséggenerátor legyen nagyon stabil, mert a FET-eknek nagyon változhat a nyugalmi áramuk. A Feszgenerátor helyett megcsinálható áramgenerátorral is, persze annak is nagyon stabilnak kell lennie. A zener a legolcsóbb.

Nyilván lehet nagyobb bemeneti ellenállás is, mondjuk 10K, azzal még alig változnak a tulajdonságok.

Az OP37 nem igazán jó ide, mert az első töréspontja nagyon alacsony. ( Viszont van belőle sok a fiókban. ) Ezért lenne jó az LT, annak viszont kisebb az OLG. De azzal a tizedesvessző után jobbra még tud 3 nullát. És ezt 20kHz-en 40V kimenetnél.

KD 120W-ot csinál egy pár IRFP-ből. Gyanús. Te 75-öt. Ez mérlegelési kérdés. Ebben kapcsolásban nagy szerepe van a FET-ek meredekségénak. Tehát nem mindegy.

Szimulátorban szerintem nincs jelentősége a nyugalmi áram hőfokfüggőségének, ez huszadrangú kérdés most.
Leszimuláltam LT1223-mal is a rajzod szerinti kompenzációkkal. A nyugalmi áram 100 mA.