És még kiegészítésül, a földcsillagpontról. A tápnál kezdődik, azaz a táp adottságai alapvetőek ez esetben is. Ha a trafó megfelelő, a pufferek túlméretezésével stabilabb a földpont. Osztott tápnál hozzájön, hogy a pufferek közösítése is a földcsillagponton szerencsés. Ettől azért ódzkodnak, mert nagy teljesítményű pákával lehet csak a nagy gubancot összeforrasztani. Ez így igaz, a nálam bevált ezüsttartalmú cinre mondják, hogy így is jó a kötése. Az előbb említett készülékben is minden csillagpont ilyen kialakítású. Hát szemre nem valami mutatós, de mint földpont bevált. A másik a vezetékek hossza, és vastagság. De legyen ennyi elég a földhálózatról.

Karesz vs Mesterséges intelligencia boxmérkőzés 1:0.
Nagyon sokat segített a mesterséges intelligencia, csak hogy nem lett jó a végeredmény. A bepötyögős technikád lett a befutó, tehát már nekem is van a CM2000-ben laterális fet pár. Köszönöm a segítséget.
Természetesen gyorsan ki is próbáltam néhány elemi kapcsolást. 8 Ohmos terheléssel mindenféle jelszinten a csupasz pár 100mA nyugalmi árammal 1% alatti torzítást mutat.

Az alapprobléma

Ezt a képet sodorta elém a világ, és érzek benne egy mélyen rejlő alapigazságot. A bal oldalon örömet, a jobb oldalon keserűséget látok.

Kedves Alkotó! A félreértések miatt, egy zenehallgatót a hallott zene milyensége tehet csupán rosszkedvűvé, értem ezalatt a zene előadójának képességeit, és a felvétel készítőinek hozzáállását. ha meg valakinek működik a saját készüléke az mért is lenne szomorú?

És még egy két gondolat... Nem vagyunk egyformák!
Van akinek mindegy mi, és hogy szól. És néha ez mindnyájunkkal előfordulhat bizonyos élethelyzetekben. Ám ezt kivéve, mindenkinek más az ehhez való hozzáállása. Kérdés, hogy mi ezzel a baj? Innentől az ennek véleményezése egyéni szempontból, kirekesztő. Azért mert valaki "hallása" nem teszi lehetővé az "elmélyült" részletgazdag zenehallgatást, az nem ok arra, hogy másokat véleményezzen e miatt. Az meg hogy többen vannak akiknek erre nem "telik" az érthető, mert ez egy lehetőség csupán, nem elvárás, és sok élethelyzet ehhez nem is ad lehetőséget, mivel ez az erre fordított évek gyümölcse.
És innentől, én nem neheztelek rád, legfeljebb nem értelek.

A két véglet:
- mindegy mi és hogyan szól
- tökéletesnek kell lennie, és mindenben a hibát keressük
A valóság meg valahol a két véglet között van, ahol a zenehallgatás öröme, és ez elvárt minőség az adott egyén esetében egyensúlyba kerül. Ahogyan sok egyéb dologban, így itt is a középút a jobb mint a szélsőségek.

Ha pedig ez összekapcsolódik a hobbival is, akkor nem csak a zene, hanem a sikerélmény, az alkotás öröme is hozzátartozik az összképhez. Részben ezért is szól jobban az az erősítő amit magunknak építettünk . Ha pedig ez fel-, és el- is ismerjük, de ez semmit sem ront a zenehallgatás élvezetén, akkor találtunk egy arany középutat.

Mint ahogyan próbálunk a realitásoknál maradva, ár és hangminőség között egyensúlyt keresni. Akinél a két halmaz metszete nagyon keskeny (vagy nincs is) az látható a jobb oldali képen...

Nemrég vettem olcsó fejhallgatót a PC-hez (Panasonic, kb. 3eFt), különösebb minőségi igény nélkül (beszédátvitel, ill. filmnézéshez, amikor a normál hangsugárzókkal zavarnék mást). Ehhez képest szerintem meglepően jó, könnyű, és kellemes hangú.

Félreértetted a kép jelentését. A jobb oldali srác arcán nem a szomorúság tükröződik.

Én nem keserűségnek mondanám, inkább töprengő, elégedetlen, feszülten kutatja, hogy mi a búbánat hiányzik még ahhoz, hogy ő is olyan önfeledten tudja élvezni a zenét, mint a másik.

Nyughatatlanabb/szkeptikusabb hobbisták azért próbálják ezt az sikerélmény komponenst alacsony szinten tartani, legalábbis ha pusztán hangminőségről van szó...
A 90-es évek elején pl. én is úgy gondoltam, hogy a (vég)erősítő hangminőségének kulcsa a sebesség, "tranziens viselkedés" a kimeneten ( a rendkívül alacsony THD és egyéb kiváló paraméterek mellett ), ezért gyors ( SR~400V/us ) és magas határfrekvenciájú ( ft~2,5MHz ) erősítőt készítettem, akkor még nehezebben és drágán beszerezhető nyugati alkatrészekkel.
Akkoriban én is az invertáló kapcsolást preferáltam a hagyományos differenciálerősítős struktúra esetén, valamint a hídkapcsolást. ( 2db invertáló végfok csatornánként )

A sikerélmény hallgatása után elvittem a helyi hifi kereskedőhöz, ahol a friss Heed Nexus monoblokkok+előerősítő kényelmesen "lezenélte"...
Kb ott kezdett el derengeni, hogy mi is az az audiofil hang, hangi koncepció...

E témában régebben volt egy audiofil személyre vonatkozó meghatározás. Ebből kettőt emelnék ki. Az egyik a kompromisszum, amit most Te is megemlítettél. A másik rögtön az elején, a zene szeretete, és zenei anyagok gyűjtése. Ennek meg semmi köze az emlegetett képhez, és annak "elemzéséhez". Szóval ennek az egésznek a téma szerint az lenne az értelme, hogy a zeneszeretet van az első helyen, és minden ennek a lehetőség szerinti minél jobb lehetőséget adjunk. Megmondom őszintén a korom miatt már nem öröm a forrasztás, pedig öregségemre egész jó pákám lett. Minden forrasztásomat már csak az a remény hajtja a jobb zenehallgatási esélyem lesz. Hogy mit jelentene ez? Ha egy jó zenekari művet hallgatok, ejtsen rabul a hangzása. Ha épp Roger Waters Fal-ja kerül terítékre, akkor a temetői trombitát lefogó levegős hangzása után szakadjon le az ég a színpadon robbanó bombáktól, és stb. Persze lehetne folytatni. És elfogja az embert a rosszkedv, amikor nézi, hogy mennyibe lenne a további hangzásjavítás, különböző kiegészítők árát látva. De ez már ilyen. Aki szeret fényképezni az tudja, hogy nem a gép ára magában a drága dolog, hanem azok a kiegészítők, amik egy jó fénykép műszaki hátteréhez elengedhetetlenek.

Ez az élmény kb. ugyanannyira szubjektív, mint a saját erősítő. A műszaki paraméterekkel kapcsolatos elméleteidet nem támasztja alá, és nem is cáfolja.

Sok MHz-es határfrekinek audio erősítőben valóban nem sok értelme van... viszont könnyen lehet korlátozni szükség esetén. Fordított esetben viszont ennyire nem egyszerű

Az invertáló kapcsolás vs. neminvertáló: mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai a másikkal szemben - a megválasztása kompromisszum, hogy mely paraméter a fontosabb. A tapasztalat (nem saját - mert nekem már nem annyira jó a fülem mint régen) az, hogy a kiemelkedő hallású egyének nagy biztonsággal meghallják a különbséget vaktesztben is.

A műszaki paraméterek fontosságát sokan szeretik elbagatellizálni, de itt is van egy megfelelő középút. Meg lehet húzni bizonyos határokat ami alatt az erősítő mindenképpen rossz, felette meg vagy jó, vagy nem. Számszerű példát mellőzve, de pl. ha bekapcsolom, és hallom az alapzajt, akkor nem elégséges a jel/zaj viszony. Engem biztosan zavarni fog, és mindegy hogyan áradoznak róla mások, vagy hogy mennyibe kerül, a szememben az nem egy jó erősítő.

Remélem tudod, hogy az a két kép egy vicc akart lenni: az audiofil mánia kifigurázása. Vannak ilyen emberek is, akiknek gyakorlatilag semmi sem elég jó, és ez megöli a zenehallgatás élvezetét számukra. Amúgy meg ez egy hobbi oldal, a többség szeret pl. forrasztani meg építeni ezt azt. Így aztán nem szűkíteném le a kört csak a zenére, mert alkotni valamit ami működik, ugyanúgy örömforrás, tehát szerintem szorosan összefügg a kettő.

Az a vicc, hogy ez nem vicc. Eléggé mély értelmű az emberek személyiség jegyeit tekintve.

Sokan esküsznek az LP-re, mint a konzervált zene etalonjára, pedig azt eleve csak alapzajjal együtt lehet megvásárolni. Hiába kéred a kereskedőt, hogy a mócsing nem kell.

Ez igy nem igaz, vannak jo dinamikaju felvetelek!
Persze eloiteletek sokat szamitanak!
Egyebkent athallas parameterei is lenyegesen gyengebb mint a digitalis felveteleknek, megis a tererzet, melysegerzet LP rol sokkkal jobb.

Nem tartozom azok közé, sosem szerettem az LP-k alapzaját.

A képen az ábrázolás mindenképpen viccesen próbálja bemutatni a dolgot, aki akarja komolyan veszi, van aki meg viccesen fogja fel.

Az LP-k zöme is digitális felvételből készül nem? Ráadásul a lemez szélén levő sávok mechanikai felbontása eltér a lemez közepénél levőktől, azaz változik a minősége a pozíciótól függően (az állandó fordulatszám miatt, a kerületi sebesség változik lejátszás közben).

Nem ok nélkül volt tervezett az LP felvétel sorrendje. A peremen, azaz a nagyobb sebességű barázdákban a nagyobb dinamikájú dalok, a belső barázdákon a lassúbb, nosztalgikusabb dallamok kaptak helyet.
Sajnálatosan sok albumon a számomra kedvenc dalok éppen a belső sávban lettek rögzítve.

A 180g os vackok manapsag ilyenek, nem is vasarolom ezeket.
Regebbi japan, amerikai, angol lemezeket erdemes vasarolni, nagyon jo minosegben kaphatoak!
Valoban ha csak muszaki szempontokat veszunk figyelembe, akkor az LP vesztes, amig jo berendezesen nem hasonlitjuk ossze a mai digitalis felvetelekkel.
Eddig meg nem volt olyan ismerosom, akinek lejatszottam CD rol es LP rol ugyanazt az albumot es a CD t itelte jobbnak!

Nem akarom újfent az okostojást játszani, de számolgassunk egy kicsit az ujjainkon.
Akár BJT, akár FET a végtranzisztor, bátran számolhatunk visszacsatolás nélkül 1% THD-val.
Ha (papíron) szeretnénk ezt 0.001%-ra leszorítani, az 60 dB-es visszacsatolási tényező.
Ha azt szeretnénk, hogy a hurokerősítés legalább a hangfrekvenciás sávban állandó legyen (mondjuk 5kHz-ig), akkor az egységerősítési frekvencia (nyílthurokban) 5 MHz. Ha elegendő fázistartalékot is szeretnénk hozzá, már ott is járunk 10 MHz környékén.
És nem azért mérünk 1MHz-en négyszögjel-átvitelt mert halljuk az 1MHz-et, hanem azért, mert ekkora frekvencián lehet könnyen kimutatni (szkópon látni) ha anomáliák vannak egy végfokban. Ha itt gerjedések, berezgések, tápegység-visszahatások mutathatók ki, akkor ez garantáltan torzításokat fog produkálni a hangfrekvenciás sávban. És viccesnek tűnik, de a mély tartomány romlik le attól ha mondjuk 1MHz-en rossz az impulzus-átviltel. Ez van. Lehet ezen vitatkozni, de nem érdemes.

A mesterszalagok (esetleg azok első munkakópia, vagy annak másolata) a hangrőgzítés egyik jól definiálható minőségi szintje - az LP-nek már jelentős veszteségei vannak ahhoz képest.
TJ.

Ahhoz ugye, hogy az ember kapjon valami átfogó képet, bizony el kell menni ide oda amoda, mert az nem működik (csak egyeseknél ) hogy építgetek építgetek és máris az enyém a világ legjobb rendszere. Sok helyen sok rendszert meg kell hallgatni, amiből sok dolgot le lehet szűrni, néha még azt is, hogy adott illetőnek milyen elképzelése van valami szubjektív jóról, vagy objektív hanghűségről, akármiről.
Az egyik ilyen szeánszon meghallgattunk 3 féle erősítőt, CD-ről, streamer-ről. Aztán a vége fele azt mondja az illető, na most figyelj, mennyivel finomabban szól a lemez, előkapta a méregdrága lemezjátszót, feltett egy olyan lemezt amiről hallgattunk már számot a streamer-ről is. Figyeltem, figyeltem, majd kigúvadt szemem fülem, de bizony az én fülemnek rosszabbul szólt a lemezről ugyanaz a szám mint előtte a streamer-ről. Most akkor erre mit lehet mondani? Bólogattam, hogy ja ja, ez szebben szól. A frászt. Az analóg technika felett bőven eljárt már az idő. Aki szerint a lemez jobban szól az nem hallott még rendes digitális forrást, ami nem is csoda, mert a neten fellelhetőkből kb. olyan az arány, hogy 10-ből 1 jó a többi vacak, nem beszélve az olyan mp3-akról meg flac-król amik hallhatóan borzalmas alapzajjal lettek digitalizálva, lemezről vagy szalagról.
Ha egy hanganyagban hallható zaj van, vagy sercegés, pattogás, stb. az a vicc kategória.

Azért egy csekély kíváncsiság még maradt bennem, nagyon kíváncsi lennék, hogy gyáriból (akár olcsó akár 40 milliós) melyek azok a készülékek, amik objektíven is jók, tehát nem az van, hogy 5 ember szerint igen 5 szerint meg nem, hanem mondjuk 10-ből 9 szerint igen, és megfelelnek azoknak a kritériumoknak amiket néha le szoktál írni (hol ezt, hol azt, hol meg azok ellenkezőjét). Lehet, hogy egyetlen olyan sem lenne?

Csak egy példa, szerinted a HK nem jó, hiába a csupa japán alkatrész, de a 9711 az meg jó, mert a japánok akkoriban csináltak pár jó dolgot, meg hát valaki itt azt írta. Más meg írt róla mást, csatolom képként, de beteszem ide a fordítását:
"Erő:
Jó frekvenciaterjedés; alacsony dinamikaszint; fárasztó hangzás; külső felépítés

Gyengeség:
Nem magával ragadó hangvisszaadás; nem ritmikus; süllyesztett középfrekvenciák; hiányzik a tempó és az időzítés; nincsenek előerősítő kimenetek.

Kicsomagolás után ez az erősítő lenyűgözött a jó frekvenciaterjedésével és az általánosságban sima és telt hangzásával. Volt azonban egy ezüstös textúra a magas frekvenciákon, de ez néhány nap után eltűnt, miután az erősítőt bekapcsolva tartottuk, miközben zene szólt rajta. De volt valami az erősítővel, ami nem hangzott jól. Ezután összehasonlítottam egy viszonylag olcsó, de jó Rotel RB971 végfokkal és egy drágább, régebbi modellű Luxman RV371 surround erősítővel. Ami nyilvánvalóvá vált apámnak (egy nem hifi-rajongónak) és nekem, az az volt, hogy a 9711 erősítő zeneileg nem volt magával ragadó -- nem nyúlt ki, és nem húzott be a zenébe. Olyan volt, mintha a zene, bármilyen hangosan is játszottad, a háttérben lógott volna egy kétdimenziós síkban. A másik két erősítőnek nagyobb volt a ritmusa és a tempója, ami inkább "lábujjkopogós" élményt nyújtott. A középfrekvenciák is visszahúzottnak tűntek, mintha fátyol borította volna őket. Ez az éneket, különösen Diana Krall éneket, kevésbé érzékivé és részletessé tette. Anélkül, hogy belenéznénk, az erősítő masszív felépítésűnek tűnik, és egy 80 wattos RMS csatornánkénti erősítőhöz képest meglehetősen nehéz. A kezelőpanel elrendezése praktikus és tipikus egy középkategóriás erősítőre – basszus és magas hangok; felvételválasztó; csillapító (20db); A vagy B hangszóró vagy mindkettő és kikapcsolva; CD direkt. Van egy távirányító is, ami meglehetősen szabványosnak tűnik. A tápkábel nem levehető. A 9711 nem rossz erősítő, és ha az ételhez hasonlítjuk, egy McDonald's hamburgerre emlékeztet – nem tolakodó íz (hangzás), ami a tömegpiac nagy részének tetszik. Ha egy kis fűszerre és aromára vágysz a zenédben, akkor keress máshol.

Ennyit erről. Egyébként most épp van nálam egy Onkyo Integra, nem a 9711 hanem egy 8015, hát a nyomába se ér a HK-nak.

Más. Ha elfogadjuk azt a tényt, hogy egy gyengébb paraméterű eszköz is szólhat jól, meg egy nagyon jó is rosszul, akkor megint csak oda lyukadunk ki, hogy vagy nagyon is létezik az a szinergia, vagy fogalmunk sincs mi van, és elfogadjuk, hogy még jó darabig nem lesz rá műszaki magyarázat.

A jelenlegi végokodba (AA) nem akarok beleszólni, mert eddig kb. ez tetszik egyedül azok közül amiket az elmúlt években publikáltál, de vannak fenntartásaim a tapasztalataim okán. Ami pl az, hogy teljesen mindegy milyen az adott kapcsolás, nekem BC tranyókkal, yageo ellenállásokkal FR4-es nyákon soha semmit nem sikerült jó hangúra megcsinálni, és szerintem ez az AA sem kivétel ez alól. Egyszerűen itt sosem lesz szinergia mert ezek az alkatrészek nem passzolnak egymáshoz. Persze, majd az lesz ami szokott is, hogy nálad ennek ellenére az lesz a legjobb, aztán majd eltelik 1-2 év és jön a következő ami azt is a mocsárba dalolja.

Valóban szubjektív élmény volt, bár amikor 5 különböző személy is hasonló jellegű különbségeket hall, hasonló módon írja le a hallottakat, akkor az már picivel többet is jelenhet.
Nem írtam arról, hogy milyen áramkör tervezői/kivitelezői következtetéseket vontam le akkor...Valójában nem sokat, inkább tanácstalan voltam, hogy vajon miféle egyéb faktorok működhetnek még, lehetnek lényegesek.


Nem tudom mit hallottak azokon a vakteszteken, és még inkább, melyik kapcsolást hallották "jobbnak"... vagy kellemesebbnek...jobban tetszőnek?
A linkelt adatlapról is látszik, hogy - egy rendesen megtervezett - nem invertáló OPA 3dB-lel alacsonyabb THD+N értéket produkál x1 erősítés esetén. Most akkor hogyan is döntsek?

Elvesztettem a fonalat....Ki írta azt, hogy a az Onkyo A-9711 "jó"?

Egyébként ilyen ügyes magyaros fordításokat persze lehet hozzá vadászni:
"Az erősítő hangzása nagyon kellemes hallgatni. Széles színpaddal játszik, a tér pontosan artikulált, de hajlamos egyfajta "felfújásra" és arra, hogy sokkolja a hallgatót. Magas szintű részletgazdagság, de nem hajlamos túlzottan elemzővé válni. A készlet többi részével kombinálva az egész nagyon "romantikusnak" hangzik. A játék nem "meleg", hajlamos kisimítani a dinamikát, de szükség esetén az erősítő nagyon "düböröghet", ami meglepő lehet. Érdemes megjegyezni az erősítő saját zajának nagyon alacsony szintjét. Ez a zaj egyszerűen nem hallható."
https://stereo-hifi.com/onkyo-integra-a-9711/

Most kinek van igaza?

Mint írtam az előzőekben, a hanghordozókókon tárolt zenei anyag masszívan sávkorlátozott, de a zenei jelek természete folytán is alacsony a magasfrekvenciás tartalom szintje. Pl. 20kHz-en -30dB felett - gyakorlatilag - nincs jel.
Az itt sokszor hivatkozott CD-játszók ( Red book ) kimenetén 22kHz felett gyakorlatilag nem létezik jel.

Az erősítőknek belső SR limitációjuk van. Felépítéstől függően lesz egy pont, melytől kilép az erősítő a tervezett - visszacsatolással kontrollált - lineáris működésből egy időszakos nonlineáris működésbe. Bár a tervezett audio jelekkel - megfelelő tervezés esetén - a közelébe sem juthatunk ennek a működésnek, de gyors négyszögjelekkel már megnézhetjük mi történik ilyenkor. Sőt, optimalizálhatjuk ezt a működést a szemünknek kedves módon...
https://hifisonix.com/wp-content/uploads/2018/03/SID_and_TIM_W_Jung...79.pdf
https://www.ti.com/lit/an/sboa610/sboa610.pdf?ts=1749925446621
https://www.ti.com/lit/an/sloa332a/sloa332a.pdf?ts=1749883394183

Mondhattad volna az igazat is. Így csak megerősítettél egy tévhitet egy amúgy is elfogult emberben.

A sok lemez közül ( a Kaláka egyik kritikus felvételét régebben már beszéltük, meghallgattam )ezt sikerült beazonosítani. Nem vettem észre az említett hibát.
Mivel streamet hallgatok, és fent van a CD verziónál nagyobb felbontásban, így azt is meghallgattam: a 24bit/96kHz-es változat jelen esetben jól érzékelhetően jobbnak tűnik: sokkal tisztább, dinamikusabbnak hat, jobban érezhető szub-tartománnyal....a 44kHz/16bit-es laposabb hangzású, talán az alsó-magas tartományban dúsabb kicsit, legalul kevesebbnek hat.
( a stream szolgáltatók közvetlenül a kiadóktól kapják a hangfájlokat, a 24bit/96kHz lehet, hogy a masterfile maga )

Ezt az elméletet kiegészítve, mert maradjunk a realitás talaján, azt talán nem kell megvitatnunk, hogy hiába a jó cucc, ha nincs hozzá minőségi zenei anyag. Innentől egy minőségi orsós magnó pénztárca, és tárolás igénnyel bír beleértve a szalagok tárolását is. Szóval, aki zenebarát, annak istálló is kell hozzá, de klimatizálva a szalagok kényessége miatt. Azt nem tudom kinek mi kényelmesebb, a szalagokkal, vagy a lemezekkel való pepecselés. Régen feledhetetlen volt az ML magnók felvételeit hallgatni a rádióban a Bartókon. Ma már ahogy itt is felemrült mindenhol igyekeznek a digitális dolgokat lenyomni az ember torkán valamilyen formában. Véleményem szerint a zene élvezetét befolyásolja ennek aránya (ADD,DDD). Tapasztalataim szerint a jó minőségű analóg hangzást sosem fogja elérni a digitális mesterkedés. És digitálisan is van olvasáskor adatvesztés, nem csak az LP esetében vannak lejátszási problémák. Szóval, aki régen is megélt minőségi zenehallgatási lehetőséget, az mindig fog idegenséget érezni a digitális technikában.

A hozzászólásodról, már megint a tesztek, a millkós cuccok, adatok, ez nem valóságos szerintem, mert egyrészt ezt egy hobbista nem engedheti meg magának. Másrészt a hangfalakról, és a szobaakusztikáról meg semmi. Szóval hasznos információ mentes ez az egész. Jó lenne aktív tapasztalatokról írni, nem számháborúzni.

"Mondhattad volna az igazat is. Így csak megerősítettél egy tévhitet egy amúgy is elfogult emberben."
Örömmel olvastam, hogy barátra leltél! Mindkettőtöknek jó zenehallgatást kívánok!