Tárgy: SC26 line és fonő előerősítő és a meleg esete
Nekem is a kívántnál közelebb lesznek elkók a csövekhez, mint ildomos, de:
A másolt áramkör az SC26 előerősítő, fonó együttes. Az eredetinél is szinte mm-re annyira vannak a csövek az elkókhoz, mint az én tervemen.
Így, bár tudnám az elkókat a túloldalra tenni, feleslegesen emelné a belméretet a doboznál - eztán készül az is.
Igaz, 10 db cső lesz benne (4xECC81-4 db ECC83 - 2 db EC92, de az eredetihez képest a csövek alatt ca. 12mm-es lyuk lesz a nyákon - eredetin nincs ilyen.
Saccom szerint egy-egy cső ca. 2.5 W-ot sugároz le, azt valahogy csak kibírják az alkatrészek, 105 Celsiusosak az elkók, de nem szabad ott felét se megközelítenie a készülékháznak. Ha mégis árt valamikor a meleg a többi holminak, az ellen úgy védekezek, hogy addigra már régen ló legel a hantomon.,.
A RIAA kimenet ca. 180mV-ot ad ki, ezt a line ügyesen feltornázza a kívánt szintre. Kérdezheti bárki, minek az előerősítő? Mert.

Honnan van ez, mi támasztja alá, hogy az alkatrészek és így a készülékek minél hűvösebben működnek, annál jobban szólnak? Ebben az esetben nem lenne-e nyoma annak, hogy hifisták azzal kísérleteznek, hogy jégtömbbé hűtsék az erősítőiket és a DAC-okat? A zaj egy dolog, ahol annyira észlelhető, pl. egy fényképezőgép szenzorát előfordul, hogy hűtik, de egy hangtechnikai eszköz nem lehet, hogy pl. 50 fok körül szól jól? Vagy akár még melegebben, csak az már nem praktikus? Van valamilyen megismerhető műszaki indoklása egyiknek vagy másiknak?

Az elektronikában inkább azt látni, hogy külön erőfeszítéseket kell tenni, hogy az alkatrészek-áramkörök egyáltalán képesek legyenek működik egy bizonyos hőmérsékletnél hidegebben, és nemcsak a teljes áramkör szempontjából a tűrések miatt. Az elkók élettartama világos, hogy csökken a melegtől, bár az élettartam sem ugyanaz, mint a hang. Másfelől a csöves és a félvezetős eszközök egy ponton nyilván eltérnek egymástól; a csöveknél egyszerűnek tűnik belátni az okát, hogy kell nekik kb. egy óra bemelegedés, mire a maximumot képesek hozni hangban. De "normál", félvezetős erősítőről is olvastam ilyet, hogy a szobahőmérséklet nem optimális számára...

(Olyan képet akartam hozni, amin éjjel infravörös képeket készítettek a legrégebbi digitális Canon tükörreflexes kamerával, csak már nem találom, túl sok év múlt el. Ott nem videofelvételről és ilyen jellegű túlmelegedésről volt szó, hanem kifejezetten az érzékenységről és a zajról.)

Érdekes dolog ez a hűtés. Ha fotonok befogása a cél, akkor egyértelműen hűtéssel a zajküszöböt lejjebb lehet vinni. Ez egyszerű fizika. Ha megnézzük a látható fény színhőmérsékletét, akkor az jóval magasabban van mint a szoba 20 fokos levegője. Az éppen létható mélyvörös fény 500 fok körüli, ez még mindig magasabb mint a szoba 20 foka. Minél hidegebb test sugárzását kellene fotózni, annál hidegebb érzékelő kell, mert az érzékelő maga is sugárzik, csak nyilván alacsonyabb hőmérsékleten. De nem csak az érzékelő, hanem sajnos az optikai rendszer, sőt a fényképező gép minden alkatrésze.
Az olvadt üveg is átlátszó, csak a saját fénykibocsátása miatt ez nem látszik. Amikor vörös alá hűl, akkor már átlátszóvá válik, pontosabban csak a saját hőmérsékletétől magasabb hőmérsékletű sugárzások részére.
Extrém példa, hogy milyen nehéz lehet lefotózni a kozmikus háttérsugárzást a maga 2,7K hőmérsékletével. Ez hidegebb mint -270 °C Ettől hidegebb fényképezőgép kellene, de nem igen van ilyen hideget előállító hűtő.

Ugorjunk!

Erősítők esetében érdemes lenne meghallgatni hogy milyen hőmérsékleten jó a hangja. Ennek fizikai magyarázatát nem ismerem, csupán elképzeléseim vannak.

Egyik ilyen, hogy magasabb hőmérsékleten gyorsabban mozognak a részecskék, ezért a kvantálási lépcsők jobban szétkenődnek. Olyan lehet ez, mint a digitális anyag zajmodulációja. Élőbbé teszi a hangot, viszont pici zajt hozzátesz. Amíg ez a zaj a hallható határ alatt van, addig csupán pozitív hozadéka van.

Másik, sokkal inkább technikai magyarázat, hogy egy "AB" osztályú végfokozat optimális nyugalmi áramnál szól a legjobban, azaz a keresztezési torzítása ilyenkor a legkevésbé zavaró. Szándékosan nem azt írtam hogy a legkisebb, mert sokak szubjektív megítélése nem ezt igazolja.
Szinte soha nem sikerül tökéletes termikus kapcsolatba hozni egy végtranzisztort egy munkaponti áram kompenzáló alkatrésszel még akkor sem, ha azt a tokozásba integrálják. Néhányszor száz Hz-en már az sem tudja követni. Ráadásul többnyire nem is simul egybe a kompenzálandó és a kompenzáló alkatrész hőmérsékleti görbéje.

Nézd Jenő, én nem azt mondtam, hogy egészében megjavítom a készüléket. Erre sem tudásom, sem pénzem, sem időm nincs. De, amíg jobbá tudom tenni a kinyerhető hangminőséget, arra szánnék időt, mert rögvest kamatozik. No meg véleményem szerint, ami a tapasztalataimból fakad, árnyékolt vezeték nem szerencsés, ha jobb hangminőséget szeretne az ember, és ez rögtön kézzel fogható a hajdani körülmények ellenére.

Szép vállalkozás! Munka is akad benne. Gondolom alig várod, hogy megszólaljon...

Mért a felvételek milyenségével lehet? De a remény hal meg utoljára...

Ezt a mondatot nem értem.

Van olyan felvétel amelyik termikus kapcsolatban van a végtranzisztorral és van olyan amelyik nincs. Mit nem értesz ezen : )

A tárgy a mondatban a végtranzisztor volt, tehát az valószínűleg arra vonatkozott, hogy bizonyos felvételekhez bizonyos karakterisztikák jobban illenek, mint mások.

Érteni vélem, bár a végén szerintem ha egy magasabb üzemi hőmérsékleten állítasz munkapontot, ill. oda tervezed az egészet, akkor az a viszonyítási alap. Talán arra gondoltál, hogy ott már nagyobbak az eltérések is a hőátadás során. Vagy hogy a közeli hűtőborda bármilyen hőmérsékleten nagyobb változásokat okoz ahhoz képest, mint egy távolabbi. De lehet, hogy a relatív változás mértéke éppenhogy kisebb, mert sok minden nem lineáris - ez viszont utánagondolható. A D/A kvantálási lépcsői jó ötlet. De inkább a meleg alkatrészek eltérő tulajdonságai lennének érdekesek számomra, mi változhat.

Ha egy erősítőről beszélünk nem lehet el menni a mellett, hogy az egy rendszerelem. Így önállóan nem szerencsés vélekedni róla. Persze leszámítva az alapképességeit. És szerintem e rendszernek a két vége a meghatározó. Vagyis a zenei elvárás az egyik oldal, és a másik az a felvétel, amit épp hallgatunk vele. A zenei élményt legjobban az adott felvétel határozza meg leginkább, és a többi csak ezután jön. Persze mindez csak zárójelben.

Ezek csak elméletek. Ráadásul egy "A" osztályú erősítő mentes a keresztezési torzítástól, mégis többen vallják, hogy melegen jobb a hangja.
Az ok mindenesetre érdekes és ugyanúgy nem megmagyarázható, mint sok egyéb ebben a témában. De talán jobb is így, mert ha mindenre kapnánk választ, nem lenne több kérdés és unalmassá válna ezentúl az élet.

Félvezetőkből csak részleges tapasztalataim vannak, de tudom ajánlani a Dale CPF ellenállásokat, amik az előnyösebb közép-magas átvitelük mellett a hőstabilitásuk miatt használok.

Igazából nem ez a kérdés, hanem hogy jobb hangot lehet-e elérni egy üzem közben szándékosan "meleg" erősítővel és annak meleg alkatrészeivel, mint egy szobahőmérséklet közelivel. Persze az sem világos, hogy hogyan lehet ezt elérni, hiszen lesz olyan alkatrész, amelyik eléggé fűt, a többi meg...? Biztosan láttad, onnan indítottam, hogy egy magyar hifis website-on leírta valaki, hogy "hideg alkatrészekkel nem lehet jó hangot csinálni" - vagy valahogy így. Az is lehet, hogy leginkább a teljesítményfokozatokra utalt (fejhallgatós vagy hangszórós, mindegy), amiken nyilván sok múlik egy kapcsolásban.

Ez se olyan egyértelmű ugye... Alan Parsons írta:
“Audiophiles don’t use their equipment to listen to your music - they use your music to listen to their equipment.”

Lefordítva: "Az audiofilek nem a saját felszerelésüket használják arra, hogy a zenédet hallgassák, hanem a zenédet arra, hogy a saját felszerelésüket hallgassák.”

Ugye, hogy mennyire más a két dolog?

Sok víz lefolyt itt ott, amióta nyugdíjas lettem és elmélyedtem az építésben a zeneszeretetem okán. Nem vagyok oda az ilyen olyan véleményekért, mivel általában eltérő a megítélésünk a "jót" illetően. Vagyis nincs értelme más véleményével vitatkozni. Én a saját tapasztalataimat veszem alapul az építések tekintetében, persze van akinek a véleményét fenntartások nélkül elfogadom, mivel nálam hiteles valaki.

Nos véleményem szerint koránt sem. Alapvető érzékelési, rendszertechnikai különbség van a kettő között. Hogy Kareszt említsem a torzítás kapcsán, Ő írta, hogy mennyi problémát jelet egy rendszerben a hangszórók képessége. De ha csak a hangzásfinomságokat veszem egy hangfalas üzemmód számára sokkal nehezebb a nagyobb levegőtömeg megmozgatása, mint egy fejhallgató esetében. Már írtam róla, a kapcsolásról magában beszélni szerintem a félnadrág esete, mivel az egész rendszerfüggő, és megépítésfüggő. Sokféle képen szólhat egy kapcsolás az előbbiek okán. A magam tapasztalatait felhasználva szoktam építeni, mivel annak hallottam az eredményeit. És ha látok egy másik megoldást, ami nálam nem nyert, a véleményemet meg tartom magamnak, mivel nincs értelme győzködni mást, mert nem ismerem a hangértelmezési képességét.
Természetes, ahogy Béla is írta, ha minden egyértelmű lenne nem kellene eltérő utakon kutakodnunk az ideális hangzás tekintetében. Nem gondolnám, hogy csak az én utam az egyedül megfelelő. A téma szerint volt szerencsém a Stax rendszer érintőleges megismeréséhez. Annak idején extra megoldás volt a sztereó tudása. Manapság azonban az egzotikumával hódít, mert minden a pénzről szól. Viszont az is igaz, ha leakarod pipálni annak hangzását az sok munkába és pénzbe kerül. És ha jó voltál nem szívesen hallgatsz Staxot. És ezzel nem akarok senkit megsérteni akinek a Stax élete készüléke. No meg aki nem képes építeni, annak kellemes jelenség ez a gyári készülék.

Ez is egy út... Szerintem, mert bevált, hasznosabb a paneltől elszigetelt légszerelése építés a hangzás tekintetében. De mint írtam ennek érzékelése is egyedi, tehát nem általánosítanám minden építésre vonatkozóan.

Hogy az életkedvet egy idő után mi tartja fenn, az jó kérdés. : -)

Szép dolog a bölcselkedés, de könnyen lehet öncélú.
Nálam a zenehallgatás a zenéről szól! A zene milyensége jelenti az élményt. Első fokon az zavar, ha az adott zenemű előadásával van bajom. Ha a rendszerem kifinomultabbá teszi a zenehallgatást az persze önálló plusz lehetőség. Ha érzékelheti az ember adott zenedarab apró részleteit is, megismerve a hangszerelés egzotikumát, amiből az egész kialakul.

Kitérő
Tegnap arra ébredtem, hogy elkomplikáltam a dolgokat tuner-ügyben.
Délután fűtött a kíváncsiság, és a melegben a közérzetem félretéve belevágtam a megvalósításba.
Fűrész, fúrógép stb. Szerencsére a lendület nem ment a tervezett eredmény rovására. Egy 66x26x5,5mm-es teflonlapot vágtam. Az átalakítást úgy terveztem, hogy vissza is lehessen alakítani, ha majd valaha valaki a készülék retro értékeit tartaná szem előtt a hangjával szemben. A tuchelek rögzítő furatait használtam fel a teflonlap rögzítésére.
Tevékenységem lényege, hogy megszüntessem a H1 csatlakoztatásának több kábelből megvalósított kényszer kialakítását. A teflonlapra két darab Kácsa RJ133GT aljzat került. A kialakítás miatt ezek egymástól és a háztól egyaránt el lettek szigetelve. Belül a bekötéseket NEI 1001 kábelerekkel végeztem. Ezzel persze csináltam magamnak megint egy kis bejáratási időt, de ebben a melegben nem fogom napi 10-12 órát folyamatosan üzemeltetni. A H2 úgyis igényel majd ilyesmit.
A képek minőségéért elnézést kérek, de éjjel 2-kor már az öregember keze nem az igazi, és szétszedni ma nemigen fogom ezért. A lényeg talán így is látszik.
A hangzásra gyakorolt hatása meghálálta a ráfordított munkát. Azt nem tudom, hogy a Jenő Úr által említett készülék kifogásoknak milyen a hangzásra gyakorolt hatása, de azt megtapasztaltam, hogy a beavatkozásom mit hozott a konyhára. Éjszaka csak a Canamp-ME, és a HD650 állt a rendelkezésemre.
Persze, hogy meghallgattam az eredményt így is. Le is döbbentett, amit hallottam. Sosem hallottam a HD650-et így szólni. A mélyek dinamikája, és a megjelenő közép és magas hangok igen megleptek. Az így hallott, adott felvétel csilingelő hangjai élményszámba mentek. Szóval más világ lett!
Ma folytatom a teszteket a H1+AKG kombóval. Amit eddig észleltem azt igen kedvezőnek érzem. Rendkívüli a jelenlét érzés, és a részletek tolakodó jelenléte

Erre valahol olvastam egy magyarázatot, ami logikusnak tűnt, akár igaz is lehet.
Eszerint amikor beüt a basszus, az rövid de intenzív áramterhelést ad a tranzisztornak, és ettől a tokon belül hirtelen megnő a csip hőmérséklete. Ez a hőmérséklet változás elviszi a paramétereket hallhatóan. Erre mondják, hogy erős bassz után hallhatóan romlik a hang egy időre, amíg visszahül. Ha magasabb az alap hőmérséklet beállítás, sokkal kisebb a különbség.

Több mint fél évszáddal ezelőtt már megjelentek a tisztán "A" osztályba átkapcsolható végerősítő megoldások. Az erősítő "AB" osztályú üzemmódját egyszerűen átkapcsolták "A" osztályú beállításba
Lecsökkentették a tápfeszültséget, és felemelték a kimeneti fokozat munkaponti áramát (az alapkapcsolás természetesen ugyanaz maradt).

Miért tették meg ezt az átkapcsolhatóságot?
Mi történhetett a kapott hangzással?
Miért terjedt el ez az egyszerű megoldás?

https://audio-database.com/YAMAHA/amp/ca-1000.html

A lényegesen nagyobb átlagos hőmérséklet növekedésen kivül ugyanis nem történt semmi a végerősítőben.
TJ.

Már egy párszor felvettetem, hogy nem a rajznak van magában a hallott hangja, hanem a megépítés módja is jelentősen meghatározza azt. Nekem ilyen problémám nem volt soha. A gyakorlatban a megfelelő pufferben, és az építés részleteiben van a megoldás. Ha a puffer nagyságával nem spórolunk a földpont stabilabb. Ha még netalán csillagpontosan is építünk semmilyen áramlengés nem fog kialakulni a kapcsolásban. Így pillanatnyi gerjedés sem alakul ki. Ebben még hatása van a duál monó építésnek is, ahol az erősítők között nincs tápátjárás.

???

Őszintén nem értem, hogy az előző hozzászólásom hogyan szülte meg benned ezt a választ...
Amit felvetettem, az a tranzisztor tokozásán belüli esemény, köze nincs ahhoz amit leírtál.

Ha nem érted, az más.
Ugyanis minden mindennel összefügg. És az elvi dolgoknak mindig a gyakorlat a vége.
Ha szűkebben vesszük, az egyik kérdés az, hogy ami a tokon belül zajlik az hőtorlódás, vagy valós melegedés?

Szerintem te nem érted, hogy miről ír dr_Golyó. A félvezetők termikus torzításáról beszél. Amit a te építési módod gondolom kiküszöböl, vagy nem is tudsz róla.

Nem feltétlenül kell hallania.
A fejhallgató erősítőkben azért nincsenek akkora áramlökések, mint egy hangfal esetén.

Tényleg nem történt semmi a melegedésen kívül?
Nem kerültek más munkapontba a végtranzisztorok?
Nem tűnt el a keresztezési torzítás?

Nyugodj meg ezt más sem érti....

Ha nem hallok "ármányt", akkor ebben igazad lehet!
Én csak ha valami nem stimmel, akkor nézek a dolgok után.
Volt egy ilyen eset az EVAmp-nál is. Tóth Béla fórumtársunk korrigálta is az alapjárati problémát. Mivel én is használtam ezt a kapcsolást, jeleztem is neki, hogy én semmilyen problémát nem hallottam a hangjában a korrekció előtt, és a korrekció után sem szólt másképp, csak a mért nyugalmija lett jobb. Igaz, ahogy az előzőekben írtam, úgy lett elkészítve.
És ha általánosítani akarnám ezt a dolgot, csak van valami a "hogy van megépítve" dologban, minden elmélkedés mellett.

.
Ebben igazad van, de ez csak viszonylagos. Ugyanis a dinamika, ami igazán az áramlökés okozója. És ez minden esetben próbára teszi nem csak az erősítőt, hanem a végére dugott eszközt is. És megint hangsúlyoznám, hogy célszerűbb rendszerben vizsgálni a dolgot. Nem ad jó megoldást egy eszköz viselkedését elemezni a ráható körülmények nélkül.