Gullwing vs. "No-Lead" package (lead vs. flat). A gullwing-típusú kivezetések (QFP, TQFP, SOIC, T(S)SOP, uMAX, SOT23-x stb) jobban felveszik a mechanikai feszültségeket, származzon az akár a NYÁK meghajlításából, az eltérő CTI-kből a melegedés miatt, vagy a kézi forrasztás sajnálatos következményéből. Még diódákból is érdemes körülnézni ilyennel kapcsolatban, ha azt egy csatlakozó közvetlen közelébe kell ültetni.
   A gullwingnek - ha csak két oldalt vannak a kivezetések - rendelkeznek még egy hasznos  tulajdonsággal: el tud indulni mindkét irányban a track a PAD-től VIA nélkül is. A panelon több pontot is érintő I2C, vagy a programozó lábak többfunkciós felhasználása tipikusan ilyen. De tandem-footprint is alkalmazható rá, ahol pl egy SSOP/SO tokból bármelyik ültethető. (Kicsit faggyas, de nem volt az olyan régen, amikor még a DIP-tokra is ráfanyalodtunk, mert minden másnak hirtelen ~12 hónap lett a kiszállítási ideje és az is NCNR!)



   A No-Lead típusok (QFN, DFN, SON, stb) inspekciója elég macerás. Bár elméletben léteznek ún. wettable flank alverziók is (Step Cut és Dimple), de külön kell megrendelni. Csak akkor menjünk ebbe az irányba, ha nagyon nincs már hely a lábas SMD-nek, vagy zavaró annak extra induktivitása. A kereskedő polcán kicsit többet pihent QFN-t majd nem akarja nedvesíteni az ón, pedig a forrasztás mechanikai szilárdságához hozzátartozik az a 15-20%-nyi extra is, ami a fémezés oldalára kellene felfusson. Ez gullwing-típusnál mindjárt közel a duplája, mert a toe mellett a heel-re is fel fog futni az ón. És pár % még „kétoldalt" is jelentkezik, ha elég széles hozzá a PAD.
Van még egy buktató, ami a lábakkal kapcsolatos: A negyed raszteres lábkiosztás általános értelemben létezik egyik gyártónál 0,65mm, a másiknál meg 0,635mm-es kivitelben. Már 2x10 lábú SMD esetén sem lehet a helyére forrasztani az összeadódó hibák miatt, ha rosszat választunk. (A protó talán menthető némi mikroszkóp alatti lábgörbítgetéssel.)

   Hagyjunk annyi helyet a gyári ajánlott footprintek közt, hogy pákával odaférjünk anélkül, hogy mindkét alkatrészt összeónoznánk. Pirossal bekeretezve, amit valóságban elfoglal egy-egy alkatrész.



   Az egyszer már megrajzolt footprint esetén mindenképp ellenőrizzük le a datasheet alapján, hogy pontosan megegyezik-e a választott alkatrésszel. Egyébként QFN-eknél ez még inkább jelentkezik, hiába, hívják őket azonos néven, gyártónként eltérhet annyit, hogy ültetésnél problémát okozhat. A másik, hogy a DIP és a „körbelábas" tokok esetén sokszor el van tolódva a lábkiosztás egymáshoz képest: ami a DIP40-esen a pin1, az a QFP44 esetén mondjuk pin5 és így tovább. Plusz, a nem-DIP tokok több GND-lábbal is rendelkezhetnek, ami tovább shifteli az eltérést. Öröm az ürömben, hogy ezek annyira megalázóak, hogy csak egyszer követjük el.