Minden megoldás jó, amivel el lehet érni a kívánt stabilitást, és amihez rendelkezésre állnak a szükséges eszközök.
Én is csak ötletadónak szántam az ábrát, tovább gondolva egy kicsit a nálad látott konstrukciót. Biztosan lesznek ellenzők, de szerintem merőlegest vágni, vagy 45°-ot az szinte azonos feladat. Alumíniumot macerás flexel vágni, mégha vannak is ehhez ajánlott vágótárcsák, de mégiscsak ragad, tapad az anyag. Én közönséges vasfűrésszel is tudok ilyet vágni, nem kell ezt a részletet túlgondolni (és persze van fűrésztárcsás darabolóm is). Esetleg meg lehet igazítani egy kicsit reszelővel, de valójában a konstrukció elég jól garantálja a stabilitást, még pontatlan vágások esetén is. A dobozméret pontosságát nem a vágások pontossága, hanem a fúrásoké határozzák meg.
A képen 25x3-as L-idomot rajzoltam, mert ez alumíniumból is létezik, és acélból is, illetve közönséges M5-ös süllyesztett csavart. Ez a méretkombináció már kínál egy jelentős merevséget a vékonyabb lemezből hajtogatott dobozokhoz képest. Sőt ha indokolt, akkor a borító lemezek is hozzájárulnak a merevség fokozásához. Ha valami miatt még ettől is stabilabb sarok-kötés szükséges, akkor lehet az 1 db csavar helyett 2 db-ot használni (pl. M4-et, átlósan eltolva), vagy megfelelő eszközök birtokában véglegesen is összehegeszthetőek a darabok.

Kétségtelen hogy lehetne szebbet is csinálni. Elsősorban a csavarozáson kellene javítani, ezeket kültérre vettem napelemhez (rozsdamentes 6-os), ezt a cuccot is csak összerakom, használom párszor, aztán örökre eltűnik a "raktárban". Esztétikusabb lenne D-fejű vagy süllyesztett fejű csavarral, 4-es max 5-össel. Ez a készülék a trafóval kb. 12kg, az volt a szempont hogy ne hajoljon el, a 25x25x2-es még kevés lenne, de a 30x30x3-as már elég merev 40cm-en is.

A te megoldásodnál a két rózsaszínű oldallemez teljes körvonalát kellene szépen megmunkálni. Ha nincs hozzá eszköz, akkor nagyon szem előtt lesz a hiba, ferdeség. De ez is jó, mert a sárga összekötőelem legalább az oldalai síkjába húzza a zöld és piros profilt és derékszögbe áll. Jelenleg korlátozottak a lehetőségeim, 45 fokot biztos hogy nem tudok szépen vágni. A derékszöget is flexszel és reszelővel vágom, ahhoz képest elég jók az illesztések (nagyobbnak tűnik, mert mindig lereszelem a sorját.

Valamit kell csinálnom hamarosan egy 15-20kg-os berendezéshez. Azért is vannak így összecsavarozva, mert ha a felső összekötőkön van a fogantyú, akkor talán jobb ha a csavarokon keresztül a függőleges lapok adják át a terhelést. De csak ötletnek dobtam be, mert ekkora műszerdobozokat nemigen kapni főleg 10kg-os trafókhoz, a 25x25x2-es 6m szál meg kb. 5500, a 30x30x3-as 9000 körül van.

Milyen programmal csinálod a 3D rajzokat?

Általában vannak favorizált megoldások mindenkinél, de a tiéd nem annyira tetszetős. Szerintem megmaradva az egyenes vonalú vágásoknál, könnyen finomítható ez a módszer, ami még mindig nem tökéletes, de talán közelebb van egy jobb megközelítéshez.
Lerajzoltam hogyan képzelném el, ha így akarnék dobozt csinálni. Itt is csavaros a kötés, nem áll ki semmi az oldalak síkjából, és itt is lehet utólagos lemezborítást használni (lilával ezt is berajzoltam egy lapra a jobb oldali ábrán.

Ha nem több tíz kilót kell elbírnia (nagy trafók), akkor apróságokhoz túl drágák ezek a gépépítő profilok. Valamint illesztésnél mi zárja le a végeket? Vagy műanyag dugó vagy valami spéci sarokidom kell, esetleg 45 fokos vágással illesztés.
Mindenképpen kell hozzá egy precíz és állítható szögű gérvágó.

Nálam ez most az új stílus, ALU L profilokból való építés. Nekem nem kell zárt doboz, csak robosztus legyen és ne okozzon gondot ha belerúgok vagy rápakolok valamit.
Ha így vannak illesztve a profilok, akkor a türelmesebbek le is szabhatnak hozzá alulemezből oldalelemeket a profilok közé, mindegyik oldalon pontosan felfekszik a 3mm-es L profil esetén a 3mm-es lemez és a szemmel leginkább látható külső élekkel sem kell foglalkozni, mert azok adottak az L profilok sarkával hosszában.
Talán a 3mm-es anyagba már lehet M3-as menetet vágni és süllyesztett fejű csavarral rácsavarozni.

Ezért vagyunk itt. Mindannyian találunk valami élvezetet ebben a hobbiban. Csak mások vagyunk. Ez nem baj. Ebből is tanul az ember.

Nem vicc. Nem terveztük újra. Csak újrastrukturáltuk. 64 bites processzor 8 szállal 64GB RAM , SSD használat USB mind marad, HDMI kimenet. Mindezen el is tud futni a Linux 2 verziója, azaz szoftver nélkül sem maradna, csak nem windows, ami megeszi az életem a tervezett elavulás mértékével. Ami új a koncepcióban, az az időtálló konstrukció. Már csak hozzám hasonló őrültek kellenek a kivitelezéshez és pénz. Pénz az megoldható startupban. A kínai oprendszerek előretörésével jó alap lenne ahhoz is. Az általános napi feladatok megoldásához ez is bőven sok hardver. Ami plusz, hogy 8db 8 bites, vagy ha úgy használod 1db 64 bites párhuzamos port is van rajta.

Én fordítva vagyok...

Idézet:
„70 év felett már saját magadnak sem csinálsz semmit.”

Gyereken kívül nagyon sok mindent...

En is hatodikban kezdtem, pedig akkor meg fizika orank se volt
Szerencsere nekem ez mindig is hobbi maradt, annak ellenere, hogy az eredeti szakmam az muszeresz. Es valoban, mindannyian mas eletutat jarunk be, nincs ket egyforma 'karrier'.

13 éves korom óta ezt csinálom. Először csak hobbiszinten, aztán iskolák, munkahelyen iparszerüleg. Lehet, hogy belefáradtam, pedig a munkám volt a hobbim is, tehát a munkában sose fáradtam el. De építettem házat, felújítottam nyaralót, megtanultam a padlófűtést, a vízszerelést, csatorna, meg némi famunkát is. Még a statikába is tettem némi körutat. A saját házam tetőjét én terveztem, számoltam ki. Végiggondolva elmondhatom, hogy amire lehetőségem volt az átkosban, azt megtettem. Most már inkább csak elméleti kérdések foglalkoztatnak.
Nem vagyunk egyformák.

Az epites oromeert
Nekem semmire nincs szuksegem (amit ne vettem volna meg eddig) es megis folyamatosan epitek.
Ritkan berakom a 'ki mit epitett' topic-ba, aztan par nap/het/honap utan megy alkatreszek ara alatt a Trademe-re (olyan mint nalatok a Vatera).

"Ne sugározz negatív hullámokat!"

70 év felett már saját magadnak sem csinálsz semmit. ( Legfeljebb a ház körüli dolgokat teszed rendbe, hogy később ne legyen gondod.) Nekem elég, ha látom szimulátorban a működést, de amikor arra gondolok, hogy meg kén' építeni, ott a fék, hogy: minek?

Én már semmit nem csinálok az utókornak. A világ megváltozott, neki már nincs szüksége rám, és lassan én is eljutok oda, hogy nekem sincs szükségem rá. Elmegyünk egymás mellett, és alig van már találkozási pont.
Én ha csinálok valamit, akkor azt csak magamnak, és ezt sem azért mert szükségem van rá, hanem mert elfoglalom vele magam. Szó szerint az egyetlen cél a saját magam szórakoztatása, és ha végül sikerül valami, akkor tudok neki örülni.

Itt válaszoltam.

A banándugókkal nincs bajom, azok közül a forraszthatóakat jónak értékelem. A banánhüvelyek a katasztrofálisak. Azt még nem is említettem amikor olyan vékony a fémtest falvastagsága, hogy már enyhe meghúzáskor is elszakadnak.
Amennyire ezt szemlélődéssel meg lehet állapítani, nem forgácsolással, hanem talán valamilyen öntéssel készülnek ezek a fémalkatrészek. A mágnes nem fogja őket, de töret színe alapján nem réz, és nem is rézötvözet, hanem valamilyen alumíniumra utaló valami.
A képen lévő jobb oldali konstrukció egyébként ígéretes volt az elején, jó minőségűek a műanyag részei, kellően nagyok, jó a fogásuk, de a fémrészek minősége borzasztó.

Érdekes a felvetésed, és tulajdonképpen teljesen igazad van, ha akkor tekintünk valamit digitálisnak, ha csak adott lépésközönként -legyen az akármilyen kicsi- tud az adott paraméter értéket felvenni.
De ez nekem így nagyon erőltetett, én ettől sokkal szentimentálisabban közelítem a kérdést. Nekem a napi élet folyása, a növények fejlődése, a kiskutyám farokcsóválása, az emberekkel történő események sokasága analóg, ami akkor válik digitálissá ha mindezt megpróbáljuk leképezni, és számsorozatokkal leírni, amit tárolunk, feldolgozunk, továbbítunk, megosztunk, elemzünk, stb.
Ahogy most látom a jövőt, ma még csak DÁP nem vagyok, de holnap már ember se leszek ha nem csatlakozok a nagy központi bináris rendszerhez.

Idézet:
„Én is szeretem az analóg áramköröket, időtállók, de rá kellett jönnöm, hogy az én életem véges. Áltathatnám magam azzal, hogy a készülékeim túlélnek, de látva a mai trendeket, tudom, ha elmegyek, velem együtt csak a kukában landol mind, de legjobb esetben is eladják az árának a töredékéért.”

Így van. Szerinted ki fog megvenni egy hetekig épített "Macsketométert". Azzal a kiáltással megy a kukába, hogy nincsen benne réz.

Gyakorlati tapasztalatból mondom, hogy mostanság azért kell (sokat ~negyed milla/Ford Transit forduló volt régen) fizetni, hogy elvigyék egyáltalán.

Meg akkor eltűnnek hirtelen a haverok, inkább az szokott lenni, hogy fényképezd le darabonként, majd eldöntöm hogy postázzad-e ingyen.
Granpát kérdeztem, hogy mi lett az öreglány, Zoli, Laci (és sokan mások) cuccaival, nagy spanok voltatok.
Nem tudom, nem hívom őket, biztos kidobták régen...

Házat üresen vesznek csak, a sok veszélyes hulladék ártalmatlanítása az ingatlan vételárának a negyedét is elérheti...

Ne viccelj, újraterveztétek az Intel processzorokat? Mert az határozza meg az architektúrát, és persze nincs olyan, hogy "Windows-alapú hardware"...

Szerencsémre, még nagyon régen begyűjtöttem Hirschmann banándugókat. Ezek beforraszthatók és utólag kell ráhúzni a műanyag sapkát. De lehet csavarozni is őket. Ráadásul multizhatók és nagyon precízek. Hüvelyeket nem használtam sose... érdekes.
Egy időben én is teleraktam az asztalt, meg a polcokat műszerekkel. Ilyenkor tényleg jó a magas, de keskeny felépítés, mert a hozzájuk csatlakozó vezetékek az asztal szintjén lehetnek, míg a lapos műszereknél, ha egymás tetejére teszed őket, akkor a felső műszer vezetékei belógnak az alsóra.
A FOK-GYEM tápokat is állítva használom, akár még egymás mellé állítva is, persze ekkor a drótokkal kell valamit csinálni, hogy mégis legyen valamilyen rend.
Aztán persze rájöttem, hogy nagyon kevés műszert kell az asztalon tartani. Egy szkóp, egy iker tápegység, meg egy generátor, meg egy 3 kVA-es Trakis toroid. Ehhez olyan trafót választok a "gyűjteményből" ami adja a letranszformált feszt és még galvanikusan le is választ. Meg a páka. A többi műszert a polcokon tartom, vagy szekrénybe és csak akkor veszem elő, ha kell. De ezek ritkán kellenek. Nekem az asztal legyen szellős, azonnal átlátható, stb., pedig jó nagy asztalom van.
A műszereket biztosan kívülre építeném, ahogy lerajzoltad. Ha süllyesztettek, akkor nehezebben fókuszál rá a szem, tovább tart mire látod, hogy mit mutat. ( Dolgoztam ilyennel, nekem nagyon körülményes, egyszerűen lassú. ) Persze, ha valami jó nagy műszerről van szó, akkor mindegy, de egy 71-mm-est biztos nem süllyesztenék.

Értem is meg nem is. Én is szeretem az analóg áramköröket, időtállók, de rá kellett jönnöm, hogy az én életem véges. Áltathatnám magam azzal, hogy a készülékeim túlélnek, de látva a mai trendeket, tudom, ha elmegyek, velem együtt csak a kukában landol mind, de legjobb esetben is eladják az árának a töredékéért. Nem vagyok Yoshino, vagy olyan pénzes analóg guru, hogy nekem lelki törést okozzon egy érintőképernyő használata. Én ezt még nem a digitalizáció részeként fogom fel. Akkor sem, ha chatgpt segít a programírásban. Mások vagyunk. Évtizedek óta dédelgetek egy számítógép koncepciót. Leültem az AI elé és 2,5 óra alatt - közösen - megtaláltuk a módját, hogyan lehetne egy erőforrásokkal jól gazdálkodó, de a mi kor követelményeinek sokkal jobban megfelelő hardvert kiépíteni, mint a mai MS Windows alapú PC-k. Szerintem mindent arra kell használni, amire való. Hol vannak az analóg határai? Belefér egy tranzisztor vagy cső? Belefér egy digitális relé? belefér, hogy számítógéppel készítjük a feliratokat, vagy cnc-vel a dobozt? Mindannyiunknak más a tűrésküszöb. Ha trafó és analóg, akkor miért nem a klasszikus ISOSTAT, vagy YAXLEY? sokkal mutatósabb is lenne. Kerek műszerekkel, hogy még autentikusabb legyen.

Nem! Bővebben: Link Vagy újra kell értelmezni, hogy mit nevezünk "analóg"-nak.

Köszönöm mindenkinek az észrevételeket, javaslatokat.

Compozit: Lényeges kérdést említesz, és biztosan az előlapon lesz. Kézenfekvő a banánhüvely-dugó kombináció, van is ilyenem itthon, de nem szeretem őket. Ezek már nem olyanok mint a régiek, és pláne nem olyanok mint amik a FOK-GYEM tápokon vannak. Ha szemes-sarus a hozzávezetés, akkor nem tudod meghúzni az anyát mert kijön a műanyagból a fémrész, ha pedig forrasztós akkor hamarabb olvad meg a műanyag, mint az ón a fémrészen. Persze durván túlárazva lehet találni alkalmasabb típusokat is, de azok sem veszik fel a versenyt a régiekkel. Mindezzel együtt még nem vetettem el, de a közönséges M5-ös csavar is alkalmasnak tűnik, és félve mondom de az én kedvencem még mindig a rugós hangszóró csatlakozó (abból az erősebb, vastagabb és drágább típus). Nem merem túl bátran hangoztatni, de ez utóbbiban egyszerűen nem lehet csalódni.
Bakman: Reális javaslat. annyiban tér el a nálam uralkodó szokásoktól, hogy széles és lapos. Sokan szeretik ezt a fajta építést, és lehet is találni előnyöket benne. Én a keskenyebb és magasabb kombinációkat szoktam szeretni, mert valamiért azt hiszem az asztalon/polcon elfoglalt hely a legnagyobb érték. Szoktam is kapni e miatt számos kritikát, amiket meghallgatok, mérlegelek, majd általában nem hallgatok rájuk -pedig lehet, hogy kellene-.
Exabit: Érdekes felvetés. Nem láttam még ilyet. Most direkt megnéztem az én konkrét műszeremet, aminek van egy jelentős keretmagassága, így az előlapi síktól kb. 10 mm mélyen van a mutató. Ez a mélység nem okoz leolvasási kényelmetlenséget? Ha normál módon történik a beépítés, akkor ez a távolság sokkal kisebb. Van egy másik sajátosság is, a precíz mechanikai elvárás, ami nálam nem mindig valósul meg. Elsősorban nem is a képességeim, vagy a lehetőségeim miatt, hanem már igény szinten sem törekszem a kifinomult mechanikai megoldásokra, elsősorban a működés szempontjából igyekszem maximalista lenni.
Kameleon2: Kétszer is elolvastam, hátha rosszul látom az „érintőképernyő” említését, pláne az „egyszerűbb” jelzővel egy mondatban. Ez az egész trafó úgy indult, hogy egy közönséges „forr-lécre” kivezetek minden tekercsvéget, és ott lehet össze-vissza kötözgetni ezeket vezetékekkel és pákával. Aztán jött a nagyáramú kapcsolókat használó lehetőség (drága, sok helyet foglal, és sok a vezetékezés), és végül ezt váltottam ki a relé + kicsi kapcsoló kombinációval (olcsó, kicsi, praktikus, alig van vezeték). Ebbe a gondolatmenetbe nem lehet beilleszteni semmilyen programozható megoldást. Nem tartozik ide szorosan, de én küzdök az esztelen digitalizáció ellen. A világ analóg, és az is marad, dacára annak, hogy igyekszünk digitálisan láttatni. (A mai napig nem tudom elfogadni a DÁP-ot, nekem ez azt jelenti, hogy az ügyfélkapu már nem is az embereknek akar segíteni, hanem a digitális állampolgároknak (szörnyű!).)
Skori: Nem lesz rajta feszültségmérő. Ez továbbra is csak egy trafó, ami a tesztelések során időlegesen helyettesítheti a végleges trafót. Annyiban egyedi, hogy sokféle feszültséget képes adni, így szélesebb körben lehet használni. A benne lévő minimális elektronika csak a feszültségek „kikeverését” igyekszik megkönnyíteni. A kapcsolókkal adott lépésekben lehet a feszültséget változtatni, ami persze függ a hálózat aktuális értékétől és a terheléstől is, de ez a változás nekem itt most belefér. És nyilvánvalóan találnék több érvet, ami amellett szólna milyen jó lenne a feszültséget is folyamatosan látni, de egyelőre nem keresem ezeket.
Az árammérést azért láttam lényegesebbnek, mert ez az ami folyamatosan tud változni, ez alapján lehet következtetéseket levonni, és nagyon akartam már valamit mutatós műszerrel megvalósítani. Az csak bónusz volt, hogy közben megismerkedtem az áramváltóval, és néhány kapcsolástechnikai megoldással (jelentős részben általad) az AC áram mérésével kapcsolatban.

Feszültségmérő nem lesz rajta?

Tudom eretnekség - de nem lenne egyszerűbb érintőképernyő ebben az esetben? Vagy annyira ipari környezetbe kerül, hogy sérülhet?

Esetleg a műszerek mehetnek pl az előlap mögé is, ahogyan nekem a labortápomon meg az ESR mérőmön van: példa1, példa2

Szerintem hülyén néz ki a jobb oldali változat. Esetleg a két műszer közé?

áramkorlát (egy szó)
áram-
korlát

És hol jön ki a beállított feszültség? Mert szerintem úgy kellene, mint egy FOK-GYEM tápon van, vagyis az előlapon. Gondolom banánhüvelyek, amik legyenek alul, középen a műszerek, felül a kapcsolók, LED-ek.

\\\"bináris\\\" trafó előlap

Töprengek hogyan lenne jó kialakítani ennek a trafónak az előlapját.
Nincs tapasztalatom a mutatós műszerek beépítéséről, de a tervezgetés során szembesültem a vastagságukkal. Ez most azért kap különös hangsúlyt, mert egy bizonyos látószögből eltakarná a LED-eket.
E miatt az indokolttól nagyobbra növeltem az előlapot, így távolabb tudom tenni a LED-eket (bal oldali kép). De egy másik lehetőség is eszembe jutott, ahol a műszerek lennének alul, így azok nem takarnak el semmit -persze csak akkor ha felülről nézem az egységet- (jobb oldali kép). Viszont én még nem láttam olyan kialakítást, ahol a műszerek ne felül lettek volna, ami elbizonytalanít, esetleg van ennek valami komoly oka.
Ötleteket javaslatokat szeretnék kapni, hogyan lehet egy ilyen problémát ügyesen megoldani. (Lényeges körülmény, hogy a kapcsolók és LED-ek egymáshoz képesti pozíciója kötött, azok egy panelen helyezkednek el -szélességük azonos a műszerével-, viszont ezt a panelt tetszőlegesen lehet mozgatni.)