Lemaradt a teljes doksi linkje: https://www.testequipmenthq.com/datasheets/AUDIO%20PRECISION-APX555...et.pdf

A optikai videolemezek 1978-ban jelentek meg, ami a lemez formátumában hasonló a CD-hez, pit-ek voltak rajta, de a video sáv rögzítése mindvégig analóg módon történt. A első verzióban az audió is analog volt. Nem tudom mikor vezették be a digitális audió rögzítést, de annak a formátuma a CD-hez hasonló volt. Az első CD lejátszó a Sony CDP-101 volt 1982-ben. Nem sok év telt el ott a videolemez digitális audio formátuma és a CD között.

A Philips CD100 trial run kerámia chip készlete valószínűleg elég jó ahhoz, hogy az első kiadású és az utánnyomott lemezek közötti hangzásminőséget megmutassa.
Erre a felvetésemre konkrét ellenpéldával még eddig senki sem szolgált, talán valakinek mégis van két azonos (első és sokadik utánnyomású) CD lemeze ugyanattól a kiadótól, és beírja tapasztalatait.


https://avxforum.hu/forum/viewtopic.php?f=4&t=5235

TJ.

Egy kis színes, süketeknek/hívőknek/stb :
Manapság a dacokban, streamerekben, audio-pc-ben alacsony jitterrel rendelkező órajelek előállítására precíziós, alacsony fáziszajú TCXO, OCXO oszcillátorokat használnak, precíziós, alacsony zajú szeparált tápegységekkel. Ez biztosítja- mérésekkel is alátámasztva- hogy pl. dac kimenetén a jitter okozta hatások rendkívül alacsonyak legyenek. Pl. az én jelenlegi dacom mérése:
https://www.audiosciencereview.com/forum/index.php?attachments/topp...17875/
Viszont ez nem mutatja be, hogy mi történik, ha bemeneti jel - különböző mértékben - jitteres.

Tapasztalataim szerint ez a készülék is rendkívül érzékeny a bemeneti digitális jel "minőségére", mármint - elvileg - tökéletesen azonos információtartalmú digitális jelek közötti különbségekre...
A saját audio rendszeremben alapvetően kétféleképpen tudok audio USB jelet előállítani.:
1. az "audio PC" valamely USB kimenetéről ( alaplapi USB vagy speciálisabb belső USB kártya )
2. beiktatok a rendszerbe egy 2. Linux alapú - rasberry pi-hez hasonló SBC - számítógépet. Ennek az SBC-nek van egy speciális USB kártyája ( hat ). Attól speciális, hogy két alacsony fáziszajú TCXO-t használ ( a digitális audióban használt mintavételi frekvenciák egész számú többszörösein ), master módban fut, az SBC tökéletesen tudja a reclockot szolgálni, hiszen a hálózat felöl kétirányú protokollon keresztül kapja az információt. Valamint az SBC önmagában, és az USB "hat" is, különálló lineáris tápegységekkel előállított tápfeszültségeket kap.
https://audiodiyers.hu/viewtopic.php?p=88615#p88615

A lényeg - függetlenül attól, hogy a jittert vagy egyéb közreműködő/akármilyen hatásokat akarnak egyesek kikiáltani okozóként vagy csak simán nem hiszik el - hogy amikor beiktatom az SBC-s "USB-reclock" egységet, akkor jelentősen megváltozik a hangzás.: az audio PC usb kimenetéről táplált dac hangja: a vitathatatlan tisztaság, kulturáltság mellé, elektronikus árnyak társulnak, mesterkéltség érződik.
Az SBC rendszerrel gyakorlatilag eltűnik az előbbi hatás, a hangzás élő, organikus, melegebb tónusú lesz, elválik a technikától...
Olyannyira nagy a különbség a kétféle hangzás között, hogy egy vakteszt alacsony érzékenységét is simán átüti, de akár a szomszéd Marika néni is meghallja....

Más:
Az nagyon drága streamer/audio PC készülékek egyik kedvenc strukturális eleme a központi órajel alkalmazása. Egy megvalósítás, szinte aprópénzért, ugyanannak a csoportnak címezve:

Érdekes, de ha normál operációs rendszer fut ezen a hardware-en és ez nem valami célgép, akkor elsőre nem gondolnám, hogy az egész rendszernek szinkronizáltnak kell lennie, ill. nem látom, hogyan lenne értelme. De talán nem véletlen, hogy ilyen. Honnan van?

Közben megnéztem: Gustard S26 music server. "CelWare Audio OS".

https://vi.aliexpress.com/item/1005008345956023.html

A változást készséggel elhiszem, de az USB-n csomagokban közlekedik a hang köztük szünetekkel - ahogy korábban említettem, igen jól ismerem azt a buszt. A túlvégen az USB kliens ezeket veszi, és valamilyen bitstreamet készít belőlük, pl. I2S jelfolyamot. A csomagoknak egyáltalán nem kell pontos ütemezés szerint jönniük a jó eredményhez, érdektelen a pontos idejük - de nem az átlagsebességre gondolok, az fontos.

Ennek az átalakítónak a minőségén múlik (szinte) minden, közte nagyjából lényegtelen, mi van. Mivel az USB-nek van egy egyszerűen észlelhető alapvető üteme, amiket frame-eknek hívnak (SOF csomagok jönnek rajta), talán ezt használják fel közvetlenül az átalakítók (régen 1 ms, aztán az 1/8-a stb. ). Ebben az esetben lehet jitteres a stream, de akkor nagyon - már ha egyáltalán így működik valami a gyakorlatban. Ha a te DAC-od ilyen (nem mondtad, hogy USB-e a bemenete, a linkeket később tudom megnézni), akkor számíthat, hogy milyen precíz USB host hajtja meg, de nem kellene ilyennek lennie - másként a legkevésbé sem látom műszakilag indokoltnak az ilyen varázslást a közbeiktatott USB-javítóval stb.

Ha, nevezzük úgy, reclock-ol egy átalakító, vagyis egy DAC, akkor a csatolás sokkal lazább az USB frame-jei és a kimeneti órajel közt, vagyis sokkal tisztább lehet a kimeneti jel. Utána kell nézni, mi a gyakorlat, ill. nálad mi van, milyen a felépítése, bár gyanítom, hogy nem a legolcsóbbat használood.

---
Lehetséges buktató az USB hangkártyaszabvány, az UAC (1) által is használ isochronous mód, ami nem foglalkozik hibajavítással, viszont mai körülmények közt valószínűtlen, hogy egy lassú lejátszóprogram vagy a busz zsúfoltsága miatt kimaradna adat, és az sem a hangképet rontja el.

A drága streamerben is azért rakhattak közös, precíz órajelet az USB-re (is), mert talán nem az USB a legfontosabb kimenet, valamint felkészülhettek a gyengébb USB-s DAC-okra, és lehetnek még más műszaki megfontolások a készülékben - a külső szinkronizálhatóság és egyidejűség lehet, hogy bizonyos esetekben elengedhetetlen. De ez nem a végső szó részemről - tanulok.

A lineáris tápegység szerintem egy digitális készülékben, ami saját maga is ontja a zajokat a belsejében és a NYÁK-tervezés jelentős része arról szól, hogyan kerülje el az egyik alkatrész a másiktól jövő zajokat, szintén indokolhatatlan és mosolyra késztet, de ez sem végső szó, ma már semmit sem merek végleg kijelenteni.

Ezzel kapcsolatban újra megemlíteném, hogy az ADI-2 DAC-ok kapcsolóüzemű dugasztápról járnak és élvonalbeli a zajuk, ill. jitterük, és kisméretű a készülék is, nincs benne fél kilométer szűrő. A fehérzajszerű jitter nem azonosítható, de ha az egész zaj ekkora, mint a képen... Egyébként ebben is afféle "reclock"-oló, vagyis inkább magas minőségű USB-->I2S átalkító van, ami selling point is egyben.

Most pár nap szünet. : -)

Én csak arra utaltam, hogy a követési technologia meg volt már évekkel korábban a profi világban, csak azt kellett olcsobbá, eladhatová tenni. Ujat nem kellett kifejleszteni.
És az analog jel kinyerése sem leányálom. Én még dolgoztam egy HS100-s berendezéssel, ami két kb 40 cm átmeröjü fémkorongra ( 4 oldalra) vette fel az analog TV jelet és lassitva (!!!) azonnal vissza lehetett játszani ( sportmüsorok stb) . Azon is a késöbbi HDDk elödje volt tisztességes méretben.

A "lineáris" tápegység régóta divatos hívószó a hifi területén és jelentős üzleti potenciált hordoz magában. Nyilván nehéz megmagyarázni az értelmét...elsőre...műszaki szempontból pláne. Én nem is próbálkoznék vele, mint ahogy az eddigi hozzászólásaimban sem szolgáltam konkrét magyarázatokkal. Inkább csak gondolatébresztőkkel, hogy a középiskolás tankönyvön kívül is léteznek dolgok. Konkrétan...

Természetesen az említett SBC-hez is jár gyárilag egy kapcsolóüzemű tápegység. tökéletesen ellátja a feladatát, és jó darabig ezt használtam. Annyi hibája azért gyanítható, hogy a be és kimenet közötti kapacitások vélhetően nem a legkisebbek.
A gyakorlatban, a fentebb említett hangi különbség ( beiktatott/nem beiktatott SBC okozta hangzás ) sokkal kisebb a gyári táp használatával. Ha viszont a szeparált lineáris tápegységet kötöm be helyette, akkor felerősödik a hangi differencia, és érdekes módon pont azok a hangi jellemzők ( meleg, organikus hangzás ) erősödnek alapból is.
Persze az, hogy történetesen lineáris tápegységgel tapasztalom ezeket, nem jelenti, hogy csak lienáris tápegység lenne megfelelő/lenne képes erre. Nyilván ki lehetne próbálni egyéb - kapcsolóüzemű - tápegységeket is, könnyen lehet hogy lehetne találni még jobbakat is.

A pufferelési stratégia annak a függvénye mekkora a puffer és van e lehetőség on demand adatokat kérni. A CD olvasókban a kezdeti puffereknek drága memóriákból keveset használtak és a stratégia az volt, hogy azt félig megtöltve kell tartani. Ha kevesebb adat van a pufferben, akkor fokozni kell a lemez olvasás sebességét, ha több akkor pedig csökkenteni. Tehát nem a D/A konverter órajele közvetlen, hanem a puffer telítettsége határozza meg az olvasás sebességét. Az adatok így kb. továbbra is valós időben érkeznek, de az olvasás sebességének ingadozása, vagy esetleg nehezen olvasható szektor nem okoz problémát a D/A átalakítás során.

Igy van és meg ott van a hibajavitás is, az is a puffer elött törtenik. A DAC-n nincs jitter.

Utánanéztem ennek az Ampex HS-100-nak, igazi nagyágyú lehetett annak idején. Koncentrikus sávokban rögzítette a képet analóg formában, egy sávon 1 képkockát.

Igy van bizony, és a fej hajlamos volt rosszalkodni, többször elöfordult, hogy meccs alatt a drága lemezt kellett cserélni, és imádkoztunk, hogy a fej még müködjön. És gondold el akkor milyen elektronika kellett, hogy lassitásnál is még szabványos TV jelet adjon ki.

" hogy az első kiadású és az utánnyomott lemezek közötti hangzásminőséget megmutassa."
Én úgy vélem, hogy az ilyen különbség más rendszerrel is produkálható, de anélkül, hogy valaki ezt adott rendszer meghallgatása nélkül véleményezze.

Kinek mi tetszik...
" Egyébként ebben is afféle "reclock"-oló, vagyis inkább magas minőségű USB-->I2S átalkító van, ami selling point is egyben."
A téma szerinti audiofil igényű zenehallgató vagyok. Nem érdekelnek a műszaki dolgok teljes mellszélességben. Vagyis eredményorientált a dolgokhoz való hozzáállásom. Ahogy a már említettem ES9038q2m DAC-ra azért esett a választásom, mert független szimmetrikus hangkimenete volt. Az AVX fórumon olvastam a jobbítására irányult törekvéseket. Volt egy-két dolog, amit másképp gondoltam, hát vettem egyet, hogy megtapasztaljam a gyakorlatban, hogy jól gondolom e ezt. Véleményem szerint ez minden olyan készülékre vonatkozik ahol digitális hangból akarunk jó minőségű sztereó analóg hangot kinyerni. A DAC panelen nem a proci körüli áramkörök táplálásának szétszabdalásában láttam megoldást, ha nem az analóg kimenet lesöprésével. A helyére egy duál monó egyenként tápolt 2x Burson V6 Classic került. És így lett a DAC-nak három külön tápja. Ha valakiben felmerülni a V6 Classic oka, hát én szeretem, ha a zene nem távolság tartó, és ez az áramkör ebben segít. Ez a DAC panel a legnagyobb sávszélességet I2S bemeneten tudja. Így lett az X-mos 208 hozzá. Azonban az igazi bibi pont ebben van a gyakorlatban. Ugyanis a PC-be nem gond a becsatlakozás, és nem gondolnám, hogy jobb meghallgatást lehetne másképp produkálni, mivel a fülesig a rendszer önálló két csatornán megy a hang, de ha CD-t hallgatna az ember, akkor az egyik oldalon a jó analóg hang lehetősége szembe áll a PC CD játszójának kifogásolható olvasási képességével (kompromisszum). Mi a helyzet például egy jó lejátszó USB csatlakozási lehetőséggel. Hát ilyen egy milka alatt nincs. Valaki említette nekem, hogy a HDMI digitális hang hasonló minőségű az USB/I2S-hez, vagyis jobb az optikai, és a koaxális panelbemenetnél. Azonban ezen a szinten egy HDMI-USB digitális hangkonverter 100 ezres kategória. Mivel ide tartozna, megemlítem, hogy az említett DAC jobban szól a Popcorn A410 optikai kimenetén hallható belső DAC-jánál, amit azért dicsérgettek. No meg az A410 kapott anno egy analóg tápot, amitől a hangja, és képe is jobb lett.
Ha valami összegzésfélét akarnék mondani, úgy vélekedek, hogy ha digitális, ha analóg dologról van szó, egyaránt meghatározó a táp milyensége, és azon belül a táp pufferjének nagysága, kivitelezése.

Elkészült a 2.1. Mától az lesz a neve, hogy Aloha. Még kap új pufferkondikat (az lesz a 2.2) és ezt nem piszkálom tovább. Marad a Yageo és a BC. De már tervezés alatt van a 3.0.

Mindig olyan szép neveket tudsz kreálni az erősítőidnek. Én balfék vagyok ilyesmihez. Ettől függetlenül nagyon tetszik ez a topológia, főleg hogy csak most kezdem megérteni a lényegét. Korábban mindig úgy gondoltam, hogy egy erősítő bemenete az csak bemenet, a kimeneté pedig csak kimenet. Egy ilyen gondolatmenet szerint egy szoros globális negatív visszacsatolás csak jótékony lehet. De egy bemenet az nem csak bemenet, mert ott a bemeneti tranzisztor bázisáram változása hatással lehet a forrás nem zéró kimeneti impedanciájára. Az erősítő kimenete pedig szintén érzékeny például a terhelés változatára, azaz kvázi bemenet. Ha nincs globális visszacsatolás, nem jut el a kimenetről a bemenetig semmi. Vagyis valamennyi igen, de kevesebb mint egy klasszikus visszacsatolású erősítő esetében.
A kimenettől a bemenetig történő visszacsatolás az olyan, mint amikor keresztbe tesznek neked.
Itt még volt vagy tíz sornyi írás, de az már politikai határokat súrolt. Inkább töröltem.

A név hangzása nekem is tetszik. Nem néztem utána, de Hawai-i köszönés, és valami olyasmit jelent, hogy béke, szeretet, nyugalom, stb.
A készüléken lévő 4 db mérőegység végleges része lesz a konstrukciónak? Az ezeken lévő értékek adnak valamilyen hasznos információt a felhasználás során?
Azért merek előhozakodni egy ilyen balga kérdéssel, mert azt el tudom képzelni, hogy bizonyos paramétereket be kell állítani, és ezeket meg is lehet mérni. De ha valamelyik érték "elmozdulna", akkor szét kell szedni és újra be kell állítani? Ha igen, akkor ez nem egy ideális állapot.

Igen, a panelmérők véglegesek és az akkumulátorok feszültségét mutatják, tehát fontos szerepük van.
Elvileg semmit nem kell állítgatni az erősítőn és nem is lehet. Töltéskor -ha szükséges- mindig automatikusan kinullázza a kimeneti DC szintet. Aztán az majd kiderül lesz-e bármilyen probléma ezzel az akkus megoldással. Próbáltam jól átgondolni mindent és abból kiindulva, hogy akkumulátoros előerősítőm két és fél éve üzemel minden probléma nélkül, bízom benne, hogy ezzel sem lesz semmi gond. De nálam egyébként is állandó felügyelet alatt van.

A nevet néhai Igor barátom találta ki (aki bölcsész volt) úgy 30 éve, de eddig még nem volt olyan erősítőm ami méltó lett erre a névre. Én is béna vagyok ehhez.
Sokan használják ezt a visszacsatolási szisztémát és nem is fogok másként "építkezni" a hátralévőben, ha egyáltalán építek még valaha újabb végfokot.

Még mindig nem értem, ezért feszegetem tovább. Ha az elem/akkumulátor feszültségét számszerűen mutatja a műszer, de nincs semmilyen beavatkozási lehetőség, akkor milyen előnyt ígér ez a megoldás egy olyan LED-hez képest, ami akkor gyulladna ki ha gond van az akkukkal (mondjuk a feszültségük egy adott szint alá esik)?

Az akkus táplálás vagy 40 éve is téma volt. (HFM stb) Soha nem jött "divatba"
Egyszerűen fogalmazva nincs értelme. Pár megszállottnak megoldás lehet. Meg pár eladónak..

Ilyesmit az mond, akinek csak halvány fogalmai vannak a negatív visszacsatolásról.

A "bizonyos paraméter" alatt pl. munkapont-vándorlásra, nyugalmi áram beállításra, vagy valami hasonlóra asszociáltam. De végül is igazad van, az akku feszültsége is egy paraméter amit mérni lehet. Van erre "beavatkozószerv" is az előlapon - a műszerek mellett - egy-egy kapcsoló. Ha ezeket felkapcsolom, töltődnek az akkuk. Ha lekapcsolom, nem töltődnek. A panelműszert arra használom, hogy bizonyos feszültségszint alatt bekapcsolom töltést és egy bizonyos feszültségszint elérésekor lekapcsolom. Manuálisan. Például estétől reggelig.
A műszer azért jobb/célszerűbb a LED-nél, mert pontos feszültség értéket jelez ki.

Erre nem is gondoltam... mármint, hogy nincs értelme.

Azt a tíz sort nem kellett volna törölnöd, mert így (egy mondatra tömörítve) nem mindenki érti.

Meglehet. Én naív meg azt hittem, hogy ha egy erősítő kimenetébe jelet táplálunk, az visszafelé is halad.

Az a gond az írással, hogy sose lesz vége. Ha még hozzászólok a hozzászólásokhoz, azon veszem magam észre, hogy megint rohanok.

Inkább váltok témát.

Ez így világos hogy van egy nagyjelű előfokozat, ami előállítja a megfelelő szintű hangfrekis feszültséget alacsony terhelhetőségű kimenettel. Ez hajtja meg az egységnyi feszültség erősítésű, nagy áramterhelhetőségű buffert. Csak ez a kimeneti buffer dolgozik "AB" osztályban, vagyis csak itt keletkezhet keresztezési torzítás.
Nem rossz ötlet a HEC, fetgörbítő, meg hasonló jellegű dolog, de azt gondolom, legfontosabb a jól összefésült komplementer pár.
Bár mind szimulátorban, mind mérőkapcsolásban jól vizsgáztak ezek a laterális fetek, biztosan van optimális beállítás ahol a legtöbbet lehet kihozni belőlük.
Most nem a teljesítményre gondolok, mert az egy másik dolog. A csöveknél van olyan, hogy illesztés impedancia. Ez amúgy hülyeség, mert amíg a feszültség, áram, disszipáció határain belül maradunk, mindegy mekkora a terhelés a kimeneten. Persze nem annyira hülyeség a hülyeség, mert vagy kimenő teljesítményre maximumra, vagy torzítás minimumra is illeszthető egy "AB" osztályban dolgozó végfok.
Így jött az ötlet, hogy csöves gitárerősítő esetében a használnak úgynevezett "hot" valamint "cold" bias munkapontot. Mind a kettő esetében felborul a gyári ajánlás az optimális illesztő impedanciára, de attól még működik. A hangjuk természetesen más lesz, de pont ez a cél.
Nos ugyanezt próbáltam megnézni laterális fetekkel és az jött ki, hogy egyetlen komplementer pár szívbaj nélküli akár 2 Ohmos terhelést is meg tud hajtani 2X18V tápfeszről, nem ez az optimális illesztése. Valójában 16 Ohm körüli a legjobb választás. 8 Ohmra két pár, 4 Ohmra 4 pár. Persze az sok pénz, aztán tömeggyártás esetén sokba kerül. De ez most lényegtelen.
Azt szeretném még kipróbálni, hogy nem egyszerűen párhuzamosan kellene őket hajtani, hanem eltolt munkapontban, abból a megfontolásból, hogy minél lineárisabban dolgozzanak.

Játszásiból leszimuláltam egy alapkapcsolást és ezt. Nem hasonlítanak egymásra, már a működési elvükből kifolyólag sem... az egyik fetes és invertáló és ennél számít a generátor impedancia is.
De inkább amiatt választottam -másodjára is- ezt a megoldást amit jó néhány évvel ezelőtt már kitárgyaltunk priviben... hogy nem kell a bemeneti fokozatig elvinni a végtranzisztor torzítását, mert minek.

Nem kellene elfelejteni, hogy minden dolog eredménye egy adott felvétel esetén jellemző.

Véleményem szerint az audiofil nem divat, hanem egy zenehallgatási mód. A Technics sem volt divatos, legfeljebb elismert.