|
|
Decimális számjegyek bináris kódolása ( BCD-kód), amelyben minden decimális számjegynek 4 bitből álló bitkombináció felel meg, de bináris megfelelőjükkel csak a 0-tól 4-ig terjedő számjegyek vannak kódolva, az 5-től 9-ig terjedő számjegyek azonban a bináris 11-től 15-ig terjedő számokkal vannak kódolva.
Az Aiken-kódban a bitkombinációk egyes bitjeihez súlyozás rendelhető, amely a decimálisba dekódolást 2-4-2-1 súlyozás szerint egyszerűsíti. Például a 7-es számjegy kódolása az Aiken-kódban: 1101. Az Aiken-kód egyik fontos előnye, hogy műszakilag könnyen megvalósítható kivonást és osztást tesz lehetővé, mert e műveleteket az összeadásra vezeti vissza.
Lásd még:
Olyan bináris kód, amelyben minden kódszó (kód) fix hosszúságú, és a kódszón belül a 0 és az 1 jegyek aránya állandó. Ezáltal az aránykód valamennyi kódszavának Hamming-súlya azonos aránykódot alkalmaz pl. a nemzetközi 3. számú távíróábécé. Hibavédelemben hatékonyan alkalmazható, mert képes jelezni a kódelemek arányának minden megváltozását (minden páratlan számú - hibát, és minden olyan páros számú hibát, amely a kódelemek arányát megváltoztatja). Lásd még:
(Binary Coded Decimal). Decimális számjegyek bináris kódolása. Digitális adatfeldolgozás általános módszere az információk kétállapotú, kettes számrendszerű számokkal kifejezett megjelenítése. Decimális számjegyekhez, miután tíz van belőlük, legalább 4 bites bitkombinációk szükségesek. Miután 4 bites bitkombináció 16-féle lehet, aszerint ahogy ezeket a decimális számjegyeknek megfeleltetjük, más és más kódot nyerünk. Ismertebb BCD-kódok: az Aikenkód, Stiebitz-kód és az egyszerű bináris kód. Lásd még:
Olyan kód, amelynek két kódeleme van. Ezeket általában a kettes számrendszerbeli számok számjegyeivel jelölik, a 0-val és az 1-gyel. Lásd még:
(bináris számlánc).Impulzus-számláló funkcionális egység. Bemenetére a számlálandó impulzusok kerülnek, kimenetein az impulzusok száma binárisan kódolt alakban (bináris kód) jelenik meg (reverzibilis számláló). Lásd még:
Olyan bináris aránykód, amelynek kódszavai 7-elemes bitkombinációk. Minden kódszóban két 1 értékű és öt 0 értékű elem kell, hogy legyen.A bitkombináción belül az egyes biteknek megfelelő súlyozásuk van, és ezzel fejezik ki a decimális számjegyeket. Ez a súlyozás: 0-5--4-3-2-1-0 és az egyik 1-es értékű bit mindig az első két (a 0 és az 5 súlyértékű) bitpozíció valamelyikében kell, hogy legyen. Decimális számjegyek kifejezésére a biquinér kód redundáns, így alkalmas hibavédelemre. Lásd még:
Bitek véges hosszúságú sorozata, amelyeket a kódolásban együttesen alkalmaznak, meghatározott értelmű karakterek kifejezésére vagy egyéb információ leírására. Szemben a bináris számmal, amelyben az egyes bináris számjegyeknek (biteknek) meghatározott helyérték szerinti értékük van, a -n belül az egyes biteknek nincs helyértékük, bár az adott kód szempontjából lehet sorrendbeli kötött elrendezésük. A - nemzetközi S. számú távíróábécében pl. a karakterekhez rendelt bitkombinációkban a bitek megjelölései: b1, b2, b3, ..., b8. Lásd még:
Digitális jelek egyirányú átviteli eszközeinek együttese az adatforrás és az adatnyelő között. Két ellenkező irányú digitális csatorna együttesen alkotja a digitális áramkört. A digitális csatornát a rajta átvihető digitális jel - jellemző állapotainak lehetséges száma, modulációs és adatátviteli sebessége (vagy sebességi sávja, minimális és maximális sebessége), hibaaránya, dzsittere és távírótorzítása jellemzi. Távíró és adatátvitelben általánosan, utóbbi időben beszéd és más analóg jelek átvitelére is alkalmazzák (megfelelő kódoló-dekódoló berendezés beiktatásával). A távírócsatorna olyan melyen 0...50 (esetleg 0...100 vagy 0...200) baud sebességű binárisjelek vihetők át. digitális csatornák multiplex-rendszerben akár frekvencia-, akár időbeosztással képezhetők. Lásd még:
(kapcsolómátri). Fémesérint kezővel, diódával, elektroncsővel tranzisztorral, vagy valamely más elektromos, mágneses elv felhasználásával felépített, kétkivezetésű vezérelt áramkör, mely egyik állapotában közel szakadást, másik állapotában közel rövidzárt képvisel. Az ideális kapcsolóáramkör frekvenciafüggetlen. A valóságos kapcsolóáramkör olyan ideális kapcsolóáramkör felhasználásával modellezhető, melynek soros átmeneti (r), párhuzamos átvezetési (R) ellenállása és söntkapacitása (C) van. A kapcsolóáramkör valamely hálózat meghatározott pontjai között létesített szakadással, ill. rövidzárral az áramkörben hirtelen feszültség- vagy áramátmeneteket létesít. Logikai hálózatokban a kapcsolóáramkörnek nevezzük az olyan több bemenetű, több kimenetű áramkört, amelynek működése a kapuáramkörök összekapcsolásától függ. Az ilyen kapcsolóáramkör szokásos további elnevezése: kapcsolómátrix. A kapcsolómátrixok néhány típusa: dekódolómátrix vagy dekódoló, kódolómátrix vagy kódoló, elosztómátrix stb. Ha a dekódolómátrix bemenetére kódolt információ érkezik (pl. bináris számrendszerben vagy binárisan kódolt decimális számrendszerben kifejezett jel), kimenetén a dekódolt információ jelenik meg. Pl. 3-bemenetű bináris dekódoló 23 kimenettel rendelkezik. A 8 kimenet közül a bemenő kód számértéke által meghatározott kimeneten - logikai IGEN-szint, a többin logikai NEM-szint jelenik meg. A kódolómátrix működése a dekódoló inverze. Az elosztómátrix a bemenetet 2n számú lehetséges kimenet közül azzal köti össze, melyei egy tt-bites binárisan kódolt jel kiválaszt. Lásd még:
1. Megegyezés szerinti értelmezéssel rendelkező karakterek és ezeknek megfelelő (egyébként tetszőlegesen választható) szimbólumok egymáshoz. rendelési szabálya. Az összerendelést táblázatos formában a kódtáblázat tartalmazza.
2. Szabályok és megállapodások rendszere, amely szerint az információ egyik megjelenési formája egy másik formára leképezhető. E leképezés nem mindig feltétlenül egyértelmű, de kölcsönös. A leképezés során egyidejűleg
egy egész kódszót kell egyszerre áttenni a kódolás előtti formáról a kódolás utáni formára. A ködszó egy vagy több szimbólumból (kódelemből) áll. A kódszó hossza a benne szereplő kódelemek száma, ami lehet fix vagy változó. A kódszó kifejezhet számot, egy vagy több karaktert, vagy üzenetet, vagy előre meg nem határozott mennyiségű információt. A kódot kódelemeiből álló kódkészlet is jellemzi. Kételemes a bináris kód, n elemes készlettel rendelkezik (n-áris szimbólumokból, náris számjegyekből áll) az n-áris kód. Ismertebb kódok: a BCD-kódok, aránykódok, EBCDIC, biquinér kód, a morze-ábécé, a nemzetközi távíróábécék, USASCII, van Duuren-kód, Aiken-kód, Stiebitz-kód, Gray-kód.
Lásd még:
(telexkód). A nemzetközi közhasználatú és előfizetői távíróforgalom számára ezt a távíróábécét szabványosította a CCITT. A nemzetközi 2. számú távíróábécé bináris kód, ötelemes, azaz valamennyi karakternek öt elemből álló bitkombináció felel meg. Mivel az ötelemes bitkombinációk száma csak 32, a távírószövegekben szereplő karakterek száma pedig ennél nagyobb, a kétregiszteres. A 32 kombinációból 26 kétszeres kihasználású, egy-egy ilyen kombinációnak két különböző karakter felel meg. A karaktereket két különleges kombinációval különböztetik meg: ezek a betűváltó és a számváltó. Ezek azon 6 kombináció közül valók, amelyek egyszeres kihasználásúak, és funkcionális karaktert jelentenek. Ilyenek még a kocsivisszafutás, soremelés, betűváltó, és az üres karakter (ez felel meg a lyukszalagon a lyukasztás nélküli karakternek). Egyes karakterek nemzetközi felhasználása megengedett. USA-ban alkalmazott korábbi változata a baudotkód. Lásd még:
(van Duurenkód; rádiótávírókód). A CCITT S. 13 ajánlása szerint a nemzetközi rádiótávíró forgalom számára szabványosított távíróábécé. Bináris 7-elemes ábécé, amely 7 bitből álló olyan bitkombinációkat alkalmaz a karakterek kódolására, amelyekben a jellemző állapotok állandóan 4:3 arányban vannak jelen. A nemzetközi 3. számú távíróábécé tehát aránykód, azaz redundáns kód, vagyis a feltétlenül szükséges elemszámnál többet tartalmaz. Alkalmazásával a zajok és zavarok hatására fellépő hibákat lehet jelezni a maradék hibaarányt pedig hibavédelmi eljárással csökkenteni lehet. Lásd még:
Egyszerű hibavédelmi e1= járás, amelyben az együtt védett elemeket (biteket) a jellemző állapotok száma szerint ellenőrizzük. paritásellenőrzésben az együtt védett elemcsoportban, kódszóban (kód) - ha a kód bináris - az 1 értékű elemek száma vagy csak páros, vagy csak páratlan lehet. E célra az együtt védett elemek csoportjához megfelelő számú paritásbitet adunk, melyet a csoporton belül meghatározott helyen fellépő bitekből képeznek (a logikai összeadás szabályainak megfelelően). Az ilyen kódolás eredménye a paritáskód. Egyetlen paritásbitet tartalmaz a - nemzetközi S, számú távíróábécé. A paritásellenőrzést elterjedten alkalmazzák a számítógépekben és a távadatfeldolgozásban. elsősorban az adatátvitelben hibavédelemre. Lásd még:
(jelfrissítés). Olyan eljárás, amely az impulzuskód-modulációs átviteli rendszerekben az útvonalon keletkező zavaroktól és torzításoktól megtisztítja az információt hordozó jeleket. A kódjelek ui. az átviteli vezetéken, kábelen vagy rádiócsatornában torzításokat szenvednek a frekvenciasáv korlátozott volta, az átvitel során szuperponálódó zajok (hő, áthallási, impulzusstb.), valamint zavarok következtében. Ha a kódjel elemei még felismerhetők, akkor lehetséges a jelgenerálás, jelfrissítés, vagyis a kódjel megtisztítása a torzításokat okozó összetevőktől. A jelregeneráló berendezést az alkalmazott kódtípustól és jelalaktól, a vezeték és kábel paramétereitől függően km nagyságrendű távolságokban helyezik el az átviteli összeköttetésben. Rádióátvitelnél az ismétlőállomások tartalmazhatják a jelregeneráló áramköröket. A jelregeneráló berendezés mindegyik elemi jel - időrésének közepén letapogatja a vett jelet, a kapott mintát egy (bináris jel esetén) vagy több (például ternér kód esetén kettő) referenciaszinttel összehasonlítva eldönti, hogy azon a helyen van-e kódelem vagy nincs. A berendezés a helyi szinkronizált impulzusgenerátorból a döntésnek megfelelően a jelismétlés helyén újra előállítja a kódot. Bináris kód elemeinek felismerése mindaddig lehetséges, míg a zaj a mintavétel pillanatában nem haladja meg a kódelem amplitúdóértékének felét. Ternér kód esetén két referenciaszint szükséges a felismeréshez, amely akkor lehetséges, ha a zaj nem éri el az impulzusnagyság negyedét. Jelregenerálás elvileg korlátlan számban alkalmazható az összeköttetésekben. Lásd még:
Impulzusok számlálására, vagy a bejövő impulzusok számának tárolására alkalmas kétbemenetű áramkör, amely kezdeti állapotából indulva egyik bemenetére érkező impulzus hatására tartalmát eggyel növeli, másik bemenetére érkező impulzus hatására tartalmát eggyel csökkenti. Felépítésétől függően a bejövő impulzusok számát bináris számrendszerben, binárisan kódolt decimális vagy egyéb számrendszerben számlálhatja. A reverzibilis számlálóból összeadó-kivonó-áramkör készíthető. Ha a reverzibilis számláló kezdeti állapota zérus és a visszafelé-számláló bemenetét vezéreljük, a beérkező impulzusok számát komplemens kódban tartalmazza (kettes komplemens). Lásd még:
Decimális számjegyek olyan különleges bináris kódolása, amelyben az egyes decimális számjegyeket az értéküknél 3-mal magasabb számértékű bináris számmá kódolják. A Sfiebitz-kód egyes más BCD-kódoktól eltérően, csak a bitkombinációkhoz táblázatosan rendelt értelmezéssel dekódolható, mert a bitkombináció bitjeihez súlyozás nem rendelhető. Egyik fontos előnye, hogy műszakilag könnyen megvalósítható kivonást és osztást tesz lehetővé, mert e műveleteket az összeadásra vezeti vissza. Lásd még:
|
