Milyen stabil tápra gondolsz? A VF5 az nem érzékeny a tápfesz változásra. Arra célzol?

Nem tudom követni, a számozást Zener+emitterkövető. Ami kaszkódként is felfogható.

Az a VF5. Egyébként a hozzászólásom éppen a VF6 ellen irányul, pontosabban annak az indokolatlanul nagy tápfeszültségről történő módosítása ellen. Eredetileg a VF6 2X24V-ra lett tervezve.

Először is nem találtam Tibor oldalán a VF6-ot, csak a múltban. Mint olvastam, a VF6-nak két változata volt. Az alap az 2x34V-ról ment. A rövidzár védelmest tervezte 2x24V-ra. Azért kerestem rá, mert nem emlékeztem a 2x24V-ra.

Teflon forrasztó állvány
Mondják, öreg kecske is megnyalja a sót. Sajnos nekem az ecetet sikerült, amikor a VF3 felújítása során hebrencs módon, úgy gondoltam, hogy a borda nyakán rá lehet a Kácsa RJ-133GT-re csak úgy forrasztani három vezetéket. Hát bizony a borda elszívta a páka hőjét.
Nem volt más hátra, hát csináltam egy teflonlapból forrasztó állványt kétkézre, és három vezetékre.
Ám ebben is volt simli, ugyanis a zsugorcsöves vezeték nem fért be a weidmüller szorítóhüvelyébe. Talán így volt jobb, mert elfelejtettem, hogy hogy fogom a forrasztás után kihúzni belőle. Mivel a szorítóhüvely csavarja egy-egy fémlemezzel szorítja le a beledugott vezetékeket, és a lemezke kicsavarás esetén szeret lent maradni, és az tud horogként viselkedni. Szóval kiszereltem a szorítóperselyt, és az alatta lévő egységbe 1mm-es tömörvezetéket téve oldottam meg a felette lévő üres boxba a vezeték rögzítését a forrasztáshoz, ami utána gondtalan kiszerelést tett lehetővé.
Ami még érdekes volt, hogy az RJ-133GT háza rosszabbul forrasztható, az RJ-133GT-nél 100W-os pákával, ezüsttartalmú cinnel.

Hogy a technika, vagy a mesterséges intelligenciám (korom folytán), de sikerült butaságot feltennem, Azaz a készülék RJ-135GT-vel lett szerelve, és az RJ-135GT rosszabbul forrasztható az RJ-133GT-nél.