Erről beszéltem régebben. Mezei, átfogó nvcs-t tartalmazó erősítők a dobozban szólnak, semmi terük nincs. Nvcs nélküli csöveseknek hatalmas terük van, de nekik meg más bajuk van. Megépítettem ezt a darcilnak csúfolt NHB108-at itthoni alkatrészekkel, abban ugye nem átfogó az nvcs. Volt is neki tere, na nem annyi mint egy csövesnek, de legalább volt. Mondjuk a hangja az úgy összességében meg nekem nem jött be, a torzítását is lehetett hallani, még ha nem is minden fajta zenével.

Ezért írtam, három-négy féle erősítő hangképéből lehetne összerakni egy olyat amire azt mondanánk hogy most már minden "jó". Azért idézőjeles, mert aki hallott már közvetlen közelről zenekart játszani az tudja, hogy azt soha, semmiféle rendszer nem tudja visszaadni. Bár, a Sokol rádióban is felismerjük a hangszereket, meg a telefonban is a másik ember hangját, úgyhogy semmi para.

Ugyanilyen ételes hasonlatot akartam írni reggel de aztán kitöröltem. Ahogy minden étel íze egyedi, úgy minden erősítő hangképe is az. És ahogy nem passzol a gyümölcslevesbe a köménymag, úgy nem passzol a pörköltbe se a fahéj vagy a szegfűszeg.
Addig nem volt nálam ezzel az erősítősdivel semmi probléma, amíg kizárólag tuctuc meg gépzenét (pl. Koto) hallgattam fiatalon. Ugyanúgy jó volt az Orion-on is meg a Quad405-ön is meg a TDA-n is meg bármin is. Aztán az akusztikus hangszerekkel jöttek a problémák.

Melyik felvételre gondolsz? Mert, hogy minden ott dől el.
Az meg, hogy egy mikrofon a fülünk nyomában sincs az nem téma, mint ahogy a digitális hanganyag sem lesz soha egy jó analóg hang. Dehát manapság talál jó analóg felvételt...

Nem szembeállásként, de a tapasztalataim mást mutatnak. Véleményem szerint nem a félvezető, vagy a cső ami befolyásolja a hangzást, térhatást, hanem a felvétel, és a megépítés módja. Mondom ezt hallgatós üzemmódban, nem hangfalakra szobaakusztikára.
És így is sokat számít már a hálózati zavar jelenléte, és maga a hálózati kábel jelenléte is. Az meg hogy adott felvételnél milyen lenne az ideális, az maga az őrület a mai világban. Véleményem szerint, nem a műfaj a meghatározó, hanem akármelyik műfajban az adott felvétel milyensége. És példát mindenhol lehet találni, de ha nincs egy orsós magnód a forráshoz, hogy fogod meg a pillanatot, mivel már a rádióban sem kapsz meg minden felvétel jogi szempontok alapján. És akkor marad az adott felvétel egy álom, nem a gyűjteményed áhított darabja, amit néha áhítva meghallgatnál. És így az egész tele van kompromisszummal. Olyan ez, mit a fotózásnál a fényképezőgép. Annak ára csak töredéke az eszközökhöz képest, és ott is van különbség az analóg, és digitális társa között. És persze ott is minden alkalom függő, ami az alkalmazást illeti. És ott is az alkalom diktál, hogy melyik témához mi az ideálisabb megoldás, és ott is meghatározó, maga a téma, mint a zenében, bár ez csak a művészeti élményben jelent katarzist.

Pityu cimborám azt mondta egyszer, hogy az lenne az igazi, ha otthon tudnánk sávonként lejátszani a felvételt, hangszerenkénti egyedi erősítővel.
Ez persze nem biztos hogy megoldást jelent, mert van amikor egy hangszeren belül is eltérő ék a hangok. Gitárnál maradva az E, A, D húrok tekercselt kivitelűek, azaz a belső magra spirálisan rátekernek egy réteget, hogy nehezebb legyen. A többi húr G, H, E már csupasz. A Fender Strat. Hangszedőinek magja eltérő távolságra van a húroktól ennek kompenzálására. Néhány gitárosnak pedig van saját technikusa, aki különböző gyártmányúhúrokból válogatja össze azt a hat darabot, amit felrak a gitárra.
Eleget gitároztunk, most más.
Az is álom, hogy különböző erősítők jó tulajdonságaiból gyúrnánk össze egy mindenre jót. Ami itt előny, az ott hátrány. Megint az marad, amit Karesz sok éven keresztül vallott, hogy az jöjjön ki ami bemegy. A hangmérnök meg végezze el a munkáját rendesen.
A Nuforce utódjaként létező Nuprime viszont a soknullás torzítású erősítője elé egy katód követőt szimuláló jfetes buffert rakott be, mert így állítólag jobb. Akkor most hol az igazság?
Valóban nehéz kenyér.

Vicces és meglehetősen félrevezető állítás...
A gyári (vég)erősítők 99% átfogó visszacsatolást alkalmaz, egyiknek se lenne "tere"? Mókás.

Régebben, egy nagy teljesítményű hibrid erősítő projektemben - kíváncsiságból - kipróbáltam mindkét verziót:
Először visszacsatolatlan, majd - egy plusz cső beiktatása után - átfogó visszacsatolásos verzió...
Az utóbbi volt a jobb, a tere is legalább olyan jó volt.
Akkoriban kértem kölcsön mellé egy kontroll motyót is: Vibavoice Gemini Passzív előerősítő transzformátoros hangerő szabályzással, valamint egy Soner Audio végfok.

Brutálisan visszacsatolt OPA előerősítőről, annak a teréről már írtam:
https://www.hobbielektronika.hu/forum/topic_post_2661206.html#2661206

Egyébként érdemes hangsugárzó tekintetében kritikusnak lenni a téralkotás tekintetében (is), sajnos relatíve sokba kerül egy olyan hangsugárzó amely képes tényleg komolyabb/mélyebb szintű virtuális térillúzió létrehozására. Persze a hanglánc többi eleme is kritikus.

Talán volt már:
A tökéletes hangszerhang keresésének audiofil mítosza

Lehet velem van baj, de nem értem miért írtad.
700ba van 2 erősítő anyagköltsége. Gondolom másnak is csinálsz egy darabot nem csak magadnak. Vagy mindkettőt másnak csinálod (és prémium cuccokat rendeltél hozzájuk), és a tied nem ennyibe van?

Oké, hogy relatív, de ha lenne félmillió felesleges forintom, csak végighallgatnám amit ennyiért lehet venni. Az avx adásvételből kiindulva, kb. 50-60% áron mennek a használt cuccok. És amennyiért vetted annyiért tovább is tudod adni, ha nem tetszik. Én az angol vonalat próbálnám ki. De ez csak egy vélemény.

Én hatásvadásznak tartom a mítosz szót. Inkább nevezném egyfajta útnak a hangtechnikában. Kedves mentorom szokott ilyeneket mondani nekem magyarázatnak, vagyis ez nem valami csoda, hanem csak műszaki megoldás. Azonban ehhez megfelelő rendszer is kellene a megfelelő érzékelés miatt. És el lehet dönteni, hogy adott felvétel esetében az eredeti precizitás, vagy annak felhasználásával bizonyos tér és hangzásháttérrel gondolnak hatást elérni. Meg az sem elhanyagolható, hogy az egész katyvasz milyen művészeti hatást produkál. De ez is személyre szabott, kinek mi teszik...
Véleményem szerint a mikrofonozás döntő minden felvétel esetében. Akármilyen hangszerről, emberhangról beszélünk, annak hangzáskaraktere témafüggő, ami az elképzelt élethűségnek gondolható. Más érzünk színpatikusnak egy bemondó hangjában, mint egy narrátori beszéd esetén, ha ketten beszélnek, és eltérő a hangjuk, hogy lehet azonossá tenni az érthetőségüket. Ha egy személy énekel, vagy egy hangszer kíséri, milyenek legyenek a hangzásarányok a természetesség érdekében. Milyen legyen a térbeli pozíciójuk, hangerejük, hangzásaurájuk. Ugyanis mindkettőnek lehet akár saját hangzásakusztikája, és az természetes, és digitális alapú. És ez mind jellemzője lesz adott felvételnek. Azaz a adott felvétel hangcsatornáinak.
Klasszikus zene élőhang illúziója, már élőben is pozíciófüggő. Ugyanis, adott helynek is vannak akusztikai jellemzői, vagyis kicsi az esélye, hogy mindent az eredeti kottahűséggel hallunk. Innentől kérdés, hogy kinek mi a fontos? Az adott helyen a számára érzékelhető hangzás, vagy a zenemű teljessége az előadásban. Ezzel azt akarom mondani, hogy az utóbbi esetében lehet, hogy szerencsésebb egy jó felvétel meghallgatása. Nem tartom kizártnak, hogy valaki bizonyos hangszerek hangzásáért megy el egy hangversenyre, de nem valószínű, hogy az egész zenekari hangzásból teljes értékű mintát kap.

Igen. Kettőt másnak csinálok (az ő pénzükből) nekem a "hulladék" marad.

Azért érdekes lehet, egy olyan zenész aki ilyen büvészmutatványokat tud a hurokon és nem hallaná annak az eredményét (hangját). Az ilyen hangszereket, ahol az ujak mozgásának is hangja van, aligha lehetne használni, ha a zenész nem hallaná az eredményt. Azaz nem lehetne olyan erösitöt használni mi nem vinné át ezt a hangzást. S ehhez nem igen kell Hifi minöség.

Tapasztalatból mondom, ez így csalóka...
Ha mostani hibridemből indulok ki, kedves mentorom megemlítette nekem, hogy az általa ajánlott kapcsolásban a cső olyan kis áramú áramkörben működik, ami jelentősen megnöveli a bejáratási idejét. És, mivel csőcserét is végeztem benne a bejáratási ideje az első cső esetében tapasztalt 900 óra volt. Az új csőre is ez adódik majd. Jelenleg ez 750 óra táján van, szóval úgy 2,5 hónapos e procedúra. A koromat is belevéve az a saját véleményem, hogy nem azért nem viszem vendégségbe, mert netalán a csövek megsérülnek a szállítás közben, és újakat kellene venni (2x30E), hanem mert nem szeretnék a végleges hangjára megint 70-80 napot várni.
Szóval az ilyen alkalmi meghallgatások eredményei nem igazán mérvadóak.

Elmesélek egy történetet. Miután úgy döntöttem (amikor a harmadik Ortofon MC30S hangszedőmnek is leszakadt a tekercs kivezetése), hogy bár 30 évig ellensége voltam a CD technikának, feladom elveimet és áttérek rá. Kiválogattam a 22 legkedvesebb LP-met és egy haverommal kiírattak CD-re. (Mai napig hallgatom ezeket.) Egy volt ezek közül a "Sebő: Énekelt versek" című albuma. Kétszer kíséreltem meg meghallgatni ezt a lemezt amikor az asszony itthon volt, másodjára talán már a Burgummal. Úgy tíz percig tűrte, aztán azt mondta, hogy vagy kiveszem, vagy világgá megy... de ettől mindenképpen frászt kap.
Kb. egy hónapja megint a kezembe akadt, oszt szép sunyin betettem. Úgy a lemez fele tájékán megszólal, hogy miért nem hallgattuk soha ezt a lemezt... nagyon szép zene. Ekkor ugrott be az Aloha név : )

Ezek a hanganyagok az LP-re vágás után pedig átmentek mechanikus/elektromos átalakítón, utána analóg/digitális átalakítón, visszajátszva pedig digitális/analóg átalakítón.
Ezek a konverziók mégsem okoztak annyi torzulást, hogy az zavaró legyen.
De akkor a Burgum vagy valamit hibáz, vagy csupán nem fedi el a hibákat. Ergó az Aloha jobb, vagy elfed.
Vagy egyszerűen csak zeneibb? Da ha zeneibb, akkor azt minek köszönheti?
Megint sok kérdés merült fel, mert már az jár a fejemben, hogy a hangsugárzó dobozának fa szerkezete is harmóniában kell legyen az erősítővel.
Ez már az agymenésem, de nem törlöm vissza. Inkább próbálom megérteni.

Nem alkalmi meghallgatásra gondoltam. Vennék egyet, használnám, majd mit tudom én 2-6 hónap után eladnám, jöhet a következő.

Értem.
Csak kíváncsiságból, megkérdezhetnélek, hogy szerinted én miért nem venném meg a mellékletben található készüléket?

A Burgum -jó szokásomhoz híven- kicsit túl lett bonyolítva. A HEC is túl van bonyolítva. Már írtam, hogy ez a fetgörbítő kb. 20dB-lel kisebb torzítást tud, mint a HEC. A tranziensei is jobbak mert csak kétfokozatú. Lényegében jól megközelíti az ideális másodfokú rendszert. Ennek megfelelően nyugodtabban szól, de mégis nyíltabban, tisztában, hatalmas térrel a Burgumhoz képest.
Azok az LP-ről készült CD másolatok is roppant zeneien szólnak. Sok mai digitális felvételt lealáznak. De általában a múlt században készült analóg felvételek mocsárba dalolják ezeket a digitális izéket.

A hangdobozról nem tudok nyilatkozni. Ez a doboz 80 kg körül van, csak a sarkára billentve tudom odébb egyensúlyozni ha véletlen mozgatni kell. A hangszórókészlete olcsó Peerless-ekből van összehozva. A keresztváltója gagyi alkatrészekből áll, MTK 2,5-el van vezetékezve, de a kapcsolása érdekes. Megmutatom brahiból...

Persze, egyszerű a válasz.
Nem légszerelt, nem csillagpontos földelésű, kevés a pufferkondi, meg kicsi a hűtőborda.
Kihagytam valamit? Ja igen! A mundorf kondikat.
Viccet féltetéve, ha te így specifikációból meg fényképről megmondod hogy szól, akkor pályát tévesztettél.

Szerintem amikor fognak egy viszonylag jó USB illesztőt, meg egy egész jó DAC-ot, majd utána beraknak egy elektroncsövet - az a parasztvakítás tipikus esete. Ha netán akarnék venni valamiféle USB-s DAC-ot, minek van fejhallgató kimenete is, akkor sem ez lenne az....

Üdv!
Egy dolgot előre és komolyan: Őszintén kívánom, hogy az itteni Fórumtársaink, mindegyik, ha lehet... igazi hifi építők, tervezők megtalálják előbb-utóbb a Szentesigrált... és olyan készülékkel állhassanak elő, ami méltán hírnévre, megbecsülésre méltó és megkoronázza a sokéves munkájukat: Be van fejezve a nagy mű, igen. A gép forog, az alkotó pihen. Évmilliókig eljár tengelyén, Mig egy kerékfogát (félvezetőjét) ujítni kell.

Szerintem kell, hogy legyen egy ilyen állapot, kivitel, ami az egyik legjobb, bárhol és bármivel is hasonítják össze. Ez az állapot, csúcs nem létezik, mert állandóan változik az értéksorrend, de a csúcs körüli lófrálása a műnek megmarad.
Csak elektroncsöves holmikra értendő, a többihez (se nem) értek.
Nézzük csak meg az itteni szapulásokat: Ezüst huzal, Mundorf kondik, kettős mono blokk kivitel, stb.
Igen, vannak még kapcsolók, csatlakozók, tápegységek és esetenként 1A-re is lágy feléledésű, nagyáramú diódák (vajon miért) Vagy az áramkörben párhuzamosan kapcsolt két féle preciziós ellenállások, preciziós helitrimmek (42€/db)
Mert amikor már a kivédett, védett kapcsolás megszűnik már fejlesztendőnek, marad az anyagok, kivitel minősége. Itt jön az a minőségi-anyagi ugrás, amit csak biztosra, megrendelés(ekre) lehet kockázat nélkül elkészíteni a készüléket...
Bizonyos kivitelek már olyan összegeket érnek el, amit egy egyszerű kétkezi - én csak betanított munkás vagyok, talán, esetleg - audiofil értő sem fog, tud elkészíteni, mert előbb az a "deszkamodell" is, ami még pl. 1 millió alatt megvan. Csak végfokról beszélek. Aztán a masina bizonyít, elismerik és elkezdenek költeni rá. Jó pénzű értő fülűek, státusz szimbóleum gyűjtő gazdagék, stb. Abból is tudod, hogy jó, amit csinálsz, eladtál, csináltál 30-40 db készüléket, akár évtizedek alatt és nem látsz belőle soha egyetlen eladó viszonteladást sehol.
De amit szintén őszinte aggodalommal remélek, tucat félvezető készlettel is el lehet mindezt érni - szerintem nem, de ez csak szédelgés részemről...
Nos, pici részletek, képek, hogyan épül fel egy megalkuvás nélküli apparát, erősítő.
Semmi kifogásom nem lehet, meg lehet ezt ezek nélkül is csinálni, legyen úgy, büszke leszek rá, hogy ismertem a Tervezőt, egy fórumon szívtunk mikor mit, vagy mivel, ez igen!

Érdemes elolvasni ezt a tesztet, mert remekül kidomborítja a hifi, az audiofília jelenségét. Nevezetesen, hogy amit - általában - a hifista élethűnek,természetes hangzásúnak tart, az valójában egy, az ő igényeinek megfelelő színezése, torzítása a hangfelvételeknek.
A teljesen transzparens, színezetlen, a lehető legsemlegesebb hangzású készülékek nem érdekesek annyira, mint egy melléjük helyezett, pont a "jó" irányban színező-torzító másik készülék. Egy ilyen összehasonlításban a hifista, a színező-torzító készüléket fogja úgy azonosítani mint semleges, színezetlen, természetes, izgalmas hangzású készülék, a ténylegesen semleges-, torzítatlan hangú készüléket pedig, mint lapos, unalmas hangzású, esetleg mosott-, részletszegény hangú.
Ezért is kell átverni a jelet egy mechanikus átalakítási procedúrán ( hanglemez ), mert ennek a tipikus torzításai, színezése adja meg azt a pluszt, amelyet magasabb szintű természetesség, valósághűbb megszólalásként értelmezi a hallás....mármint bizonyos hallgatók hallása.

( Egyébként ez a fenti "tesztelő" sok tekintetben, és több készülék kapcsán is hasonlóan "hallota" az adott készüléket, mint én, a saját rendszeremben )

Ha tényleg, csak segíteni szerettem volna, hogy kiadásokat, felesleges járatásokat megspórolj a jövőben.
Szeretnek valami különcnek a fórumtársak beállítani, pedig csak zenebarát vagyok. Erősítőt soha nem vettem, mivel a sorsom gyerekkorom óta lehetőséget adott arra, hogy tudjak magamnak építeni. És ha az ember rendszeresen művel valamit, ha építés, ha zenehallgatás, akkor van lehetősége azokban fejlődni. Csak példának, régen voltak olyan orvosok, akik még a beteg az asztalukig ért nagyjából tudták mért jött. Manapság sok eszköz áll rendelkezésre a gyógyításhoz, és mégis csúnya dolgokat hallani, amik az eredményt jelentik. Miről is lenne szó? Hát az emberről aki a folyamatokat összefogná, és szakmailag megfelelően eljárna. Ez mindenre igaz, minden szakmára, szórakozási színvonalra.
Valóban, ha valaki eleget foglalkozik valamivel, ránézésre, nagyjából meg tudja állapítani a várható eredményt. Az említett készülék nálam több szempontból szerény képességű. Az adatok reklám, még akkor is, ha valósak az adatok. A kijelző ugyan aranyos, de az előfokozatban az az egy árva cső, ahogy Skori is írta... Milyen sztereó teret ad egy olyan készülék, amiben a két csatornát egy csövön hajtanak át? No meg a szénellenállás a hangzás javítására.
És még hosszan tudnám folytatni, de az is lehet, hogy Téged ez nem is érdekel annyira.
Mindez csak az audiofil miatt. Nem attól jó valami, hogy mit írnak rá, meg hogy néz ki kívülről!
És ha sikerül bele is nézni, akkor már kiderül egy-két dolog, hogy mi várható tőle a hangja tekintetében.

Bátran ki merem jelenteni, hogy ilyen nincs. Nem csak azért, mert ahány ember, annyiféle ízlés, hanem azért is, mert minden embernek folyamatosan változik az ízlése, a hallása, az értékrendje.
Amit 30 évesen még tökéletesnek, a szent grálnak minősített, az 40 évesen már lehet hogy idegesíti, már mást tekint szent grálnak.

Így erre a kérdésre csak pillanatnyi válaszok adhatóak. Mi az ami most a legjobban tetszik.
Mert pár év múlva már lehet hogy egészen más lesz az értékítélet.

Jó példa Ge Lee esete. Ő azért eléggé benne van a téma sűrűjében. Remélem megbocsájtja, hogy vele példálózok.

Igen néhányszor már szóba került ez a jelenség. Ma is ugyanúgy gondolom, mint régebben, hogy ezt a fajta torzítást előállítani, amit egyesek hallani szeretnek, nem a végfok feladata. A végfokj csak adja a kimenetén felerősítve, amit a bemenetére vezetünk, ne vegyen el belőle, és ne tegyen hozzá semmit se. A torzítás bárhol berakható a rendszerbe, és szerintem ez az úgynevezett bejáratással is összefügg: a bejáratás 90%-ban az adott eszköz hangkarakterének megszokása, és talán 10% az új alkatrészek paramétereinek kezdeti változásából ered (pl., egy egy elkó szivárgó árama lecsökken a használat során, a polarizálódnak a dielektrikumok, stb...)
Hogy ez mennyire ilyen dolog, némelyik audio proceszor képes különféle programozható torzításokat is produkálni (csöves trióda, vagy pentóda jelleg, magnó, stb ) specigikálható paraméterekkel, mint ahogyan némely DAC kimeneti szűrője konfigurálható mérésre, vagy hallgatásra optimalizált karakterisztikájúra!
Az emberek látása, hallása, és a további érzékeink is átverhetők, legfeljebb némelyeknek picit nehezebben, míg másoknak könnyebben. Lásd az "ízfokozók", vagy keresőszóként a "tolaett burger", vagy pl. a virtuális valóság eszközök. Pl. lehet, hogy a sokak által kedvelt csöves hangzás elérése, 10 év múlva egy berakható pipa lesz a menüopciók között, néhány almenüben konfigurálhatóan a torzítás mértékét, és típusát... De ehhez is olyan végfok kell majd, ami valóban semleges, és nem olyan ami eleve színezi a hangot.
A belinkelt tesztben érdekes volt számomra, hogy a tesztelő hallja az alapzaját a cuccnak, nem csak csendben, hanem még a zene alatt is! B+, hát én meg is taposnám a DAC-omat ha ilyen lenne... Anno 30+ éve a QUAD építési őrületben, részben ezért is cserélgettük az opampokat, hogy pl. ha csend van a zenében, akkor csend legyen a hangszóróban is...
Értem, hogy minőség jellemzők mérése önmagában kevés, de egy bizonyos szint alá azért ne adjuk, simán meghúzható egy határ ami alatt nem pazarolnék időt az adott készülék meghallgatására sem.

Bátoratlanul megjegyzem, akit példának állítottam, több, mint 20 éve készít audio elektronikát és azóta sem(!) adtak el az elkészített erősítőkből tovább. Ha nincs megalkuvás, minden nagyon drága lesz és nem gazdagodsz meg rajta, maximum neved és hiteled lesz audio berkekben. Ez az ország kicsi ahhoz, hogy egyébre is szert tegyél.
Mert mi fejlődött az utóbbi évtizedekben? Az emberek hallása, ízlése? Na ne már...
Jobb felvételek vannak, mint a 60-70-es években?
Minőségibb, jobb alapanyagok igen, lehetnek, többit had ne dicsérjem.
Ő hova fejlődjön? Aki valaha komolyzenei hangversenyeken nőtt fel, énekelt, zenélt, ma is játszik hangszeren, most elkezdjen B.Pityut hallgatni?
Hacsak le nem épült menet közben.
Gazdasági sikert nem, nevet, elismertséget elérhetsz, de ebből - minőségi hifi termék készítés, fényesen senki nem él meg.
Pontosan látom itt is az ízlés jobbulását és a szüntelen útkeresést. Legtöbbször az újdonság és a belefektetett anyagi, szellemi munka reménye keltett írott-hallott non plusz ultra produktumot látom, ami fél év múlva egy a többi közül és még mindig nem az, aminek remélték.
Állítólag addig él az ember, amíg valamit jót-jókat létrehoz.
Azért az is valami.

Ezt így önmagában bohókás kijelentésnek tartom, mivel előtte a kiadókkal kellene egyeztetned, hogy a forrás se legyen zombi.

"tényleg, csak segíteni szerettem volna, hogy kiadásokat, felesleges járatásokat megspórolj a jövőben."
Köszönöm a segítséget! De az a veszély nem fenyeget, hogy 20éven belül fél millióm legyen az erősítőkeresgélésre. Feltételesen írtam, ha lenne fél millióm ilyenre. De nincs, és nem is igen lesz.(A streameremet kellene lecserélni, de arra is sajnálom a pénzt, mert van jobb helye annak a 20-50eFt-nak)
Amúgy furcsállom amit írsz. Mindig azt hirdeted, hogy nem hinni, meg mérni kell dolgokat, hanem meghallgatni.

Szívesen készítenék ilyen végfokot, de nem tudok. Talán másoknak se megy olyan könnyen.
Az egyik probléma - a sok közül - a színezetlenség, a szubjektív-, a hallással érzékelt hangszín milyensége.
Példának itt van két gyári előerősítő, ráadásul ugyanazon gyártó két modellje. Azért jó példák, mert előerősítőt, főleg OPA-kal, hagyományos kapcsolástechnikával tervezni/kivitelezni gyerekjáték, sokkal-sokkal egyszerűbb mint végerősítőt, szinte lehetetlen elrontani.
Ezek a készülékek is modern OPA-kat, jó minőségű vékonyfilm smd ellenállásokat, alkatrészeket tartalmaznak. Ezt a mérések is megerősítik, gyakorlatilag a legjobb analizátorok éppen meg tudják mérni őket.
Az alacsony torzítás ( -140dB komponensek! ), zaj mellet egészen széles sávúak, valahol több MHz körüli felső, és DC alsó sávhatárral ( nincs bennük DC szervó )
A közel "rendkívüli" mérések és hasonló gyártó/tervezési filozófia miatt joggal lehetne gondolni, hogy ezek a készülékek füllel megkülönböztethetetlenek, de korántsem van ez így...
A mélyebb hangi analízis helyett csak egy nagyon egyszerű, gyakorlatlan füllel is nagyon jól érzékelhető különbséget emelnék ki:
Az egyik készülék a másikhoz képest úgy szól, mint ha a hallható sáv legalján és legtetején is leszabályoztunk volna néhány dB-t egy hangszínszabályzóval. Hifistásabban megfogalmazva: alul és felül is lekerekített hangzású...
Persze a másik meg ehhez képest mélyben dögösebb, magasban legfelül dúsabb, stb....
( Nyilván mindkettő abszolút torzítatlan hangú, részletező, "van tere", stb )

Tehát akkor melyik készülék semleges avagy nem tesz hozzá semmit és nem vesz el pusztán a hangszín-egyensúly tekintetében?

Hát igen, a mester:
"...Nagyon sokak számára az én minőségi elvárásaim agyrémnek tűnnek. Hát igen, nekem nem magától értetődő jó bort inni légyszaros bádog bögréből, kis zománchibával! Nálam "születési rendellenesség" a rend, és a tökéletes megteremtésének akarata, szándéka...."
https://audioworld.blog.hu/2017/01/26/exkluziv_interju_godina_istva...gekrol

Lehet pár más dologban is különbség. Ha a hangban van eltérés akkor nyilván edig nem mért paraméterben is van. Négyszögjel párféle frekin? Impuzus átvitel, egységugrás jel? Sokjeles IMD mérés?