Teljesen igazad van, amiket írsz. Ezekkel én is tisztában vagyok, de a gány munkát nem fogod tudni kigyomlálni egy ilyen fórumon sem.
Én már tudomásul vettem, hogy segítő szándékkal leírhatod a véleményedet, de megtiltani senkinek nem tudod, hogy hülyeséget csináljon.

Olyan kábelem nincs mint amit mutatott, de ilyet mértem régebben ami a képen van, összevetve hálózati kábel belső erével. Mérés ugyanaz, rátekertem egy darab alufóliát a szigetelésre és rákapcsoltam az 5kV-os mérőfeszt a belső ér és az alufólia közé.
Nem ütött át egyik sem 2 perc után sem, de a hálózati kábel szigetelési ellenállása 500GΩ volt ilyenkor a hangszórókábelé pedig 20GΩ, szóval valóban nem erre való, de elsősorban azért, mert nincs rajta plusz szigetelés, azaz nem kettős szigetelésű a kábel. Húzhat még rá pluszban valamit (zsugorcső stb) de attól meg merev lesz.
Régen nem volt ez követelmény, mert ha jól emlékszem a régi EAG csöves erősítők hálózati kábele is mezei mzs aminek szintén nincs kettős szigetelése, de gyári műszerem is volt ilyen hálózati kábellel.

.. bőven nem is kell olyan messzire visszamenni. A Videoton még a 80-as évek közepén is egyszeres szigetelésű hálózati kábellel gyártotta a receivereket, rádiós magnóihoz is olyat adott. Szerintem valamikor '90 után vált csak előírássá a kettős szigetelésű kábel (nyugaton és a távol-keleten talán valamivel előbb).

Eléggé illuzorikus a dolog, föleg az a -120 dB. Azt talán elméletben ki lehet mutatni, de szinte biztos, hogy mérhetetlen, legfeljebb egy komoly szupravezetö laborban és -170 C fokon, de még ott is erösen kétlem.
Érdekes, hogy valaki mindig talál egy többnyire elvont ( ezoterikus) fogalmat és gyárt köré egy általában ellenörizhetetlen elméleti maszlagot. A jitter nemcsak az ADCre van hatással de a szupermodern hatalmas számitogépekre meg a modern digitális távközlési hálozatokra és nicsak müködnek, ráadásul többnyire hibátlanul. Erre jön valamilyen vájtfülü hifista, és azt hiszi, hogy megtalálta a kötélen a csomot és elmondhatja, higy miért elégedetlen a berendezésével.

Az egész jitter téma a CD olvasóknál a kezdeti meghajtók felépítéséből adódik. Ezek a lemezről az adatokat konstans kerületi sebességgel olvasáták és a forgató motor vezérlés egy PLL-lel tartja a fordulatszámot szinkronban a lemezről jövő szinkron adatokkal. Mivel az egész egy mechanikai visszacsatolás eredendőn adódik, hogy jelentős jitter is keletkezhet. Próbálkoztak is mindenféle lágy felfüggesztés, meg jobb szervó áramkörök alkalmazásával, de az igazi megoldás a később alapnak számító pufferelés jelentette.

Puffer alkalmazásával az adatok nem közvetlen a DAC-ra, hanem egy memóriába iródnak, ahonnan aztán a lemez olvasás ütemezésétől teljesen független kvarz stabilitású órajel adhatja a DAC órajelét. Innentől kezdve az olvasási jitter már nem probléma, mert nem az határozza meg a konvertálás ütemét.

A jitter biztosan hallható a korai meghajtóknál, pl. a CR100-nél lehet oka a különböző kiadások másképpen szólnak mantrának. Noha a Sony első meghajtójával szemben ezt hozták ki jobbnak, de ebben is benne van a technológia kiforratlansága. Későbbi jelentős feljesztések (1 bites DAC, pufferelés, sávon tartás pivot kar helyett lencsével, stb.) sokkal jobb meghajtókat eredményeztek.

Azert nem egészen pontos ez az elmélet, mert a CD-k elött joval korábban voltak már optikai videolemezek amik sokkal igenyésebbek, márcsak az adatmennyiség miatt is.
Persze a CD abban az olcso formában átment némi gyerekbetegségeken, hiszen a cél az volt, hogy minél olcsobb legyen a technologia meg a gyártás. Az általam ismert prototipusok ( 1983 elöttiek) mind szervofejet használtak, azaz csak az apro fej mozgott és követte a lemez adatait a kar mozgása egyenletes volt. ( de ez nem zárja ki, hogy más megoldások voltak) és nyilván, hogy bufferelés nélkül nem lehetett jobb eredményt kihozni, de azt is láttuk, hogy szinte az elsö kommersz készülékkel egyidöben sikerült kihozni az oversamplingos készüléket is, ami eleve igenyli a buffert, söt a gyors procit is ami átlagolni tudja a nyert adatsort.

Tudod mi volt az elsö CD-nél - a kimeneti fokozat zajszintje. A CD elméletben kb 90 dB dinamikát tud, az akkori erösitö fokozatok ezzel gondban voltak.

A optikai videolemezek 1978-ban jelentek meg, ami a lemez formátumában hasonló a CD-hez, pit-ek voltak rajta, de a video sáv rögzítése mindvégig analóg módon történt. A első verzióban az audió is analog volt. Nem tudom mikor vezették be a digitális audió rögzítést, de annak a formátuma a CD-hez hasonló volt. Az első CD lejátszó a Sony CDP-101 volt 1982-ben. Nem sok év telt el ott a videolemez digitális audio formátuma és a CD között.

A Philips CD100 trial run kerámia chip készlete valószínűleg elég jó ahhoz, hogy az első kiadású és az utánnyomott lemezek közötti hangzásminőséget megmutassa.
Erre a felvetésemre konkrét ellenpéldával még eddig senki sem szolgált, talán valakinek mégis van két azonos (első és sokadik utánnyomású) CD lemeze ugyanattól a kiadótól, és beírja tapasztalatait.


https://avxforum.hu/forum/viewtopic.php?f=4&t=5235

TJ.

Egy kis színes, süketeknek/hívőknek/stb :
Manapság a dacokban, streamerekben, audio-pc-ben alacsony jitterrel rendelkező órajelek előállítására precíziós, alacsony fáziszajú TCXO, OCXO oszcillátorokat használnak, precíziós, alacsony zajú szeparált tápegységekkel. Ez biztosítja- mérésekkel is alátámasztva- hogy pl. dac kimenetén a jitter okozta hatások rendkívül alacsonyak legyenek. Pl. az én jelenlegi dacom mérése:
https://www.audiosciencereview.com/forum/index.php?attachments/topp...17875/
Viszont ez nem mutatja be, hogy mi történik, ha bemeneti jel - különböző mértékben - jitteres.

Tapasztalataim szerint ez a készülék is rendkívül érzékeny a bemeneti digitális jel "minőségére", mármint - elvileg - tökéletesen azonos információtartalmú digitális jelek közötti különbségekre...
A saját audio rendszeremben alapvetően kétféleképpen tudok audio USB jelet előállítani.:
1. az "audio PC" valamely USB kimenetéről ( alaplapi USB vagy speciálisabb belső USB kártya )
2. beiktatok a rendszerbe egy 2. Linux alapú - rasberry pi-hez hasonló SBC - számítógépet. Ennek az SBC-nek van egy speciális USB kártyája ( hat ). Attól speciális, hogy két alacsony fáziszajú TCXO-t használ ( a digitális audióban használt mintavételi frekvenciák egész számú többszörösein ), master módban fut, az SBC tökéletesen tudja a reclockot szolgálni, hiszen a hálózat felöl kétirányú protokollon keresztül kapja az információt. Valamint az SBC önmagában, és az USB "hat" is, különálló lineáris tápegységekkel előállított tápfeszültségeket kap.
https://audiodiyers.hu/viewtopic.php?p=88615#p88615

A lényeg - függetlenül attól, hogy a jittert vagy egyéb közreműködő/akármilyen hatásokat akarnak egyesek kikiáltani okozóként vagy csak simán nem hiszik el - hogy amikor beiktatom az SBC-s "USB-reclock" egységet, akkor jelentősen megváltozik a hangzás.: az audio PC usb kimenetéről táplált dac hangja: a vitathatatlan tisztaság, kulturáltság mellé, elektronikus árnyak társulnak, mesterkéltség érződik.
Az SBC rendszerrel gyakorlatilag eltűnik az előbbi hatás, a hangzás élő, organikus, melegebb tónusú lesz, elválik a technikától...
Olyannyira nagy a különbség a kétféle hangzás között, hogy egy vakteszt alacsony érzékenységét is simán átüti, de akár a szomszéd Marika néni is meghallja....

Más:
Az nagyon drága streamer/audio PC készülékek egyik kedvenc strukturális eleme a központi órajel alkalmazása. Egy megvalósítás, szinte aprópénzért, ugyanannak a csoportnak címezve:

Én csak arra utaltam, hogy a követési technologia meg volt már évekkel korábban a profi világban, csak azt kellett olcsobbá, eladhatová tenni. Ujat nem kellett kifejleszteni.
És az analog jel kinyerése sem leányálom. Én még dolgoztam egy HS100-s berendezéssel, ami két kb 40 cm átmeröjü fémkorongra ( 4 oldalra) vette fel az analog TV jelet és lassitva (!!!) azonnal vissza lehetett játszani ( sportmüsorok stb) . Azon is a késöbbi HDDk elödje volt tisztességes méretben.

A "lineáris" tápegység régóta divatos hívószó a hifi területén és jelentős üzleti potenciált hordoz magában. Nyilván nehéz megmagyarázni az értelmét...elsőre...műszaki szempontból pláne. Én nem is próbálkoznék vele, mint ahogy az eddigi hozzászólásaimban sem szolgáltam konkrét magyarázatokkal. Inkább csak gondolatébresztőkkel, hogy a középiskolás tankönyvön kívül is léteznek dolgok. Konkrétan...

Természetesen az említett SBC-hez is jár gyárilag egy kapcsolóüzemű tápegység. tökéletesen ellátja a feladatát, és jó darabig ezt használtam. Annyi hibája azért gyanítható, hogy a be és kimenet közötti kapacitások vélhetően nem a legkisebbek.
A gyakorlatban, a fentebb említett hangi különbség ( beiktatott/nem beiktatott SBC okozta hangzás ) sokkal kisebb a gyári táp használatával. Ha viszont a szeparált lineáris tápegységet kötöm be helyette, akkor felerősödik a hangi differencia, és érdekes módon pont azok a hangi jellemzők ( meleg, organikus hangzás ) erősödnek alapból is.
Persze az, hogy történetesen lineáris tápegységgel tapasztalom ezeket, nem jelenti, hogy csak lienáris tápegység lenne megfelelő/lenne képes erre. Nyilván ki lehetne próbálni egyéb - kapcsolóüzemű - tápegységeket is, könnyen lehet hogy lehetne találni még jobbakat is.

A pufferelési stratégia annak a függvénye mekkora a puffer és van e lehetőség on demand adatokat kérni. A CD olvasókban a kezdeti puffereknek drága memóriákból keveset használtak és a stratégia az volt, hogy azt félig megtöltve kell tartani. Ha kevesebb adat van a pufferben, akkor fokozni kell a lemez olvasás sebességét, ha több akkor pedig csökkenteni. Tehát nem a D/A konverter órajele közvetlen, hanem a puffer telítettsége határozza meg az olvasás sebességét. Az adatok így kb. továbbra is valós időben érkeznek, de az olvasás sebességének ingadozása, vagy esetleg nehezen olvasható szektor nem okoz problémát a D/A átalakítás során.

Igy van és meg ott van a hibajavitás is, az is a puffer elött törtenik. A DAC-n nincs jitter.

Utánanéztem ennek az Ampex HS-100-nak, igazi nagyágyú lehetett annak idején. Koncentrikus sávokban rögzítette a képet analóg formában, egy sávon 1 képkockát.

Igy van bizony, és a fej hajlamos volt rosszalkodni, többször elöfordult, hogy meccs alatt a drága lemezt kellett cserélni, és imádkoztunk, hogy a fej még müködjön. És gondold el akkor milyen elektronika kellett, hogy lassitásnál is még szabványos TV jelet adjon ki.

" hogy az első kiadású és az utánnyomott lemezek közötti hangzásminőséget megmutassa."
Én úgy vélem, hogy az ilyen különbség más rendszerrel is produkálható, de anélkül, hogy valaki ezt adott rendszer meghallgatása nélkül véleményezze.

Kinek mi tetszik...
" Egyébként ebben is afféle "reclock"-oló, vagyis inkább magas minőségű USB-->I2S átalkító van, ami selling point is egyben."
A téma szerinti audiofil igényű zenehallgató vagyok. Nem érdekelnek a műszaki dolgok teljes mellszélességben. Vagyis eredményorientált a dolgokhoz való hozzáállásom. Ahogy a már említettem ES9038q2m DAC-ra azért esett a választásom, mert független szimmetrikus hangkimenete volt. Az AVX fórumon olvastam a jobbítására irányult törekvéseket. Volt egy-két dolog, amit másképp gondoltam, hát vettem egyet, hogy megtapasztaljam a gyakorlatban, hogy jól gondolom e ezt. Véleményem szerint ez minden olyan készülékre vonatkozik ahol digitális hangból akarunk jó minőségű sztereó analóg hangot kinyerni. A DAC panelen nem a proci körüli áramkörök táplálásának szétszabdalásában láttam megoldást, ha nem az analóg kimenet lesöprésével. A helyére egy duál monó egyenként tápolt 2x Burson V6 Classic került. És így lett a DAC-nak három külön tápja. Ha valakiben felmerülni a V6 Classic oka, hát én szeretem, ha a zene nem távolság tartó, és ez az áramkör ebben segít. Ez a DAC panel a legnagyobb sávszélességet I2S bemeneten tudja. Így lett az X-mos 208 hozzá. Azonban az igazi bibi pont ebben van a gyakorlatban. Ugyanis a PC-be nem gond a becsatlakozás, és nem gondolnám, hogy jobb meghallgatást lehetne másképp produkálni, mivel a fülesig a rendszer önálló két csatornán megy a hang, de ha CD-t hallgatna az ember, akkor az egyik oldalon a jó analóg hang lehetősége szembe áll a PC CD játszójának kifogásolható olvasási képességével (kompromisszum). Mi a helyzet például egy jó lejátszó USB csatlakozási lehetőséggel. Hát ilyen egy milka alatt nincs. Valaki említette nekem, hogy a HDMI digitális hang hasonló minőségű az USB/I2S-hez, vagyis jobb az optikai, és a koaxális panelbemenetnél. Azonban ezen a szinten egy HDMI-USB digitális hangkonverter 100 ezres kategória. Mivel ide tartozna, megemlítem, hogy az említett DAC jobban szól a Popcorn A410 optikai kimenetén hallható belső DAC-jánál, amit azért dicsérgettek. No meg az A410 kapott anno egy analóg tápot, amitől a hangja, és képe is jobb lett.
Ha valami összegzésfélét akarnék mondani, úgy vélekedek, hogy ha digitális, ha analóg dologról van szó, egyaránt meghatározó a táp milyensége, és azon belül a táp pufferjének nagysága, kivitelezése.

Elkészült a 2.1. Mától az lesz a neve, hogy Aloha. Még kap új pufferkondikat (az lesz a 2.2) és ezt nem piszkálom tovább. Marad a Yageo és a BC. De már tervezés alatt van a 3.0.

Mindig olyan szép neveket tudsz kreálni az erősítőidnek. Én balfék vagyok ilyesmihez. Ettől függetlenül nagyon tetszik ez a topológia, főleg hogy csak most kezdem megérteni a lényegét. Korábban mindig úgy gondoltam, hogy egy erősítő bemenete az csak bemenet, a kimeneté pedig csak kimenet. Egy ilyen gondolatmenet szerint egy szoros globális negatív visszacsatolás csak jótékony lehet. De egy bemenet az nem csak bemenet, mert ott a bemeneti tranzisztor bázisáram változása hatással lehet a forrás nem zéró kimeneti impedanciájára. Az erősítő kimenete pedig szintén érzékeny például a terhelés változatára, azaz kvázi bemenet. Ha nincs globális visszacsatolás, nem jut el a kimenetről a bemenetig semmi. Vagyis valamennyi igen, de kevesebb mint egy klasszikus visszacsatolású erősítő esetében.
A kimenettől a bemenetig történő visszacsatolás az olyan, mint amikor keresztbe tesznek neked.
Itt még volt vagy tíz sornyi írás, de az már politikai határokat súrolt. Inkább töröltem.

A név hangzása nekem is tetszik. Nem néztem utána, de Hawai-i köszönés, és valami olyasmit jelent, hogy béke, szeretet, nyugalom, stb.
A készüléken lévő 4 db mérőegység végleges része lesz a konstrukciónak? Az ezeken lévő értékek adnak valamilyen hasznos információt a felhasználás során?
Azért merek előhozakodni egy ilyen balga kérdéssel, mert azt el tudom képzelni, hogy bizonyos paramétereket be kell állítani, és ezeket meg is lehet mérni. De ha valamelyik érték "elmozdulna", akkor szét kell szedni és újra be kell állítani? Ha igen, akkor ez nem egy ideális állapot.

Igen, a panelmérők véglegesek és az akkumulátorok feszültségét mutatják, tehát fontos szerepük van.
Elvileg semmit nem kell állítgatni az erősítőn és nem is lehet. Töltéskor -ha szükséges- mindig automatikusan kinullázza a kimeneti DC szintet. Aztán az majd kiderül lesz-e bármilyen probléma ezzel az akkus megoldással. Próbáltam jól átgondolni mindent és abból kiindulva, hogy akkumulátoros előerősítőm két és fél éve üzemel minden probléma nélkül, bízom benne, hogy ezzel sem lesz semmi gond. De nálam egyébként is állandó felügyelet alatt van.

A nevet néhai Igor barátom találta ki (aki bölcsész volt) úgy 30 éve, de eddig még nem volt olyan erősítőm ami méltó lett erre a névre. Én is béna vagyok ehhez.
Sokan használják ezt a visszacsatolási szisztémát és nem is fogok másként "építkezni" a hátralévőben, ha egyáltalán építek még valaha újabb végfokot.

Még mindig nem értem, ezért feszegetem tovább. Ha az elem/akkumulátor feszültségét számszerűen mutatja a műszer, de nincs semmilyen beavatkozási lehetőség, akkor milyen előnyt ígér ez a megoldás egy olyan LED-hez képest, ami akkor gyulladna ki ha gond van az akkukkal (mondjuk a feszültségük egy adott szint alá esik)?

Az akkus táplálás vagy 40 éve is téma volt. (HFM stb) Soha nem jött "divatba"
Egyszerűen fogalmazva nincs értelme. Pár megszállottnak megoldás lehet. Meg pár eladónak..

Ilyesmit az mond, akinek csak halvány fogalmai vannak a negatív visszacsatolásról.

A "bizonyos paraméter" alatt pl. munkapont-vándorlásra, nyugalmi áram beállításra, vagy valami hasonlóra asszociáltam. De végül is igazad van, az akku feszültsége is egy paraméter amit mérni lehet. Van erre "beavatkozószerv" is az előlapon - a műszerek mellett - egy-egy kapcsoló. Ha ezeket felkapcsolom, töltődnek az akkuk. Ha lekapcsolom, nem töltődnek. A panelműszert arra használom, hogy bizonyos feszültségszint alatt bekapcsolom töltést és egy bizonyos feszültségszint elérésekor lekapcsolom. Manuálisan. Például estétől reggelig.
A műszer azért jobb/célszerűbb a LED-nél, mert pontos feszültség értéket jelez ki.

Erre nem is gondoltam... mármint, hogy nincs értelme.

Azt a tíz sort nem kellett volna törölnöd, mert így (egy mondatra tömörítve) nem mindenki érti.

Meglehet. Én naív meg azt hittem, hogy ha egy erősítő kimenetébe jelet táplálunk, az visszafelé is halad.