A meggyőzésről még ennyit, hogy ahogyan TG barátom is említette, van lehetőség élőben meglátogatni megnézni, meghallgatni a cuccokat. Sőt szerintem akár megmérni is lehetne.
Szóval nem gondolom, hogy itt feltétlenül győzködni kellene bárkit is, aki megkérdőjelezi a leírtakat.

Ge Lee pl. említette, hogy elviszi a saját erősítőjét egy összehasonlításra. Ennek pl. örülök, mert az eddigiek alapján nála azt láttam, hogy régen mindenképpen elektroncsöves erősítőben gondolkozott, de el tudta fogadni a tényt, hogy egy félvezetős lehet akár jobb is, és biztos vagyok benne, hogy ha történetesen egy D osztályt hallana jobbak, akkor azt is elismerné - és nyilván azt is elmondaná ha mondjuk rosszabbnak hallaná. Ugyanígy az AB osztály esetén is.

Sosem állítottam, hogy a mi class-d végfokunk kisebbet torzít mint a purifi. Viszont sokkal jobban szól. Azt viszont mondtam. Az A-B végfokról tettem fel teljesen hiteles AP műszerrel mért méréseket, aki kicsit is benne mozog ebbe a témába tudja, hogy nagyjából etalonnak számít ez a műszer és az általad linkelt mérések is azzal készülnek. Annyi, hogy engem nem egy torzítási adat érdekel, én mindig végigmérem a teljes frekvencia tartományban. De teszek fel újra Neked mérést. Ezen látszik az A-B végfokunk és a Class-D is egymás mellett.

A legalsó magenta az a 30V 8R kimenet az A-B-n
a fölötte lévő zöld az a 20V 8R A-B
a fölötte lévő Cyan a 10V 8R A-B
A zöld és a sárga 20V 8R fél híd class-d.

A fullbrdige sokkal jobb, azért a félhíddal hasonlítottam, mert az ab végfok is félhidas.

Ezeken az ábrákon a THD+N mérést látod (NEM THD!!!!) a frekvencia függvényében van végigmérve, ahol a skála legteteje is csak 0,01%!!

Szóval mégegyszer: soha nem állítottuk, hogy a mi class-d-nk kisebb torzítású. Amúgy ez a class-d ugyanezt vagy ennél jobb torzítást tud 1500W-on is!

Nyilván összehasonlításnál egy pár végfokot hallgatnánk és a DSP-be egy egyes preset kerülne, vagy akár a DSP teljesen ki is hagyható. Ebben az esetben simán rádugunk egy XLR kábelt a végfok bementére és szól mint egy "hagományos" végfok.

Itt a fotók a hangfalról. Rátettem a hangfalra a prototipus a-b-t.

Hangfal link

Jó, rendben. Nem feszegetem tovább ezeket a dolgokat mert soha nem lesz vége és szerintem már mindenki kezdi unni. Ge Lee közel lakik hozzátok, megvárom annak a tesztnek az eredményét... most rajta van a világ szeme : ) aztán majd meglátjuk bevállalok-e egy ekkora túrát.
De utoljára engedjetek meg még két idézetet:


Akkor most összefügg a THD a szubjektív hangminőséggel vagy nem? Jó... nem játszom a hülyét, nyilván úgy kell ezt érteni ha egy adott kapcsolás THD-ja csökken akkor javul a hangja. De arra mégis szeretnék utalni, hogy a THD-nek semmi köze a szubjektív hangminőséghez. Ebből pedig az (is) következhet, hogy egy 0,02% THD-val bíró végfok szólhat jobban, mint az 0.000001% torzítású. Jól gondolom, vagy lehet aggályokat támasztani ezzel az elmélettel szemben? Költői kérdés volt.

Rákattintottam a Purifi linkjére és nálam működik. Ha Te is rákattintasz, láthatod a THD-t a frekvencia függvényében (is).

És most már inkább a saját dolgaimmal foglalkozom inkább mert lehet, hogy van újabb ötletem ami reggel ugrott be.
Nektek pedig tényleg szívemből kívánok sok sikert, kitartást és nem utolsó sorban szerencsét a továbbiakhoz! A szerencse az, ha az ember jó időben van jó helyen... így értettem.

Én sem, amikor azt mondom, hogy a 2024-es hifi show-on kérdezni sem lett volna kedvem, csak kijöttem meghallva az ott kiállított cuccokat. És nem is voltam egyedül ezzel. A múlt évivel meg KT volt így.
Bocsi, hogy ez kibújt belőlem...

Ez a "minek123" azt hiszem mégsem tetszik mert szerintem nem lehet rendesen kompenzálni. Ennek ellenére lehet, hogy mégis ki fogom próbálni... még nem tudom. De ez a tápáram vezérelt tetszik. Ugye kétféle módszer létezik arra, hogy a nagyjelű erősítőt ne kelljen táptól-tápig kivezérelni; az egyik a földelt kimenetű, a másik ez a tápáram vezérelt izé.
Ha előhúzom a legegyszerűbb kapcsolást a kettő közül - ami nem földelt kimenetű - akkor az a VF2. De ez úgy nekem nem tetszik ahogy jelenleg ki van találva (a KT féle).
- a MOSFET-nek nagy a bemeneti kapacitása és nehézkes a nyugalmi áram beállítása.
- azt a nagyon kicsi THD-t nem lehet elérni ezzel a kapcsolással, mint "minek" félével.
Illetve el lehet: "A" osztályban. De ehhez már nagyobb tokozású FET kell, aminek még nagyobbak a kapacitásai. Jó lenne laterális fetet használni, de ennek meg kicsi a meredeksége.
Kb. 6 mA/A vezérlőáramra lenne szükség, ami rengeteg... nagyon megnő az opamp torzítása.
Meg ha már "A" osztály, akkor nagy pufferkondik kellenek és viszonylag nagy trafó. Érdemes lenne stabilizált tápról járatni. És akkor már sikerül is jól elbonyolítani az eredetileg egyszerű kapcsolást. Azon törpöltem, hogy lehetne a lehető legegyszerűen megcsinálni úgy, hogy stabil is legyen és kis torzítású is legyen. Rajzoltam egy vázlatot ami semmire sem jó, de egyszerű : ) Ez a kiindulási alap.

Egyetértek
(A zénerdiódákat kösd inkább a kimeneti pontra.)
TJ.

A VF3 az ami tápáram vezérelt, a VF2 az nem az, abban a fetek előtt még van egy tranyós földelt bázisú fokozat. És szerintem azt sem KT találta ki, évtizedek óta létezik. Az Ecler PA erősítőiben meg van hozzá egy buffer fokozat ami képes jó nagy árammal is meghajtani a fetet.

Szerintem a VF2 fájlnév onnan ered, hogy Karesz rajzolgatta a VF2-t, meg talán mást is, aztán ott maradt a VF2 fájlnév. Néha velem is előfordul, aztán pár nap múlva rácsodálkozok...

Olyan végfok, hogy ne kelljen bele VAS fokozat még a "TEXAS" néven futó régebbi elrendezés. Rossz ötletnek tartom, mert mindjárt van két nagyon nem lineáris tranyó a kimeneten. Az igaz, hogy a kimeneti FET-ek ( ha FET-es ) rendelkeznek mondjuk 20dB körüli erősítéssel, tehát ez ennyivel növeli a hurokerősítést. Viszont az őket meghajtó tranyók is nemlineárisak, tehát jó nagy torzítást visznek be, amit csak az opamp nyílthurkú erősítés fog csökkenteni, tehát az előbbi 20dB-lel kisebb értékkel, mint a FET-ekét.
Ebből a szempontból a VF2 jobb, mert a földelt bázisú szinteletolók jó linearitásuak. Igaz, hogy nincs komolyabb erősítésük, de torzítást is csak minimálisan visznek be.
Legjobb a földelt kimenet, ott ilyen probléma nincs. És nem lateriális tranyókkal, hanem kapcsolóssal, mivel az utóbbinak nagyobb a meredeksége. Viszont nem annyira összkomfortos a nyugalmi áram előállítása. Szóval lehet válogatni.

Persze mindhárom elrendezés közös tulajdonsága, hogy nagy hurokerősítést igényel, még 10 kHz-en is. Működnek ezek TL071-gyel, de a THD 10kHz-en már 0,2% körüli. Tehát vagy valami LT1223 szerű opamp, vagy diszkrét megoldás kell. Ez utóbbival máris elvész az egyszerűség.

Még annyit a VF2-ről, hogy KD jó pár évvel ezelőtt azt írta, hogy nagyon jó hagja van és, hogy TJ szerencsésen beletenyerelt ebbe a kapcsolásba. Ha ez egy rendes opamppal van megépítve, akkor készséggel elhiszem a véleményét.

Ezt nem értem. A bemeneten van RLC szűrőféle, de ez nincs benne a visszacsatoló hálózatban, tehát semmi köze nem lesz a tulajdonképpeni végfok tulajdonságaihoz. Ez miért jó?

Tudom, hogy itt az elméleteké a főszerep, azonban szerintem az elért hangminőség az igazán meghatározó az egészben.

Úgy gondolom, hogy nem az a lényeg, hogy egy kapcsolás kinek a nevén fut, hanem, hogy mire elég. Innentől meg meghatározó az adott kapcsolás megépítésének a milyensége.

Én megépítettem a VF3-at, VF2-öt, VF4-et (építési sorrendben). A VF3 a tanulópénz volt, mármint mit érdemes változtatni rajta alkatrészileg, és persze dual monóban külön táppal készült. A VF2 már hangafal felújítás után készült, amit a VF4 is látott. Szóval véleményem szerint a VF4 jobb hangú kapcsolás ebben a kategóriában. Azonban hozzá tartozik a dologhoz, hogy igényes alkatrészekkel készült, és ez az összes KT hangjára kihathat.

Szóval... ezt találtam ki játszásiból. A laterális fet hőkompenzálja a mosfetet. Visszacsatolatlanul 0.2% -ot torzít "A" osztályban. Nekem 3 Ohm körüli impedanciám van, ehhez elég ekkora tápfesz.

Tegyél fel olyan képet, ahol a négyszögjeles vizsgálat van, a kép legyen széthúzva 29 és 31 us között. A másik kép meg legyen 49 és 50us közötti.

Nálam ilyen. 2 x 43V táp, 8 ohm. A piros a bemenet, a zöld a kimenet.

A késleltetésre vagy kíváncsi?

Inkább az egészre. Nem rossz.

Ezt akár dicséretnek is vehetem : ) Köszönöm!
Szabadalmaztathattam volna is, de már kitettem a kínaiaknak : )

A napokban eszembe jutott, amit a földelt kimenetűről írtál: Amúgy ezt az erősítőt nem akartad már továbbfejleszteni? Úgy értem, hogy ha sejted miért olyan a hangja amilyen, akkor nem lett volna érdemes kicsit még reszelni rajta? A másik hogy simán 1-1 db FET tel is kipróbáltad? Tehát úgy hogy a pozitív tápon csak N, a negatívon meg csak P csatornás FET van? Azon gondolkoztam hogy ennek a dupla FET-es megoldásnak a gyakorlatban is volt-e olyan előnye ami miatt érdemes volt használni?

Annyit mondogattátok ezt a kínaiaknak elküldés dolgot, hogy elküldtük a kínaiaknak az erősítőt kompletten Sőt, a végén még fizetünk is nekik egy szemmel jól látható összeget.

Már annyiszor le lett itt írva, hogy az IRFP240 komplementere nem a 9240 hanem a 9140 (ha Uds max. kisebb 100 V-nál).

Nem akartam továbbfejleszteni. Ez a kapcsolás arra lett kitalálva, hogy bárki meg tudja építeni szinte minden elektronikai alapképzettség nélkül. Beülteti az előírt alkatrészeket és működik.
Ennek a dupla fetes megoldásnak az volt a lényege, hogy a két félhullám teljesen szimmetrikus legyen minden szempontból.
Nem annyira tetszik ez a "földelt kimenetű" elv, ezért nem is foglalkoztam vele azóta sem. Számos hátránya is van, az előnye az egyszerűsége. Nincs ingyen ebéd... ahogy mondani szokták.

Kérlek, megemlítenéd konkrétan ezeket a számos hátrányokat?

Amit ugye biztosan tudunk:
A lebegő táplálás miatt minden végfoknak külön tápegység kell. A földelt source kapcsolás torzítása alaphelyzetben nagyobb (és félvezető karakterisztika fűggő), mint a source követő kapcsolás torzítása. A kisjelű fokozatoknak teljesen külön táp kell (bár a QSC végfokában kicsit trükkösen, de megoldották a "nagy táp"-ról). Szerintem van amikor az előnyei többet számítanak, mint hátrányai. Főként mióta elég jó teljesítmény FET-ek kaphatók.

Igen, említetted korábban ezt. De nem biztos, hogy ±50V-ra akarjuk korlátozni a tápot, és még az sem biztos, hogy ezek a FET-ek maradnak benne. A legelső prototípus afféle "fiók szökevény", különféle projektből megmaradt, és még véletlenül sem párban összeillő FET-ekkel lett megépítve, és majdnem ugyanilyen jó volt torzítása (persze a szerencsén is múlhatott). Lehet, hogy azért érdemes lesz majd kicsit jobban átgondolni a FET típus kiválasztását.

Ez volt ráírva a nyákra, gondoltam megemlítem.
Nem tudom... ha a minőség az elsődleges szempont, mindegy mennyi alkatrészből áll a kapcsolás és hány darab tápegysége van.

Közben elővettem a régi szimulációimat különböző elvű tápegységekről. Úgy emlékeztem a földelt kimenetű viselkedik a három közül a legrosszabbul, de most nem vagyok biztos benne.
5 ms szélességű 4 A-es impulzust adok a kimenetre és a feszültségeséseket, illetve beállási időt szimulálom - ami egyes esetekben elvileg nincs, tehát nem áll vissza önmagától a féltápfesz. Van még a két Graetz-es táp, de annak szimulációnak a GND zavarjelek szempontjából van értelme.

Egy ilyen impulzusnak jelentős a DC összetevője. Próbálgattam én is sokféle módszert, hogy a két kondi közös pontját DC szempontból kb. középen tartsam. Egy biztos: ha nem sima kettős-tápot használunk, akkor ezzel muszáj foglalkozni.

Eddig a QUAD606-ban is alkalmazott-hoz hasonló módszer bizonyult a legjobbnak, azaz ha "félre akarna billenni" akkor egy FET elkezdi visszafelé húzni, hogy kb. középen maradjon. A további módszerek működése vagy egy DC szervóhoz hasonlítható, annak minden nyűgjével, vagy a visszacsatolás egy részével kikerüljük a kimenetnél levő elkókat, de akkor ezeknek a hangra gyakorolt hatását kevésbé hatékonyan tudja kiszabályozni.

Arra jutottam, hogy ezek mindegyike olyan kompromisszumot jelent, ami hatással lehet a hangra, ehhez képest nem nagy áldozat a kiegyenlítő áramkör esetleges fogyasztása, ill melegedése.

A földelt kimenetű erősítő tápelnyomása nagyon jó, így kismértékű félrecsúszás semmilyen problémát nem okoz (na jó: a max kivezérelhetőséget korlátozza némiképpen), ez a kiegyenlítő áramkörrel szemben semmilyen komoly követelményt nem támaszt.

A QUAD erősítőiből amúgy nagyon sok dolgot el lehet lesni, mindig megállapítom, hogy sok olyan dolgot tudtak a tervezőik, amit manapság hajlamosak elfelejteni a modernebb áramköröket fejlesztők (vagy nem is elfelejtik, hanem egyszerűen nem is tudják).

Rajzoltam egy földelt kimenetűt. Alapesetben akkor nem gerjed, ha a meghajtást integráló jellegűvé teszem. Ugyanazzal a hibával szembesülünk mint bármely más "AB" osztályú erősítőnél. Keresztezési torzítása van. Negatív visszacsatolással ezt eltüntetni nem lehet, csak csökkenteni. Akkor lehetne nulla ha sávszélesség és/vagy a nyílthurkú erősítés végtelen lenne.

- Mik az előnyei ennek a kapcsolásnak? Egyet tudok most hirtelen, hogy a végtranzisztorok födelt emitteres kapcsolásban működnek, tehát csak a vezérlő feszültséget (teljesítményt) igénylik a meghajtástól. De ugye FE (FS) kapcsolásban akkor is működhetnek ha az emitter nem a földön van hanem a tápsínen.

- A hátrányával Te is most szembesülsz éppen, hogy folyamatosan offsetezni kell a kimenetet valamilyen (külső) aktív áramkörrel. Plusz a sok tápegység, amik a terhelés áramát bele is viszik zavarjelként a primerkörbe.

Persze ettől még ezt is meg lehet csinálni jól is és jó hangúra is, csak több "trükköt" kell elővarázsolni hozzá a kalapból. De én egyelőre nem érzek késztetést erre.

Ha integrátort csinálsz az LT-ből, akkor persze hogy nagy lesz a keresztezési torzítás. Ez a 7mVpp több mint sok(k). Elrontod a helytelen kompenzálással a sebességét. Rosszul kompenzálod, nem szabad semmilyen kondit tenni a belső visszacsatolásába. Van erre más mód is.

A nyilthurkú erősítésbe beleszól a FET-ek erősítése. Vagyis a meredekségük. Pl: az SK135/SJ50 meredeksége 5...10-szer kisebb, mint egy IRF540/9540 "párosnak". Ez 10...15 dB-t is jelenthet. Én értem, hogy milyen összkomfortos egy lat.páros, ha lenyeljük az előbbi problémát. Nyilván ezt lehet kompenzálni még plusz erősítéssel, csak akor már jóval bonyolultabb lesz az egész.

Itt egy kép, IRF240/9140, 2 x 44,5V, 95W, 8ohm-ra. A keresztezési torzítás 330uVpp, egy 10kHz-en. Az IRF540/9540 sokkal jobb meredekségben, Rdson-ban, ezekhez az eredményekhez elég 2 x 41V, abból már 0,00035% THD-t tud 20kHz-en, 100W-on.

Egy rendesebb erősítőbe nem az a probléma, hogy hány táp kell bele.