Idézet:
„Én is szeretem az analóg áramköröket, időtállók, de rá kellett jönnöm, hogy az én életem véges. Áltathatnám magam azzal, hogy a készülékeim túlélnek, de látva a mai trendeket, tudom, ha elmegyek, velem együtt csak a kukában landol mind, de legjobb esetben is eladják az árának a töredékéért.”

Így van. Szerinted ki fog megvenni egy hetekig épített "Macsketométert". Azzal a kiáltással megy a kukába, hogy nincsen benne réz.

Gyakorlati tapasztalatból mondom, hogy mostanság azért kell (sokat ~negyed milla/Ford Transit forduló volt régen) fizetni, hogy elvigyék egyáltalán.

Meg akkor eltűnnek hirtelen a haverok, inkább az szokott lenni, hogy fényképezd le darabonként, majd eldöntöm hogy postázzad-e ingyen.
Granpát kérdeztem, hogy mi lett az öreglány, Zoli, Laci (és sokan mások) cuccaival, nagy spanok voltatok.
Nem tudom, nem hívom őket, biztos kidobták régen...

Házat üresen vesznek csak, a sok veszélyes hulladék ártalmatlanítása az ingatlan vételárának a negyedét is elérheti...

Érdekes a felvetésed, és tulajdonképpen teljesen igazad van, ha akkor tekintünk valamit digitálisnak, ha csak adott lépésközönként -legyen az akármilyen kicsi- tud az adott paraméter értéket felvenni.
De ez nekem így nagyon erőltetett, én ettől sokkal szentimentálisabban közelítem a kérdést. Nekem a napi élet folyása, a növények fejlődése, a kiskutyám farokcsóválása, az emberekkel történő események sokasága analóg, ami akkor válik digitálissá ha mindezt megpróbáljuk leképezni, és számsorozatokkal leírni, amit tárolunk, feldolgozunk, továbbítunk, megosztunk, elemzünk, stb.
Ahogy most látom a jövőt, ma még csak DÁP nem vagyok, de holnap már ember se leszek ha nem csatlakozok a nagy központi bináris rendszerhez.

A banándugókkal nincs bajom, azok közül a forraszthatóakat jónak értékelem. A banánhüvelyek a katasztrofálisak. Azt még nem is említettem amikor olyan vékony a fémtest falvastagsága, hogy már enyhe meghúzáskor is elszakadnak.
Amennyire ezt szemlélődéssel meg lehet állapítani, nem forgácsolással, hanem talán valamilyen öntéssel készülnek ezek a fémalkatrészek. A mágnes nem fogja őket, de töret színe alapján nem réz, és nem is rézötvözet, hanem valamilyen alumíniumra utaló valami.
A képen lévő jobb oldali konstrukció egyébként ígéretes volt az elején, jó minőségűek a műanyag részei, kellően nagyok, jó a fogásuk, de a fémrészek minősége borzasztó.

Itt válaszoltam.

Én már semmit nem csinálok az utókornak. A világ megváltozott, neki már nincs szüksége rám, és lassan én is eljutok oda, hogy nekem sincs szükségem rá. Elmegyünk egymás mellett, és alig van már találkozási pont.
Én ha csinálok valamit, akkor azt csak magamnak, és ezt sem azért mert szükségem van rá, hanem mert elfoglalom vele magam. Szó szerint az egyetlen cél a saját magam szórakoztatása, és ha végül sikerül valami, akkor tudok neki örülni.

70 év felett már saját magadnak sem csinálsz semmit. ( Legfeljebb a ház körüli dolgokat teszed rendbe, hogy később ne legyen gondod.) Nekem elég, ha látom szimulátorban a működést, de amikor arra gondolok, hogy meg kén' építeni, ott a fék, hogy: minek?

"Ne sugározz negatív hullámokat!"

Az epites oromeert
Nekem semmire nincs szuksegem (amit ne vettem volna meg eddig) es megis folyamatosan epitek.
Ritkan berakom a 'ki mit epitett' topic-ba, aztan par nap/het/honap utan megy alkatreszek ara alatt a Trademe-re (olyan mint nalatok a Vatera).

13 éves korom óta ezt csinálom. Először csak hobbiszinten, aztán iskolák, munkahelyen iparszerüleg. Lehet, hogy belefáradtam, pedig a munkám volt a hobbim is, tehát a munkában sose fáradtam el. De építettem házat, felújítottam nyaralót, megtanultam a padlófűtést, a vízszerelést, csatorna, meg némi famunkát is. Még a statikába is tettem némi körutat. A saját házam tetőjét én terveztem, számoltam ki. Végiggondolva elmondhatom, hogy amire lehetőségem volt az átkosban, azt megtettem. Most már inkább csak elméleti kérdések foglalkoztatnak.
Nem vagyunk egyformák.

En is hatodikban kezdtem, pedig akkor meg fizika orank se volt
Szerencsere nekem ez mindig is hobbi maradt, annak ellenere, hogy az eredeti szakmam az muszeresz. Es valoban, mindannyian mas eletutat jarunk be, nincs ket egyforma 'karrier'.

Idézet:
„70 év felett már saját magadnak sem csinálsz semmit.”

Gyereken kívül nagyon sok mindent...

Én fordítva vagyok...

Nem vicc. Nem terveztük újra. Csak újrastrukturáltuk. 64 bites processzor 8 szállal 64GB RAM , SSD használat USB mind marad, HDMI kimenet. Mindezen el is tud futni a Linux 2 verziója, azaz szoftver nélkül sem maradna, csak nem windows, ami megeszi az életem a tervezett elavulás mértékével. Ami új a koncepcióban, az az időtálló konstrukció. Már csak hozzám hasonló őrültek kellenek a kivitelezéshez és pénz. Pénz az megoldható startupban. A kínai oprendszerek előretörésével jó alap lenne ahhoz is. Az általános napi feladatok megoldásához ez is bőven sok hardver. Ami plusz, hogy 8db 8 bites, vagy ha úgy használod 1db 64 bites párhuzamos port is van rajta.

Ezért vagyunk itt. Mindannyian találunk valami élvezetet ebben a hobbiban. Csak mások vagyunk. Ez nem baj. Ebből is tanul az ember.

Ha nem több tíz kilót kell elbírnia (nagy trafók), akkor apróságokhoz túl drágák ezek a gépépítő profilok. Valamint illesztésnél mi zárja le a végeket? Vagy műanyag dugó vagy valami spéci sarokidom kell, esetleg 45 fokos vágással illesztés.
Mindenképpen kell hozzá egy precíz és állítható szögű gérvágó.

Nálam ez most az új stílus, ALU L profilokból való építés. Nekem nem kell zárt doboz, csak robosztus legyen és ne okozzon gondot ha belerúgok vagy rápakolok valamit.
Ha így vannak illesztve a profilok, akkor a türelmesebbek le is szabhatnak hozzá alulemezből oldalelemeket a profilok közé, mindegyik oldalon pontosan felfekszik a 3mm-es L profil esetén a 3mm-es lemez és a szemmel leginkább látható külső élekkel sem kell foglalkozni, mert azok adottak az L profilok sarkával hosszában.
Talán a 3mm-es anyagba már lehet M3-as menetet vágni és süllyesztett fejű csavarral rácsavarozni.

Általában vannak favorizált megoldások mindenkinél, de a tiéd nem annyira tetszetős. Szerintem megmaradva az egyenes vonalú vágásoknál, könnyen finomítható ez a módszer, ami még mindig nem tökéletes, de talán közelebb van egy jobb megközelítéshez.
Lerajzoltam hogyan képzelném el, ha így akarnék dobozt csinálni. Itt is csavaros a kötés, nem áll ki semmi az oldalak síkjából, és itt is lehet utólagos lemezborítást használni (lilával ezt is berajzoltam egy lapra a jobb oldali ábrán.

Kétségtelen hogy lehetne szebbet is csinálni. Elsősorban a csavarozáson kellene javítani, ezeket kültérre vettem napelemhez (rozsdamentes 6-os), ezt a cuccot is csak összerakom, használom párszor, aztán örökre eltűnik a "raktárban". Esztétikusabb lenne D-fejű vagy süllyesztett fejű csavarral, 4-es max 5-össel. Ez a készülék a trafóval kb. 12kg, az volt a szempont hogy ne hajoljon el, a 25x25x2-es még kevés lenne, de a 30x30x3-as már elég merev 40cm-en is.

A te megoldásodnál a két rózsaszínű oldallemez teljes körvonalát kellene szépen megmunkálni. Ha nincs hozzá eszköz, akkor nagyon szem előtt lesz a hiba, ferdeség. De ez is jó, mert a sárga összekötőelem legalább az oldalai síkjába húzza a zöld és piros profilt és derékszögbe áll. Jelenleg korlátozottak a lehetőségeim, 45 fokot biztos hogy nem tudok szépen vágni. A derékszöget is flexszel és reszelővel vágom, ahhoz képest elég jók az illesztések (nagyobbnak tűnik, mert mindig lereszelem a sorját.

Valamit kell csinálnom hamarosan egy 15-20kg-os berendezéshez. Azért is vannak így összecsavarozva, mert ha a felső összekötőkön van a fogantyú, akkor talán jobb ha a csavarokon keresztül a függőleges lapok adják át a terhelést. De csak ötletnek dobtam be, mert ekkora műszerdobozokat nemigen kapni főleg 10kg-os trafókhoz, a 25x25x2-es 6m szál meg kb. 5500, a 30x30x3-as 9000 körül van.

Milyen programmal csinálod a 3D rajzokat?

Minden megoldás jó, amivel el lehet érni a kívánt stabilitást, és amihez rendelkezésre állnak a szükséges eszközök.
Én is csak ötletadónak szántam az ábrát, tovább gondolva egy kicsit a nálad látott konstrukciót. Biztosan lesznek ellenzők, de szerintem merőlegest vágni, vagy 45°-ot az szinte azonos feladat. Alumíniumot macerás flexel vágni, mégha vannak is ehhez ajánlott vágótárcsák, de mégiscsak ragad, tapad az anyag. Én közönséges vasfűrésszel is tudok ilyet vágni, nem kell ezt a részletet túlgondolni (és persze van fűrésztárcsás darabolóm is). Esetleg meg lehet igazítani egy kicsit reszelővel, de valójában a konstrukció elég jól garantálja a stabilitást, még pontatlan vágások esetén is. A dobozméret pontosságát nem a vágások pontossága, hanem a fúrásoké határozzák meg.
A képen 25x3-as L-idomot rajzoltam, mert ez alumíniumból is létezik, és acélból is, illetve közönséges M5-ös süllyesztett csavart. Ez a méretkombináció már kínál egy jelentős merevséget a vékonyabb lemezből hajtogatott dobozokhoz képest. Sőt ha indokolt, akkor a borító lemezek is hozzájárulnak a merevség fokozásához. Ha valami miatt még ettől is stabilabb sarok-kötés szükséges, akkor lehet az 1 db csavar helyett 2 db-ot használni (pl. M4-et, átlósan eltolva), vagy megfelelő eszközök birtokában véglegesen is összehegeszthetőek a darabok.