|
|
Decimális számjegyek bináris kódolása ( BCD-kód), amelyben minden decimális számjegynek 4 bitből álló bitkombináció felel meg, de bináris megfelelőjükkel csak a 0-tól 4-ig terjedő számjegyek vannak kódolva, az 5-től 9-ig terjedő számjegyek azonban a bináris 11-től 15-ig terjedő számokkal vannak kódolva.
Az Aiken-kódban a bitkombinációk egyes bitjeihez súlyozás rendelhető, amely a decimálisba dekódolást 2-4-2-1 súlyozás szerint egyszerűsíti. Például a 7-es számjegy kódolása az Aiken-kódban: 1101. Az Aiken-kód egyik fontos előnye, hogy műszakilag könnyen megvalósítható kivonást és osztást tesz lehetővé, mert e műveleteket az összeadásra vezeti vissza.
Lásd még:
(Binary Coded Decimal). Decimális számjegyek bináris kódolása. Digitális adatfeldolgozás általános módszere az információk kétállapotú, kettes számrendszerű számokkal kifejezett megjelenítése. Decimális számjegyekhez, miután tíz van belőlük, legalább 4 bites bitkombinációk szükségesek. Miután 4 bites bitkombináció 16-féle lehet, aszerint ahogy ezeket a decimális számjegyeknek megfeleltetjük, más és más kódot nyerünk. Ismertebb BCD-kódok: az Aikenkód, Stiebitz-kód és az egyszerű bináris kód. Lásd még:
(Extended Binary Coded Decimal Interchange Code). Kiterjesztett BCD-kód, amely a tíz decimális számjegyen kívül a nagyés a kisbetűket, az írásjeleket, különleges jeleket (grafikus, azaz nyomtatásban is megjelenő - karaktereket), valamint vezérlő karaktereket is tartalmaz, mint jelentéssel rendelkező karaktereket. Kódtáblázata megadja e karaktereket és 8 elemes megfeleltetésüket bitkombinációk formájában. Az EBCDIC a távadatfeldolgozásban, számítógépekben és számítógépek között adatátvitelben elterjedten alkalmazott távíróábécé. További kiegészítő táblázatok is tartoznak ehhez, amelyek megadják az egyes bitkombinációk megfelelőjét lyukszalagon, lyukkártyán, valamint decimális és hexadecimális írásmódban. Lásd még:
1. Megegyezés szerinti értelmezéssel rendelkező karakterek és ezeknek megfelelő (egyébként tetszőlegesen választható) szimbólumok egymáshoz. rendelési szabálya. Az összerendelést táblázatos formában a kódtáblázat tartalmazza.
2. Szabályok és megállapodások rendszere, amely szerint az információ egyik megjelenési formája egy másik formára leképezhető. E leképezés nem mindig feltétlenül egyértelmű, de kölcsönös. A leképezés során egyidejűleg
egy egész kódszót kell egyszerre áttenni a kódolás előtti formáról a kódolás utáni formára. A ködszó egy vagy több szimbólumból (kódelemből) áll. A kódszó hossza a benne szereplő kódelemek száma, ami lehet fix vagy változó. A kódszó kifejezhet számot, egy vagy több karaktert, vagy üzenetet, vagy előre meg nem határozott mennyiségű információt. A kódot kódelemeiből álló kódkészlet is jellemzi. Kételemes a bináris kód, n elemes készlettel rendelkezik (n-áris szimbólumokból, náris számjegyekből áll) az n-áris kód. Ismertebb kódok: a BCD-kódok, aránykódok, EBCDIC, biquinér kód, a morze-ábécé, a nemzetközi távíróábécék, USASCII, van Duuren-kód, Aiken-kód, Stiebitz-kód, Gray-kód.
Lásd még:
Decimális számjegyek olyan különleges bináris kódolása, amelyben az egyes decimális számjegyeket az értéküknél 3-mal magasabb számértékű bináris számmá kódolják. A Sfiebitz-kód egyes más BCD-kódoktól eltérően, csak a bitkombinációkhoz táblázatosan rendelt értelmezéssel dekódolható, mert a bitkombináció bitjeihez súlyozás nem rendelhető. Egyik fontos előnye, hogy műszakilag könnyen megvalósítható kivonást és osztást tesz lehetővé, mert e műveleteket az összeadásra vezeti vissza. Lásd még:
|
